2021/07/20 - 2021/07/27
Nyaralás Walesben
6. nap - 1. rész
Skomer Island
Ma a Skomer Islandra hajókáztunk át, ami arról híres, hogy tavasztól nyár közepéig ott vannak a cuki piros csőrű madarak, a puffinok. Már régóta terveztünk puffin-lesre menni és nagyon örültem, hogy végre láthatom őket élőben, a természetes élőhelyükön. Nem volt könnyű hajójegyet szereznem, mert kicsit későn kaptam észbe, és másfél héttel az utazás előtt már csak 1 db jegy volt időpontonként az összes szóba jöhető napon. Mégis nagyon szerettem volna végre puffinokat látni és gondolkoztam, hogyan is kéne megoldani, hogy jó legyen. Átnéztem többször az időpontokat és a dátumokat és azt okoskodtam ki, hogy a mai napra van úgy jegy, hogy egyikőnk fél órával hamarább megy. Az még nem olyan sok idő, majd megvárjuk egymást. Így magamnak reggel 10-re, páromnak 10:30-ra foglaltam jegyet. Nem volt olcsó, fejenként 42,40 fontba kerültek, mely tartalmazza a hajóutat és a szigeten való partraszállást.
Fél 8 körül keltünk, bár nem volt messze a hely, ahonnét indul a hajó, de 1 órával előtte ott kellett lennünk bejelentkezni. Kicsivel fél 9 után már ott is voltunk a Martin's Haven parkolójában, amit a National Trust üzemeltet, tehát nekünk ingyen volt. Először is megkerestük a Lockley Lodge Visitor Centre-t, ahol be kellett jelentkeznünk. Ezt hamarosan meg is találtuk, de még zárva volt, kicsit várnunk kellett. Valamivel 9 óra előtt nyitottak, bementünk és becsekkoltunk a hajóútra. Mindketten kaptunk egy kis nyomtatott papírcetlit, rajta az indulási idővel és hogy mikor jön visszafelé a hajó. Az enyém 14:30-kor, páromé 15 órakor fog visszaindulni, tehát ennyi időnk lesz a szigeten. A jegyek különböző színnel voltak ellátva, attól függően, hogy ki melyik időpontra foglalt. Szétnéztünk még a látogató központ kis boltjában, vettünk némi ennivalót, mert még nem is reggeliztünk és egy kis szuvenírt. Utána beültünk az autóba reggelizni.
 |
| Nyilvános WC |
 |
| A látogató központ |
Még nagyon sok időnk volt az én hajóm indulásáig is, mert csak 15 perccel előtte kellett a kikötőben lenni. Addig felmentünk a Deer Parknak /Szarvaspark/ nevezett dombra. A domb egykor egy vaskori településnek adott othhont. Nevével ellentétben itt nem fog senki semmiféle szarvassal találkozni, az elnevezés abból ered, hogy a 18. század végén egy sikertelen kisérletet tettek itt egy szarvaspark létrehozására. Azonban láthatunk hegyi pónikat legelészni és gyakran fókákat is a partokon vagy a partok közelében. Nekünk most nem volt időnk körbesétálni a területet, csak felmentünk a domb tetejéig, ahonnét nagyon szép volt a kilátás a közeli szigetekre, többek között a Skomer Islandra is. Sajnos állatokat nem látunk.
 |
| A Skomer Island |
Ezután lementünk a Martin's Haven-be, ahonnét a hajó indul. Már gyülekezett a nép a felszálláshoz, és ott volt a hajó is, amivel menni fogunk, de még volt idő bőven, hogy körbefotózzam az öblöt.
 |
| Ezzel utaztunk |
 |
| Felszállás |
10 óra körül megkezdtük a beszállást. A hajón maszkot kellett viselni. Lefotóztam, ahogy hajó eltávolodik a szárazföldtől, majd ahogy megérkezünk. Nem volt hosszú az út, csak 15 percig tartott. Egy sirály leszállt a hajóra és elég pofátlan módon nem akart elmenni, ekkor megjelent az egyik személyzet és etetni kezdte. Valószínűleg ezért jött, mert tudta, hogy itt mindig kap enni. Az emberek próbálták elhessegetni, de épphogy elment már vissza is jött. Nekem mindenesetre tetszett a jelenet.
 |
| Skomer Head |
Amint kikötöttünk a North Haven-en, rögtön megpillanthattuk a puffinokat, amint a vízben úszkálnak. Mindenhol csoportosan voltak, de sokkal kisebbek, mint amilyennek gondoltam őket. Én azt hittem, hogy akkorák, mint egy sirály, de közel sem. Nagyon sajnáltam, hogy előző nap tönkrement a messzelátó lencsém, így most egy alaplencsével kellett fotóznom, amivel nem tudtam közeli képeket készíteni a madarakról.
 |
| Puffin-landolás a vizen |
 |
| Rengeteg puffin |
Miután kikötöttünk és kiszálltunk a hajóból felmentünk egy darabig, ott várt minket 3 személyzetis és tartott egy rövid beszámolót a szigetről, meg hogy mit láthatunk, merre érdemes mennünk, mikor indulunk visszafelé, szóval néhány lényeges információt, de nekem kicsit unalmas volt, mert ezeket már úgyis mind tudtam, de amíg nem fejezték be a mondandójukat, addig senkit nem engedtek tovább. 10:30 körül végre indulhatott mindenki, amerre szeretett volna.
 |
| A sziget irodája, ezt csak messziről lehetett látni, az út arrafelé le volt zárva |
Párommal megbeszéltük, hogy vagy megvárom a kikötő közelében vagy elsétálok a látogató központig és ott találkozunk, nem tudtuk melyik lesz a jobban kivitelezhető. Mindenesetre elindultam felfelé egy kicsit szétnézni, de úgy döntöttem, hogy nem megyek messzire, majd ott megvárom valahol, úgyis csak egy út halad felfelé, tehát biztos, hogy nem fogjuk elkerülni egymást. Ahogy kicsit feljebb mentem, megpillantottam a puffinokat a mellettem lévő hegy lejtőin. A gyalogútról nem lehetett letérni a madarak védelmében, de innét is jól látszottak, bár a messzelátó lencsém azért elkelt volna. Ahogy lenéztem a vízre ott is nagyon sok puffin úszkált.
A sziget nemzeti természetvédelmi övezet, jól ismert a vadvilágáról, a világ atlanti vészmadárainak mintegy fele fészkel itt, a Skomer pocok pedig egyedülálló a szigeten. Itt fészkel Nagy-Britannia egyik legfontosabb puffinkolóniája, ők április közepén jönnek fészket rakni, azokba az odúkba, amelyek közül sokat a sziget nagy nyúlállománya ásott. Az utolsó puffinok július végén hagyják el a szigetet. Nekünk szerencsénk volt, mert még elég sokan itt voltak.
Skomer régészeti érdekességekkel is rendelkezik, kőkörök, álló kő és őskori házak maradványai. A sziget nagy részét ősi műemlékké nyilvánították. Skomert az utolsó jégkorszak utáni emelkedő tengerszint szakította el a szárazföldtől. Utolsó lakója a Codd család volt 1950-ben. A szigetre látogatók száma korlátozott, napi 250 fő.
Mindent nagyon könnyű megtalálni, mert nyilakkal jelölik mi merre van. Találtam egy Harold Stone feliratú nyilacskát, elindultam abba az irányba és megnéztem mi ez. Nem volt túl érdekes, egy nagyobbacska álló kő volt. Nem tudják pontosan mi lehetett a funkciója, lehetett ősi temetkezési hely, rituális emlékmű, vagy navigációs segítség a North Haven-be érkező hajók számára. A feljebb említett prehisztorikus maradványokból mi csak ezt találtuk meg.
Nem messze a kőtől egy jó állapotban lévő mészégető maradványai láthatók. Ez még a 19. századból maradt fenn, amikor a meszet építőhabarcsként és műtrágyaként használták fel. Az égetőhöz szükséges mészkövet és szenet valószínűleg a Nort Haven-en kikötő kereskedőhajóktól vásárolták.
Visszamentem a fő gyalogútra, ott volt egy pad, leültem és ott vártam meg, amíg a párom megérkezik. Szerencsére már mindenki eltűnt, úgyhogy teljesen egyedül voltam. Nagyon jó volt hallgatni az emberek nélküli csendet, csak a madarak folyamatos rikácsolása hallatszott. Nemsokára feltűnt a párom hajója, ők is kikötöttek. Tudtam, hogy még kb. egy negyedórát várnom kell, amíg meghallgatja az eligazítást. Utána ő jött elsőnek, könnyen megtaláltuk egymást. Innét már együtt folytattuk tovább a sétát a szigeten, a terv az volt hogy körbesétáljuk. Reméltük, hogy lesz rá elég idő.
Az út egyenesen a látogató központ felé vezetett, mely a sziget közepén található és valaha farmépület volt. Ez az egyetlen hely, ahol nyilvános WC található. Nagyon haszosnak tartottam, hogy a legtöbb útjelző nyílakon rajta volt az is, hogy az egyes helyek mennyi idő alatt érhetőek el. Önellátó hostel is van itt, 16 ággyal, amiket le lehet foglalni, de gyanítom, hogy most a vírus miatt nem működtek.
 |
| A hostelek |
A tető nélküli épület volt a régi farmház, melynek a tetejét egy hatalmas vihar pusztította el 1954-ben. Most ide nem lehetett bemenni, mert le volt zárva, de a belsejében óvóhelyeket alakítottak ki a látogatók számára.
Innét jobbra indultunk tovább /ha szemből nézzük a látogató központot/, a part felé, hogy az óramutató járásával ellentétes irányban körbejárjuk a szigetet.
Ahogy kiértünk a parthoz megpillantottuk a Garland stone-t mely egy apró kis sziklasziget. Itt gyakran látni fókákat is, de most nem voltak. Azt nagyon sajnáltam, hogy közvetlenül a partra sehol nem lehetett lemenni, csak a fönti ösvényekről lehetett lepillantani.
 |
| Garland Stone |
Kicsivel arrébb a Caution cliff-ről nézhettünk le, de igazából nem sokminden látszott belőle, ezt csak lentről lehetett volna jól látni.
 |
| Caution Cliff |
A Bull hole /Bika lyuk/ egy szakadék két szikla között, sajnos ebből sem sokat láttunk innét föntről.
 |
| Bull hole |
 |
| Bull hole |
A Pigstone Bay-on gyakran előfordulnak fókák, akik az itteni viharos vizeket jakuzziként használják. Ez a legjobb hely arra is, hogy delfineket lássunk. Utóbbiak nem mutatkoztak, de egy fókát sikerült elcsípnünk, amint az öbölben úszkált.
 |
| Pigstone Bay |
Itt is voltak puffinok, megfigyelhettük őket a vízben valamint a sziklák tetején, de sajnos annyira messze voltak, hogy még a párom messzelátó lencséje sem sokat ért.
 |
| Zöld növénytakaró |
A Skomer Head-en érdekes növényzet alakult ki, mohaszerű zöld labdácskák borítják a talajt. A vadnyulak sem ritkák errefelé, valamint ha lenézünk néha delfineket is láthatunk. Nekünk egyikhez sem volt szerencsénk.
A The Wick Y Wig szintén egy rendkívül látványos hely a szigeten. A sziklák itt egy öblöt hoztak létre, melyiknek egyik oldala egy hosszan benyúló földnyelv. Időnként 1-1 puffin szállt le a galogút közelében.
Ezen a részen az ösvény két szélén kötél van kihúzva, jelezve, hogy semmiképp sem szabad letérni az útról, mert itt sok madárfészek odú van, amik nem túl stablak és beszakadhatnak, ha rálépünk a tetejére. Egyébként az egész szigeten csak az ösvényeken szabad haladni.
Ezen a szigeten jöttem rá, hogy mennyi sirályfajta létezik és némelyek közt csak kicsi az eltérés kinézetben. Nekem eddig mindegyik egyformának tűnt, illetve csak tarka meg fehér sirályt különböztettem meg.
 |
| Mew Stone |
Erről a pontról nagyon szépen rá lehetett látni a The Neck-nek, azaz nyaknak nevezett szigetnyúlványra, mely csak egy vékony, lágy, folyamatosan erodálódó üledékes kőzetdarabbal kapcsolódik a fő szigethez. A Neck teljesen el van zárva a turisták elől. A víz színe itt gyönyörű volt.
Végig kicsit tempósabban haladtunk, mint amúgy szoktunk, hogy legyen időnk végigjárni az egész szigetet és, hogy ne késsem le a hajót visszafelé. Féltem, hogy kevés lesz az idő, de szerencsére bőven elég volt és a végén még arra is jutott elég, hogy a Welsh Way-nek nevezett ösvényen megálljunk és fotózhassuk a puffinokat. Itt voltak a legtöbben, szinte az egész domboldal tele volt velük. Nagyon édesek voltak, ahogy totyogtak a kis sárga lábaikkal. Hol bementek az odúikba, hol előjöttek. Iszonyat cuki madarak ezek és nem is annyira félnek az emberektől, egész közel lehetett menni hozzájuk. Szerettük volna lefényképezni őket repülés közben vagy hallal a szájukban, de ez nem sikerült.
 |
| Havasi varjúk |
2 óra körül lassan elindultunk a kikötő felé, ami innét már nagyon közel volt. Út közben még csináltunk néhány képet, a nap most sokkal jobb szögben sütött, mint reggel.
 |
| A Neck |
Fél 3-kor elindultunk lefelé a lépcsőn a hajóhoz. Nagyon örülök, hogy ezt a programot nem hagytuk ki, ez a sziget teljesen feltöltött, nekem nagyon tetszett itt. Puffinlesre még egész biztos, hogy máskor is el fogunk menni. Visszafelé lőttem még pár fotót a hajóból, de nem sokat, mert idefelé már szinte mindent lefotóztam.
Párom ideadta a kocsikulcsot és miután partra szálltunk, egyből a kocsihoz mentem, jól esett egy kicsit leülni, bár még reggel úgy gondoltam, hogy amíg visszafelé várok a páromra, addig én majd sétálgatok itt a környéken, de már nagyon nem volt kedvem hozzá. A fél óra hamar elszaladt, végül párom is megérkezett és indultunk is a Mekibe, mert farkas éhesek voltunk.
Kapcsolódó bejegyzések:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése