2021/08/28 - 2021/08/29.
Coniston bányaterülete
/avagy kőbánya blues/
1. nap
The Old Man of Coniston és Banishead Quarry túra
A Lake Districten találtam egy nagyon szép régi bányaterületet, Coniston környékén. Csak két napunk volt rá, de annyi felfedeznivaló van itt, hogy nem sikerült mindent megnéznünk. Két nagy túrára volt csak időnk, de valószínűleg visszatérünk még, hogy azokat a részeit is megnézzük, amik most kimaradtak.
Reggel 7 óra körül indultunk itthonról és 3 óra múlva értünk a Walna Scar parkolóhoz, ahonnét a mai túránk indult. A terv az volt, hogy előbb megcsináljuk ezt a túrát, utána megyünk a kempingbe, amit lefoglaltam és délután főzünk egy paprikás krumplit. A Torver Campsite-ban foglaltam egy sátorhelyet, 25 font volt egy éjszakára kettőnknek, de ahhoz képest, amilyen volt, kicsit drágállottuk. Azonban iszonyat közel volt a túra kezdőpontjához, gyakorlatilag ez volt az egyetlen pozitívum.
10 óra körül érkeztünk tehát a Walna Scar parkolójába. Nekem a Google térkép még kissé feljebb mutatta a parkolót, de egy keskeny úton kellett volna továbbmennünk és inkább leparkoltunk az első parkolóban. Aztán kiderült, hogy kettő van, kicsit feljebb is van egy, onnét indul közvetlenül a túra, innét nekünk még egy 10 percet kellett gyalogolni a tényleges kezdőpontig, de ez nem volt túl nagy probléma. /A térképen az alsó parkolótól rajzoltam az útvonalat./
Túra táv: 6,7 mérföld / 10,7 km
Minimum szükséges idő: 4-5 óra
Legmagasabb pont: 783 méter
Legalacsonyabb pont: 175 méter
Nehézségi fok: közepes
Parkoló: Walna Scar Car park
A túra GPX file-ja innét letölthető: The Old Man of Coniston és Banishead Quarry túra
Már a parkolóból is csodálatos volt a kilátás a hegyekre, úgyhogy már itt elkezdtünk fotózni. Mielőtt elindultunk volna, még előbb megreggeliztünk a magunkkal hozott szendvicsekből. Nagyon szép időnk volt ma, én kicsit túlöltöztem, nem sokkal azután, hogy elindultunk, le kellett vennem a kabátot és a felsőt. Utána persze gondban voltam vele, hogy hova rakjam, mert csak egy hátizsákot vittünk és mivel párom is levetkőzött, annyi cucc már nem fért el benne, így jobb híján a derekamra kötöttem, de eléggé zavart.
Képek a parkolóból:
A parkoló bejáratától jobbra indultunk el, a másik Walna Scar parkoló felé. Az út kissé emelkedett, ezért nem annyira örültünk neki, de hamar fönt voltunk. A hegyek alatt fekete tehenek legelésztek, jól mutattak a tájban.
Amint megérkeztünk a másik parkolóba, jobbra fordultunk és egy széles ösvényen mentünk tovább. Nem annyira bántuk, hogy nem itt parkoltunk, mert az aszfaltozott út a parkoló bejáratánál egy rossz minőségú földúton folytatódott.
 |
| A fönti Walna Scar parkoló |
Körülöttünk a táj csodálatos volt, az útvonal pedig nagyon egyszerű, csak egyenesen kellett menni, figyelmen kívül hagyva az elágazásokat.
Az első nagyobb elágazásnál balra folytattuk tovább utunkat. Jobbra le lehet menni a bányaterület központjába, de mi azt másnap terveztük megnézni. Most a Low Water tó felé haladtunk tovább.
 |
| A lenti bányaterület |
Egy kisebb emelkedős rész után leültünk megpihenni, ettünk egy csokit és magunkba szívtuk a friss levegőt. Innét el lehetett látni egészen a Coniston Water-ig, de az Old Man of Coniston csúcsáról jobban lehet majd látni.
Megérkeztünk a régi Saddlestone Mill /Nyeregkő malom/ területére. Az Old Man of Coniston lejtőin számos kőbánya működött, ezek közül ez volt a fő feldolgozási terület. A pala rönköket egy légi kötélpályán szállították ide és az itt látható fészerben fűrészelték. A megmunkált követ ezután továbbküldték a kötélpályán a Coppermine Valley felé, hogy onnét kiszállíthassák. A kötélpálya maradványai még mindig jól láthatók, de mind a mozgó, mind a rögzített kötelek a földön hevernek. Az épületekből is egész sok látszik még.
 |
| A drótkötélpálya egyik tartóoszlopa |
A kidőlt drótkötélpálya tartóoszlopához nem mentünk közelebb, csak távolról fotóztuk le, viszont jobbra volt egy út, arra mentünk tovább. Itt még tettünk egy kis kitérőt az egyik leágazónál, ami egy kőfejtőhelyhez vezetett. Jól nézett ki.
A kis kitérő után visszamentünk a gyalogútra és ismét egy csodás tájon keresztül vezetett tovább az utunk. Sajnos elég sokan voltak ma, az egész út során rengeteg emberrel találkoztunk. Az egyik csaj mezítláb ment végig, amit mi elképedve néztünk, mert még túrabakancsban sem volt könnyű a köves gyalogúton közlekedni, a csaj meg látszólag meg sem érezte mezítláb.
 |
| Háttérben a Coniston Water |
A túra során három tavat érintettünk, most megérkeztünk az elsőhöz, a legnagyobbhoz. Ez volt a Low Water. Itt szétnéztünk egy kicsit. A tavat három oldalról veszik körbe az Old Man of Coniston és a Brim Fell keleti sziklái. A tó mára teljesen természetes, de régebben volt itt egy gát is, hogy a lenti kőbányák vízellátását biztosítsák.
Visszamentünk a gyalogútra és fölfelé haladtunk tovább, megkezdődött az Old Man of Coniston megmászása. Ez a túra legnehezebb szakasza. Ahogy haladtunk felfelé, vissza-vissza néztünk a Low Waterre, felülről nagyon szép volt a rálátás.
 |
| A Low Water felülnézetből |
 |
| Kissé fáradtan, menetelve fölfelé |
Már majdnem felértünk a csúcsra, de tettünk egy kis pihenőt, leültünk a fűre és megebédeltünk a szendvicsekből. Utána újult erővel futottunk neki az utolsó pár méternek a csúcsig. Állítólag nem árt itt figyelni a juhokra, mert megszokták az embereket, ezért nem félnek tőlük. Ebből az adódik, hogy ha nem figyelünk a kajás zacskókra, akkor ellopkodhatják. Velünk nem próbálkoztak, szóval nem tudom ez mennyire gyakori.
 |
| A Coniston Water |
 |
| A Low Water az Old Man of Coniston tetejéről nézve |
Az Old Man of Coniston /Coniston Öregembere/ az egyik legmagasabb hegy a Lake Districten. A csúcsa 803 méteren található. Csodálatos a kilátás innét az alattunk elterülő tájra. Nagyon sokan voltak itt, természetesen mindenki a csúcson akart fotózkodni, én meg mérges voltam, mert minden képben benne voltak, de sajnos ha népszerű helyre megyünk, ez mindig így van.
 |
| Az Old Man of Coniston csúcsa |
Innét már kissé könnyebb dolgunk volt, túl voltunk a nehezén, mostmár nagyrészt csak lefelé kellett mennünk. A Goats Water felé haladtunk tovább, ami két hegyoldal alján fekszik. Innét már látható volt a hátsó hegyoldal, mely szintén rendkívül látványos.
Mivel az egész út során nincs nyilvános WC, még a parkolókban sem, mostanra már nagyon kellett volna, ezért megpróbáltunk keresni valami bokrot vagy félreeső helyet, de egyszerűen nem találtunk, mindenhol voltak emberek és mindenhova oda lehetett látni. Már kezdtük feladni, amikor lefelé haladva találtam egy félreeső kis zugot. Ez tökéletes volt és a papírzsebkendő darabokból ítélve nem én voltam az első, aki így gondolta.
Az elágazásnál balra fordultunk, ez az út vezet végig közvetlenül a Goats Water mellett. A bevállalósabbak tovább is mehetnek a hegyek feletti gyalogúton, a Dow Crag és a Buck Pike felett, de nekünk ez ma nem volt benne az útitervben, majd később akarunk kitérőt tenni a Banishead Quarry felé.
 |
| Itt vezet tovább a gyalogút egyenesen a hegytetőn, mi balra fordultunk |
 |
| Goats Water |
 |
| Goats Water |
Lépcsőzetes köveken jutottunk le a Goats Water-hez, itt a tó bal oldalán vezet tovább az út. Egy idő után az ösvény elég rossz minőségű lett, köveken kellett átmászkálni, ami kissé lassította a tempót. A Duddon völgyben elhelyezkedő Goats Water vize a Torver patakba folyik, mielőtt elérné a Coniston Watert. A vize kb. 15 méter mély és pisztrángok élnek benne, valamint szenet tartalmaz.
 |
| Goats Water |
A Goats Watert elhagyva egyenesen haladtunk tovább, sokáig egy köves, nehezen járható ösvényen. Mindenfelé csak kövek hevertek össze-vissza, eszembe jutott a Hobo Blues Band Kőbánya Blues c. száma. Mondtam is páromnak, hogy ez a hely egy igazi Kőbánya blues. :-)
 |
| A Buck Pike |
A túra során több helyen is megfigyeltük, hogy itt-ott köveszsákok voltak kihelyezve, amiknek biztos van valami funkciójuk, de nem igazán bírtunk rájönni, csak találgattunk.
Följebb már említettem, hogy tenni akartunk egy kitérőt a Banishead Quarry-hoz, mert azt nagyon szerettem volna látni és máshonnét megközelítve sokat kellett volna gyalogolnunk és lehet nem is lett volna rá időnk és kedvünk, így meg egy kis kitérővel pont útba tudtuk ejteni. Az Outdooractive túratérképét használtuk, több ösvényt is mutatott, ami erről a gyalogútról a bányatóhoz vezet, de egyik ösvény sem volt jól látható. Mindenesetre letértünk az útról jobbra egy viszonylag jól járható gyalogúton és kanyargós, cikkcakkos utakon végül eljutottunk a tóhoz.
A bányatóhoz közel folyik a Torver patak, mely ezen a részen végig szép szurdokos patakvölgyet alkot. Itt-ott közelebb mentünk és megnéztük, de sajnos a nap nagyon rossz szögből érte, így nem születtek túl jó képek.
A Banishead bányató különlegessége abban rejlik, hogy egy rövid mellékágon a Torver patak beleömlik, egy látványos vízesés formájában. Ahogy megérkeztünk a tóhoz, messziről csak azt láttuk, hogy el van kerítve, ami miatt elszomorodtunk, mert azt hittük, hogy így nem láthatjuk majd a tavat, de ahogy közelebb mentünk, megnyugodtunk, mert a kerítés mögül is teljesen jól látszik. A kerítés arra szolgál, hogy megállítsa az embereket a tóhoz való lemászásban és a benne való fürdőzésben. Ám ennek ellenére, amikor mi ott voltunk, lemászott néhány fiatal. Mivel a lefelé vezető út nagyon lejtős és csúszós, mi ezzel meg sem próbálkoztunk, amúgyis felesleges lett volna, mert fentről is nagyon jól látható volt minden.
Körbejártuk a tavat a kerítés mögötti ösvényen és ott ahol a vízesés van volt egy kis rész, ahol pont átfértünk és bementünk a kerítésen belül, hátha innét kicsit közelebbről is láthatjuk a vízsést, de alig látszott belőle valami. Viszont van egy kisebb vízesés a Torver patakon még mielőtt a bányatóba folyna, ez is nagyon látványos. Utána kicsit még sétáltunk a patak mentén, voltak nagyon szép részei, közel a tóhoz.
Egy másik úton mentünk vissza az ösvényre, de a gyalogutak itt szinte láthatatlanok voltak, a térkép jelölte, de akárhogy kerestük nem találtuk, így csak találomra mentünk, próbáltunk a lehető legrövidebb úton visszatérni a fő ösvényre, ami nem volt olyan egyszerű, de végül sikerült. Innét már csak egyenesen kellett menni. Az út hátralevő részében kevés volt a látnivaló, így gyorsabban tudtunk haladni, mert nem kellett folyton megállni lefotózni valamit.
A fölső Walna Scar parkolóban megláttunk egy fagyis kocsit és megálltunk egy fagyira. Ahogy tanakodtunk, hogy milyet is kérjünk, egyszer csak az eladó megszólalt magyarul. Kicsit meglepődtünk, ő is magyar volt. Váltottunk pár szót, majd fagyival a kezünkben visszasétáltunk az alsó parkolóba, ami innét még 10 perc volt, de legalább lefelé kellett menni és nem volt megerőltető. Összességében a túra csodálatos volt, talán a Lake District egyik legszebb tája ez.
Ezután beugrottunk a Coniston-i Co-operative-ba, de kiakadtunk, mert olyan kicsi bolt volt, hogy nem találtunk semmi normális dolgot. Párom bort akart venni, de az se volt. Utána elindultunk a Torver Campsite-ba, már éhesek voltunk és kicsit el is fáradtunk. Ez a kemping jól el van dugva, csak úgy sikerült megtalálni, hogy rákattintottam a foglalásban lévő linkre, ami a Google térképre vitt, pontosan arra a helyre, ahol a kemping található. Egy egysávos útra kellett lekanyarodnunk, majd hamarosan megérkeztünk a kempinghez, de semmi névtábla nem volt kitéve, szóval még abban sem voltunk biztosak, hogy jó helyen járunk, de a térkép alapján ez volt az. Recepció nem volt, nem is értem honnan tudják ki fizetett a sátorhelyért és ki nem. Volt egy alsó és egy felső része, először kocsival körbejártuk az egészet és tanakodtunk hol lenne a legjobb felhúzni a sátrat. A felső részen már túl sokan voltak, de az nézett ki jobban, viszont így inkább az alsó rész mellett döntöttünk.
Hatalmas csalódás volt a kemping, 25 font egy éjszakára és még a fű sem volt lekaszálva, csak mozgó WC-k voltak, zuhanyzó nincs. Vadkemping jellege volt az egésznek, ami nem baj, de legalább a füvet lekaszálhatták volna, ez engem nagyon zavart.
Felállítottuk a sátrat, de nem volt egyszerű, mert nagyon fújt a szél, egész nap szép, szélmentes napunk volt, amikor ideértünk meg elkezdett fújni. Hozzáfogtunk a paprikás krumplihoz, ami a szél ellenére is elég hamar kész lett, vettünk egy új gázos rezsót, ez sokkal jobb, mint a régi volt, ennél nem fújja el a szél a lángot. A kaja finom lett.
Maga a kemping szép helyen volt, gyönyörű volt a kilátás a hegyekre, de akkor is sokalltuk érte a pénzt. Jó lett volna szétnézni itt a környéken, de mire kész lett a kaja már kezdett sötétedni, így az esti sétához már nem volt kedvünk. Eléggé lehűlt a levegő is estére, a sátorban jól fel kellett öltözni, hogy ne fázzunk.
Nem szeretek hétvégén kempingezni, mert mindig van egy idióta társaság, akiktől nem lehet aludni. Így volt ez most is, a fönti részen egész éjszaka dajdajoztak, szólt a zene, hangosan beszélgettek és én nem nagyon tudtam aludni tőlük, mérges voltam. Még szerencse, hogy nem oda húztuk fel a sátrat. Mellettünk is sokáig fent voltak és hangosan beszélgettek. Aki azért jön sátorozni, hogy itt bulizzon, az miért nem megy vadkempingezni, ahol nem zavar másokat?
Kapcsolódó bejegyzések:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése