2021/07/20 - 2021/07/27
Nyaralás Walesben
1. nap - 2. rész
Túra a Hafod Birtokon
/Hafod Uchtryd/
A vízesés keresgélése után túrázni mentünk a Hafod erdőbe, ahova jó 50 perc alatt értünk Dylife-ből. Ebben az erdőben már jártunk egyszer, amikor egy rövidebb túrát tettünk meg, de akkor nem láttuk egyik vízesést sem, pedig a birtokon rengeteg található, ezen kívül van egy patak gyönyörű szurdokvölggyel. Ha mindez még nem lenne elég, a Hafod birtok területének nagy részét egy hangulatos fenyőerdő borítja.
Több túraútvonal közül lehet választani, ezek különböző színekkel vannak jelölve és ha a színeket követjük, bármelyik túrát könnyen végigjárhatjuk. Mi azonban most minden lényegesebb látnivalót útba szerettünk volna ejteni, ezért megrajzoltam egy saját útvonalat, ami szine minden látványosabb részt érint. A legismertebb útvonalak a Lady’s walk, az Ystwyth Gorge Walk és a Gentleman’s Walk. Az én túrám nagy része is ebből a 3 útvonalból lett megszerkesztve, gyakorlatilag összemixeltem őket.
Túra táv: 5,3 mérföld / 8,5 km
Minimum szükséges idő: 3-4 óra
Legmagasabb pont: 291 méter
Legalacsonyabb pont: 160 méter
Nehézségi fok: közepes
Parkoló: A Hafod Estate ingyenes központi parkolója
A túra GPX file-ja innét letölthető: link, az alábbi módon:
Regisztrálj az oldalra vagy lépj be, majd az általam megadott link oldalán a "Menü" alatt válaszd az "Export to GPX" menüpontot, mely elmenti a filet, ami aztán a mobilra letöltött Viewranger programból megnyitható. /Nemrég a program összeolvadt az Outdooractive-al, de azzal is ugyanúgy használható./
A döglesztő meleg nem akart alábbhagyni, eddig hosszú nadrágban voltam, de egy rövid gondolkodás után átvettem a rövidet, még mielőtt elindultunk volna. Csak amiatt gondolkodtam rajta, mert azt hittem az erdőben hűvösebb lesz. Hát elég rosszul hittem, a fák ugyan adtak némi árnyékot, ami elviselhetőbbé tette a meleget, de nem a teljes útvonal vezet erdőn keresztül. Először is szétnéztünk a parkolóban, ahol piknikezőasztalok és fából faragott állatfigurák találhatók.
A Hafod birtok eredetileg a walesi főispánok vadászháza volt, később földesurak és nemesek otthona lett. A ma is látható látványos területet a 18. század végén hozták létre, amikor Thomas Johnes tulajdonában volt.
Rögtön a parkoló mellett található a Hafod templom /Eglwys Newydd Church/, amit legutóbbi látogatásunkkor már megnéztünk, de most újra körbejártuk. A templomot Szent Mihálynak és minden arkangyalnak szentelték, mely gazdag történelemmel rendelkezik. Még a mai napig tartanak benne istentiszteleteket.
A Peiran vízesés felé indultunk el, a séta első szakasza a Lady's Walk -ot követi, amelyet kék színnel jelöltek a Hafod Estate térképén. A túra kezdetén elég sokáig fenyőerdei ösvényeken haladtunk. Sajnos erdőben sosem könnyű fotózni, főleg, amikor ilyen erős a napsütés, mint ma is, a félárnyékos részek miatt igencsak megszenvedtem a képekkel. Gyakran előkaptam a telefonomat és azzal is fotóztam, sokszor az jobb képet csinált. Iádom a fenyőerdőket, mert télen-nyáron örökzöldek és nagyon szeretem a fenyő illatát is.
Közeledve a vízeséshez, már messziről hallatszott a hangja és a fönti gyalogútról már látható is volt.
A Peiran vízesést egykor egy kőből és fából készült híd ívelte át, a Pont Newydd, mely Johnes kocsijának szolgáltatott átjárót a szurdok felett. Ez a híd ma már nem létezik, de a kőmaradványok még mindig láthatók mindkét oldalon. Ma egy kis gyaloghíd áll felette. A vízesés leginkább nagyobb esőzések után látványos, amikor a víz kettős kaszkádot képez a szikla két oldalán.
 |
| Peiran vízesés |
A vízesés felső része nem igazán látható innét, a fák nagyon takarták. Az út a patak mellett halad tovább, mely egy kisebb szurdokvölgyet képez.
A Peiran patak medrében számos apró vízesés hömpölyög, majd egy félkör alakú híd alatt egy újabb látványosabb vízesés formájában ömlik az Ystwyth folyóba. Ez a vízesés föntről nem látható, de van egy keskeny gyalogút, amin lemehetünk a folyómederhez.
 |
| Az Ystwyth folyó |
A folyópart melletti ösvényen haladtunk tovább, tűlevelű és lombhullató erdő keverékén át. Ezen a szakaszon megfigyelhettük a folyó nyílt, kavicsos szakaszait. Vannak kissé mélyebb vizű részek is, ezekre a helyekre korlátokat helyeztek, a biztonság növelése érdekében.
Ahol a folyót egy nagyobb híd keresztezi, ott nemsokára az út elágazik és jobbra fordulva a Mrs Johnes' Garden-t /Johnes asszony kertje/ tekinthetjük meg. Még mielőtt továbbmentünk volna a kert felé, megálltunk kajaszünetet tartani és megettük a maradék szendvicseket. Elfogyott az összes, pedig még messze volt a túra vége. Sosem tudjuk kiszámolni mennyit vigyünk.
A fallal körülvett kert sok évi elhanyagoltság után jelenleg felújítás alatt áll. Most még nem sok semmi látható benne a látványos kőkapukon kívül, melyek a keleti és nyugati oldalon helyezkednek el.
A kertet elhagyva egy keskeny gyalogút vezet tovább, ismét erdei ösvényeken, kissé meredeken fölfelé haladva. A nyitott részekről nagyon szép a kilátás az Ystwyth folyóra.
Rátértünk egy széles kavicsos útra, itt már semmi sem nyújtott árnyékot, nagyon melegünk volt. Nemsokára jobbra ágazott az út, itt lehetett volna felmenni megnézni a régi kastély helyét, melynek nagy részét már lebontották, de néhány falat meghagytak és az egyiken egy kis kút is látható. Nem volt kedvünk kitérőt tenni, de talán érdemes lett volna megnézni.
A következő elágazásnál balra fordultunk és nemsokára egy újabb hídhoz érkeztünk. Az utunk a hídon át vezetett tovább, újra erdei ösvényeken, csak ezúttal lombhullató erdőben.
 |
| Ház az erdő alatt |
Egy balra kanyarodó, piros jelzéssel ellátott cikcakkos úton kellene továbbmenni, de mi nem voltunk benne biztosak, hiába néztem a térképen, nem tudtam eldönteni arra kell-e menni, vagy tovább előre, ezért először továbbmentünk. Találtunk egy újabb kis hidat, amiről lenézve egy pici vízesés látszott, de ez nem volt túl látványos és a nap is borzasztó rossz szögből világította meg. Itt már láttam a térképen, hogy biztosan rossz irányba megyünk, ekkor visszafordultunk egészen a cikcakkos útig, majd elindultunk azon fölfelé. Most már a Gentleman’s Walk útvonalán haladtunk.
 |
| A kis vízesés a hídról lenézve |
Egy darabig a lombhullató erdőben vezetett az út, majd kiértünk egy mezősebb részre, itt megint nagyon tűzött a nap, a fák itt már nem adtak kellő árnyékot. Nagyon szép volt a kilátás a messzebb lévő dombok felé. A bogarak nem hagytak békén, tapadtak az izzadt bőrünkhöz vagy épp a fejünk fölött zümmögtek idegesítően.
Ismét beértünk az erdőbe és az elágazásnál jobbra fordulva hamarosan egy újabb vízeséshez érkeztünk. A festői Bwlchgwallter völgyben bújik meg a Mossy Seat Falls, mely nem túl nagy, de annál látványosabb. A köveket és a fákat benőtte a moha, üde zöld színt kölcsönözve mindennek. A patak felett egy kis hídon lehet átkelni, ahonnét jól látható a vízesés is. Egykor volt itt egy ülőhely a patak két ága között elhelyezkedő apró szigeten, ebből mára már csak néhány kőlap maradt.
Sajnos a nap pont a legrosszabb szögből világította meg a vízesést, ezért nem születtek róla jó képek, amit nagyon sajnálok. Telefonnal sikerült néhány használhatót készíteni, de ezek sem adják vissza az élőben látottakat.
A vízesést elhagyva egy meredek sziklafalba vágott sétányon haladtunk tovább, ez kissé riasztó volt, alig mertem lenézni. Szorosan a fal mellett mentem, mert nem szeretem az ilyen magas, korlát nélküli helyeket. Az útvonal ezután elfordul a pataktól és a piros jelzéseket követve az Allt Dihanog alagút felé halad tovább.
 |
| A sziklába vájt gyalogút |
Az alagút szintén izgalmas része volt a túrának. Egy olyan sziklatömb belsején vezet keresztül, ami más módon járhatatlan. Ezután egyenetlen, sziklás úton folytattuk utunkat, helyenként meredek, csúszós lejtőkkel.
Szőnyegként elterülő páfránymezők közötti keskeny gyalogúton lépkedtünk tovább, újra egy tűlevelű erdőben. Nagyon jól nézett ki, de kissé hosszú volt ez a szaksz és egyhangú.
A birtok ősi bükkerdejét elérve ismét megszaporodtak a látnivalók. Az erdő fáinak egyes példányai hatalmasak és több, mint 200 évesek. A kereszteződésnél egy kis híd halad át a patak felett, de nem kell átmenni rajta, hanem jobbra tartva egy keskeny emelkedőn tovább haladni, továbbra is a piros színű jelzőket követve, a Cavern Cascade felé.
A Nant Gau völgyben több vízesés mellett is elhaladtunk, de egyik sem volt igazán látványos, mivel a szurdokvölgyben mindenfelé kidőlt fák voltak, amik iszonyatosan rontották a látványt. Nagyon szép lenne ez a szurdokos folyó is, ha el lennének takarítva a kidőlt fák, de gondolom ez hatalmas munka lenne és nehezen kivitelezhető is.
Nemsokára egy barlangnyílás mellett folytatódott tovább utunk, ide csak benéztünk, de nem mentünk be. Amúgysem látszott semmi, mert sötét volt bent, elemlámpát pedig nem vittünk magunkkal. Valószínűleg ez még a korai bányafeltárások maradványa.
Megérkeztünk a Hafod birtok legérdekesebb részéhez, a Cavern Cascade-hoz. Azt még itthon olvastam, hogy a kilátóhoz vezető barlang le van zárva, mert kőomlások voltak és jelenleg nem biztonságos az alagút. Ahogy megérkeztünk, "Maradj távol" tábla fogadott minket és egy kötél kihúzva a bejárat előtt, ezzel jelezve, hogy nem kéne bemenni. Én elég félős vagyok és valószínűleg komolyan is vettük volna a figyelmeztetést, ha nem jön éppen akkor egy pár fős társaság, akik szinte gondolkodás nélkül besétáltak az alagútba. Amíg ők bent voltak, mi kívülről megnéztük a vízesést és azt kell mondjam, hogy így is rendkívül látványos volt. A víz meredek sziklafalon zúdul lefelé egy mély medencében érve földet.
 |
| A barlang bejárata |
Képeken láttam, hogy mit lehet látni a barlangból és nagyon csalódottak lettünk volna, ha ezt ki kell hagynunk ha már eddig eljöttünk, így miután az előző társaság sértetlenül kijött, mi is követtük a példájukat és bementünk. Néhány méter után az alagút végében egy ellipszis alakú nyíláson keresztül pont a vízesésre lehet rálátni, szinte közvetlen közelből. Ez valami egészen elképesztő látvány. Csak azt sajnáltam, hogy a nap itt is rossz szögben sütött és nem lehttek túl jók a képek. Nem időztünk bent sokat, nem akartuk, hogy valami baj legyen, néhány kattintás és már mentünk is kifele.
 |
| Kilátás az alagút végéből |
Egy darabig ugyanazon az úton haladtunk visszafelé, mint idefelé jövet, majd elérve a kis hidat most sem mentünk át rajta, hanem az elágazásnál jobbra fordultunk továbbra is a Gentleman's Walk útvonalát követve.
Csodálatos, mohával benőtt "tündér-erdőn" mentünk keresztül a patak menti ösvényt követve. A szurdokvölgy itt is szép volt, csak nehéz volt közel jutni hozzá. Ezen a patakon is voltak kisebb vízesések.
Az erdőből kiérve egy mező mellett folytatódott az ösvény. Jól meg kellett néznünk hova lépünk, mert a gyalogút el volt aknásítva állatürülékekkel.
Megérkeztünk a Dologau hídhoz, melyet még Thomas Johnes építtetett 1790 körül. Kissé arrébb egy fából készült hídon mentünk át a patak felett és rátértünk a zöld jelzésű Ystwyth Gorge walk-ra, mely a birtok legszebb szurdokvölgye mellett vezet végig. A folyó feletti erdőben haladtunk tovább, ahonnét lenézve sajnos nem láttunk túl sokat, mert a fák nagyon takartak, de ahol leláttunk, ott nagyon szép volt. Több apró vízesés csörgedezett odalent, soknak csak a hangját hallottuk.
 |
| Dologau híd |
A látványos szurdokvölgy tetejében egy gótikus árkád ágaskodik, mely egy díszes kilátónak a maradványa. Négy oszlopból és három árkádból állt, alatta ülőhelyekkel, ahonnét ülve csodálhatták az emberek az alattuk elterülő természeti képződményt. A meredek, csipkézett sziklákkal szabdalt szurdokot szinte tátott szájjal szemléltük. A képek minőségein itt is sokat rontott a félárnyék, ami miatt nem adják vissza azt a gigantikus látványt, amit élőben. A sziklaformációkat a víz kíméletlen áradata alakítja.
A patak fölött egy lánchíd ível át /Chain Bridge/, melyet régen láncok támasztották alá, mára már felváltották kábelekkel, de még mindig eléggé ingatag. Eredetijét 1805-ben helyezték ide, a ma látható híd már a felújított változat. Kissé félve mentem át rajta.
Végül visszaérkeztünk a Peiran völgybe, ahol a túra elején az első vízesést láttuk. Most fentről is megszemlélhettük és átmentünk a patak felett átívelő fahídon. Itt látható a Pont Newydd régi hídjának két tartóoszlopa is. Volt itt régen egy lisztmalom, de abból semmi sem maradt fenn. Az utolsó rövid szakasz ugyanaz, mint a túra elején, ezzel vissza is érkeztünk a parkolóba. Kissé kifáradva, mert a végén levágtunk egy nagy kanyart egy meredek, felfelé vezető ösvényen. Lefelé is arra mentünk, de akkor valahogy könnyebb volt. :-)
Összességében az egész Hafod birtok rendkívül látványos, nagyon megérte ezt a részletes sétát megtenni benne. Így is volt olyan része, amit nem láttunk, talán egyszer még visszamegyünk, de az is lehet, hogy nem. A túrát 5 óra alatt teljesítettük.
Kapcsolódó bejegyzések:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése