2021/09/19 - 2021/09/28.
Dél-Anglia
8. nap - 1. rész
Isle of Wight
St Helens Duver
Elég rossz éjszakánk volt, fújt a szél és nem tudtam tőle aludni. Hajnalban kimentem megnézni, hogy kivettük-e a faház teraszán lévő gázos kempingtűzhelyből a gázpalackot. Mindig ki szoktuk, nehogy baj legyen, de most elfelejtettük. Kivettem, közben a kint lévő könnyebb cuccokat bevittem, mert a szél fújkálta őket össze-vissza. Esett az eső is. Most nem bántuk, hogy nem sátorban vagyunk.
Reggelre alábbhagyott a szél. Megettük az előző napról megmaradt paprikás krumplit, majd elindultunk St. Helens felé, megnézni a Duver területét. A Duver egy Wight szigeteki kifejezés, mely a part mentén, alacsonyan fekvő földdarabot jelent, amelyet időnként elönt a tenger.
A St Helens Duvert a National Trust gondozza, van egy parkolójuk is közel a parthoz, itt parkoltunk, ez legalább ingyenes volt tagsági kártyával. Először lesétáltunk a tengerpartra. Épp apály volt, azért is kezdtük itt a napot.
A part mentén színes fakunyhók álltak, mellette lebetonozott sétány húzódott egészen a kávézóig. Nem álltunk meg kávézni, mert sokan voltak, de gondolkoztunk rajta.
Egykor állt itt egy ókori templom, melynek tornya még ma is látható. A templomot először fából készítették, de később Normann stílusban átépítették és St Helenának szentelték, akiről a várost is elnevezték. A tornyot a 13. században építették hozzá. A 17. században a templom köveit eladták. A lágy homokkőből készült tömböket, amelyekből épült – "Szent kövek" néven ismertek – a St Helens mellett horgonyzó hajók tengerészei használták a fedélzetük súrolására, hogy ezáltal megszenteljék azt.
Ennek eredményeként a templom egy kiugró, három oldalról a tenger által mosott helyen maradt. Végül csak a torony maradt meg, ezt 1719-ben befalazták és fehérre festették, hogy jelzést nyújtson a haditengerészet hajóinak.
 |
| A régi templom megmaradt tornya |
Itt is van egy kör alakú erőd a tengerben, a St Helens Fort. Olvastam róla, hogy alacsony vízállás idején át lehet sétálni hozzá, ezért reméltük, hogy át tudunk menni. Azonban hiába volt apály, nem nyílt meg az átjáró. Ekkor megkerestem a neten mégegyszer hogyan is lehetne odajutni és akkor találtam meg azt az aprócska infót, hogy egy évben csak egyszer vagy kétszer van olyan extra alacsonyan a víz, hogy ez kivitelezhető legyen. Kicsit csalódottak voltunk, de nem volt mit tenni.
Elsétáltunk a Duver területére, hol egy mólón lehet átsétálni a túloldalra.
 |
| A móló |
A móló két oldalán, a mocsaras részeken vizimadarak élnek.
A túloldalon egy régi vízimalom látható, a kissé arrébb pedig Bembridge kikötője.
 |
| A régi vizimalom |
Átjöttünk St Helens-ből Bembridge-be, de úgy láttuk nem érdemes továbbmenni, úgyhogy hamarosan vissza is fordultunk.
A parkoló közelében volt egy csupasz fa, amire mindenféle dolgok voltak akasztgatva. Közelebb akartunk menni, de túl sokan voltak ott bámészkodni és így úgyse tudtam volna normális képeket csinálni. Messziről készült csak kép, de így is látható valamennyire.
Kapcsolódó bejegyzések:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése