2018/05/09.
Barangolás egy középkori elhagyatott faluban
és tengerparti séta
Mai kirándulásunk során először a Wharram Percy középkori faluba tettünk látogatást. A GPS-el ismét problémák voltak, de azért sikeresen megtaláltuk az English Herritage parkolóját, ahonnét egy 3/4 mérföldes sétával közelíthető meg a falu.
Wharram Percy középkori elhagyatott falu
 |
| Útjelző tábla a gyalogút elején |
Wharram Percy a leghíresebb és legintenzívebben tanulmányozott középkori elhagyatott falu Angliában. Nagy részét 1950 és 1990 között tárták fel önkéntesek közreműködésével. A dokumentumok szerint kb. időszámításunk előtti első évezredtől lakott a terület, de a felismerhető falu a 10. és 12. század közé tehető. A 12. és a 14. század között virágzásnak indult, annak ellenére, hogy a lakosság kissé megfogyatkozott az 1348-49-es "fekete halál" következtében. A falu végső hanyatlása a 15. századra tehető, amikor a terület nagy részét birkalegelővé alakították és a lakosság zöme elköltözött.
A területen ma már csak egy 18. századi farmház és a St. Martin templom romjai maradtak fenn, de sok régi épület körvonalai még ma is láthatók a füves részen.
 |
| Bejárat a faluba |
A még meglévő farm az 1770-es évek környékén épülhetett, amikor a birtokot Sir Charles Buck irányította. Ekkor új legelőket létesítettek kerítésekkel és árkokkal elválasztva. A farm forradalmasítása következtében új kő- és téglaházakat is építettek a farmon dolgozóknak, valamint nagyobb istállót és egy magtárat. A farm udvarát bal oldalt láthatjuk, míg jobb oldalt állt a farmház. Ezeket az épületeket a 19. században lebontották, és 1 mérfölddel arrébb építették fel, de az istálló és az élelem raktár fennmaradt.
 |
| A farmház |
 |
| A farmház |
Ez a temető volt a legnagyobb méretű az 1066-os Normann Hódítás idejében, mely valamivel nagyobb volt a jelenlegi elkülönített területnél. A falu lakóit temették el benne. A ma is álló sírkövek a 18. század utáni időből származnak, amikor a templomot a közeli falvak lakói használták, de néhány középkori sírtábla is fennmaradt, melyet beépítettek a 16. században készült templom falába.
Közel 700 jó minőségben fennmaradt koponyát tanulmányoztak a tudósok, mely során részletes információt szolgáltattak a lakók életéről. Pl. nitrogén izotóp elemzés kimutatta, hogy a gyerekeket rendszerint 2 éves korig anyatejjel táplálták, ami valószínúleg hozzájárult a viszonylag alacsony gyermek-halálozási arányhoz. DNS tesztek kimutatták, hogy a koponyákon tuberkulózis jelei látszanak, mely fertőzés más emberektől származott, valószínűleg a városokból szedték össze, semmint a marháktól kapták el, akikkel megosztották a házaikat.
Azt is kimutatták hogy a középkori műtéti beavatkozás meglepően fejlett volt. Egy 11. századi koponyán egy tompa tárgytól kapott ütés nyoma látszódik, ami súlyos beszakadásos törést eredményezett a fej bal oldalán. A lelet nagy valószínűséggel egy 40 éves korában elhunyt parasztember földi maradványa, aki valamikor i.sz. 960 és 1100 között élt. A sebet meglepő gondossággal látták el, valószínűleg kimetszették a hajas fejbőr egy 9-10 cm oldalhosszúságú, négyszögletes darabját, majd kiemelték a beszakadt csontdarabokat. Így jelentősen csökkent az agyra gyakorolt nyomás. Ez az eljárás nagyon emlékeztet a ma is alkalmazott koponyalékelésre. A régészek más koponyákon is megfigyelték a lékelés nyomait, azonban ezeken törés nem mutatkozott. Ez alátámasztja azt a feltevést, hogy egyéb állapotokban, főleg elmebetegségekben is alkalmazhatták az eljárást.
 |
| A templom és a néhai temető |
A Szent Martin templom a legalaposabban tanulmányozott vallási épület Angliában. A belseje és a temető egy része 1962 és 1974 között lett feltárva. A templomot a 12. században teljesen ujjáépítették, majd a 13. és 14. században megnagyobbították, a 15. vagy 16. században pedig lecsökkentették a méretét, amikor a falu elnéptelenedett. Később a szomszédos települések lakói használták a templomot. A méretét a lakosság száma és vallási igényeik szerint csökkentették és növelték, az oldalsó folyosók számos oltárt tartalmaztak. Ez egy tipikus angol plébániatemplom volt.
 |
| A Szent Martin templom |
 |
| A templom belülről |
A előkerült koponyákkal kapcsolatban érdekes hírek terjengenek. A Historic England és a Southamptoni Egyetem szakértői által közösen végzett kutatás során a régészek százharminchét, a 11. és a 14. század közé datálható csonton találtak késnyomokat – írja a Journal of Archaeological Science Reports nyomán a BBC News. A szakértők szerint ez az első bizonyíték olyan középkori gyakorlatra, amellyel a korabeli emberek azt szerették volna megakadályozni, hogy a „hullák kikeljenek a sírjukból, betegségeket terjesszenek és bántalmazzák az élőket”.
Észak-Európában, többek között Skóciában meglehetősen féltek a meggyilkolt, esetleg tisztességtelen vagy jogtalan bánásmód miatt meghalt gyermekek bosszújától, és úgy tűnik, így volt ez a középkori Angliában is. Az angol történelmi forrásokban a bosszúra éhesen visszatérő halottak kivétel nélkül férfiak, ám a nemrég zajlott kutatásból kiderült, bármelyik nemből és korcsoportból kikerülhettek a potenciális zombinak tartott halottak.
A kutatók 10 csontvázat (többek között három nő, legalább két felnőtt férfi, egy 15-17 éves tinédzser, valamint két, 2-4 éves kisgyermek maradványait) alapos vizsgálatnak vetettek alá, és kiderült, hogy a holttesteket lefejezték és feldarabolták. A kutatók a legtöbb késnyomot a fej és a nyak környékén találták, de olyan bizonyítékokra is rábukkantak, amelyek arra utalnak, hogy a halottak bizonyos testrészeit elégették, néhány csontjukat pedig szándékosan eltörték. A végtagokat kövekkel vagy kalapácsokkal törték el, a lefejezéshez pedig kést használtak.
 |
| Temető |
Simon Mays, a Historic England szakértője szerint „az elképzelés, amely szerint a Wharram Percy-i csontok a sírjukból való kikelésük megakadályozása végett elégetett és feldarabolt holttestek maradványai, a jelek szerint a bizonyítékokkal leginkább egybevágó elmélet”. A kutató hozzátette, ha igazuk van, ez az első régészeti bizonyíték erre a gyakorlatra. „Ez megmutatja a középkori hiedelmek sötét oldalát és megrázóan emlékeztet arra, mennyire különbözött a középkori világkép a miénktől” – egészítette ki mondandóját Mays.
A középkori népi hiedelmek szerint a holtak csak a halál és a holttest lebomlása közötti rövid időszakban kelhettek ki sírjukból, vagyis egy csontváz erre már nem volt képes. A kutatócsoport kizárta annak a lehetőségét, hogy a maradványokat az éhező falusiak elfogyasztották volna, mivel a késnyomok a csontoknak nem azokon a részein találhatók, amelyek erre utalnának. A fogak elemzéséből a kutatók arra következtettek, hogy a holtak végső nyughelyük közelében nőttek fel, így az a lehetőség is kizárható, hogy kívülálló voltuk lett volna a vesztük.
A középkori források számos módját leírják annak, miként bánjanak el az élők azokkal a holtakkal, akiket a hiedelmek szerint még az életükben olyan gonosz átokkal, varázslattal sújtottak, ami azt hivatott megakadályozni, hogy a haláluk után békében nyugodjanak. A nem kívánt visszatérést a szövegek szerint úgy lehet meggátolni, hogy a helybéliek kiássák a csontokat, majd lefejezik vagy elégetik a holttesteket.
A Wharram Percy területén feltárt csontok vizsgálata azt mutatta ki, hogy a holtakat már röviddel elhunytuk után lefejezték (ekkor a csontok még puhábbak), majd elégették.
A maradványokat még 1960-ban tárták fel a kutatók, amikor egy ház alapjait tanulmányozták tüzetesebben. A testeket három egymást átfedő sírgödörben ásták el, távol a templomtól és a temetőtől.
A középkorban Wharram Percy lakói többnyire földműveléssel foglalkoztak. A betakarított kukoricát lisztté örölték vizimalom segítségével, melyet a Wharram patak vize táplált. A dokumentumok említenek két vizimalmot a 13. században, mely a falu északi és déli részén volt, melyek valószínűleg az északi és déli földbirtokokat szolgálták. A déli malmot még a 13. században lebontották, mely feltehetően a déli birtok elnéptelenedésével volt kapcsolatban.
 |
| A folyó egyik részén kialakított halastó |
Az ásatások következtében előkerültek agyagdarabok a déli malom duzzasztógátjából, melyek a 11. századból származhattak. Néhány romot találtak az épületből is, úgy gondolják, hogy a malomkerék függőlegesen volt felfüggesztve egy vízszintes tengelyre. Miután a déli malmot elhagyták, építettek egy nagyobbat, a déli részt pedig halastóvá alakították.
 |
| A Wharram patak gyér folyása |
A 20. században kitisztították a halastó vizét, a duzzasztógát lyukát pedig rekonstruálták.
 |
| A rekonstruált duzzasztógát |
 |
| Egy emlék-kő a levelek között |
 |
| Halastó |
A falu hamar körbejárható, viszont érdekességképpen érdemes felmenni a templom mögötti füves domboldalba is, ahol láthatóak a régi házak alapvonalai.
 |
| A templom felülről |
A középkori faluban tipikus ú.n. hosszú házakat építettek, melyet a közepénél két részre tagoltak egy keresztfa átjáróval. Az emberek az egyik felében éltek, a nappaliban volt egy nyitott kandalló és általában egy kisebb szoba, ahol aludtak. A ház másik felében az istálló volt az állatokkal. Az ásatások során előkerültek a mindennapi életvitelhez szükséges eszközök, pl. fazekak, fém ruhakapcsok, lakatok és kulcsok. A megtalált dobókockákból és zenei eszközökből következtetni lehet a lakók szabadidős tevékenységeire.
 |
| A házak alapvonalai a fűben |
 |
| A farmház felülről |
A középkori barangolás után meglátogattuk a Whitby mellett található Robin Hood's Bay-t.
/Robin Hood-öböl/
Nem volt nehéz megtalálni ezt a kis városkát. A parton van egy elég nagy parkoló, mely ugyan fizetős, de nem túl drága.
 |
| A Victoria Hotel a parkoló mellett |
A Robin Hood's Bay egy kis halászfalu és egy öböl az Észak York Moors Nemzeti Parkban, Whitbytől öt mérföldre délre. A város legfontosabb tevékenysége mindig is a halászat volt, de ez a 19. században kezdett visszaesni. Napjainkban a jövedelmek nagy része a turizmusból származik. A Robin Hood-öböl híres a fosszíliákról is, amiket találni lehet a tengerparton.
A név eredete bizonytalan, és kétséges, hogy Robin Hood valaha is a közelben járt. Egy angol ballada és legenda meséli el Robin Hood történetét, amelyben francia kalózokkal találkozik, akik a halászhajókat és az északkeleti partokat akarták kifosztani. A kalózok megadták magukat, Robin Hood pedig visszavitte a kifosztott zsákmányokat a faluban a szegény embereknek, mely abban a faluban történt, melyet ma Robin Hood öblének hívnak.
Rögtön a parkoló mellett egy furcsa szobrot pillantottunk meg. Ez a Millenium szobor, melyet kőből készítettek és a gömb a tetején a Földet jelképezni.
 |
| Millenium szobor |
 |
| Millenium szobor |
 |
| Magányos csónak ring a vizen |
A kis utcák labirintusából álló városban nagy divat volt a csempészet, és híres a házakat összekötő földalatti járatok hálózatáról. A 18. század végén mindennapos volt a csempészés a Yorkshire-i parton. A kontinens hajói csempészárukat hoztak, amelyeket kapcsolattartók terjesztettek, és a műveleteket olyan szindikátusok finanszírozták, akik anélkül termeltek hasznot, hogy veszélybe sodorták volna a tengerészeket és a falusiakat. Teát, gint, rumot, brandy-t és dohányt csempésztek Hollandiából és Franciaországból Yorkshire-be, az adófizetés megkerülésével.
1773-ban két adóbehajtó hajót, a Mermaid-ot és az Eagle-t a csempész hajók legyőzték és elkergették az öbölből. Az említett csata csempészek és az adóbehajtók között a dokkban zajlott le, több mint 200 hordónyi brandy és gin, valamint 15 zsák tea között 1779-ben.
A házak közötti mellékutcákban nem nagyon sétálgattunk, inkább megnéztük a tengerparti részt, de ahogy benéztünk a házak közé, valóban a szűk, labirintusszrű utcák jellemzik a várost.
 |
| Nyilvános WC a csónak mögötti épületben |
 |
| Delfin szobor a parton |
Mikor a partra értünk épp apály volt, ezért nagyon vissza volt húzódva a víz, de így is elég látványos volt ez a partszakasz. Dagálykor egész a város széléig kijönnek a hullámok.
 |
| A part |
Láttunk egy táblát Seaside Wall felirattal, ami Tengerparti falat jelent. Kíváncsiak lettünk mi lehet ez, úgyhogy elindultunk abba az irányba. Hamarosan ki is derült, hogy ez egy kiépített fal, mely végigvonul a part mentén, és amit különböző mozaikból kirakott képek díszítenek.
A fal egyenesen visszavezet a parkolóhoz. Még elmentünk egy rövid sétára a Thorpe Lane felé, mielőtt elindultunk volna hazafelé.
 |
| Robin Hood szobor egy ház kertjében |
 |
| Robin Hood |
 |
| Az új Szent István templom |
Visszafelé menet a parkolóba érdekes dolognak lehettünk tanúi. Egyik ház kapuján megpillantottunk egy fekete rigót. Szinte mozdulatlanul állt a kerítés tetején, a szeme se rebbent attól, hogy mi megálltunk mellette és elkezdtük fotózni.
Olyannyira nem zavartatta magát a jelenlétünktől, hogy még a szemét is becsukta, sőt egyszer ásított is egyet, melyet sajnos nem sikerült lencsevégre kapnom. Azt hittük talán megsérült vagy valami baja van. Még akkor sem mozdult, amikor egészen közel hajoltam hozzá. Viszont amikor meg akartam simogatni, akkor leugrott a kerítésről.
 |
| Vissza a parkolóhoz |
 |
| Tájkép a Robin Hood's Bay közelében |
