2021/07/20 - 2021/07/27
Nyaralás Walesben
3. nap - 2. rész
Grassholm Island - hajókirándulás, delfin és bálnales
A hajónk a St Justinians kikötőből indult, ami St Davidstól 2 mérföldre található. Ott is van parkolóhely, de azt írták, hogy nem túl sok, ezért nem mertük megkockáztatni, hogy kocsival megyünk, mert ha netalántán ott nincs hely, akkor vissza kell jönni St Davids-be és lehet akkor már ott sem lesz hely, mert reggel is nagyon nehezen találtunk. Ezért úgy döntöttünk, hogy gyalog megyünk. Szezonidőben busz is indul óránként a városból, de nem tudtuk honnét és nem volt kedvünk keresgélni.
Kb. fél óra alatt értünk oda gyalog, az úton alig volt valami látnivaló, de néha azért előkaptam a gépemet. A sárgára meszelt, nádtetős vendégház jól nézett ki. Figyelnünk kellett az autókra, mert az út elég keskeny volt, ha jött valami mindig félre kellett állni.
Közvetlenül St Justinians előtt van egy kemping, pont mellette mentünk el, nagyon szép környezetben található, bár azt nem tudom sátrazni lehet-e itt, inkább lakókocsikat láttunk. A hajó indulásának helyét könnyen megtaláltuk, a parthoz vezető lépcső tetején volt egy kis büfé is, kaja nem nagyon volt benne, viszont kértünk 1-1 hideg kólát. Volt még időnk indulásig, úgyhogy leültünk a büfé előtt lévő asztalok egyikéhez. Mellettünk egy elkerített rész mögött volt egy romos kis templom, sajnos nem lehetett közelről megnézni, mert magánterületen volt.
 |
| A romos templom |
St Justinians nem számít településnek, csupán csak egy tengerparti rész. Nevét egy 6-7. századi szerzetesről kapta, aki Szent Dávid kortársa volt. A legenda szerint lefejezték és a koponyája természetfeletti tulajdonságokkal bírt. Apró kikötőjében, a Porthstinan-on található a jelenlegi St Davids mentőcsónak állomás és egy régi, melyet már nem használnak. Többféle hajótúra is indul innét, valamint Ramsey szigetére is innét startolnak a hajók.
 |
| St Justinians |
 |
| A régi mentőcsónak állomás |
 |
| Az új mentőcsónak állomás |
Fél 2 környékén odamentünk a lépcsőhöz ahova ki volt írva, hogy ott kell várakozni a hajótúrára. Nemsokára jött is egy fickó, mindenkitől megkérdezte melyik programra fizetett be és aszerint csoportosított minket. Mi a Falcon Boats-nál foglaltunk, a delfin és bálnalesre a Grassholm sziget felé, de van több társaság is. A hajóút kb. 2 és fél órát vett igénybe és 60 fontba került fejenként, azonban a bálnákat nem garantálták, hogy látni fogunk, mert azok ritkák. Nem volt olcsó és kicsit féltünk, hogy nem ér annyit, de nagyon jó volt és egyáltalán nem bántuk meg. Az útvonal részben fix volt, mert a Grassholm sziget felé mentünk, mely a nagyszámú szula populációjáról ismert. Közben figyeltük a vizet mindenfelé, ha valahol láttunk delfint vagy más vizi állatot, akkor mindig megpróbálták közelebb vinni hozzá a hajót.
A tájékoztatóban írták, hogy a tengeren általában hűvös van, ezért mindenki hozzon magával melegebb és vízálló ruhát. Kicsit hihetetlennek tűnt, hogy ebben a melegben hideg lesz bent a vizen, de tapasztaltunk már hasonlót máshol is. Azért megkérdeztem a névsoros fickót, hogy ma is hideg van-e ott, de azt mondta hogy érdemes felöltözni. Mi utána fel is vettük a meleg vízálló nadrágot és a kabátot. Utána alig vártam, hogy induljunk, mert azt hittem megsülök. A többiek a kikötőben öltöztek fel, hagytak rá ott is időt, de nem bántam, hogy én előre felvettem, hogy ne ott kelljen sietni vele. A fedélzeten a maszk kötelező volt. Végre beszálltunk egy kis gumicsónak feelingű hajóba. Mi leghátra ültünk a vezetőfülke mögé. Nem biztos, hogy túl jó ötlet volt, mert így sokszor belelógtak a képbe, mi viszont anélkül felállhattunk, hogy bárkit zavartunk volna.
Néztem, ahogy a csónak eltávolodik a kikötőtől és közben folyamatosan fotóztam a tájat. Nagyon sok kép készült.
 |
| Ez egy másik csónak, de mi is ilyennel mentünk |
 |
| Egy szula repülés közben |
Hamarosan megálltunk egy helyen, ahol a pilóta elmondása szerint gyakran szoktak delfineket látni. Most nem nagyon voltak, de egyet azért láttunk, bár elég messze volt és hamar eltűnt.
 |
| Az Emsger sziget a világítótoronnyal |
Ahogy közeledtünk a Grassholm szigethez, a fejünk fölött egyre több madár röpködött, ezeknek a nagy része szula volt. A sziget közvetlen közelében rengetegen voltak, egészen hihetetlen látvány volt. Még sosem láttam ennyi madarat egy helyen.
Grassholm szigete 13 km-re található a délnyugati partvidéktől. Egyetlen lakói vannak, a szulák, amik hatalmas madarak. Testének hossza elérheti az 1 métert, szárnyfesztávolsága akár a 180 cm-t is. A barnásfekete faroktollak kivételével általában fehér, a fejtető és hátsónyak sárgásan árnyalt. A nagy magasságból, csapatosan a levegőből vágódik a vízbe, hering- és makrélarajokra vadászva, olyan látványt nyújtva, mintha késeket dobálnának a vízbe.
A sziget jelentős problémákkal küszködik a műanyaghulladékok miatt, mivel a madarak összehorták ide a tengerben talált műanyagokat és felhasználták fészeképítéshez, mivel öszetévesztették azt a hínárral. Sajnos a szigeten nem lehet partra szállni, de körbehajóztuk az egészet és sokszor megálltunk, így volt rá idő, hogy rendesen megfigyeljünk mindent. A fehér madarak olyan hatást keltenek, mintha a szikla tetején hó lenne. Elképesztő látvány. Viszont ők is költöző madarak, nyár végén elmennek, tehát aki kifejezetten őket szeretné látni, az mindenképp nyáron jöjjön erre a hajótúrára.
Egy videó a szigetről és a madarakról:
A sziget körül fókák úszkálak, szinte csak a fejük látszott ki a vízből. Ezen a részen általában elég vad a víz, ezért a delfineknek jó táplálkozási területet biztosít, de ők most nem mutatkoztak.
Sokáig maradtunk a sziget környékén hátha delfineket is látunk, de mivel nem jöttek, végül elindultunk. Még egy kicsit befelé mentünk a nyílt tenger felé és hamarosan fel is bukkant egy példány, majd több is, de nagyon messze voltak és nemsokára eltűntek a vízben. A madaras sziget viszont annyira tetszett, hogy ha semmi mást nem láttunk volna, akkor is azt mondanám, hogy megérte.
Másik oldalt messziről ismét megpillantottuk őket és a pilóta közelebb vitte a csónakot. Mire odaértünk eltűntek, mi vártunk egy darabig és aztán újra felbukkantak. Beengedtek a vízbe egy mikrofont, hogy hallhassuk ahogy kommunikálnak. Most nem voltak túl beszédesek, mondták, hogy máskor aktívabbak szoktak lenni.
Ezután már visszafelé mentünk, a parthoz közeledve viszont szebbnél szebb part menti sziklákat láttunk.
Láttunk egy hatalmas barlangbejáratot, ez talán a St Noon's Bay-on lehetett, de ebben nem vagyok biztos. Ahogy a sziklák között hajózgattunk, olyan érzésem volt, mintha már nem is Nagy Britanniában lennénk. Rendkívüli látvány volt és ehhez még társult a víz látványos zöld színe is. Ezeknek a szikláknak a látványa tökéletes befejezése volt a hajótúrának. Persze kellett hozzá a jó időzítés is, mert apálykor mindez nem lett volna lehetséges.
Közeledve a parthoz még egy utolsó érdekesség, hogy egyik helyen iszonyatosan vad volt a víz, kicsivel arrébb pedig tükörsima.
 |
| Tükörsima vízfelület |
A végefelé már elég hideg volt, hiába voltam felöltözve, de azért nem volt annyira vészes a tengeren a hőmérséklet, mint amire számítottunk. Most viszont jólesett újra a melegben lenni. Leültünk az egyik asztalhoz és levetkőztünk. Még az élmények hatása alatt voltunk, de nem volt jó belegondolni, hogy most vissza kellene sétálni St Davids-be. Ehhez már egyikőnknek se volt sok kedve.
Ahogy felsétáltunk a parkolóhoz, láttuk, hogy pont akkor állt meg a busz, leszállt néhány ember és már csukta volna is be az ajtót, de megállítottuk. Megkérdeztük mennyibe kerül vissza a városba egy jegy és ha jól emlékszek még 2 font se volt fejenként, rögtön fel is szálltunk. Bevitt egészen a város közepéig, de ezt nem bántuk, mert nagyon éhesek voltunk és gondoltuk keresünk valami gyorséttermet. Végigmentünk a városon, de semmi normális kajáldát nem találtunk, csak éttermek voltak, de annyi pénzt meg most nem akartunk kiadni, meg kérik mindenhol az adatainkat, ezt sem szerettük volna, inkább valami gyorsétterem, amihez nem kell beülni. A piacnak már híre-hamva se volt, mindenki eltiplizett, végre lehetett emberek nélküli képet csinálni a belvárosról.
Végül feladtuk a keresést és visszaindultunk a parkoló felé. Arra gondoltuk, hogy inkább keresünk egy Mekit valahol. Találtunk is egyet Haverfordwestben, ami nem volt messze innét. Ott nagyon jól laktunk, régen ettünk már Mekis kaját és most jól esett. Bevásárlás után elindultunk a kemping felé, de tovább mentünk a Newgale Beach-re, amit reggel láttunk a kocsiból és nagyon tetszett.
Kapcsolódó bejegyzések:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése