2021/09/19 - 2021/09/28.
Dél-Anglia
7. nap - 2. rész
Isle of Wight
Shanklin Chine
Shanklin városában folytattuk tovább a mai nézelődést. Maga a város is nagyon látványos, a belvárosi rész tele van nádtetős tündérházikókkal, de először a Shanklin Chine-t akartuk megnézni és célirányosan arra indultunk el. Közben csináltunk fotókat a tündérházikókról is, mert pont mellettük kellett elmenni, de a városnézést majd a Chine utánra terveztük.
Van a belvárosban - mely egyben az óváros is, - egy nagy és fizetős parkoló, ha jól emlékszem egy egész napos jegy 5 fontba került. Vettünk parkolójegyet és elindultunk a Chine felé. A parkoló mellett van egy Kívánságkagyló /Wishing Shell/ névre hallgató kis kutacska, amibe pénzérméket lehet dobni és kívánni valamit. Mi most ezt nem próbáltuk ki. Egyébként a pénzt ki szokták szedni belőle és jótékonysági célokra fordítják.
 |
| Kívánságkagyló |
Egy emlékmű is található itt, mely a háborúkban elesett Shanklin-i lakosoknak állít emléket:
A Chine egy helyi szó, mely a tenger felé futó, puha mészkőbe vájt hasadékot jelent. A Shanklin Chine nem más, mint egy erdős tengerparti szakadék, amely vízeséseket, fákat és buja növényzetet tartalmaz, gyalogutakkal és sétányokkal, melyet William Colenutt épített ki. Ennek a történelmi szurdoknak a kapui először 1817-ben nyíltak meg, így ez a Wight-sziget legrégebb óta fennálló látványossága. Belépődíj ellenében látogatható, ami 6,95 font/fő volt. Nem szükséges elővételben megvenni, a weboldalukon én nem is találtam ilyen lehetőséget, elég csak ott helyben. Nagyon lényeges, hogy ezzel a jeggyel 7 napon belül egy alkalommal ingyen vissza lehet jönni. Ez azért jó, mert este kivilágítják és olyankor mindenféle színekben pompázik, tehát érdemes egyszer este és egyszer nappal is megnézni és ehhez nem kell kétszer megvennünk a jegyet.
Rögtön a bejárat után látható, ha oldalra nézünk, az a látványos vízesés, melyet bizonyára sokan láttak már képeslapokon. Ennek a tetején található a jegyiroda, mely stílusát tekintve kissé kínainak hat. Most nem volt túl bő a vize, esősebb időszakokban valószínűleg látványosabb.
Ahogy leérünk a lépcsőn, egy kisebb vízesés is látható.
A Chine egy ideig a csempészek kedvenc törzshelye volt és a mellette lévő fogadóból, a Chine Innből az óvárosba vezetett egy alagút. Valójában a csempészet annyira elterjedt volt, hogy a jövedéki tisztviselőknek az óvárosban volt a bázisuk egészen a Chine melletti Őrház megépítéséig, 1820-ig.
A Shanklin Chine jól felszerelt ajándékbolttal, valamint egy népszerű viktoriánus stílusú teázóval és egy teakerttel is rendelkezik. Ezek a Chine túlvégében találhatók, a tengerpart mellett. Kint leültünk egy kávéra, egy ilyen környezetben semmiképp nem hagyhattuk ki.
A közeli halászkunyhóból /Fisherman's Cottage/ eltávolították a forró sós fürdőt 1970-ben. Ezt a fürdőt a vendégek használták a 19. században. A Chine alsó végéből hordták a vizet a kunyhóba és egy réztartályban melegítették fel az alatta lévő tűz segítségével. Úgy tartották, hogy az ilyen fürdők nagyon jó hatással vannak az egészségre. Sok helyen volt ilyen, de csak ez az egy maradt fenn, ami itt látható kiállítva a Chine kertjében. A forró sós fürdők akkor mentek ki a divatból, amikor a 20. században népszerűvé vált a tengerben való fürdőzés.
Van egy padokkal ellátott teraszos építmény, itt olvashatunk arról, hogy Shanklin tengerpartján új dinoszauruszfajokat fedeztek fel. Tehát nem véletlenül volt dinoszaurusz érzésem Bonchurch erdeiben, Wight szigetén nagyon sok dinoszaurusz-maradványokat találtak, tehát valószínűleg sok élhetett ezen a kis szigeten.
A nyilvános büntetés fogalma ma egy kicsit furcsán tűnhet, de a középkorban bevett szokás volt, egészen a 19. századig. Az Egyesült Királyságban 1872-ben használták utoljára. A nyilvános megaláztatást gyakran alkalmazták szégyenfán, amit mindig a legforgalmasabb területekre helyeztek ki. A szégyenfán lévő emberek gyakran voltak kitéve verbális bántalmazásnak, valamint romlott gyümölcsökkel és zöldségekkel, sárral, ürülékkel, döglött patkányokkal és néha még kővel is megdobálták a kihelyezett bűnösöket, akik a kényelmetlen testhelyzet és a fájdalom miatt hosszú időre emlékükbe vésték az ott töltött időt. Már néhány óra után is nagyon kényelmetlen volt a szégyenfán lenni, de volt, akiket napokig otthagytak.
 |
| Szégyenfa |
A Chine ezen végén is van egy kijárat, ami egyenesen a tengerpartra vezet, mi itt mentünk ki, felesleges lett volna visszamenni oda, ahol bementünk. Ez a hely mindig is vonzotta a neves művészeket, fotósokat és azokat, akik egy kis felüdülést keresnek a modern kor nyüzsgése elől. Nagyon jókat olvastam róla és nagyon kíváncsiak voltunk rá, de mi kicsit többet vártunk tőle. Nem egy csúnya hely, de láttunk már ennél szebbet is. Ennek ellenére megbeszéltük, hogy valamelyik este még visszajövünk majd és megnézzük kivilágítva is.
Kapcsolódó bejegyzések:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése