Peak District - Chrome Hill és Parkhouse Hill túra

2020/12/25.

A dinoszaurusz és a sárkány

Egy hónapja nem voltunk sehol, általában vagy rossz idő volt, vagy más dolgunk, úgyhogy már nagyon vágytunk egy kis friss levegőre. Tavaly nagyon emlékezetes karácsonyunk volt Skóciában, azóta is emlegetjük, hihetetlenül hangulatos volt az egész. Az idén is terveztünk egy skóciai utazást, a Ben Nevist szerettük volna megmászni 25-én, de sajnos a vírus miatt nem lehetett utazni oda. Azonban szerettünk volna elmenni egyet túrázni karácsonykor és pont kapóra jött, hogy nem mondott esőt mára, így nem volt semmi akadálya. Először a Kinder Scout-ot akartuk megmászni a Peak Districten, annak reményében, hogy a 700 méter magasan fekvő hegy tetején lesz némi havacska, de az a túra minimum 5 órát vett volna igénybe, ami nekünk, ahogy ismerem magunkat legalább 7-8 óra lett volna, így túl korán kellett volna elindulnunk itthonról, hogy sötétedés előtt végezzünk, de ahhoz most nem volt kedvünk. Így hát egy másik túrát választottam, ami rövidebb idő alatt végigjárható. A White Peak területére esett a választás, ami a Peak District egyik legszebb része.

A Peak District kanyargós útjaihoz érve határozottan jól jött a téli gumi, mert sok helyen le volt fagyva az út. Még így is féltem, hogy megcsúszunk, de szerencsére nem volt semmi gond.

A térkép

Túra táv: 4,75 mérföld /7,6 km/

Minimum szükséges idő: 3 óra

Legmagasabb pont: 412 m

Legalacsonyabb pont: 273 m

Nehézségi fok: nehéz

Parkoló: Earl Sterndale falu elején vagy a faluban a templom előtt, az út szélén

A túra GPX file-ja innét letölthető: link, az alábbi módon:

Regisztrálj az oldalra vagy lépj be, majd az általam megadott link oldalán a "Menü" alatt  válaszd az "Export to GPX" menüpontot, mely elmenti a filet, ami aztán a mobilra letöltött Viewranger programból megnyitható.

Itt parkoltunk

Sziklafal a parkolóban

A falu névtáblája és egy aranyos kis szobor mellette

Maga a túra, ami alapján mentünk, az Earl Sterndale nevű falu templomától kezdődik és ugyan kijelölt parkoló sehol sincs a közelben, de a templom előtt az út szélén nyugodtan lehet parkolni, azonban amikor jöttünk, a templomtól nem messze láttunk egy nagyobb beugró részt, ami tökéletes volt parkoláshoz, legalábbis nekünk jobbnak tűnt, mint a templom előtt hagyni az autót. Parkoló jel itt sem volt kitéve, de több autónyi hely van itt, valószínűleg megfordulóhelynek használják  a területet, ezért a szélére álltunk, hogy még véletlenül se zavarjunk senkit semmiben. Jól megnéztük a biztonság kedvéért, nincs-e valahol parkolást tiltó tábla kitéve, de nem láttunk sehol. Nyilvános WC nincs a túra során, de lehet találni erre alkalmas helyeket a természet lágy ölén. A "parkolóban" is van egy hely, a sziklák mellett, ahova néhány fát ültettek, az elég jó takarásban van.

A falu felé indultunk el, a túra tényleges kezdőpontjához /a térképen onnéttól rajzoltam az útvonalat, ahol mi parkoltunk/, a templomhoz. Earl Sterndale egy picike kis település, mindössze pár utcácskával. Az egyetlen látnivaló a templom, de a falu jó kiinduló pont a White Peak túráihoz. A parkolót elhagyva, jobbra nagyon szép volt a kilátás, itt messziről megnézhettük azt a területet, amit nemsokára közelről is meg fogunk a séta során, a két ikonikus dombocskát a Chrome Hill-t és Parkhouse Hill-t.

A Chrome Hill és a Parkhouse Hill messziről

Nagyon szép időnk volt ma, annak ellenére, hogy a hőmérő higanyszála minusz 1-2 fokot mutatott, szépen sütött a nap és a szél sem fújt, ezért kicsit melegebbnek lehetett érezni, mint amennyi volt valójában. A fű sok helyen meg volt fagyva és deres volt, itt-ott apró foltokban még hódarabokat is lehetett találni. A Peak Districten télen nem annyira ritka a hóesés.

A St Michael and All Angels Church /Szent Mihály és összes Arkangyala templom/ jelenlegi épülete 1828-ból származik, melyet egy már meglévő, romos állapotban lévő templom helyére építettek. A második világháborúban bombakárt szenvedett, elvesztette a tetejét és a belső berendezése is megsemmisült. A célpont úgy gondolják, nem ez lehetett, hanem a Bakewellben található D.P. Battery Works épülete, ahol tengeralattjárókhoz készítettek akkumulátorokat, de valószínűleg elvétették a célpontot. Utána a templom újjáépítésre került.

A templomot elhagyva ráfordultunk arra az útra, mely párhuzamosan fut a parkoló melletti úttal. Hamarosan elhagytuk a települést és egy kereszteződéshez érkeztünk, ahol egyenesen folytattuk tovább utunkat. Nemsokára két tanyasi ház mellett haladtunk el.

A White Peak egyik dombocskája a kereszteződésnél

Hatch-a-way

Balra nézve messziről ismét láthattuk a turánk két leglátványosabb célpontját, a Chrome Hill és Parkhouse Hill jellegzetes dombjait.

Balra, egy elég nehezen észrevehető, "nyilvános gyalogút" feliratú táblánál vezetett tovább az út. A térkép azt mutatta, hogy ha kicsit tovább megyünk, ott lesz egy szélesebb út is, így nem kellene átvágnunk a mezőn. Elmentünk az út bejáratáig, de onnét láttuk, hogy kissé arrébb ki van húzva egy szalag, valószínűleg ez azt jelzi, hogy erre ne mászkáljanak. Így hát visszasétáltunk a nyilvános gyalogúthoz és mégiscsak a mezőn vágtunk át. Itt találkoztunk egy mikulásruhába öltözött párral, de ők más irányba mentek, mint mi. Egy kapun kiértünk ahhoz a részhez, ahol a szalag ki volt húzva és egy nyíl mutatatta, hogy át kell mennünk a kőkerítésen és a mező széle mentén mehetünk tovább, ugyanis a széles út magánterület és időnként farmjárművek közlekednek rajta.

A Dowel Dale felé vezető nyilvános gyalogút

Hófoszlányok

Ismét megcsodálhattuk a két dombot, a Chrome Hill most egész közelinek tűnt, a fogazott széleiről már messziről is felismerhető. Láttuk, hogy emberek mászkálnak a tetején, akik szinte alig látszottak, annyira elvesztek a domb nagyságához képest. Mielőtt elindultunk volna a mai túrára, nem volt túl sok időm böngészni a térképet és először azt hittem ez a túra csak a dombok mellett halad el és nekünk nem kell majd megmászni egyiket sem, de később rájöttem, hogy az útvonal szerint mindkettőt meg kell mászni. Én nagyon örültem neki, mert fentről a magasból mindig más arcát mutatja a táj.

A Chrome Hill

A Parkhouse Hill

Megérkeztünk a Dowel Dale festői mészkővölgyéhez. Mielőtt lementünk volna a völgybe, fent gyönyörködtünk egy kicsit a kilátásban és a természet csöndjében. Egy lélek sem volt itt rajtunk kívül, csak mi és a fák, dombok, kövek. Engem kicsit a Winnats Pass-ra emlékeztetett a táj, ami szintén a Peak Districten található, csak ez kicsiben. Tartottunk egy kis ebédszünetet is mielőtt továbbmentünk volna. Lefelé kissé csúszós volt az út, hiába sütott a nap, a fűre fagyott dér nem akart felolvadni. A sár is meg volt fagyva, ami viszont jól jött, mert különben tocsoghattunk volna a dzsuvában.

Dowel Dale

Dowel Dale

Amint leértünk az útra, jobbra haladtunk tovább. Utánunk jött egy pár, mi lelassítottunk, hogy megelőzzenek minket és zavartalanul fotózhassunk. Amikor mellénk értek megkérdezték van-e nálunk térkép. Megmutattam neki a ViewRanger-t, amit mi minden túrán használunk, így mindig tudjuk épp hol járunk és mennyi van még hátra. Boldog karácsonyt kívántak és továbbmentek. Nemsokára mi is így tettünk, csak előbb csináltunk néhány képet. Egészen az elágazásig ezen az úton haladtunk tovább.

Az elágazáshoz érve balra fordultunk, ahol a kőkerítés után rögtön ismét balra kellett volna fordulni és a mező szélén menni tovább, de nem figyeltünk és kicsit továbbmentünk az úton. Szerencsére hamar észrevettünk és visszafordultunk a helyes ösvényre.

Közeledtünk a Chrome Hill felé és ez volt az a pillanat, amikor rájöttünk, hogy a dombot meg fogjuk mászni a túra szerint. A többiek nem örültek neki annyira, én viszont igen. A Chrome Hill a gerincén végighaladó kiálló tüskék miatt bizonyos szögből olyan hatást kelt, mintha egy fekvő Sztegoszaurusz kövült volna meg itt.  A hegy egy ősi tengeri élet lerakódásaiból keletkezett, szivacsok, korallok és ehhez hasonló élőlények maradványaiból, amik valaha egy ősi tenger fenekét alkották. Területe Gigantoproductus fosszilokat /Pörgekarúak vagy régi magyar nevén kagylósférgek/ tartalmaz és bűncselekménynek számít, ha a látogatók a geológiai mintákat eltávolítják.

A Chrome Hill gerince

Egy kapun át a Chrome Hill felé haladtunk tovább, hogy végigmenjünk a dinoszaurusz hátán. Az ösvény itt eléggé csúszós volt a ráfagyott sár és dér miatt, de valószínűleg magasabb hőmérséklet esetén sem jobbak az útviszonyok, mert akkor meg a sár miatt csúszik. Óvatosan haladtunk előre, néha kiálló ágakat vagy köveket igénybe véve a kapaszkodáshoz.

A nehezebb rész akkor következett, amikor a szikákon kellett felmászni, ezeket az akadályokat én többnyire négykézláb tettem meg, de nem volt azért annyira vészes, viszont kell az óvatosság, egy rossz lépés és könnyen pórul lehet járni. A dinoszaurusz hátán egyensúlyozgatva csodálatos kilátás tárult elénk a White Peak területére.

Egy lyuk a sziklában

Kilátás a Parkhouse Hillre

A Chrome Hillről lefelé vezető út kissé meredek volt, de sikeresen lejutottunk. Egyenesen a Parkhouse Hill felé haladtunk tovább. Az útvonal szerint azt is meg kellett volna mászni, de utitársaim erről hallani sem akartak én meg egyedül nem mertem nekivágni, mert láttam, ahogy a többiek négykézláb másznak le róla. Ez a hegy szintén jellegzetes külsővel rendelkezik, bizonyos szögből egy fekvő sárkányra hasonlít. Ez szintén egy "zátonyhegy", ugyanúgy mint a Chrome hill, ez is egy trópusi tenger maradványaiból jött létre.

Parkhouse Hill

A Chrome Hill

A "sárkányt" tehát most nem másztuk meg, de párom megígérte, hogy egyszer majd visszajövünk és megmásszuk ezt is. Azt olvastam, hogy amikor a tetején vagyunk, olyan érzés, mintha egy sárkány hátán egyensúlyoznánk. Erre nagyon kíváncsi lennék! A túrát ennek ellenére végigcsináltuk, csak nem a domb tetején, hanem balról mellette haladtunk tovább. Azonban mielőtt folytattuk volna utunkat megálltunk egy kis kajaszünetre a sárkány fejénél. Oldalról nézve valóban olyan, mintha egy megkövült sárkány lenne, az elülső sziklán, a sárkány fején van egy kis bemélyedés, ami olyan, mintha a szeme volna. Eljátsazdoztunk a gondolattal, hogy mi lenne, ha most ez a megküvült sárkány hirtelen kinyitná a szemét és feléledne. Az lenne ám az igazi kaland! Feltéve, ha ép bőrrel megúsznánk. :-)

Amint a maradék szendvicseinket falatoztuk, elkezdett esni a hó, szinte a semmiből. Igaz, hogy messzebb látszottak némi sötét felhők, de azok jóval arrébb voltak, így kissé meglepődtünk a hó láttán. Karácsony van és ezt az időjárás is tudja. Azonban nem hagyott miket sokáig gyönyörködni a hópelyhekben, amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is ment. Alig fél percig tartott. Ezt még utána kétszer megismételte, de szintén csak fél perc erejéig.

A "sárkány" feje

Fekvő sárkány

A sárkány háta

A Parkhouse Hill mellett mentünk tehát tovább, annak is a bal oldalán. A végén csatlakoztunk ahhoz az ösvényhez, ahol ki kellett volna lyukadnunk, amikor lemászunk a sárkányról.

A Parkhouse Hill erről az oldalról nézve

Ezután mezőkön mentünk keresztül, végül egy aszfaltos úthoz érkeztünk. Itt valószínűleg eshetett egy kisebb hó, mert az út szélén látszottak a nyomok, de már olvadófélben volt. Innét a Hitter Hill felé haladtunk tovább.

Parkhouse Hill

Hónyomok az utcán

Erről jöttünk

Erre mentünk tovább

Kilátás a Hitter Hillről

Az utolsó métereket tehénlegelőkön tettük meg, mostanra már felolvadt a sár, emellé még tehénpiszok is járult, hogy a szagokról már ne is beszéljünk. A túrának ez a része valahogy kimaradhatott volna, de a legelőkön keresztül jutottunk vissza a faluba, úgyhogy muszáj volt átmasírozni rajta. Az érdekes nevű, The Quiet Woman, azaz a Csendes Nő nevű épületnél lyukadtunk ki, mely egy híres kocsma volt régen, most zárva volt. Nem tudom, hogy végleg bezártak vagy csak most a vírus miatt, mindenesetre az épület már elég lepukkantnak tűnt.

A The Quiet Woman hátulról

The Quiet Woman

A Quiet Woman névtáblája

Vissza a faluba

A templom

Ahogy visszaértünk az autóhoz, alighogy elindultunk hazafelé, elkezdett esni az eső, úgyhogy pont időben végeztünk a túrával. Örültünk neki, hogy nem a hosszabb Kinder túrát választottuk mára, mert azt biztos nem úsztuk volna meg "szárazon". Jobb lett volna, ha egy kis havat is látunk így karácsony idején, illetve annál többet, mint amennyit láttunk, hogy kicsit karácsonyibb legyen a hangulat, de hát az időjárást nem mi rendeljük. Így is nagyon szép és tartalmas túra volt. A sárkánydombra pedig még visszatérünk.