Oldalak

2021. november 30., kedd

Dél-Anglia - 10/3. - Isle of Wight - East Cowes


2021/09/19 - 2021/09/28.

Dél-Anglia

10. nap - 3. rész

Isle of Wight

East Cowes

Fél 5-kor indult vissza a kompunk Southamptonba East Cowes-ből, de addig még mindig volt legalább 3 óránk. Már nem akartunk sehova sem nagyon elcsatangolni, gondoltuk elsétálgatunk addig a kompkikötő környékén East Cowes-ben. Találtunk egy ingyenes útszéli parkolót a tengerpart mellett, ami tökéletesnek bizonyult. Az itteni tengerpart nem igazán látványos és maga a város sem, de azért tettünk egy kört.




















Még mindig volt időnk és elmentünk a kompkikötő felé gyalog, hogy megkeressük honnét fog indulni a kompunk. Elég könnyen megtaláltuk. Közben volt néhány érdekes fotóznivaló is.











Végre elindulhattunk becsekkolni a kompra, még így is volt majdnem egy óránk indulásig, de ilyenkor már beengednek. A kompon minden jól ment, időben indult és érkezett, de rohadt nagy szél fújt, vagy kétszer megszólalt a kocsink riasztója, biztos ahogy fújta a szél, mert pont legelől álltunk. Amikor távolodtunk a kikötőtől farkas szemekkel figyeltem hol is lehetett az a sellőlány szobor, amit nem találtunk meg, mert sejtettem, hogy ha a szárazföldön nem volt, akkor valahol beljebb kell lennie és meg is találtam. Persze telefonnal nem tudtam róla túl közeli képet csinálni, de valamennyire azért látszik.


A sellőszobor a köveken a kép közepe táján

Southampton felé közeledve

Southamptonban mégnagyobb volt a szél, mint a szigeten. Annak ellenére, hogy legelől álltunk az autóval, egy csomót kellett várnunk, míg végül kimehettünk a kompból, mert először a többi sort engedték. Hazafelé még megálltunk egy Mekiben vacsorázni. Összességében jól éreztük magunkat a szigeten, de valahogy nincs az az érzés, hogy visszamennék. Sok helyre sikerült eljutnunk, de maradt még olyan, amit érdemes lett volna megnézni, ennek ellenére nem hiszem, hogy valaha visszatérünk.





Kapcsolódó bejegyzések:

















Dél-Anglia - 10/2. - Isle of Wight - Ventnor


2021/09/19 - 2021/09/28.

Dél-Anglia

10. nap - 2. rész

Isle of Wight

Ventnor - városnézés

Amikor pár nappal ezelőtt Ventnorban voltunk nem volt időnk mindent megnézni, ezért ma visszamentünk. Érkezéskor kicsit esett az eső, de hamarosan elállt. A La Falaise Car Parkban parkoltunk le, úgy emlékszem ez is fizetős volt. Most a part másik végét néztük meg, legutóbb idáig már nem volt időnk eljönni.

Járda a parkoló mellett

Valami sólyomféle röpködött felettünk, kicsit messze volt, de elég jó képek sikerültek róla:



A parkolóból ki lehetett látni a partra és egy közeli lépcsőn le is lehetett  menni. Utána visszamentünk a járdára és elsétáltunk addig, ameddig véget nem ért. Ezen a parton  élt régen a sokak által ismert Olivia Parkes, akit a helyiek egyszerűen csak "Britannia" néven emlegettek. Cölöpökre emelt faépületben lakott és annak ellenére, hogy nincs folyóvíz vagy higiénia és csak az általa készített létrán lehetett feljutni a házba, ez a kunyhó volt az otthona az 1920-as évek végétől 1958-ig. Egy ideig édességboltot vezetett a városban, valamint a strandon is árult édességet és gyümölcsöt. Többször is eljárás indult ellene, mert megszegte a vasárnapi árusítási tilalmat. A második világháború idején a tengerpartra szögesdrótot húztak fel védelmi célokból, de ő nem volt hajlandó innét elmozdulni, átmászott a kerítésen, hogy visszatérjen otthonába. Az 1950-es évekre a kunyhó nagyon rossz állapotúvá vált, a gyerekek köveket dobáltak a tetőre a fenti szikláról, abban a reményben, hogy Britannia kijön a házból. Végül 1958-ban a Tanács erőszakkal kilakoltatta és a szerkezetet lebontották. Olivia átkerült egy lakásba, ahol nem sokkal később meghalt. A helyi pletykák szerint azért maradt ilyen sokáig a házban, mert a szeretőjét várta, hogy visszatérjen a háborúból és minden nap kinézett a tengerre a viszontlátás reményében.













Észrevettünk egy Dinoszaurusz Labirintust, amihez egy lépcső vezetett fel. Azt hittük valami komolyabb dologról van szó, de tulajdonképpen csak a lépcső fölött lévő tisztásra rajzoltak fehérrel egy hatalmas dinoszauruszt, labirintusszerűen haladva a vonalakkal a belső része felé. Tulajdonképpen annyi a lényege, hogy ha ezeket a vonalakat követjük, akkor besétálhatunk a dinó belsejébe. Csak úgy heccből végigcsináltuk.






A dinoszauruszosdi után tovább sétáltunk a part felett fiutó járdán. Itt található a Ventnor felirat is egy kisebb dombnak az oldalán.







Egy idő után a járdának vége szakadt és visszafordultunk. Lementünk a partra, ahol egy látványos étterem működik, a külső része viaszbábukkal díszítve, melyek a kalózkodás egyes jeleneteit ábrázolják.

















Továbbsétáltunk a part melletti sétálóúton, a szél miatt háborgott a tenger. Az egyik lépcsőn lementünk a partra és ott haladtunk tovább. Annyira tetszett a homok színe és addig-meddig nézegettem, hogy nem bírtam megállni ne hozzak magammal egy keveset. Megnéztem mim van, de csak egy papírzsepis zacskót találtam a táskámban. Gondoltam ez is megteszi. Nem tudtam szabad-e innét homokot gyűjteni, nem láttam sehol kiírást, de azért nem akartam feltűnően csinálni, úgyhogy próbáltam diszkréten gyűjteni. A lényeg, hogy megszereztem a cuccot. Ezen a szigeten kívül nem rémlik, hogy máshol láttam volna ilyen színű tengerpartot, de borzasztóan tetszett.












Felsétáltunk egészen a Cascade Gardenig, ahol a múltkor kezdtük a városnézést. Akkor nem mentünk ki a tengerbe nyúló kis mólóra, de most ezt is pótoltuk. Szép volt a rálátás onnét a városra, de a nagy hullámok miatt csapkodott felfelé a víz és folyton törölgetnem kellett a fényképezőgép lencséjét.






Végezetül visszafelé a parkolóhoz, lefotóztuk az óratornyot és egy másik, tű formájú emlékművet.













Kapcsolódó bejegyzések: