Beköszöntött az új év és vele együtt a tél is, még ha csak rövid ideig is. Előző nap délelőtt elkezdett esni a hó és egy ideig abba se hagyta. Páromnak aznap nem volt kedve menni sehova, csak a boltba mentünk le, de nagyon csúszott az út, mert alatta jég volt. Nekünk téli gumink van, így nem volt túl nagy gond, de a többi autós igencsak megszenvedett az utakon. De hát ezt itt már megszoktuk, ugyanis itt nem divat a téli gumi, úgyhogy ha esik egy kis hó, meg vannak halva. Az ablakból és a kertből csináltam néhány képet a hóesésben, annyira szép volt:
A hóesés utáni napon még mindig szabadnaposak voltunk és meg is ejtettük idei első kirándulásunkat. Még épp jókor, mert pár nap múlva ismét lezárták az egész országot a koronavírus miatt. Kicsit uncsi már ez az egész, alig várom, hogy végre visszatérjen a normális élet, ha egyáltalán visszatér valaha...
Mostanában sokat voltunk a Peak Districten, úgyhogy most valami mást szerettünk volna, így ezúttal nem délre, hanem észak felé mentünk, a Yorkshire Dales-re, ami nekem nagy kedvencem. Az út majdnem másfél óra volt, az időjárás pedig csapnivaló. Alighogy elindultunk, elkezdett esni az eső, kitartóan és majdnem egész úton elkísért. Már csak negyed óra volt hátra, amikor átváltott hóba. Ennek nagyon örültem, legalább lesznek hóeséses képek, gondoltam. Ám az öröm nem tartott sokáig, néhány perc múlva már havas eső esett, majd ismét eső. Mire a mai első uticélunk, az Aysgarth vízesés parkolójába értünk, ismét havazott, bár nem túl sűrű pelykekben. Megreggeliztünk a kocsiban és mire végeztünk, elállt. A legjobbkor értünk ide, mert innentől kezdve nagyon szép időnk lett és néha még a nap is kisütött. Az előző napi hóból viszont maradt valamennyi, úgyhogy sikerült egy havas kirándulást megejtenünk.
Aysgarth vízesés
/Aysgarth falls/
Az Aysgarth vízesést Észak-Anglia egyik csodájaként tartják nyilván. Az Ure folyón található mészkőlépcsőzeteken alakult ki az Aysgarth nevű falu közelében. A víz nem túl magasról zuhan lefelé, de mindezt három helyen is megcsodálhatjuk. A vízesés tehát három részre tagolódik, az Upper Force, a Middle Force és a Lower Force-ra, azaz az alsó, középső és felső vízesésre. Érdemes nagyobb esőzések után menni, mert akkor látványosabb víztömeg zúdul le a sziklákon.
Két parkoló is van, mi a templom fölött lévőben parkoltunk, ez jó nagy, azonban itt nincs WC, van viszont ajándékbolt és kávézó, ami most zárva volt. A másik a Látogató Központ parkolója, ott már van mellékhelyiség is. Mindkét parkoló fizetős, a Látogató Központé kissé olcsóbb.
 |
| A parkoló bejárata |
 |
| A parkoló |
 |
| Ajándékbolt és kávézó |
A parkoló alatt fekszik a Szent András templom, mely Anglia legnagyobb templomkertjével rendelkezik.
 |
| Szent András templom |
A parkolóból kimentünk az útra és lefelé indultunk a híd irányába. Ott található az első vízesés, az Upper falls, azaz a vízesés felső része.
 |
| A templom bejárata |
 |
| Út a templom felé |
 |
| Szent András templom és kertje |
 |
| A híd |
 |
| A híd |
A vízesés ezen része a hídról jól belátható, de a hídon áthaladva és balra fordulva közelebbről is látható. Mi ezt utoljára hagytuk, innét egyenesen a középső vízesés felé mentünk.
 |
| A felső vízesés |
A középső vízeséshez a Látogató Központtól lehet eljutni, itt térképes szórólap is van kihelyezve, amit ingyen be lehet gyűjteni. A vízesésekhez kiépített erdei ösvényeken lehet eljutni és kilátókról tekinthetőek meg. A Látogató Központ most zárva volt, de mögötte találtunk madáretetőt és kicsit megálltunk fotózni a madarakat. Az erdőben tavasszal és nyáron vadvirágok, január és február környékén hóvirág, áprilisban a kankalin és a kékcsengő figyelhető meg. Ezen kívül madarak és mókusok kedvelt helye, valamint néha még szarvasok, őzek is előfordulhatnak.
 |
| A Látogató Központ parkolója |
 |
| Látogató Központ |
 |
| A Látogató Központ épülete előlről |
 |
| Fára rajzolt hóember |
A középső vízesés csak pár percre található a Látogató Központtól, ehhez a kilátóhoz egy lépcső vezet lefelé. Sajnos a fák kissé takarják, de még így is lenyűgöző látvány.
 |
| Háttérben a Szent András templom |
Az alsó vízeséshez tovább kellett menni az ösvényen, ez a rész van a legtávolabb, de kb. 20 perces gyaloglás után elérhető.
Az Upper force, azaz az alsó vízesés talán a legszebb mindhárom közül. Itt több lépcsőben zuhan alá a hatalmas víztömeg. A kilátóról le lehet sétálni egészen a folyó partjáig és közelebbről is meg lehet szemlélni. Elméletben nem lenne szabad a parton tovább menni, hanem ahol van a következő lépcső, ott fel kellene menni és visszasétálni a parkolóba, de mi ezt most megszegtük és elmentünk egészen a hátsó vízlépcsőig.
 |
| A hátsó vízlépcső |
Miután kifotóztuk magunkat, visszamentünk a feljebb említett lépcsőhöz, mely visszavitt arra az ösvényre, amin jöttünk. Innen ugyanaz az út vezetett a parkolóhoz, mint idefelé jövet.
 |
| Vissza a parkolóhoz |
Ahogy az elején említettem, a felső vízesést mi utoljára hagytuk, az elején csak a hídról néztük meg, de most közelebbről is megszemléltük. Ez volt a legsárosabb szakasz az egész közül, de nem is Anglia lenne, ha nem kellene mindig dagonyázni ha megyünk valahová.
Közvetlenül a vízeséshez vezető ösvény előtt volt egy doboz kihelyezve, ahol adományozni lehetett egy csekély összeget a vízesés környékének a karbantartására. Ez nem kötelező, mindenkire rá van bízva, mivel nem volt nálunk apró, mi nem adományoztunk.
 |
| Piknikező hely a vízeséssel szemben |
Régebben a hídnál is le lehetett menni egy lépcsőn, ma már sajnos nem lehet, a lejárat be van lakatolva:
Az Aysgarth-vízesés több mint 200 éve vonzza a látogatókat, John Ruskin, J. M. W. Turner és William Wordsworth is járt itt, akik mind lelkesedtek kiemelkedő szépségéért. Mindhárom vízesés szerepelt a Robin Hood: A tolvajok hercege című filmben is.
3 órára vettük a parkolójegyet és pont elég volt. Ezután még megnéztük a közelben lévő sziklakertet.
Edward-kori Sziklakert
/Edwardian Rock Garden/
Ha Aysgart környékén járunk, érdemes megnézni a sziklakertet is, ami gyakorlatilag az egyetlen látnivaló a faluban. Parkolója külön nincs, de a közelben az út szélén lehetőség van parkolásra, persze csak ha van hely, ami sajnos nincs sok. Nekünk szerencsénk volt és nem csak ebben, hanem abban is, hogy mi voltunk az egyetlen látogatók a kertben, így nem zavart minket senki. Az útról nagyon szép kilátás nyílt a távoli havas hegyekre:
 |
| Aysgarth |
A fallal körülvett kis kertecske igencsak elkerüli az ide látogatók figyelmét, annyira el van dugva, hogy GPS nélkül aligha találná meg bárki is. Olyan ez, mintha egy miniatűr világba csöppennénk, de mindez csak illúzió, hiszen minden itt lévő növény teljes nagyságában pompázik. Egy szűk, mészkősziklákkal körülvett ösvényen sétálhatunk végig a kertben, ahol néha alacsony sziklakapuk alatt kell átbújnunk. A növények örökzöldek, így télen-nyáron szép látványt nyújtanak. Egy apró kis patakocska is csörgedezik benne, aminek a felszínét elepte a zöld alga, ami szintén növeli a kert szépségét. A belépés ingyenes, de a kapura kihelyezett kis dobozkába lehetőség van adományozásra.
Az első világháború előtti években hozták létre, Edward-kori stílusban, méghozzá a szemközti házban lakó, bizonyos Frank Sayer-Graham bízott meg vele egy céget. Frank Sayer-Graham helyi földbirtokos volt, és mindenképpen színes karakter. Ritka sirálytojásokat árult és ezüst nyúlszőrmékkel foglalkozott. Még II. Miklós, Oroszország utolsó cárának is szállított szőrméket.
Ennyi fért a mai napba. Nagyon kellemes volt ez a kis kiruccanás, teljesen feltöltött energiával.
