2021/08/06 - 2021/08/08.
Kirándulás Ayrshire-ben
3. nap
Lynn Glen túra
Reggel sátrat bontottunk és 10 óra körül elindultunk a Dalry közelében lévő Lynn Glen-hez, túrázni egyet. Fairy Glen-nek is nevezik, ami azt jelenti, tündérszurdok. A név nagyon találó, ugyanis az erdő tele van tündérekkel. Persze nem igaziak, de mindenképp nagyon ötletesnek találom, hogy tündérházikókkal, apró pici tündérekkel és különféle figurákkal dobták fel a folyó menti területet.
Túra táv: 1,6 mérföld / 2,57 km
Minimum szükséges idő: 1 - 2 óra
Legmagasabb pont: 64 méter
Legalacsonyabb pont: 28 méter
Nehézségi fok: könnyű
Parkoló: Lynn Bridge Carpark, KA24 4JT
A túra GPX file-ja innét letölthető: Lynn Glen túra
A Lynn Bridge Car park közvetlenül a Caaf Water folyó mellett található. Most ki volt írva, hogy egyirányban induljon el mindenki, ehhez ki kellett menni a parkoló bejáratánál, majd balra fordulni. De amúgyis célszerűbb volt ebben az irányban megcsinálni a túrát.
 |
| A Caaf Water a parkoló mellett |
Nemsokára rátértünk egy erdős ösvényre és innentől szinte az egész túra erdőn keresztül vezetett. Rögtön az erdő elején megtaláltuk az első tündérlakást, mely egy csizma formájú házikó volt. Nagyon kellett figyelni, mert rengeteg hasonló dolog volt kihelyezve a fákra és nem mindegyik volt feltűnő helyen. Némelyik kicsit már kopott volt, kissé megette az idő, de nagy részük még mindig szép állapotban van.
 |
| Kilátás Dalry-ra |
Nemsokára letértünk az ösvényről balra, ez az út vezet a Lynn Spout vízeséshez. Az út lefelé elég meredek és kissé csúszós volt így eső után, de sikeresen leértünk. A vége előtt még egy kidőlt fatörzsön is át kellett mászni, ami kb. derékmagasságig ért, de ahhoz kicsi volt a hely, hogy átbújjunk alatta.
Épp hogy leértünk a Caaf Wateren található Lynn Spout vízeséshez, amikor elkezdett esni az eső. Először csak kicsit, majd egyre jobban. A fényképezőgép lencséjét folyton törlgetni kellett, de még így sem születtek túl jó képek, amit sajnálok, mert nagyon szép volt. Előzör bemásztam a folyó szélére, ahol még sekély volt a víz és onnét fotóztam, mert a gyalogútról nem lehetett jól látni. Utána közelebb mentünk hozzá, de ekkor a másik oldalról lemászott egy fickó meg egy csaj, fürdőruhára vetkőztek és belementek a vízbe, közben a fickó ordibált, mint egy elmebeteg. Ezzel nekünk csak az volt a bajunk, hogy mi meg fotózni szerettünk volna... Jó néhány percet kellett várnunk, míg végül kimentek a vízből.
 |
| Caaf Water |
A vízesésnél véget ért az út, úgyhogy vissza kellett mennünk addig a pontig, ahol letértünk a folyó felé vezető ösvényre. Visszafelé találtam egy vad orchideát és azt kezdtem fotózni. Vagyis szerintem orchidea volt, de nem vagyok benne biztos, lehet hogy tátika.
Amint fölértünk a gyalogút tetejére, balra fordultunk és tovább mentünk előrefelé. A tündér-lakok itt is folytatódtak, sok helyen lehetett találni valamit. Igazából maga az erdő is nagyon szép volt, abszolút alkalmas arra, hogy tündérbirodalommá változtassák. Időközben az eső is elállt, de nem úsztuk meg ennyivel, a túra során még azért párszor elkezdte, de szerencsére nagyobb eső már nem volt.
Megérkeztünk a Pinnioch Pointhoz, amit Peden's Pointként is emlegetnek, ami egy masszv homokkő a szurdokvölgy felett ülve és a Caaf patakra nézve. Neve valószínűleg a kelta nyelvből ered, melynek jelentése "kis csúcs". A sok közül az egyik hely, melyet valószínűleg Alexander Preden szószékként használt II. Károly idejében. Akkoriban a szövetségeket üldözték, mivel nem voltak hajlandóak elfogadni a püspökséget és felesküdni a királyra, mint az egyház fejére.
George Houston festő, aki a szurdok lábánál élt a Lynn Házban, több festményén is megörökítette a Pinnioch Point-ot.
 |
| Pinnioch Point |
A homokkő szikláktól egy ösvény vezet a patakhoz, ahol egy újabb kis vízesés tekinthető meg.
A patak felett egy kis fahíd húzódik, a Troll Bridge /Troll híd/, a túra folytatásához át kell menni a hídon. Ez az a pont, ahol megfordulunk, tehát innét már visszafelé megyünk, csak a patak másik oldalán. Ez az oldal is rengeteg meglepetést tartogat.
A hídon átkelve rögtön egy kis tündérbirodalomba jutottunk, volt itt minden, gomba tetején ücsörgő apró tündérke, házacskák, falakásának ablakán kilépő manócska, fákra aggatott mindenféle figurák és egy Bessie Dunlop tiszteletére állított pad, aki sajnos nem tudom ki lehetett.
Továbbmentünk, de hamarosan ismét egy tündérlakta helyhez érkeztünk, itt is vezetett le egy út a patakhoz, amin természetesen le is mentünk. Volt látnivaló bőven, de beszéljenek inkább a képek.
Egy deszkába vésett aranyos kis szöveg szerint "régen a tündérek békében éltek itt a szurdokban, amíg az egyik bele nem botlott egy alvó boszorkányba. Véletlenül felébresztette álmából, az pedig olyan kegyetlen volt, hogy a tündért manóvá változtatta. Azt mondják, hogy a szurdok 9 tündérje még mindig itt bújkál a boszorkány elől. Vajon megtalálod őket?"
Mind a 9 tündért talán nem találtuk meg, de egyet mindenképp, amint a fán ült, gombák mellett. Sajnos az időjárási viszontagságok kissé megrongálták a díszletet, de mivel jó fotótéma volt, készítettem róla egyet abban az állapotban, ahogy találtuk és egy másikat, miután helyükre álltottuk a gombákat és az apró házikót.
Több tündér is bújkált itt, elég kicsik voltak, úgyhogy nagyon figyelmesnek kellett lennünk.
Ahogy tovább haladtunk a gyalogúton, találkoztunk a faszörnnyel is, ami tényleg olyan volt, mintha egy fejet formálna. A fán csücsülő két bagoly szintén nagyon jó fotótéma volt.
Egy elkerített rész mögött egy óriási hernyó kandikált ki a sűrű aljnövényzet közül.
Ismét találtunk egy patakhoz vezető utat lefelé, és onnét is vízesés hangja hallatszott, így lementünk. A táj szép volt, de a vízesésnek csak a hangja volt nagy.
Kicsivel arrébb egy újabb lejárat, ez pont a Lynn Spout felett van. Innét megszemlélhettük a túra elején látott vízesés tetejét, valamint volt itt régebben egy malom is, a Craig Mill, ennek néhány maradványa még mindig látható. Egyébként a Caaf Water több malomnak is otthont adott az idők során.
Erről az oldalról is le lehet menni a vízeséshez, de itt elég meredek az út, mi nem próbáltuk meg, viszont a fürdőző pár is erről ment le.
 |
| A Craig Mill maradványai |
 |
| A Lynn Spout teteje |
Végül visszatértünk az ösvényre, már nem maradt túl sok látnivaló és hamarosan visszaérkeztünk a parkolóba.
Nekem nagyon tetszett ez a túra, amúgyis szeretem az erdőket, de hogy figurákat kellett keresgélni, az egy pluszt adott neki.
Mielőtt még hazafelé indultunk volna, kerestünk egy Mekit a közelben, mert nagyon megéheztünk. Ott felidegesítettek, mert Skóciában még mindig érvényben van néhány koronavírusos intézkedés és mindenáron azt akarták, hogy scanneljük be a Track and Trace-en a kódot. Mondtuk, hogy nincs feltelepítve a program, erre azt mondta a nő, hogy nem baj, fotózzuk le és utána beadja a telepítőlinket. Lefotóztuk, hogy örüljön, de semmiképp nem akartuk feltelepíteni, ő meg addig nem engedett be. Felhúztuk magunkat, kimentünk és inkább az autós ablakhoz mentünk, ahhoz nem kellett az a szar.
Hazafelé nyugis utunk volt, de kicsit hosszúnak tűnt.
Kapcsolódó bejegyzések:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése