2021/04/24.
Kertek, kastély és park
Végre sikerült találnom egy olyan National Trustos helyet, ahol minden nyitva van, így gyorsan foglaltam is jegyet mára, hogy kihasználjuk egy kicsit a kártyát, mert az utóbbi időben semmi se volt nyitva. Örülök, hogy rátaláltam erre a kertre, mert rendkívül látványos és mindenképp érdemes volt megnézni.
Biddulph Grange Garden
A Biddulph nevű kis faluban található kert Nagy Britannia egyik legkülönlegesebb viktoriánus kertje. Más kontinensek jellegzetességeit is megtalálhatjuk benne, beleértve kínát, az ókori Egyiptomot, nem beszélve az olasz teraszokról. Olyan, mintha egy egész világ kertrendezési formáit rakták volna puzzleként egymás mellé ezen a helyen. Mindenből láthatunk egy kicsit.
A rododendronok és azeleák miatt a kert késő tavasszal a leglátványosabb, de a fenyőültetvények és az örökzöld sövények egész évben vonzóvá teszik. Ezek mellé jönnek még az alagutak, sziklakertek és a gyermekek számára készült ügyességi kalandösvény.
10:30-ra szólt a jegyünk, kicsit korábban érkeztünk, úgyhogy még mielőtt bementünk volna megreggeliztünk a kocsiban. A bejáratnál most sem kérték a jegyet, csak a tagsági kártyát, de persze előtte leellenőrizte a nyilvántartásukban, hogy van-e lefoglalva jegyünk. Hiába a tagsági, ha nem foglalunk előre, nem engednek be.
Rögtön az elején balra egy privát házra lettünk figyelmesek, ami nagyon jól nézett ki és kicsit befotóztunk a kertjébe:
A kert területén lévő épületekbe nem lehetett bemenni, de a kávézó elvitelre nyitva volt. A ház békeidőben sem látogatható, ezért is esett erre a helyre a választásunk, mert itt mindent megnézhetünk és nem kell mégegyszer visszajönnünk, hogy a zárva lévő részeket is megnézzük.
A területet egyirányúsított gyalogutakon lehet végigjárni, csak a kijelölt útvonalakon lehet haladni. Sajnos a sövények közé nem lehetett bemenni, csak föntről, az olaszos teraszról lehetett megnézni.
A Biddulph Grange-ot James Bateman, egy elismert kertész és földbirtokos fejlesztette ki a 19. században. A kerteket barátja, a tengeri tájképek festője, Edward William Cooke segítségével hozta létre. A kertek célja Bateman kiterjedt és széles körű növénygyűjteményeinek bemutatása lett volna.
Miután Bateman és fiai felélték a vagyonukat, felhagytak a kerttel és elköltöztek onnét. A 19. század végén a birtokon lévő ház gyermekkórházként működött, a kertek pedig kezdtek elhanyagolódni. Végül a Bateman birtokot megosztották, ami a mai napig is megosztott, a házat és a kerteket megkapta a kórház, a földjének megműveletlen maradéka pedig a Biddulph Grange Country Park lett. Végül a Biddulph Grange a National Trust tulajdonába került, akik rendbehozták és igyekeztek eredeti formájára felújítani.
A ház előterében egy halastó helyezkedik el, amiben hatalmas aranyhalak úszkálgatnak. Lehet venni nekik speciális kaját és azzal etetni őket. Mi nem vettünk, de lefotóztuk, ahogy mások etetik.
A virágzó rododendronok és a halastó után egy gyönyörű sziklakert következett. Ez engem kicsit az Aysgarth-ban látott sziklakertre emlékeztetett, csak ez nagyobb volt.
Egy alagúton át egy új világba csöppentünk, mintha hirtelen sokezer mérföldet utaztunk volna, egyenesen Kínáig.
Most a kínai nagy fal következett, majd hamarosan furcsa fadarabkákból épített sövények és növényalagutakon keresztül haladtunk tovább, ezek nagyon hangulatosak voltak.
Innen volt egy rövidebb és egy hosszabb útvonal, mi természetesen a hosszabbikon akartunk tovább menni, de nagyon kíváncsiak voltunk, hogy mi van felfelé, amerre a rövidebbik út vezetett, gondoltuk előbb megnéztük azt, de később rájöttünk, hogy ha a hosszabbik úton haladunk, akkor is ide jutottunk volna, csak később.
A kilátó ablakából nagyon szép kilátás nyílt az épületre és alattunk a dália sétányra. Bár a dália még nem virított, de a formára nyírt sövények is nagyon jól mutattak.
 |
| Dália sétány és az épület |
 |
| Dália sétány |
A kilátótól jobbra a négy szfinx által őrzött egyiptomi kertbe jutottunk, ide is bepillantottunk, majd utána visszamentünk a hosszabbik út ösvényére.
 |
| Egyiptomi kert |
 |
| Szfinx |
A hosszabbik út a dália sétányon haladt végig, majd elhaladt az épület előtt és visszakanyarodott. Innen egyenesen folytatódott tovább.
Betekintést nyerhettünk a Wellingtonia sétányra, melyet hatalmas fenyőfák szegélyeztek, de az ösvény nem erre haladt tovább, hanem az erdei gyalogút, a gyerekek számára készített ügyességi akadélypálya felé. A párom és Á. barátunk mindent kipróbált, olyanok mint a nagy gyerekek.
Most a Wellingtonia sétány túloldalán voltunk és nagyon örültünk, mert végre átsétálhattunk a fenyők között.
Végül megérkeztünk az egyiptomi kerthez, melynek sötét alagútján áthaladva egy "véres kamrához" érkeztünk, melyet egy elrejtett vörös színű ablaküveggel világítanak meg. A kamrában a félig kísérteties, félig komikus egyiptomi istenség, Thoth kutyafejű majma ül.
Az alagútból kiérve és hátrafordulva a Cheshire házikót pillanthattuk meg, majd az ösvény különféle fenyőfajtákkal teleültetett terület mentén haladt tovább.
Találtunk egy madárlest is, de nem túl sok madár járt arrafelé éppen.
 |
| Madárles |
Ismét egy alagút következett, ami visszavitt a halastóhoz. Innét találtunk egy bónuszösvényt, gondoltuk végigjárjuk azt is, de ott nem volt túl sok látnivaló és a vége ugyanazon az úton haladt át, amin az előbb idejöttünk.
Egy kis vörösbegy épp fészket épített és szedegette össze hozzá a cuccot, nagyon aranyos volt, csak sajnos nem sikerültek róla től jó képek.
A Biddulp Grange kertet ezzel végig is jártuk. Szerettünk volna inni egy kávét, de ahhoz vissza kellett volna menni az olaszos teraszokhoz és lehet, hogy csak úgy tudtunk volna továbbmenni, ha ismét végigjárjuk a kört, de ehhez már nagyon nem volt kedvünk. Inkább csak az ajándékboltba néztünk be, de ott sem volt semmi érdekes.
Biddulph Grange Garden
Cím: Grange Road, Biddulph, Staffordshire, ST8 7SD
Belépő: 8 font /2021-ben/
Egy romos kastéllyal folytattuk tovább kirándulásunkat, ami csak néhány perces autóútra volt a kerttől. Cheshire legdélebbi homokkőből élló sziklás csúcsa 355 méterrel a tengerszint felett magasodik. Legmagasabb pontján egy áltorony áll, amelyet 1754-ben nyári házként épített Randle Wilbraham, egy helyi uraság. Ez a torony kilométerekről látható és egész évben látogatott fő nevezetesség. A Mow Cop nevű aprócska településen található Mow Cop kastély tehát csak egy uraság szeszélye volt, ma a National Trust tulajdonában van és ingyenesen látogatható.
A tornyot körbe lehet járni és fel is lehet menni hozzá. Föntről ngyon szép a kilátás.
Lent észrevettünk egy láma farmot. Közelebb mentünk hozzájuk, de sajnos elég messze voltak a kerítéstől, viszont így is lett néhány jó kép róluk.
Szerettünk volna még egy kicsit csavarogni, ezért úgy döntöttünk, hogy vissmaegyünk Biddulphba és megnézzük a kert mellett található parkot is. Igazából túl nagy látnivalók itt nem voltak, abszolút kihagyható, de sétáláshoz tökéletes. Amit érdemes itt megnézni az a vízesés, a tóban lévő csónakház és egy barlang. Ez utóbbit már nem kerestük meg. A Biddulph Grange-ot elhagyva, ha kicsit még tovább megyünk ott található a park ingyenes parkolója.
Nem figyeltünk, hogy az egyik fán egy tábla jelezte, hogy arrafelé csak az utcára lehet kimenni, illetve én láttam a kiírást még le is fotóztam, csak nem vettem komolyan. Hát pedig egy idő után vége van az ösvénynek és tényleg csak a Hurst Road-ra lehet onnét kimenni. Az ösvény haladna tovább is, de valami miatt le van zárva. Visszamentünk és az elágazásnál elmentünk a másik irányba, a Himalája sétány felé.
 |
| A vízesés |
Az 1904-ben épült csónakházat teljesen helyreállították, érdekessége, hogy a vízben áll.
 |
| Csónakház a tóban |
Ennyi fért ebbe a mai napba, szerencsére nagyon szép időt fogtunk ki, szép helyeket láttunk és nagyon kellemesen telt ez a nap is.
