Az Arran sziget a Firth of Clyde tengerágban fekszik, kis Skóciának is szokták nevezni, mert minden megtalálható itt, ami Skóciát jellemzi. Legnagyobb falva Brodick (óészaki nyelven „széles öböl”). Arran északi részén számos hegy van. A legmagasabb ezek közül a 874 méteres Goat Fell.
A Bute szigettel együtt valószínűleg Arrant is britonok lakták, majd elfoglalták Dál Riata gaeljei. Később, mint a skót szigetek többsége, Norvégia birtoka lett és emiatt a mai helynevek közül sok viking eredetű. IV. Haakon norvég király, útban a largsi csatába, 1263-ban útba ejtette a szigetet. A csata után Arrant a Szigetek Lordjának adományozták.
Azt mondják Szent Kolumba és Szent Ninian is jártak a szigeten. A 34 méter mély Királybarlangban (King's Cave) állítólag I. Róbert skót király (Robert the Bruce) is menedéket talált.
Arran fő gazdasági ága a turizmus, de fontos a mezőgazdaság és az erdészet is. A szigeten whiskyt és az egész Egyesült Királyságban árusított söröket is készítenek.
Régóta terveztük már ezt a kirándulást, most végre összejött. Nem volt túl szerencsés, hogy egyik nap mentünk, másnap meg már jöttünk is, mert sajnos túl sokat így nem láttunk belőle, de talán még lesz szerencsénk eljutni oda máskor is.
1. nap
Az utazás
Hajnali 4-kor indultunk itthonról, hogy elérjük a 9:45-kor induló kompot, mely Ardrossan kikötőjéből indult Brodick-ba. Kicsivel 9 után meg is érkeztünk, minden simán ment, a komp állomást is könnyen megtaláltuk, út közben jól ki volt táblázva, de a postcode is pont oda vitt, ahová kellett.
A komp és a várakozó autók
Nem kellett túl sokat várakoznunk, időben elkezdték felengedni az autókat a kompra.
Parkolás a kompon
Fent elindultunk felfedezni a komp helyiségeit. Egész jól meg volt csinálva, sokkal jobban tetszett, mint azok a kompok, amik Franciaországba közlekednek. Volt itt is minden, egyedül ajándékboltot nem láttunk rajta.
Büfé
Kinézve a kompból
Felmentünk a kinti fedélzetre is, de hatalmas szél volt és az eső is elkezdett esni, úgyhogy nem sokáig maradtunk, inkább ablakon keresztül fotóztunk.
A játéktermet kipróbáltuk némi aprópénzzel, persze nem nyertünk semmit.
Játékterem
50 perc az út a szigetre, gondoltuk annyi idő alatt megreggelizünk és legalább nem éhesen szállunk le a kompról, de mikor hamburgert szerettünk volna kérni a pultnál, közölték, hogy csak reggeli van. A tipikus angol reggeli, amit már oly jól ismerünk a mukahelyünkről. Köszönjük, abból inkább nem kérünk, esszük eleget. Mindig ugyanaz: tükörtojás, pirítóskenyér és bacon. Hihetetlen, hogy soha nem unják meg. A reggelizés terve itt annyiban is maradt... Inkább elmentünk és összegyűjtöttük a szórólapokat, amik a sziget látnivalóit hirdették és sok más hasznos dolgot.
Örültünk, hogy végre megérkeztünk, mert nagyon lehetett érezni, hogy hullámzik alattunk a víz, olyan volt, mintha be lettünk volna rúgva. Nem vagyok a hajókázáshoz hozzászokva.
A sziget az ablakból fotózva
Közeledés a kikötőhöz
Ködös hegyek
Brodick Kastély és kert
/Brodick Castle and Garden/
Mielőtt a kempingbe mentünk volna felállítani a sátrat, megnéztük a Brodick Kastélyt, mely a kompállomástól csak pár percnyire helyezkedik el.
A parkoló
A Kastély ma a National Trust tulajdona, de sajnos csak augusztusig volt nyitva, így belülről nem tudtuk megnézni, viszont a kert egész évben nyitva van, amit szintén érdemes megnézni, mely nem csak hatalmas, de gyönyörű is.
Jegyiroda és látogató központ
A fallal körbevett kertet /Walled garden/ a fantázia és a romantika terentette. Úgy tervezték, hogy lenyűgözze és elbűvölje az embereket, a büszkeség és öröm forrása legyen, akár csak maga a ház.
Walled garden
A kastély körüli területet először ehető növények termesztésére használták, majd később vadészterületté alakították át.
A kert védve van az Atlanti óceánról érkező szelektől, mely lehetővé teszi, hogy a legkülönfélébb növények is megélhessenek itt.
A kert fölött egy fából készült nádtetős ház áll, mely kitűnú menedéket nyújt az errefelé nem ritka esőzések elől.
Nádtetős faház
Belülről
Nem messze egy sátor volt felhúzva, melynek nem tudjuk mi lehetett a funkciója, közelebbről nem néztük meg.
Az Arran keleti partján, szemben a szárazfölddel egy széles, védett öbölben, Brodick stratégiai elhelyezkedése természetes helyszínt biztosított vár építéséhez. Állítólag már az ötödik század óta létezett itt valamiféle erődítmény, de a ma látott kastély inkább a luxusosról szól, mint a hadviselésről.
A Brodick Kastély Hamilton hercegének székhelye volt, halála után a Skót National Trust tulajdonába került és ma a sziget fő turistalátványossága.
Sajnos be kellett érnünk a külső látványával, pedig szívesen megnéztük volna belülről is. De talán lesz még rá alkalom...
Folytattuk tovább a kastély hatalmas kertjének felfedezését.
A kert felső részébe egy látványos fából készült kalandparkot építettek, melynek célja, hogy a gyerekek is kicsit közelebb érezzék magukat a természethez, ezen a játszótéren a fákon mászkálhatnak, ugrálhatnak, mint a vörös mókus, mely az Arran szigetek egyik legszebb vadon élő állata.
Kalandpark
Kalandpark
Kalandpark
A játszótér fölött található egy parkoló, innét indul a Goatfell hegyi túra. A sziget egyébként közbiztonság szempontjából nagyon ott van a toppon, ezt magunk is láthattuk, hiszen hátizsákok, cipők, sőt még mobiltelefonok is voltak letéve itt a padokra és asztalokra, senki nem nyúlt hozzájuk.
Parkoló
Fából faragott gombák
Ha Skóciába megyünk, gyakran látunk az edőben különleges gombákat, nem volt ez másképp itt sem. A kert területén is rengetegfélét láttunk, de a legszebb a mesékből is ismert, piros kalapos, fehér pöttyös légyölő galóca volt.
Légyölő galócák
Kék színű gomba
Nagyon érdekes volt a fekete kalapú gomba, melyet én elneveztem sátánista gombának.
Egy apró vízesés
Egy kiépített ösvényen mókus és madárleshez érkeztünk. A szigeten rengeteg vörös mókus él, de nagyon félénkek, így ha látni szeretnénk őket, akkor legyünk nagyon csendben és várjunk, amíg megjelennek. Árpád barátunk sterencsésen lencsevégre kapott egyet közülük, ezúton is köszönet érte!
Mókus és madárles
Vörös mókus
Egy újabb látogatói központhoz érkeztünk. Érdemes felkeresni, mert ajándékbolt és étterem is található itt.
A hútészekrény feltalálása előtt bevett szokás volt, hogy a gazdagabb házaknál ún. Jég Házat építettek. Jeget és havat általában a folyókból vagy a magasabb hegyekből szereztek be, de a Hamilton család ennél tovább ment, Skandináviából és Észak Amerikából importált jeget. A jeget az élelem hosszú távú tárolása mellett italokhoz és jégkrémek készítéséhez is használták. Sajnos csak kívülről lehetett megtekinteni.
Jégház
A kert egyik legszebb része a rododendron ösvény, mely rengeteg különfajta rododendront tartalmaz.
Rododendron ösvény
Egy látványos romantikus nyári faházhoz érkeztünk, mely egy szikla tetejére épült. Régebben több is volt a kertben, mára csak ez az egy élte túl. Fentről szép a kilátás a tengerre, de érdemes lentről is megnézni, mert úgy látni igazán, a sziklákat alatta.
A kis nyári kunyhó nem csak kívülről, de belülről is szép látványt nyájtott, a falak és a mennyezet tobozokkal volt díszítve.
A mennyezet
A faház lentől
Egy fából készült szarvas szobor
A hosszú séta után visszatértünk a Walled gardenbe, majd a parkoló felé vettük az irányt.
A Walled garden
Napóra
Kis ház a Walled gardenben
Glen Rosa kemping
Elindultunk a Glen Rosa Kemping felé, melyet nem volt egyszerű megtalálni, mivel csak egy tábla jelzi, hogy megérkeztünk, valamint egy kis házon /ami épp zárva volt/ található egy nyíl jobbra, jelezve, hogy arra van a kemping. Mivel épp senki nem sátorozott, így nem voltunk biztosak benne, hogy jó helyen járunk, valamint kicsit hihetetlen volt, hogy egy iszonyat rossz földúton kellett lejutnunk a kempingbe. A lejutás még csak-csak sikerült, de egy kis eső után, mikor fel akartunk menni az autóval, igencsak megszenvedtünk vele. Az esőtől a föld és a fű is csúszós volt, párom nagy nehezen azért felvitte az autót az útra. Ha valaki ott szeretne sátorozni, én nem ajánlanám, hogy kocsival lemenjen. Inkább parkoljunk le a kis ház mellett /ahol csak a kempingezőknek szabad parkolni/ és onnét hordjunk le mindent gyalog. Nem egyszerű és nem kényelmes így, de a szigeten ez a legolcsóbb sátorhely.
A kemping
A kemping viszont gyönyörű szép környezetben fekszik, rálátással a környező hegyekre és egy kis patak is található mellette, aminek elég tiszta a vize a fürdőzéshez is egy melegebb napon.
Van egy WC blokk is a területen, zuhanyzó nincs benne, valamint ez az egyetlen épület, amely a kemping területén található, leszámítva a kis őrházat a kemping felett az út mellett.
WC blokk
Sátorállítás előtt megettük a kaját, amit magukkal vittünk, épp akkor jött egy fickó, akinek ki kellett fizetni a sátorhelyet, ami fejenként 5 font volt. Egyébként teljesen vadkemping hangulata volt a helynek, egyetlen negatívum a már említett nehézkes vagy szinte lehetetlen le és felmenetel autóval.
Kissé megijedtünk, mert ki volt írva, hogy nagyobb esőzések esetén az alsóbb részeken megállhat a víz, de szerencsére nem volt semmi gond.
A sátrunk
Királybarlang körséta
/King's Cave circuit/
A nevezetes király barlangja egyike azon helyeknek, ahol Robert Bruce elmondása szerint híres találkozása volt egy pókkal. Ezen a sétán a tengerpart drámai szakaszát fedezhetjük fel egy sor barlanggal.
Túra táv: 4,5 km /2,75 mérföld/ Minimum szükséges idő: 1,5 - 2 óra Legmagasabb pont: 140 méter Nehézségi fok: Könnyű
Parkoló: Blackwaterfoot-tól 3 km-re az A841-es úton, GPS koordináták: 55.5317, -5.333
A séta egy erdei parkból indul, 3 km-re északra a Blackwaterfoot nevű településtől. Induljunk el a jobb kézre eső sarokból, elhaladva a King's Cave információs tábla mellett. Egy darabig erdős területen haladunk végig, rálátással a Pirnmill-dombjaira és átszelve a Kilbrannan-Sound-ot a Kintyre-félszigetet is láthatjuk.
Érdemes a túra elején vetni egy pillantást a fenyőerdőre, ilyet én ezelőtt soha nem láttam. Kb. 1 méteres távolságokra vannak ültetve a fák, egyenes vonalakat alkotva, a talajt pedig puha tűlevéltakaró borítja, mely már-már rózsaszínbe megy át. Itt is megtalálhatók a különféle gombák, főleg a piros kalaposak, melyek már messziről látszódnak.
Fenyőerdő
Az erdőből kiérve megpillanthattuk a tengerpartot és a hegyeket.
Íme egy videó:
Kezdett beborulni és a szél is feltámadt, de reménykedtünk, hogy megússzuk eső nélkül, de sajnos nem így történt. Mikor már egyre jobban esett, bementünk az erdőbe a fák alá, ott legalább nem áztunk és a szél sem ért. Szerencsére 15-20 perc után elállt, de ezt a túra folyamán még sokszor eljátszotta.
2. szakasz
Kövessük mindig az utat, el sem tudunk tévedni, ugyanis nincsenek elágazások. Mikor elérünk a sziklás átjáróhoz, menjünk le egyenesen a kapu felé, áthaladva azon, és ekkor megérkezünk a tengerpartra. Az út most folytatódik a part mentén - bár az út néha eltűnik, egyszerűen keressük meg a legegyszerűbb útvonalat a sziklás partvidék mentén.
A kapu
Rögtön a part elején találtunk egy kis barlangot, mi megnéztük közelebbről is, de nem tanácsos, mert csak egy kis mélyedés a sziklában, semmi több és az odavezető út olyan szinten sáros volt, hogy bokáig belesüllyedtem.
Egy barlang
A barlang közelebbről
Tovább haladva a part mentén egy újabb barlangot találtunk, ez már sokkal nagyobb volt és tele volt kőből épített piramisokkal. Ide is behúzódtunk egy 10 percre az eső elől, érdekes módon a nagy szél ellenére bent alig lehetett érezni a légmozgást, ráadásul az eső egyáltalán nem vert be.
Kilátás a barlangból
3. szakasz
A King's Cave-be jól látható útnonal vezet, és a nagy fém kapuról könnyen beazonosíthatjuk a barlangot, amely a bejáratot védi, amit eredetileg a keresztény és kora-keresztény vésetek védelme érdekében emeltek.
A királybarlang
4. szakasz
Manapság a kapu nyitva áll, így lehetőség nyílik a tágas belső tér felfedezésére, de fontos, hogy ne károsítsuk a véseteket. A barlangból kilépve az útvonal balra fordul, menjünk át egy nyílt barlangon, és folytassa tovább a part mentén.
Egy pók a bejáraton
Vésetek a sziklán
Erre folytatódik az út tovább
Egy másik barlang
5. szakasz
Az ösvény enyhén emelkedni kezd, majd eljutunk egy útjelzőig. Az Arran Coastal Path /Arran tengerparti sétány/ itt jobbra ágazik, hogy a tengerparton haladjon tovább a Drumadoon Point és Blackwaterfoot (és azon túl) irányába, de a mi körpályánk balra fordul, fel az erdő felé.
Egy csupaszcsiga
Útjelző tábla
6. szakasz
Jó kilátás nyílik a tengerpart felé visszanézve, mielőtt az ösvény visszatér az erdőbe egy kapu után. Ezután kanyargós utakon folytatjuk tovább, hogy végül visszaérkezzünk a parkolóba.
A Drumadoon Point
Rengeteg piros gomba az erdőbe
A Királybarlang túra előtt átmentünk Blackwaterfootba, hogy valami boltot keressünk. Találtunk is egyet, ami a postával volt egybekötve, de volt benne minden. Megláttam az Arran szigetén készült sajtokat, rengeteg ízesítésben, nem volt olcsó, több mint 5 font darabja, ennek ellenére muszáj volt megkóstolnom, úgyhogy vettem egy chiliset. Ízre nem volt az igazi, de aztán rájöttem, hogy magyar kolbásszal, rá a sajt, mikróba bedobva, mellé egy kis hagyma és úgy már isteni íze van!
Arran szigeteki sajt
Vettünk két csokit is, az egyiknek tetszett a skótdudás a borítóján, a másik pedig igazi ínyencség volt, rózsa és vanília ízű fehér csokoládé, aminek hihetetlenül jó íze volt, teljesen lehetett érezni benne a rózsát, aminek az íze is olyan, mint az illata.
Skót csoki
2. nap
Egész éjszaka szakadt az eső, kisebb-nagyobb kihagyásokkal és még reggel is esőre ébredtünk, ami hol elállt, hol újra rákezdte. Később a nap is kisütött így ebben a csodálatos látványban volt részünk kinézve a sátorból:
Szivárvány a hegyen
A kempingőr háza és mellette a parkoló
Kinézett a plüssbika a sátorból
Egy teljesen kirajzolódott szivárvány
Sátor a semmi közepén
Itt parkoltunk
Sátorbontás
Arran Örökségi Múzeum
/Arran Herritage Museum/
Sátorbontás után elindultunk Brodick felé és megnéztük a Herritage Museumot. Az 1979-ben megnyílt Arran örökségi múzeum Rosaburn-ban található, Brodicktól északra. Eredetileg egy kis iskola helyszíne volt, a jelenlegi épületcsoport pedig magában foglal egy kovácsműhelyet, egy parasztházat, egy kunyhót, egy tejházat, egy mosodát, istálót, egy kocsisznít és egy hám szobát. A kiállítás bemutatja a sziget társadalmi, régészeti és geológiai történetét.
A parasztházban található egy étterem és kávézó valamint egy iskola.
A parasztház
Az iskola
Az iskolában egy 3 szintes babaház is be volt rendezve, mely a szigeten lakók mindennapi életét ábrázolta a régi időkben.
Babaház
A sziget tanulóinak a képei
Régi telefonfülke
Pénztárgép
Istálló szerszámok
Postai csomagok
A kovácsműhely még mindig olyan, mint amikor az 1960-as években megálltak a munkálatok vagy mint ahogy a 19. század elején is működött. A kovácsoltvasak, fújtatók, szerszámok és egyéb berendezések eredetiek.
Kovácsműhely
Következő épületben ásványkincsekből láthattunk kiállítást.
A leghátsó épületben különbőző hadügyi, tengerészeti és más tárgyak kiállítása található.
Telefonközpont
I. világháborús kiállítás
I. világháborús kiállítás
I. világháborús kiállítás
I. világháborús kiállítás
Brodick kikötője
Brodick kikötője
Brodick kikötője
Vámkezelés
Vámkezelés
Vámkezelés
Vámkezelés
Vámkezelés
Végül az utolsó szobában régészeti kiállítás volt látható.
Régi fegyverek
A vasolvasztás folyamata
Korai bronzkori sírhely
Háztető szerkezet
Kiállítás a Tejház előtt
Tejház
A tejház
A tejház
A farmház az egyik leglátványosabb épület volt a mázeumban, ahol betekintést nyerhettünk egy tehetősebb család berendezett otthonába.
Padlásszoba
Konyha
Konyha
Mosoda
Mosoda
Ezután megnéztük a kertet is tüzetesebben.
A fürdőfülkét valószínáleg strandokon és más fürdőhelyeken használták öltözködési célra.
Fürdőfülke
Képek a fürdőfülkében
Kompindulás előtt még volt több, mint két órán, úgyhogy szétnéztünk Brodick városában.
Brodick
Brodick a sziget egyik legnagyobb városa, és a szigetet a szárazfölddel összekötő komppálya miatt a fő csomópontnak tekintik. A város számos otthont, szállodát és boltot, egészségügyi központot, ápoló otthont, turisztikai információs központot, kastélyt és nyilvános strandot és parkot biztosít.
Brodick a legnagyobb település a szigeten (bár Lamlash nagyobb lakossággal rendelkezik), és a gazdasági tevékenység központja, mely sok nagyvállalkozásnak köszönhető, amelyek a város körül helyezkednek el, köztük a 22 szobás Douglas Hotel & Bar, és az Auchrannie Spa and Resort, amely két 4 csillagos hotelt foglal magába, melyek 85 szobával és harminc 5 csillagos önellátó házikókkal, fürdővel, két szabadidős központtal és még sok más helyszínnel rendelkeznek.
Brodick bay
Csodálatosak voltak a fényviszonyok Brodick tengerpartján, ennek meg is lett az eredménye, mert nagyszerű képek készültek.
A Goatfell, az Arran szigetek egyik leghíresebb hegycsúcsa Brodick tengerpartjára néz.
A Goatfell
Brodick népszerű üdülőhely és híres hegyi túraösvényéről is. Az idegenforgalom biztosítja a falu gazdasági alapjainak nagy részét. Számos családi tulajdonban lévő és független vállalkozás található, mint például szállodák, éttermek, üzletek, vendégházak és szabadtéri létesítmények. Van egy sörfőzde, egy sport- és szabadidős komplexum és egy 18 lyukú golfpálya is.
Végigjártuk az ajándékboltokat, de szinte mindegyikben ugyanazok voltak, persze vettünk azért némi kis emléket.
Kompkikötő
A komp
Golfpálya
3 óra környékén megkerestük a kompállomást. Nem volt egyszerű megtalálni hol kell becsekkolni, mert nem nagyon volt kiírva, úgyhogy kóvályogtunk egy sort, de végül meglett. Furcsa volt, hogy fél óra múlva indulnia kellett volna a kompnak és előttunk még csak 2 kocsi állt, mögöttünk senki, a a bejelentkező helyiségben meg sehol senki. Jó néhány perc várakozás után végül jött egy nő. Oddaadtuk neki a jegyünket, mire közölte, hogy ezt a járatot törölték és elvileg küldtek róla SMS-t is. Hát én nem kaptam semmit... Így csak a következő járatra tudtunk bejelentkezni, ami fél 5 körül indult. Nem örültünk neki, egyrészt mert másnap hajnalban kelnünk kellett, mivel délelőttösek voltunk, másrészt, ha ezt tudjuk, akkor az egész napot másképp tervezzük és akkor talán többminden belefért volna. Mindenesetre mondta a nő, hogy álljunk be a komp elé és ha gondoljuk elmehetünk addig bárhova, csak fél órával indulás előtt legyünk az autóban. Így hát visszamentünk még egy kis városnézésre.
Bementünk a kikötő melletti ajándékboltba, mert abban még nem jártunk, de ott is ugyanazok voltak, mint a többiben, ráadásul olyan tömeg volt bent, hogy alig lehetett megmozdulni. Gyorsan ki is mentünk.
Douglas Hotel & Bar
Hajók a kikötőben
A kompállomás jegyirodája
A kompállomás
Végül egy videó a Brodick bay-ról:
Az a másfél óra gyorsan elment, mi pedig visszatértünk az autónkhoz és vártuk, hogy mikor mehetünk fel a fedélzetre. Végül megérkezett a hajó, leszálltak róla az emberek, mi pedig felszállhattunk. Késve jött, így legalább 20 perces késéssel indultunk el. Délután 6 óra magaslatában kötöttünk ki Ardrossan kikötőjében.
A parthoz közeledve megláttam a komp ablakából egy érdekes kis szigetet, amin egy építmény állt, azonnal le is fotóztam:
Visszaérkezés Ardrossan-ba
Nagyon sajnáltuk, hogy csak ennyi időt tudtunk a szigeten tölteni, rengeteg látnivaló lett volna még és nem sok kedvünk volt hazajönni, de muszáj volt. Viszont megbeszéltük, hogy legközelebb, ha skót szigetre megyünk, akkor minimum 3 vagy 4 napra, mert Leedstől túl hosszú az út és ilyen rövid időre nem sok értelme van... De reméljük még visszatérünk!
