Reggel 8 óra körül keltünk, kissé fáradtan és álmosan az éjszakai nem alvás miatt. Összepakoltunk, szétszedtük a sátrat és 10 óra környékén elindultunk mai első helyszínünkre.
A Breakwater Country Park a Holy Islandon található, nem messze Holyhead városától. Ez a sziget közel van a szárazföldhöz, ezért egy hídon keresztül autóval át lehet menni az Anglesey szigetről. A park rendkívül vonzó környezetben helyezkedik el, nyugatról a Holyhead hegy, északról pedig az Ír tenger határolja. Van egy központi parkolója, ez fizetős, de előtte is vannak parkolóhelyek, ami viszont ingyenes. Mi a fizetős parkolót választottuk, mert azt hittük, onnét közelebb lesz minden, de teljesen mindegy lett volna, csak ezt nem tudtuk.
Először elsétáltunk a hegyek felé és közben megnéztük a parkolóban lévő kiállítási helyeket. Régen egy kőbánya működött itt, az innen bányászott kövekből építették fel a hosszú hullámtörőt, mely nem messze található innét. A Látogató központban ennek a bányának állítottak emléket, amiből kicsit jobban megismerhetjük a történetét, rengeteg képpel illusztrálva. Most viszont csak az egyik emlékhelyet néztük meg, a másikat, ahol a nagy kémény is áll, csak visszafelé, miután visszatértünk a hullámtörőtől.
 |
| A parkoló |
A park közepén van egy tó, ami szintén elég látványos, bizonyos szögből láthatóak mögötte a távolban magasodó sziklák, ami kicsit engem az Alpokra emlékeztetett, persze ott sokkal nagyobbak a hegyek.
Ezután elindultunk a hullámtörő felé, de megegyeztünk, hogy ha visszafelé lesz még idő a parkolójegy lejárta előtt, akkor tüzetesebben is körülnézünk a szikláknál.
 |
| Világháborús bunker |
A hullámtörő közelében van egy másik parkoló is, ami úgy láttam ingyenes, tehát nem muszáj elgyalogolni a parkból egészen ideáig, lehet nekünk is célszerűbb lett volna így, de ezt nem tudtuk. Az itteni parkoló a North Stack Walk Car Park névre hallgat és egy régi kastélyszerű elhagyatott szálloda romjai mellett található. A romok nagyon impozánsak voltak, a várfalhoz hasonló kerítéséről ítélve inkább tűnt valami kastélynak, mint szállodának. Körbejártuk a helyet, de sajnos a romokat csak kerítésen kívülről lehetett megnézni. A térkép ugyan nem jelöli, de a Látogató központban található róla információ. Onnét derült ki az is, hogy ez egy szálloda volt régen.
A Soldiers Point Hotel 1848-ban épült, eredetileg a Holyhead kikötőjének kormány által támogatott átalakításáért felelős mérnök lakóhelyeként. A kétszintes viktoriánus kúriát falakkal vették körbe, melyekre tornyokat is építettek, emiatt úgy néz ki, mint egy kastély. Az egyik kikötőre néző tornyot a világháborúban is használták. Az épületet Régi kastélynak is nevezik. Az évek során magánlakásként és szállodaként is használták, de már évek óta elhagyatott. 2011-ben az ingatlant kiégette egy tűz, abban az időben valószínűleg hajléktalanok szálltak meg benne.
Leértünk a tengerpartra és mindjárt balra felfedeztünk egy szép fehér apróköves tengerparti részt. A fehér színű partja és a mélykék vize miatt kissé mediterrán hangulata volt.
Jobbra hajók és jachtok parkoltak a kikötőben.
Ismét láttuk a piros csőrű madarat, most elég közel volt, de folyton mászkált, így nem igazán tudtam most se jó képet csinálni róla.
Elérkeztünk a hullámtörő kezdetéhez, ami olyan hosszú, hogy majdnem 1 óráig tartott, amíg elértünk a végébe a világítótoronyhoz. A nap égetett, de én hol felvettem a felsőmet hol le. Az arcunkat viszont leégette rendesen, utána napokig hámlott. A szerkezet 2,7 km hosszú, ezzel az Egyesült Királyság leghosszabb hullámtörő gátja. A tetején lévő sétány csak jó időben járható, mivel nagy szél idején felcsapkodnak a hullámok.
A hullámtörőt 1848-ban kezdték építeni és azért volt rá szükség, mert a vitorlás hajók korában az Ír-tenger északi szele gyakran megakadályozta, hogy az Írországból érkező hajók belépjenek Holyhead régi kikötőjébe. Ilyenkor a rakományt Porth Dafarch-ba kellett szállítani. A hullámtörő megépítésével azonban sikerült Holyhead kikötőjének vizét lecsendesíteni és már nem kellett másik kikötőben kikötni rossz idő esetén. Az alapokat búvárok építették a tenger fenekén, ők a víz alatt dolgoztak. Az építkezés 28 évig tartott és 40 ember halt meg a munkálatok során.
Visszafelé az alsó sétányon mentünk, itt időnkét kis tárolóhelyiségek voltak, mindbe be lehetett nézni, de nagyon büdös volt odabent, tömény húgyszag és mindegyik üres volt vagy csak szemét volt benne. Az elején benéztünk néhányba, de az elviselhetetlen szag miatt utána inkább hanyagoltuk.
Visszamentünk a parkolóba, ittunk egy kévét és megnéztük még a nagy kémény körül kiépített emlékhelyet. Itt láthatók voltak a kemencék is.
Lassan lejárt a parkolójegyünk, úgyhogy a sziklás részeket már nem tudtuk tüzetesebben megnézni, meg kissé el is fáradtunk a hosszú sétában, úgyhogy elindultunk mai utolsó helyszínünkre.
