Flamborough

2018/03/28.

Tengerparti séta Flamborough-ban és madárles

Dupla szabadnapunkon nem volt túl jó idó, mindkét napra esőt mondott az előrejelzés, második nap mégis kimerészkedtünk egy kis kirándulásra. Ezúttal Flamborough-ra jutott a választál, ahol ugyan már jártunk egyszer, de akkor olyan nagy köd volt, hogy 2 méterre nem lehetett ellátni.

Flamborough egy kis község East Riding of Yorkshire-ben.  Régen "csak egy halászfalu"-ként jegyezték fel. A lakosság száma ebben az időben 917 volt, ennek felét halászok családja tette ki. Volt a faluban két kovács, két mészáros, két élelmiszerboltos, hét ács, négy cipész, három szabó, egy kőfaragó és liszt kereskedő, egy bacon és liszt kereskedő, egy takács, egy kukorica molnár, egy szalmakalap gyártó, valamint a Sloop, a Board és a Dog and Duck kocsmák háziurai. Szintén szerepel a nyilvántartásban egy iskolaigazgató és egy úri hölgy. Négy fuvarozó működött a faluban, a célpontok Hull és York volt hetente kétszer, valamint Bridlington naponta.

A Flamborough név eredete nem tisztázott, de egy izlandi monda alapján a Flayn vagy Fleyn szóból származik, mivel a falu középkori neve Fleyburg volt. Egy másik feltevés szerint, a skandináv "Flan" szóból származik, melynek jelentése földnyelv vagy a föld nyelve. A dán tengeri hódítók hatása a 9. századról még mindig tükröződik a helyi helynevekben.

A helyi legenda szerint a falut a Jenny Gallows néven ismert öngyilkos szelleme kísérti. A Flamborough-i lány kútba vetette magát. Régen azt feltételezték, hogy amikor valaki körbeszalad a kút körül, kijön a lány szelleme a szabadba.

Hűtőmágnes

Flamborough Head

A Flamborough Head magas mészkőszikláján két világítótorony található. Az újabb torony 1806-ban épült a bridlingtoni John Matson jóvoltából. Ez 27 méter magas és 119 lépcsőfokon lehet felmenni a tetején lévő lámpához.

Az újabb világítótorony

Az autóból láttuk a parkoló felé menet a másik világítótornyot is, úgyhogy miután lefotóztuk az újabb építésűt, elindultunk a régebbi torony felé, mely kb. 5 percnyire található gyalog a parkolótól.

Flamborough

Madarak egy kémény tetején

A régebbi világítótorony 1674-ben épült, és vitathatatlanul a legkorábbi ismert világítótorony, amely még mindig létezik az Egyesült Királyságban. A torony története homályos. Néhányan úgy vélik, hogy kezdetben tüzet gyújtottak a tetején, de az hamarosan feleslegessé vált. Mások ragaszkodnak ahhoz a nézőponthoz, hogy soha nem volt megvilágítva. Úgy vélik, hogy Sir John Clayton parancsára építették, II. Károly megbízásából. Clayton azonban csődbe ment, miután a Flamborough-i világítótorony megépült, ezért a tornyot soha sem használták.

A régi világítótorony

A fekete ház érdekessége a csónak az ablak alatt

A két világítótorony megtekintése után lementünk a tengerpartra a Flamborough Head-nak nevezettt sziklákhoz. A Flamborough Head egy 8 mérföldes hegyvonulat az Északi-tengeri Filey és Bridlington-öböl között, mely meredek fehér mészkősziklákból áll. A sziklák több ezer tengeri madár számára biztosítanak fészkelőhelyeket, és geológiailag nemzetközi jelentőséggel bír. A Flamborough Head háborúktól sem volt mentes, 1779-ben itt vívott egy francai-amerikai sereg egy pár királyi haditengerészeti fregattal az amerikai forradalmi háborúban.

A parton egy kisebb vízesés is található, mely nem az a kiondottan látványos, de azért megérdemel egy pillantást.

Tovább sétálva a sziklák felett a part mentén nagyon szép kilátás nyílik a Flamborough Head további szikláira.

Végül eljutunk az egyik legszebb képződményhez, ami engem egy dinoszaurusz formára emlékeztetett.

Dinoszaurusz formájú képződmény

A hatalmas hullámokat figyelve egyszer csak megpillantottunk egy fókát a vízben. Gyorsan elővettük a fényképezőgépet és bár elég hamar eltűnt a szemünk elől, de azért sikerült megörökíteni.

Fóka a vízben

A dinoszaurusz formájú képződmény

Az idő ezúttal sem kímélt minket, amit már kezdünk megszokni. Délig esőmentes napunk volt, viszont onnantól kezdve hol eső esett, hol kisütött a nap, hol pedig jégeső váltakozott, és később hazafelé a hóból sem maradtunk ki, de erről később. Gondoltuk amíg eláll az eső átmegyünk egy másik helyszínre, az RSPB Bempton Cliffs-hez. Mire odaértünk el is állt az eső, de sajnos nem tartott sokáig.

RSPB Bempton Cliffs

Az Egyesült Királyság legnagyobb tengeri madárkolóniájának központja, a Bempton Cliffs egyike az ország legnépszerűbb vadvilági megfigyelőhelyének. Közel félmillió tengeri madár él a hatalmas sziklák körül a látványos Yorkshire-parton. Márciustól októberig a szulák, a lummák, az alkák, a kittiwake sirályok, az ezüstsirályok, a sirályhojszák és az üstökös kárókatonák lelnek itt otthonukra, és április-július között fraterculák /angolul puffinok/ csatlakoznak a tömeghez. Felejthetetlen látvány.

Ezüstsirályok

Madarak repkednek a tenger felett

Szulák

Kittiwake sirály

egy holló

Elhagyatott, romos épületek a közelben

Hat biztonságos kilátó található a sziklák tetején, és nagyszerű kilátást nyújt a fészkelő madarakra és a lenyűgöző tengerpartra. A szemléltető önkéntesek segítenek azonosítani a különböző fajokat, és felhívják a figyelmet a madarak cselekvéseire.

Persze megint megáztunk, mint szokás szerint, de ezúttal az esőt nap váltotta, így sikerült lencsevégre kapnunk egy halvány kis szivárványt a tenger felett.

Szivárvány eső után

Szulák

Szulák

Egy alvó szula

Kittiwake sirályok

Az egyik kilátónál egy távcsöves férfi felhívta a figyelmünket az egyik madárra, amelyik épp a tojásokon ült. Mondta, hogy nézzünk bele nyugodtan a távcsőbe.

A tojásain ülő szula

Romos épület a közelben

Szula

A belépő a madárlesekhez nem ingyenes, 5 font/fő ellenében nézhetjük meg a madarakat, amennyiben a Látogatói Központból közelítjük meg. Viszont egy nyilvános gyalogút vonul végig a madárlesek mentén, így ha a gyalogutak során ejtjük útba és nem a Látogató Központból, akkor nem kell fizetni a belépőért. Kicsit érdekesen van megoldva, de ahogy utánanéztem, azt írták, hogy a belépő azért szükséges, mert a Látogatói Központban más szolgáltatásokat is igénybe lehet venni, pl. WC, valamint a gyalogutakat a madárlesekhez és magukat a madárleseket is karban kell tartani és mindez pénzbe kerül. Ez a belépő egy kis hozzájárulás ehhez.

A madarak után szerettünk volna a Danes Dyke-t is megnézni, mely szintén híres Flamborough környékén, de útközben annyira elkezdett ismét szakadni az eső, hogy inkább úgy döntöttünk hazafelé vesszük az irányt. Persze nemsokára kisütött a nap, ennek örömére megálltunk egy helyen, ahol két szép emlékművet pillantottunk meg az autóból. Nem időztünk sokáig, éppen csak megörökítettük őket.

Az emlékművektől nem messze láttunk egy útjelző táblát, Wharram Percy Medieval Village felirattal. Nem hallottunk még róla, de nevéből ítélve ez valami középkori falunak a maradványa lehet és mivel úgyis olyan szépen kisütött a nap, gondoltuk megnézzük ezt a helyet. Már majdnem odaértünk, amikor megint elkezdett szakadni az eső, majd ez esőt jég, azt pedig hó váltotta fel. Mindez kb. 5 perc leforgása alatt. Amikor a frissen lehullott hótól az egyik kanyarban annyira csúszkált az autó, hogy alig bírtunk befordulni, úgy döntöttünk, hogy mégiscsak hazafelé megyünk inkább. Pedig már csak egy mellékútra kellett volna lekanyarodnunk a célponthoz, de a havas úton nem mertük megkockáztatni. Folytattuk tovább egyenesen Leeds felé, kis idő múlva a havas út eltűnt és ismét eső esett, majd újra kisütött a nap. Mondják, hogy a tavasz az ravasz, de hogy ennyire???