2021/08/28 - 2021/08/29.
Coniston bányaterülete
/avagy kőbánya blues/
2. nap
Coppermine Valley bányaterület
Reggel fáradtan ébredtem, nem aludtam jól, mert a drága szomszédoktól nem lehetett. Megmelegítettük az esti paprikáskrumpli maradékot, megettük, majd sátrat bontottunk. Fél 11 körül sikerült elindulnunk. Ahogy mentünk ki a kemping kapuján, láttam, hogy szemben volt egy legelő, ahol highland marhák voltak. Sajnáltam, hogy tegnap este nem mentünk el sétálni és így nem tudtam őket lefotózni.
Mai programunk a Coppermine Valley felfedezése volt. Ehhez Conistonban parkoltunk, a Co-operative mögött van egy parkoló, ami fizetős, viszont előtte az út szélén meg lehet állni és akkor nem kell fizetni érte. Mi is így tettünk és rajtunk kívül még sokan. Innét egyenesen fölfelé indultunk el, ez az út vezet a Coppermine Valley bényaterületére. Egy idő után autóval nem lehet tovább menni, úgyhogy az az utolsó parkolóhely, ahol mi is leparkoltunk. Onnét csak gyalog lehet megközelíteni. Most nem mellékelek hozzá útvonalat, mert bár meg volt rajolva egy körülbelüli útvonal, merre érdemes bejárni a területet, hogy semmi se maradjon ki, de ettől a tervtől eltértünk és nagyrészt random mentünk mindenfelé.
A bányaterülethez közeledve az út a Church patak mellett haladt, amin több szép vízesés is található. Az első nagyobb vízesés a Miners Bridge híd alatt látható, nem igazán adtak neki külön nevet, csak Coniston Waterfall-nak szokták hívni.
Az útról nem túl sok látszott a vízesésből, úgyhogy lemásztunk a patak partjára, onét már sokkal jobb volt. Nem túl nagy, de nagyon látványos. A patak vize itt-ott szép világoskék színben pompázott. Nekem kicsit mediterrán hatásúnak tűnt a táj.
Amikor másztunk volna vissza, pont akkor jött lefelé egy csapat, akik a víz sodrását kihasználva a patak vizén akartak keresztül mászkálni és meg kellett várnunk, amíg ők lejönnek. Elég sokan voltak. Végül sikeresen visszamásztunk az útra és néhány méter után, ahogy elhagytuk a hidat, ismét egy szép patakmedret láthattunk, majd kicsivel arrébb egy újabb vízesést.
A Coppermine Valley bejáratánál szintén volt egy kisebb vízeés, ide egy gátat is építettek.
A Copprmine völgy volt a rézbányászat központja. A völgyben a rézbányászat a 16. századig nyúlik vissza, és a területen az 1950-es évekig folytatták a bányászatot. A réz ipari bányászata Conistonban állítólag akkor kezdődött, amikor I. Erzsébet német bányászokat hozott a helyi lelőhelyek kiaknázására. Az angol polgárháború során a bányászati berendezések megsérültek, ennek következtében a haladás lelassult. A rézbányászat, amely elősegítette Coniston növekedését, 1914-ben leállt.
Jobbra a Red Dell patak csordogál, balra pedig a Curch patak a Lewers Water patakba folyva halad tovább. A táj egészen lenyűgöző.
 |
| A Red Dell patak és a környező hegyek |
A bányászhelyiségek nagy részét felújították és most szállodaként működnek, a régi malomházból vendéglőt csináltak. Kocsival csak azok a vendégek jöhetnek idáig, akik ezen szállodák valamelyikében szállnak meg.
 |
| Az YHA Hotel |
A központi részen egy szabadtéri kiállítás figyelhető meg, ahol a bányászatban használt és fennmaradt eszközöket lehet megtekinteni, valamint néhány épületmaradványt.
Gyakran tartanak itt esküvőket, ma pl. a malomházban volt egy lagzi és senkit sem engedtek be, aki nem a násznéphez tartozott, pedig szerettünk volna később meginni egy kévát, de mondták hogy ma zártkörű rendezvény van, így nem szolgáltak ki.
 |
| A régi malomépület, ma vendéglőként működik |
 |
| Ebben az épületben is esküvőket szoktak tartani |
 |
| A régi malomkő maradványai |
Az egyik épületben újabb tárgyakat lehetett megtekinteni, ahova szabadon be is lehetett menni. Ez zsúfolásig volt régi szerszámokkal és más bányászatban használt eszközökkel.
A Lewers Water patak mellett sétáltunk tovább, itt is voltak kisebb vízesések.
Láttunk lentről egy bánymélyedést és a térkép is jelezte, hogy ott is bányamunkálatok voltak. Szerettünk volna felmenni oda, de sajnos az út le volt zárva. A mellette lévő kerítésen mondjuk át tudtunk volna mászni, de nem akartuk, hogy esetleg baj legyen belőle.
 |
| A bányamélyedés |
A Lewers Water folyó egészen az azonos nevű tóig halad felfelé és a felső szakaszán szép vízesések alakultak ki. Van egy út mellette, amin fel lehet menni, de elég meredek. Engem hajtott a kíváncsiság, ezért én felmentem, párom viszont lent megvárt, neki már nem volt kedve hozzá. Úgy terveztem, hogy felmegyek egészen a tóig, de végül az utolsó vízesésnél visszafordultam, mert onnét túl meredeknek találtam az utat. A vízesések miatt viszont megérte felmenni, közelről sokkal szebb, mint messziről.
 |
| Egy bánya alagút bejárata |
A kőtörmelékes gyalogút nagyon csúszott és meredek volt, ezért az utolsó szakaszt kihagytam, pedig szerettem volna megnézni a tavat is. Talán majd legközelebb. A fönti vízesések voltak a legnagyobbak és legszebbek. Lefelé viszont mégnehezebb volt menni, mint fölfelé, mert jobban csúszott.
Most nagyon jól esett volna egy kávé és most akartunk bemenni a vendéglőbe inni egyet, de mint feljebb írtam, nem engedtek be. Kissé csalódottak voltunk. Szétnéztünk még itt is és felmentünk a Red Dell patak melletti ösvényen a vízesésig. Igazából ez az egész terület tele van vízesésekkel, amerre néztünk szinte mindenhol volt egy kisebb vagy egy nagyobb.
A fönti vízesésnél visszafordultunk és még egy utolsó pillantást vetettünk a bányaterületre, csináltunk még 1-2 képet, aztán elindultunk vissza a kocsihoz.
 |
| YHA Hotel |
Még mielőtt hazafelé indultunk volna, beugrottunk a Co-operative-ba, hátha jeges kávé az van, de természetesen nem volt. Coniston-ban is érdemes lett volna szétnézni és csinálni néhány képet, mert szép kis városka, de ehhez már nem volt kedvünk.
Hazafelé még megálltunk egy benzinkútnál inni egy kávét.
Kapcsolódó bejegyzések:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése