Nagy Britannia szépségei: augusztus 2018

2018/07/31.

Hayburn Wyke vízesés túra

Hayburn Wyke egy félreeső öböl Scarborough és Whitby között, ahol egy szép vízesés található. A tengerpart és az erdő felfedezése mellett ez a rejtett kincs tökéletes hely egy piknikezéshez is.

Távolság: 4.5 km (2.8 mérföld)
Minimum szükséges idő: 3 óra
Nehézségi fok: Könnyű
Parkoló: A Hayburn Wyke Inn kocsma és fogadó parkolója

Azon kevés általunk megtett túra egyike volt ez, amit végig tudtunk csinálni anélkül, hogy eltévedtünk volna. Persze ez az állítás ebben a formában nem teljesen igaz, csak akkor, ha leszámítjuk azt, hogy csak a 3. próbálkozásra találtuk meg a helyes kiindulópontot.

A parkoló megtalálásával meggyűlt a problémánk. A Hayburn Wyke Inn-t megtaláltuk viszonylag könnyen, viszont a parkolóban ki volt írva, hogy csak vendégeknek. Külsős személyek a szemközti parkolóban parkolhatnak. Nem volt teljesen egyértelmű melyik szemközti parkolóra gondoltak, úgyhogy megkérdeztük. Nos, a parkoló a szállodával szemben található, egy füves réten, ahol sátorozni is lehet külön engedéllyel. A parkolásért nem kell fizetni.

Hayburn Wyke Inn

A parkoló

A túra:

A Hayburn Wyke Inn felé nézve, menjünk el bal oldalt a fogadó mellett. Egy nagy kapuhoz érünk, melyen át kell menni.

Mi ezt egy kicsit félreértelmeztük, ugyanis nem volt egyértelműen írva a leírásban. Mi a szállodával szemben kerestük az utat, így először elmentünk felfelé az úton, amerről jöttünk kocsival, ott bal kézre volt egy kapu, azon átmentünk /valójában a túra végén itt kötünk ki/. Jó 20 perc séta után elkezdtük nézegetni a térképet, és rájöttünk, hogy valami nem stimmel, ugyanis a szállodának jobb kéz felé kellene lennie, jelen állásban pedig balra volt. Így hát visszafordultuk a fogadóhoz.

Téves túrakezdet

Ismét szembe fordultuk a fogadóval, de még mindig szemben kerestük az ösvényt. Volt ott egy út egy játszótérhez, most erre indultunk el. A végében kimentünk a gyalogútra /ehhez át kellett lépni a kerítést/, mely az előző téves ösvénnyel szemben volt, csak másik irányba.

Ösvény a jétszótér felé

Ahogy jobbra fordultunk az ösvényre, nemsokára volt egy kapu, melyet a leírás is ír. Ekkor azt gondoltuk, most már jó helyen vagyunk.

Az ösvény végig az erdőben vezetett végig, nemsokára láttuk a tengert is, ahova le kellett volna jutnunk.

Kilátás a tengerre

Legalább fél órája mentünk már, mikor kicsit gyanússá vált a dolog, hogy még mindig nem találtunk semmilyen gyalogutat, aminek jobbra kellett volna fordulnia, le a tengerpartra. Google térképen bekeresve, hogy éppen hol vagyunk, rájöttünk, hogy megint teljesen rossz irányba megyünk, úgyhogy ismét visszafordultunk, de ekkor már nagyon mérgesek voltunk.

Egy kis aluljáró az erdőben

Ismét a fogadónál voltunk. Ekkorra már rájöttünk, hogy azon a nagy kapun kell átmennünk, amit láttunk az elején is, csak azt hittük, hogy az magánterület. Végre megtaláltuk a helyes kiindulópontot.

Miután átmegyünk a nagy kapun, kövessük az utat a mező szélén, majd forduljunk jobbra és menjünk le az erdő felé. Menjünk át a kapun, be az erdőbe, és kövessük a főutat, amely a part felé halad. Itt megszemlélhetjük a kavicsos partot és a vízesést.

Kapu az erdő felé

Közelebbről...

Az ösvény

A Hayburn Wyke völgy erdeje olyan, mintha időtlen lenne, melynek neve évszázadokra nyúlik vissza - Hayburn az angolszászból jött, jelentése "vadászház egy pataknál", a Wyke a norvég "vik" szóból (tengerfenék vagy patak) származik. Az 1940-es években azonban a tölgy, kőris és bükkfákat háborús célokra kivágták, és az Erdészeti Bizottság később a területet tűlevelűekkel ültette újra. 1981-ben, amikor az erdőket a National Trust megvásárolta, elkezdődtek a munkák a korábbi állapotára való visszaállításhoz - a tűlevelűek eltávolításával és az őshonos fajok visszaültetésével.

A Hayburn Wyke erdei völgye a Heritage Coast egyik gyöngyszeme, amely egy gyönyörű sziklás öbölnér ér véget, melynek hullámzó vízesése és óriási sziklái vannak.

Hayburn Wyke vegyes erdőit európai őz, farkas és borz látogatja. Több mint 30 fajta madarat jegyeztek fel, tavasszal és nyáron pillantást vethetünk a Rozsdafarkú madárra, a Barátposzátára és a Szürke légykapóra is. A Nagy fakopáncs és a Zöld harkály évek óta rezidens itt.

Hayburn Wyke vízesés felülnézetből

A tengerparton tengeri élőlények találhatók, amelyeket a dagály hagyott vissza maga után, melyek a sekély sziklákban keresnek menedéket. A halfélék ideiglenes otthonukban kagylókkal, közönséges particsigákkal, tapadókagylókkal, és más kagylókkal, néha tarisznyarákokkal is osztoznak. Továbbá a hullámokon túl a hatalmas tengeri növények dzsungele olyan kusza élőhelyet biztosít, amely növeli e varázslatos tengerpart természeti biológiai sokféleségét.

Sajnos a száraz és meleg nyár a vízesésekre is hatással volt, itt is nagyon gyéren hullott alá a víz a szikla tetejéről, de a környezet nagyon szép volt. Bővebb vízfolyásnál biztosan ez is sokkal szebb. Egy újabb bizonyíték arra, hogy a vízeséseket télen érdemes meglátogatni.

A vörösre színeződött víz viszont a képeken is nagyon jól látszik.

A túra folytatásához menjünk vissza az ösvényre, amelyikről jöttünk, de ezúttal 100 méter után forduljunk balra a Cleveland Wayre. Kövessük az útvonalat, amint felfelé halad az erdőben.

Kilátás az erdőből a partra

Tartsunk balra és menjünk ki az erdőből, a Cleveland Way-en maradva.

Folytassuk a Cleveland Way útvonalát a part mentén, amíg egy elágazáshoz nem érkezünk.

Megérkezés az elágazáshoz

A kereszteződésnél forduljunk jobbra a "Footpath"-al jelzett tábla irányába és hagyjuk el a Cleveland Way útját.

Búzamező mögött a tenger

Messziről el lehetett látni teljesen Scarborough partjáig, és látni lehetett a kastélyt is a sziklák tetején.

Scarborough Kastély

Folytassuk tovább ezen az úton, amíg néhány házhoz nem érünk.

Kövessük az utat a régi vasútvonal hídja felé. A híd előtt forduljunk balra egy szűk gyalogútra, és menjünk fel a régi vasútvonalra, amely a Cinder Track néven ismert.

Ösvény, fel a vasútvonalra

A régi vasút hídja

Lenézve a vasútvonalról

Cinder Track

Forduljunk jobbra a Cinder Track-en és kövessük ezt 1 és fél kilométeren keresztül, amíg vissza nem érünk Hayburn Wyke-be.

Az erdőből kiérve, forduljunk jobbra, menjünk le a széles úton és visszaérkezünk a fogadóhoz.

Séta Scarborough utcáin

Ha már a környéken jártunk, a nap levezetéseképpen szétnéztünk Scarborough városában, de ezúttal nem a tengerparti részt jártuk végig, hiszen azt már láttuk sokszor, hanem a környező utcákat, mert a tengerparttól beljebb még nem jártunk, csak annyit láttunk a belső részből, amennyit menet közben a kocsiból.

Utcakép

Érdemes körbejárni a városközpont utcáit, mert kellemes kis város ez. Bár, a tömeg és az ajándékboltok legnagyobb része a tengerpart utcáján van, mégis ha egy kis nyugira vágyunk és szeretnénk megismerni közelebbről is a várost, mindenképp ajánlott.

A Smugglers Apprentice, azaz Csempész-tanonc c. szobrot 2012-ben állították fel a Scarborough-i Merchants Row-ban, mely Ray Lonsdale műve.

A tanuló csak tizenkét vagy tizenhárom éves lehet. Lehet, hogy kénytelen volt a csempészet illegális munkájába kényszerülni, hogy az így szerzett pénzből táplálja magát és családját. Talán az apjával dolgozik, hogy kövesse a családi "üzletet". Az élet egy tengeri közösségben mindig magával hordozta a csempészet veszélyeit. Nem csak az óceánnal való találkozás, annál rosszabb, sokkal rosszabb. A jövedéki adó meg nem fizetése letartóztatáshoz, majd bebörtönzéshez vezetett, aztán bírósági tárgyalás, ítélet, majd a bitófa. Ő talán már látta ezt a nyomasztó tragédiát megtörténni a barátai között vagy a család más tagjaival.

A mester jól tanította a tanoncot, mivel mindketten ugyanabba az irányba néznek; ők a szárazföldön hátuk mögött a tenger. Annak érdekében, hogy elkerüljék a jövedéki adó embereit, mielőbb el kell rejteni a csempészárut valahol biztonságban.

Van egy felirat a hordón a mester lábánál, mely a csempészet veszélyeiről szól. Ezek a mágus bölcs szavai, hogy átadják egy tanoncnak.

A Csempész-tanonc szobra

A vonatállomás

Mozi

Victoria Hotel

Westborough Metodista Templom

Westborough Metodista Templom bejárata

Unitárius egyház templom

The Grand Hotel

The Grand Hotel épületének szobrai

A tengerpartra egy lépcsős sétány vezet le a belvárosból, melynek park szerű, virágokkal teli kialakítása nagyon szép látvány. Nem utolsó sorban a kilátás is csodálatos innét.