2016/07/26.
Városnézés és tengerparti séta South Shields-ben
Ma a Durham megyében található South Shields tengerparti városába látogattunk, mely történelmileg nagy részben halászfalu volt. A római korban a tengerpartja teljesen alkalmas volt egy középkori kikötő számára, ám ebben Newcastle városával kellett versengenie, ahol mindenáron meg akarták védeni a Tyneside domináns kikötőjének státuszát. A Newcastle-i kereskedők ellenáltak a rivális kökötők fejlesztési kisérleteinek és nem engedték, hogy South Shields - az akkori nevén Sheales -, nagyobb jelentőséggel bírjon egy kunyhókkal teli menedékfalunál. Ez nem volt egyszerű feladat, így a 13. század közepén Newcastle városa parancsot adott Durham előljáróinak, hogy a South Shieldsben élő emberek csak maguk számára süthetnek, főzhetnek, idegen látogatóknak nem. Ennek ellenére a kereskedelem továbbra is folytatódott a városban. A harc a két város között még több száz éven keresztül folytatódott.
A tengerpart közelében parkoltunk le és főleg ennek a környékét fedeztük fel. A belvárostól kissé messzebb található a Tynemouth zárda és kastély romjai. Nem mentünk el odáig, de messziről is lehetett látni valamennyire. Egyszer majd megnézzük közelebbről is, most a tengerpart melletti sétányon , a Littlehave Promenade-n indultunk el felfedező utunkra.
 |
| Tynemouth zárda és kastély |
A Tyne szeme /Tyne eye/ egy hatalmas szemet formázó, öntött betonból készült szobor. Évszázadok óta ez a tengerparti rész figyeli a biztonságban hazaérkező hajókat és hajósokat. A szem ötlete egy régi Northumberland-i népdal nyomán született, melynek címe Blow the Wind Southerly, mely a figyelésről és a várakozásról szól és valószínűleg pont erre a helyre utalnak benne. A dal két sorát kör alakban megörökítették a szobron.
A dal így szól:
Blow the wind southerly, southerly, southerly
Blow the wind south where' s the bonnie blue sea
Blow the wind southerly, southerly, southerly
Blow bonnie breeze my lover to me and bring her to me
They told me last night there were ships in the offing
And I hurried down to the deep rolling sea
But my eye could not see it wherever might be it
The bark that is bringing my lover to me
Blow the wind southerly, southerly souterlay
Blow the wind south the bonnie blue sea
Blow the wind southerly southerly southerly
Blow bonnie breeze and bring her to me
Is it not sweet to hear the breeze singing
As lightly it comes from the deep rolling sea
But sweeter and dearer, my heart is wandering
The welcome of my true love in safety to me
Blow bonnie breeze and bring her to me
Fúj a déli, déli szél
Dél felé fúj a szél, a bájos kék tenger felé
Fúj a déli, déli szél
Fújd a lágy szellőt a szeretőmhöz és hozd el őt hozzám
Tegnap este azt mondták, hajók vannak a nyílt vizen
És én lesiettem a hullámzó mély tengerhez
De a szemem nem látta, bárhol is legyen,
A bárkát mely elhozza hozzám szerelmemet
Fúj a déli, déli szél, dél felé
Dél felé fúj a szél, a bájos kék tenger felé
Fúj a déli, déli szél, dél felé
Fújd a lágy szellőt a szeretőmhöz és hozd el őt hozzám
Hát nem édes hallani a szellő énekét
Oly könnyedén jön a hullámzó mély tenger felől
De bármily édes is és drága, a szívem csak azt kívánja
Hogy igaz szerelmem biztonságban viszont lássam
Fújj édes szellő és hozd el őt hozzám.
A Groyne világítótorony figyelmefelkeltő piros színével őrzi a Tyne torkolatát. Nem mentünk el teljesen odáig, pedig érdemes lett volna közelebbi fotót is készíteni róla, de ezt már csak így utólag teszem hozzá.
 |
| Groyne világítótorony |
 |
| Diszes kovácsoltvas pad |
Kissé arrébb egy hatalmas teknős-szobor mereszti fejét a tenger felé:
South Shields szellemisége névre hallgat az a női szobor, mely szintén a Tyne torkolata felé néz, egyik kezében arany színű hajót tartva, másik kezével lenge öltözékét emelve a tenger felé. Szintén érdemes lett volna közelebbről is lefotózni.
Egy kis tavacskában ezüst színű hajócskák úszkáltak, valószínűleg ez is a város szellemiségét hivatott szemléltetni.
A Kereskdelemi Haditengerészet emlékműve azoknak a hajósoknak állít emléket, akik ebből a városból hajóztak el és életüket vesztették a második világháborúban.
Az Életkép /Conversation piece/ c. szoborcsoportot Juan Muñoz spanyol szobrász készítette 1999-ben. A 22 bronzfigura mindegyike megközelítőleg 1,5 méter magas és körülbelül negyed tonnát nyom. Ezek a rejtélyes figurák a Tyne folyó bejáratánál állnak és ők fogadják mind a szárazföld, mind a tenger felől érkező vendégeket. Muñoz alakjai kis szétszórt csoportokba rendeződnek, de ennek ellenére úgy tűnik, hogy beszélgetnek egymással. A műalkotások között sétálgatva az ember úgy érzi, mintha lehallgatná ezeket a furcsa kis törpéket, akik első ránézésre azt a hatást keltik, mintha billegnének és meglökve őket azonnal el is dőlnek, ám nagy súlyuk miatt ez csak érzéki csalódás. A bábuk helyzete, kifejezései és gesztusai némi sejtést adnak az elhangzottakról. A művész a legegyszerűbb emberi gesztusok rejtélyét akarta feltárni koreográfus csoportjaival. Az életkép egy 18. századi festészeti műfaj, amely informális társas összejövetelt, például kártyajátékot, teázást vagy zenei előadást örökít meg. Muñoz minden műve meggyőző történetet mesél el, amelyet néha rejtély vagy egy rejtélyes esemény borít.
Mint a legtöbb tengerparti városban, itt is van egy kalózos, látványokkal teli minigolf pálya, ahova benéztünk a kerítésen át néhány fotó erejéig.
A várostól kissé messzebb sétálva a part mentén látványos magnezit mészkőből álló sziklaalakzatok láthatók, lementünk egészen a Frenchman's Bay-ig. Ha tovább mentünk volna, a híres Marsden Rock sziklaalakzatát is megfigyelhettük volna, de majd azt legközelebb.
Miután visszamentünk a városba még benéztünk egy kicsit a vidámparkba, ahol zsetonokat vásárolva ki lehetett próbálni a dolgokat. Utána ettünk egy hot dog-ot az egyik utcai árusnál, nem igazán ízlett, de éhesek voltunk, így megettük, majd lassan hazafelé indultunk.
South Shields azon tengerparti városok közé tartozik, ahol van bőven látnivaló és nem csak a tipikus játéktermek sokasága sorakozik a part mentén, mint sok másik angol part menti városban. Ide még visszatérünk majd.
