2022/04/26.
Waterton Park túra
Ma egy könnű túrát választottunk, ami ismét az Anglers Country Parkból indult, ez az utolsó tó, amit még nem láttunk itt a közelben. Fő látnivaló a Walton Hall tóba épített épülete volt, de képeken jobban nézett ki, mint élőben. Igazából az egész túra kevésbé volt látványos élőben, mint amilyen képek születtek a séta során. A virágzó bluebell erdő azonban valóban csodálatos volt.
Túra táv: 4,3 mérföld / 7 km
Minimum szükséges idő: 2 óra
Legmagasabb pont: 71 méter
Legalacsonyabb pont: 35 méter
Nehézségi fok: könnyű
Parkoló: Anglers Country Park /2 óra ingyenes, egész napos jegy 3 font/
A túra GPX file-ja innét letölthető: Waterton Park walk
 |
| A térkép |
Egész napos parkolójegyet vettünk az Anglers Country Parkban, mert csak 2 óra ingyenes és nem tudtuk mennyi idő alatt fogjuk végigjárni ezt a 7 km-es túrát. Végül kb. 4 óra alatt teljesítettük, de nem siettünk és sok helyen megálltunk fotózni. Szerintem akár 2 óra alatt is meg lehet csinálni, ha nem állunk meg sehol és normál tempóban haladunk, de mi az olyat nem szeretjük.
Ismét a Haw Park Wood felé indultunk el, a kezdő szakasz ugyanaz volt, mint a Wintersett víztározó sétánk utolsó szakasza. Az erdőbe beérve nem fordultunk el barra, mint amerről a múltkor jöttünk, hanem továbbmentünk egyenesen.
Amerre a Squire Waterton Watch Tower feliratú nyíl mutatott, letértünk az útról egy keskeny ösvényre, hogy megnézzük a kilátó tornyot. Azt hittük, hogy ez tényleg valami torony lesz, aminek fel lehet menni a tetejére és meg lehet nézni föntről a kilátást, de mint kiderült ez csak az erdő mellett lévő golfpályának volt a kilátója.
 |
| A golfpálya |
A kilátót 1820-ban építették, mára valamelyest helyreállították, de a kör alakú kupolás tető nem került vissza a helyére, az mellette hever. A torony belsejében egy fából faragott szobor és egy információs tábla található.
 |
| Kilátótorony |
Innét futott egy ösvény a fenyőerdőn keresztül, ami látszólag visszavitt volna minket arra a gyalogútra, amiről letértünk, el is indultunk arra. Ám mivel a fő gyalogút mellett egy elég magas kőfal húzódik, így erről nem tudtunk kimenni. Nem volt mit tenni, ugyanazon az úton kellett visszamenni.
 |
| A kőfal miatt nem tudtunk átmenni a túloldalra |
 |
| Visszaérkeztünk a fő gyalogútra |
Az erdőből kiérve egy búzamező mellett haladtunk végig, majd egy algával benőtt kis patakocska felett. A patak nagyon jól nézett ki a két oldalán magasodó sziklafalakkal. Közvetlenül mellette is halad egy gyalogút, ezt szívesen végigsétáltam volna, de most nem arra haladt az útvonalunk.
Egy épület mellett elhaladva átmentünk a hídon, majd jobbra fordultunk.
Egy újabb híd alatt áthaladva egy esküvőknek is helyet adó étterem mellett vezetett az út, jobbra pedig ismét feltűnt a golfpálya. Nemsokára átmentünk egy fahídon és hamarosan rátértünk a Walton Hall felé vezető útra.
 |
| A golfpálya |
 |
| Épület a golfpályán |
A Walton Hall palladian stílusban épült 1767-ben egy tavon belüli szigeten. Ez volt Charles Waterton természettudós és utazó ősi otthona, aki Walton Hallt a világ első vadszárnyas- és természetvédelmi területévé tette. Később fia eladta a birtokot, ma a Waterton Park Hotel része.
Mivel ez egy szállodának a területe, nem voltunk biztosak benne, hogy be szabad-e menni lefotózni az épületet, de mivel máshonnét nem lehet rálátni, mi bementünk. Innét se volt tökéletes a rálátás, ahhoz kogy kiadja a tóban lévő sziget látványát, drónról kellett volna fotózni, vagy legalábbis valahonnét fentről.
A hídon át elsétáltunk az épület bejáratáig, de nem mentünk be, pedig működik benne egy kávézó is, csak nem tudtuk merre keressük. Itthon jobban megnézve a túratérképet, egészen az épületet megkerülve a hátsó udvarig jelöl egy gyalogutat, tehát valószínűleg ott hátul volt a kévézó és addig valószínűleg elmehettünk volna. De mi a főbejáratnál visszafordultunk.
 |
| Walton Hall |
 |
| A szemközti hotlel a Walton Hall bejáratától fotózva |
A hotel területét elhagyva egy darabig visszafelé sétáltunk, majd jobbra fordultunk egy nehezen észrevehető keskeny ösvényre. Ez ismét a golfpálya széléhez vezetett, ami egyébként majdnem teljesen körbeöleli a tavat. A gyalogútról rá lehetett látni a hotel hátsó részére.
Amint elértük a golfpályát, ki volt írva, hogy a sétálók ne mászkáljanak be a pálya területére, csak a kijelölt gyalogos útvonalon haladjanak. Ám mi egyszer ezt mégis megszegtük és egyik helyen lementünk a tóhoz a golfpálya melletti gyalogúton, ami már valószínűleg a pályához tartozott és nem igazán lett volna szabad, de nem szólt ránk senki.
A tóban volt egy csónak egy fickóval, amiről először azt hittük, hogy igazi, de a partról nézve egyértelmű volt, hogy csak egy bábu ül benne. A tópartról valamennyire rá lehetett látni a Walton Hallra. Miután kifotóztuk magunkat visszamentünk a gyalogútra.
 |
| Apró sziget a tóban |
Nem sokkal előtte hogy beértünk volna az erdőbe találkoztunk egy idős házaspárral és mondták, hogy arrébb nagyon szép bluebell erdő van. Úgyis arra mentünk volna, de rendesek voltak, hogy szóltak. Azt hiszem ez az erdő a Stubbs Wood-hoz tartozik.
Valóban csodálatos volt az erdő a sűrű kék színű bluebell /kékcsengő/ virágtakaróval, ami szőnyegként terült szét mindenfelé. Amerre a szem ellátott szinte csak kékséget láttunk. Csodálatos volt és nagyon jó illatot árasztottak, de nálam még mindig Ilkley erdeje áll az első helyen kékcsengő telintetében.
Az erdő vége felé a kékcsengő mellett másféle virágok is nyílnak, sárga és fehér színnel gazdagítva a skálát.
Az erdőből kiérve ismét feltűnt a golfpálya, itt volt egy kis tó is, de sehonnét nem volt jó rálátás, mert takarták a fák, de nem is volt túl szép. A következő kereszteződésnél élesen jobbra fordultunk. Nemsokára lóbab mezők következtek, először nem tudtuk milyen növény ez, de kiderítettük a google segítségével.
 |
| Lóbab |
Elérve az Anglers Country parkot, jobbra haladtunk tovább, mely egyenesen visszavitt a parkolóhoz.
 |
| Anglers Country Park |
A parkoló közelében van egy kávézó, pihenésképpen bementünk inni egy capuccinót és ettünk egy kis süteményt is. A túra útvonala nem volt túl nehéz, de időnként jó volt ránézni a túratérképre. Nem mondom, hogy ez volt életem legérdekesebb és legjobb túrája, de egynek elment és a kékcsengő miatt mindenképp megérte.
