2021/07/20 - 2021/07/27
Nyaralás Walesben
7. nap - 2. rész
Marloes Sands
A Marloes Sands kb. 1,5 km hosszú homokos strand a Martins Haven közelében, ahonnét a múltkor indult a hajónk a madárszigetre és a delfinlesre. A part Marloes falutól nem messze található és a közelében van egy National Trustos parkoló, mi ott parkoltunk, bár kevés szabad hely volt, nekünk is csak a végében sikerült elcsípnünk egyet. Van egy másik parkoló is, a strandhoz vezető gyalogútnál, egy hatalmas füves terület, amit főszezonban nyitnak meg. Ez fizetős, ezért választottuk inkább a National Trustos parkolót, mert az nekük ingyen volt, még ha tovább is tartott helyet találnunk. A füves parkoló felé indultunk el, annak a végéből indul a földút a tengerpart felé. A parkolóban volt egy fagyiskocsi és mivel már megint elég meleg volt, kissé lehűtöttük magunkat egy fagyival, amíg leértünk a partra. A Marloes Sands-nak egyébként több bejárata is van, összesen 3, amik jól jöhetnek, ha jön a dagály. Mi pont a part közepén lyukadtunk ki, ami pont jó volt, mert így sikerült balra is és jobbra is bejárni a területet. Igazából a Gateholm szigetre akartunk felmenni és elsősorban nem a Marloes strand bejárása volt a fő cél, hanem a kis árapály sziget. Akkor még nem tudtuk, de végül elég kalandos sétában volt részünk.
 |
| Háttérben a Gateholm sziget |
Olyannyira csak a kis árapály sziget járt a fejemben, hogy utána sem néztem a Marloes Sands-nak és amikor megláttam ott a helyszínen, teljesen beleszerettem és tudtam, hogy a sziget után a partot is végig kell járnunk. Mi most egyből jobbra indultunk el, a Gateholm sziget felé. Pont úgy időzítettünk, hogy apály környékére érjünk ide. Még nem volt teljesen visszahúzódva a víz, de már jól járható volt a part.
Csodálatos sziklaképződmények mellett haladtunk el, ilyeneket még nem is láttam ezelőtt sehol. Annyira szabdalt volt az egész és annyira színes, hogy teljesen odavoltam érte. Szinte már nem is tűnt Wales-inek, inkább valami amerikai tájnak.
 |
| Gateholm |
Ha a Marson létezik tenger, valami ilyesminek képzelném el a partját. Annyira elvont volt a táj, hogy nem bírtam betelni vele, egyszerűen imádtam. Ahogy közeledtünk a Gateholm szigethez, a sziklák egyre színesebbek lettek, egyre több volt a rózsaszínes, pirosas árnyalat. Azonban egy idő után ahhoz, hogy előre tudjunk jutni, köveken kellett lépkednünk, amik között apró pici vízzel teli medencék voltak, a kövek pedig csúsztak a moháktól. Egy rossz lépés és máris a kis, apró medencében találtuk volna magunkat, illetve csak egyik lábunkat, mert kb. akkorák voltak, persze néhol akadtak nagyobbak is, de nagyrészt sekély volt bennük a víz, de nem volt tiszta, tele volt hínárral meg mindenféle tengeri hordalékkal, szóval annyira nem örültem volna, ha belecuppanok.
Néhol nem volt annyira könnyű átjutni, de sikerrel vettük az akadályokat, mondjuk én nyígtam közben rendesen, mert nem szeretek akrobatikázni, de ugyanakkor semmi pénzért nem adtam volna fel, mert hajtott a kíváncsiság, hogy mi van még arrébb és a sziget is nagyon érdekelt. El is neveztem ezt a kis túrát expedíciónak, mondtam is páromnak, hogy most expedícióra megyünk a Gateholm-ra. :-) Azért nem mondom, időnként volt bennem olyan érzés, hogy csak ezt ússzuk meg épp bőrrel. Páromnak általában meg sem kottyan az ilyesmi, ő mindig méterekkel előttem járt és időnként megállt megvárni. Sosem értem, neki hogy megy ilyen könnyen.
Egyik részen érdekes színes kövek borították a talajt, mindegyik más színű, általában fehér csíkokkal, de nagyon jól néztek ki. Változatlanul imádtam ezt a tengerpartot, még a nehézkes előre haladás ellenére is és folyamatosan azt képzeltem, hogy valahol Amerikában vagyok. Sosem jártam még ott, de valamiért az ugrott be a tájról.
A köveken túl egy titkos kis öböl tűnt fel a szemeink előtt, már csak néhány méter volt előttünk, hogy kiérjünk a homokos partra, de ez a része volt a legnehezebb. Egyre nagyobbakat kellett lépni, egyre több volt a vízzel teli medence körülöttünk és egyre több csúszós, mohás kövön kellett lépkednünk. Végül sikerült. Ellentétben az emberekkel teli Marloes Sands-al, ez az öböl teljesen elhagyatott volt, mintha csak mi léteznénk az egész világon, sehol nem volt egy lélek sem, az embertömeget pedig már rég magunk mögött hagytuk. Ez a homokos strand az Albion Sands névre hallgat.
 |
| Tigrismintás kövek |
 |
| Gateholm |
Az Albions Sands kissé ijesztő volt, legalábbis nekem, mert csak az látszott, hogy a tenger felől jönnek a hullámok, mögöttünk pedig kövek és sziklák. Egy teljesen elzárt öböl kellős közepén voltunk. Persze tudtuk, hogy nem lehet baj, mert még csak most vagyunk az apály legalacsonyabb vízállásánál, innét még sok időnk van, amíg kijjebb jön a víz, tehát nem igazán volt mitől tartanunk. Szél sem volt, ami nagyobb hullámokat sodorhatott volna a part felé, de én nem tudok úszni, ezért a félelmem a víztől.
Az Albion sok szempontból a szomszédos Marloes Sands miniatűr változata. Ugyanez az érdekes geológia. Nagyon fontos azonban figyelni az árapály időket, de ha túl késő lenne a Marloes felé elhagyni a területet, akkor itt lehetőség van felmászni egy sziklás "ösvényen" a fönti gyalogútra, mely a Marloes egyik bejárata.
A strand nevét a Dublinból útnak induló Albion gőzhajóról kapta, amely 1837-ben itt futott zátonyra. A 400 sertés mellett az Albion annyi whiskyt szállított, hogy elég lett volna arra, hogy egész Pembrokshire egy évig részeg maradjon! Állítólag apálykor még látható a hajó kiálló tengelye a homokból, de ezt az infót már sajnos csak blogírás közben olvastam, így nem kerestük meg a roncsokat. Nem tudom hol lehetett, nekünk nem tűnt fel, hogy bármilyen roncs is kiállna a homokból.
Az "expedíciónk" eredeti "küldetése" azonban nem az volt, hogy az Albion Sands-ra eljussunk, hanem, hogy feljussunk a Gateholm-ra, de az oda vezető utat még mindig nem találtuk. Elindultunk visszafelé az Albion-ról, közben folyamatosan méregettük Gateholm hatalmas sziklatömbjét, hogy hol lehetne feljutni rá. De mindenütt túl meredeknek és túl magasnak találtuk, ezért lassan és csalódottan lemondtunk róla, hogy felmenjünk rá. Ami miatt egyébként Gateholm érdekes, az az, hogy a tetején egy régi római település maradványai láthatók. Megmondom őszintén, engem nem is annyira ezek a maradványok érdekeltek, én csak szimplán fel akartam menni a szigetre, hogy kiélhessem a szigetmániámat és hogy egy újabb szigetet kipipálhassak a térképen.
Ahogy mentünk visszafelé, jött velünk szembe egy csaj, aki mezítláb mászkált a köveken, de nagyon gyorsan haladt, nem is értettem. Valószínű ő is az Albion-ra igyekezett. Ha kicsit később érünk oda, már nem lettünk volna egyedül.
 |
| Gateholm |
Amint visszaértünk a part közepére, elmentünk szétnézni a másik irányba is. Ha a másik oldalt nem látom előtte, akkor ez is lenyűgözött volna, így viszont kissé eltörpült ez előző 2 órában látottakhoz képest. Nekünk egyértelműen a strand másik fele tetszett jobban, de a másik irányban is elmentünk addig, ameddig tudtunk. Errefelé volt a több ember is, lehet emiatt sem lopta annyira magát a szívembe.
A Marloes strand jellegzetessége a Három kémény /Three Chimneys/ elnevezésű képződmény, mely szilur idei homokkőből és agyagpalából álló három függőleges kéményre emlékeztető szikladarab. Korábban négy kémény volt, de a negyedik egy 1954-es heves viharban összeomlott.
 |
| A három kémény |
Éppen elérkeztünk ahhoz a ponthoz, ahonnét már nem tudtunk tovább menni, amikor ködfelhő kezdett leszállni, egészen a talaj közelében. Először azt hittük, hogy a víz gőzölög, csak nem értettük miért, mert azért annyira nagyon meleg most nem volt és a víz hőmérséklete is hideg volt. Aztán rájöttünk, hogy ez köd. Az emberek is kezdtek elszállingózni a strandról.
Mi is elindultunk visszafelé és amúgyis kezdett már jönni kifelé a víz. Egy kissé be is volt borulva, de eső nem esett. Visszafelé még készült pár kép.
Még egy kép Gateholmról, a gyalogútról visszanézve:
Ismét a Mekiben ebédeltünk, majd elmentünk bevásárolni. Megbeszéltük, hogy délután/estefelé megint főzünk paprikás krumplit. Ahogy elhagytuk Marloes környékét, még egy darabig ködös volt az idő, de utána kitisztult. Ma már nem volt kedvünk sehova se menni, úgy döntöttünk inkább majd vacsora után elmegyünk a kemping környékén sétálni egyet.
Kapcsolódó bejegyzések:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése