2021/09/19 - 2021/09/28.
Dél-Anglia
10. nap - 2. rész
Isle of Wight
Ventnor - városnézés
Amikor pár nappal ezelőtt Ventnorban voltunk nem volt időnk mindent megnézni, ezért ma visszamentünk. Érkezéskor kicsit esett az eső, de hamarosan elállt. A La Falaise Car Parkban parkoltunk le, úgy emlékszem ez is fizetős volt. Most a part másik végét néztük meg, legutóbb idáig már nem volt időnk eljönni.
 |
| Járda a parkoló mellett |
Valami sólyomféle röpködött felettünk, kicsit messze volt, de elég jó képek sikerültek róla:
A parkolóból ki lehetett látni a partra és egy közeli lépcsőn le is lehetett menni. Utána visszamentünk a járdára és elsétáltunk addig, ameddig véget nem ért. Ezen a parton élt régen a sokak által ismert Olivia Parkes, akit a helyiek egyszerűen csak "Britannia" néven emlegettek. Cölöpökre emelt faépületben lakott és annak ellenére, hogy nincs folyóvíz vagy higiénia és csak az általa készített létrán lehetett feljutni a házba, ez a kunyhó volt az otthona az 1920-as évek végétől 1958-ig. Egy ideig édességboltot vezetett a városban, valamint a strandon is árult édességet és gyümölcsöt. Többször is eljárás indult ellene, mert megszegte a vasárnapi árusítási tilalmat. A második világháború idején a tengerpartra szögesdrótot húztak fel védelmi célokból, de ő nem volt hajlandó innét elmozdulni, átmászott a kerítésen, hogy visszatérjen otthonába. Az 1950-es évekre a kunyhó nagyon rossz állapotúvá vált, a gyerekek köveket dobáltak a tetőre a fenti szikláról, abban a reményben, hogy Britannia kijön a házból. Végül 1958-ban a Tanács erőszakkal kilakoltatta és a szerkezetet lebontották. Olivia átkerült egy lakásba, ahol nem sokkal később meghalt. A helyi pletykák szerint azért maradt ilyen sokáig a házban, mert a szeretőjét várta, hogy visszatérjen a háborúból és minden nap kinézett a tengerre a viszontlátás reményében.
Észrevettünk egy Dinoszaurusz Labirintust, amihez egy lépcső vezetett fel. Azt hittük valami komolyabb dologról van szó, de tulajdonképpen csak a lépcső fölött lévő tisztásra rajzoltak fehérrel egy hatalmas dinoszauruszt, labirintusszerűen haladva a vonalakkal a belső része felé. Tulajdonképpen annyi a lényege, hogy ha ezeket a vonalakat követjük, akkor besétálhatunk a dinó belsejébe. Csak úgy heccből végigcsináltuk.
A dinoszauruszosdi után tovább sétáltunk a part felett fiutó járdán. Itt található a Ventnor felirat is egy kisebb dombnak az oldalán.
Egy idő után a járdának vége szakadt és visszafordultunk. Lementünk a partra, ahol egy látványos étterem működik, a külső része viaszbábukkal díszítve, melyek a kalózkodás egyes jeleneteit ábrázolják.
Továbbsétáltunk a part melletti sétálóúton, a szél miatt háborgott a tenger. Az egyik lépcsőn lementünk a partra és ott haladtunk tovább. Annyira tetszett a homok színe és addig-meddig nézegettem, hogy nem bírtam megállni ne hozzak magammal egy keveset. Megnéztem mim van, de csak egy papírzsepis zacskót találtam a táskámban. Gondoltam ez is megteszi. Nem tudtam szabad-e innét homokot gyűjteni, nem láttam sehol kiírást, de azért nem akartam feltűnően csinálni, úgyhogy próbáltam diszkréten gyűjteni. A lényeg, hogy megszereztem a cuccot. Ezen a szigeten kívül nem rémlik, hogy máshol láttam volna ilyen színű tengerpartot, de borzasztóan tetszett.
Felsétáltunk egészen a Cascade Gardenig, ahol a múltkor kezdtük a városnézést. Akkor nem mentünk ki a tengerbe nyúló kis mólóra, de most ezt is pótoltuk. Szép volt a rálátás onnét a városra, de a nagy hullámok miatt csapkodott felfelé a víz és folyton törölgetnem kellett a fényképezőgép lencséjét.
Végezetül visszafelé a parkolóhoz, lefotóztuk az óratornyot és egy másik, tű formájú emlékművet.
Kapcsolódó bejegyzések:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése