2021/07/20 - 2021/07/27
Nyaralás Walesben
4. nap - 7. rész
Solva Lime Kilns
/Solva Mészégetők/
Solva kikötőjét tegnap láttuk az autóból, amikor elhaladtunk mellette és mindenképp szerettem volna megnézni közelebbről is. Még mindig apály volt és sajnos ez sem nézett ki túl jól így. A part közelében van egy parkoló a Solva nevű faluban, fizetős, de legalább sok hely van benne. Itt leparkoltunk és elindultunk sétálni.
 |
| A Solva folyó |
Hasonlóan az előző helyszínhez, itt is egy folyó tengerrel való találkozásánál található a kikötő, de leginkább nem erről, hanem a part mentén sorakozó használaton kívül helyezett mészkőégető kemencéiről híres. A kör alakú kemencék törmelékkőből épültek, és az őrök kunyhóinak körvonalai figyelhetőek meg rajtuk. Minden kemence tetején volt egy körülbelül 2 méter széles kör alakú lyuk, a bejárat pedig az alján található. A kemencék sorát egyenes falszakaszok kötik össze.
Eredetileg tizenkét kemence volt Solván, és a mészkő égetése volt a falu egyik fő iparága. Egy 1811 -es jelentés a faluról leírja, hogy a forró gőz, valamint a kocsik zaja és kosza sérti a lakók nyugodt életét és nagy hátrányt jelent a falu számára. Az égetőket 1900-ig használták.
Besétáltunk egész mélyen, majdnem a tengerig, végig a part mentén és egyszer csak azt vettük észre, hogy a víz egyre csak jön kifelé. Mi is gyorsan elindultunk visszafelé, még épp időben. Közben a fejünk fölött sötét felhők kezdtek gyülekezni, sejtettük hogy hamarosan eső lesz.
Az előző nap olyan jól esett a Mekis kaja, hogy megbeszéltük ma is ott eszünk. Félúton elkapott minket az eső, de olyan igazi nyári zápor, mintha dézsából öntötték volna. Az úton itt-ott kezdett megállni a víz, nagyon sok eső esett hirtelen. Ismét a Haverfordwest-i Mekiben akartunk enni, de a kempingünk útba esett és amúgyis be kellett ugranunk a power bank-ért, mert a telefonom lemerülőben volt. Akkor már meg is vártuk amíg eláll és csak utána mentünk enni. Nem kellett sokat várnunk, amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is ment és mire odaértünk a Mekihez ismét sütött a nap és még a levegőt sem sikerült lehűtenie.
Kaja után meg akartuk nézni a Boulston church-öt, ami egy régi elhagyatott romos templom valahol az erdő szélén. Ehhez Uzmaston felé kell menni, majd még a Boulston Manor előtt, ahol ki van írva az egyik kiszélesített elhaladó helynél, hogy ezután nincs parkolási lehetőség, ott leparkoltunk. Gyalog indulva tovább egy elágazáshoz érkeztünk, előre a Boulston Manor, balra pedig a Puntingbud Farm felé vezetett az út, közte volt egy Bridleway feliratú út, melyet lovasok és gyalogosok is használhatnak. Erre mentünk tovább. A Bridleway feliratú nyilakat követve végül egy farmhoz érkeztünk, aminek volt egy fából készült kapuja. Csak annyi volt ráírva, hogy zárjuk be magunk után, mert a kutyák szabadon kószálnak a területen. Mi viszont nem tudtuk, hogy most be szabad-e menni a kapun vagy az már magánterület. Általában ha magánterület azt ki szokták írni, de nem láttunk ilyen táblát, mégis rohadtul annak tűnt, ezért nem mertünk továbbmenni és visszafordultunk. A kereszteződésnél elmentünk a Puntingbud Farm felé is, hátha onnét van egy ösvény a templomhoz, de nem találtunk semmit. Mára feladtuk és visszamentünk a kempingbe, de este megnéztem ViewRangerben és az az egyetlen út oda, ami a farmon át vezet, amerre nem mertünk továbbmenni. Megbeszéltük, hogy holnap visszamegyünk.
Az éjszaka megint nem telt valami kellemesen, ismét sokáig beszélgetett kint ugyanaz a család, akik tegnap is, úgy látszik ez már minden éjszaka így fog menni. Nem értem, hogy nem lehet tekintettel lenni másokra és azt sem, hogy senki nem megy ki szólni nekik, hogy ilyen későn már nem kéne hangoskodni. A nappali melegek után egyébként estére mindig eléggé lehűl a levegő, a sátorban így kellemes a hőmérséklet, néha még kissé hűvös is, reggelre aztán a nap első sugarai hamar felmelegítik.
Kapcsolódó bejegyzések:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése