2021/09/19 - 2021/09/28.
Dél-Anglia
4. nap - 2. rész
Isle of Wight
Brighstone Bay
Miután jóllaktunk, bekevertünk egy üveg boroskólát és elindultunk felfedezni a tengerpartot.
 |
| Indulás sétálni |
A parton gondolkoztunk, hogy melyik irányban menjünk, végül úgy döntöttünk hogy jobbra indulunk el, messziről az az oldal tűnt szebbnek. Jól időzítettünk, mert épp apály volt, így nyugodtan végig tudtunk séltálni a part mentén és elmentünk jó messzire. A Brighstone beach egyébként 5 mérföld hosszan húzódik, az északnyugati Sudmoor Pointtól a délkeleti Artherfield Pointig. A sziget délnyugati részének legtöbb partjához hasonlóan a Brightstone-öböl is a part menti eróziótól szenved. A partszakasz számos hajótörés helyszíne volt, mivel a viharok a hajókat a rejtett sziklákra hajtják.
A narancssárgás árnyalatú sziklák rendkívül látványosak voltak, a tetejükön fodrozott szélekkel, ami leginkább ruhákon lévő fodorra emlékeztetett.
Szép meleg, napos időnk volt ma, a szél pedig csak alig lengedezett, szóval épp tökéletes volt egy hosszú tengerparti sétához. Az előző bejegyzésemben említettem, hogy a sziklák tetején is van ösvény, szívem szerint azon is végigsétáltam volna, de mindenre sajnos nem volt idő.
Egy olyan részhez érkeztünk, ahol a vízből kiemelkedő lapos kövezetek tetejét benőtte a moha, ez nagyon jól nézett ki és egyedivé varázsolta ezt a partszakaszt. Itt hosszasan fotózgattam, de a nap sajnos nem a legjobb szögből sütött.
Már messze elkóboroltunk a kempingtől, de szebbnél szebb sziklák mellett haladtunk végig és még nem volt kedvünk visszafordulni, főleg, hogy még gond nélkül tovább lehetett menni és még a dagály sem közeledett. Az egyik részen olyan volt a táj, mintha egy élő festmény elevenedett volna meg a szemeink előtt, mintha a szikla nem is valódi lenne, csak egy hatalmas festmény:
Még mindig tudtunk volna előre menni, de innentől már sziklásabb, kövesebb volt a talaj és tényleg nagyon messzire eljöttünk, elég időt kellett hagynunk arra is, hogy visszaérjünk mielőtt jönne a dagály, úgyhogy visszafordultunk. Még visszafelé is sokat fotóztam, egyszerűen nem tudtam betelni a tájjal.
Már lemenőfélben volt a nap, mire visszaértünk a kempingbe, az egész délutánunk elment ezzel, de egy csöppet sem bátuk, mára úgyse terveztünk semmi mást. Ez még csak az első napunk a szigeten, de egy biztos, ezt a partszakaszt, ezeket a színeket elég nehéz lesz bárminek is überelni. Nagyon boldogok voltunk, hogy egy ilyen csodás környezetben van a szállásunk.
Szétnéztünk még a kempingben tüzetesebben, bár én nagy részét már egyedül felfedeztem, de párom még nem látta. Egy szép nagy és ötletes játszótere van, szafari vonattal, tündérházikóval, egy öreg zetorral és még egy hajóba is belenézhettünk, amit "szárazföldivé" alakítottak. Nagyon tetszett az egész.
A zuhanyzó helyiség a játszótér mögött volt, ha jól értettük a recepción, 10 óra körül minden este bezárják, ezért igyekeztünk időben menni. A zuhanyzó egyáltalán nem nyerte el a tetszésem, a csapja olyan volt, hogy ha megnyomtuk, csak egy darabig folyt a víz, aztán abbahagyta és mindig újra meg kellett nyomni, ez rohadtul idegesítő volt, ráadásul a víz hőmérsékletével se voltam elégedett. A ruháimat csak egy akasztóra lehetett felakasztani, de alig fért rá minden. A zuhanyzó helyiségben képtelen voltam felöltözni, mert tiszta víz volt a föld, azért mindig összeszedtem a holmimat és átsurrantam a szemközti öltözőbe, mert volt az is, csak nem egybe a zuhanyzóval, de egy helyiségen belül.
Este próbáltam naplementés képet csinálni, nagyon szép sárga volt az ég alja, de egyik kép sem sikerült jól. A faházban nagyon meleg volt és folyton óriás szúnyogokkal kellett hadakoznunk. Nem tudom honnan jöttek, de egy csomót agyonütöttünk vagy kitessékeltünk, de mindig maradt még. Nálunk volt a legutóbb Skóciában vásárolt szúnyogirtó, befújtam vele a faház belsejét, de attól se lett semmi bajuk. Minden este lefekvés előtt szúnyogtalanítanunk kellett, ettől totál ki voltunk akadva.
Kapcsolódó bejegyzések:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése