2021/07/20 - 2021/07/27
Nyaralás Walesben
2. nap - 2. rész
Dinefwr Park és sátorállítás a kempingben
Builth Wellstől kb. 1 órát utaztunk a Dinefwr parkig és fél 1 körül értünk oda. A leghátsó parkolóban sikerült helyet találnunk, a füves részen. A Park Nemzeti Természetvédelmi Terület, mely egy 320 hektáros birtokon terül el, amely 1,5 km-re fekszik Llandeilo központjától. A National Trust tulajdonában lévő terület központjában egy kúria található. A legmagasabb pontot a romos Dinefwr kastély foglalja el, a Deheubarth királyság ősi kastélya.
Először a házat szerettük volna megnézni, úgyhogy célirányosan arra indultunk el. A parkoló mellett a fák árnyékában apró házmakettek kaptak helyet.
A füves területeken fehér szarvasmarhák legelésztek, az ún. White Park marhák /magyar nevét nem tudom/, mely a szarvasmarhának egy elég ritka és ősi változata, elsősorban az Egyesült Királyságban fordulnak elő. Ezek az állatok több, mint ezer éve jelen vannak a területen. Természetesen azért el vannak kerítve, nem tudom mennyire veszéleyesk, de a szarvaikről ítélve lehet jobb is, hogy ott a kerítés.
A kúria már kívülről is nagyon jól mutatott, bementünk, bemutattuk a tagsági kártyánkat, felírták az adatainkat és már mehettünk és szétnézni odabent. Egyébként nem kellett előre jegyet foglalni, úgyhogy nem voltunk időhöz kötve. Maga a park és a kastély ingyenesen látogatható, fizetni csak a házban kell, ha azt is meg szeretnénk nézni, ezt 8 fontért lehet megtenni, feltéve ha nincs tagsági kártya. A parkolásért 5 fontot kell fizetni, de National Trust tagoknak az is ingyenes.
 |
| A bejárat |
Newton House-ként is szokták hívni a házat, a Dynefwr név eredete nem ismert, többféle változatban is emlegették a történelem során. Az 1660-as években épült, de a 19. század közepén teljesen újáéptették viktoriánus/gótikus stílusban. Belülről nagyon szép és rendezett.
Az ebédlő kellemes zöldre volt meszelve, falain képek lógtak, amik a ház lakóit ábrázolták. A terem közepét egy hatalmas ebédlőasztal uralta. Az ablakából rá lehetett látni a szarvasparkra és a dámszarvasok épp itt legelésztek a közelben.
Következő terem valószínűleg a nappali lehetett, ez már sárga színben pompázott. Közepén két egymás felé fordított bordó kanapé, amit ki is lehetett próbálni, állítólag nagyon puha és kényelmes. Mi nem próbáltuk ki. A sarokban egy régi lemezjátszó is megfigyelhető. Az ajtó mellett lévő htalmas álló óra is figyelemreméltó darab volt.
 |
| A folyosó |
A lépcsőfeljáró pihenőjéről egy üvegházszerű szoba nyílt, fehérre festett kovácsoltvas székekkel.
Az emeleten főleg kiállított tárgyakat és képeket láttunk, ezek a helyiségek múzeumszerűen voltak berendezve.
 |
| Így nézett ki a vár fénykorában |
A képterem nyitott ablakából jól lehetett fotózni a fehér marhákat, most sikerült egészen közeli képeket is készíteni, persze messzelátó objektívvel.
 |
| A kávézó kinti asztalai |
Megnézhettük még az alaksort is, ahol a személyzet lakott. Ezek a helyiségek mindig is nagyon érdekeltek, mert érzékelteti, hogy milyen egyszerű és mostoha körülmények között éltek a szolgák, miközben a gazdájuk dőzsölt odafent a csili-vili palotájában.
Végül a rácson keresztül benézhettünk a pincébe is, ami most tele volt üres boroüvegekkel, szemléltetve milyen halomban álltak itt annak idején a borralt teli üvegek.
Kifelé menet még egy fura fehér színű helyiségbe néztünk be, ebben igazából nem volt semi, azt leszámítva, hogy vastag fehér szalagok csüngtek lefelé a plafonból. Nem tudom ez mi célt szolgálhatott.
Akartunk inni egy kávét és elmentünk abba az irányba még a házban/, amerre egy nyíl mutatott a kávézó felé. Egy berendezett helyiségbe jutottunk, abból nyílt a kávézó, csak enm tudtuk, hogy lehet innen kikérni amit szeretnénk, majd rövid tanakodás után rájöttünk, hogy csak kintről lehet kérni egy kis ablakon.
Amíg megittuk a kávét leültünk egy árnyékosabb helyen lévő kinti asztalhoz, de így is nagyon melegünk volt. Persze a forró kávé csak rátett egy lapáttal, de hát a feeling kedvéért ezt nem lehetett kihagyni. Cukorért vissza kellett mennünk, mert elsőre nem adtak elegendő mennyiséget. Nekünk ezek az angol kávék nagyon keserűek, ezért mindig telerakjuk cukorral, hogy iható legyen. A pultos meg mindig csodálkozik, hogy lehet ilyen édesen inni. Mi meg azt nem értjük, hogy lehet ilyen keserűen, ahogy ők szokták. :-) Ilyenkor szoktuk felemlegetni az olasz kávékat, abba alig kellett cukor.
A hátsó kert felé sétálgattunk, amikor megláttunk a fejünk fölött röpködni valami nagy madarat, szerintem sas lehetett.
A kúriának csak egy kis kertje van, de az szépen meg volt csinálva, a sövény formára vágva, közé pedig rózsák ültetve, középen egy kúttal. Oldalt volt egy kis kiülős rész is, ami árnyékot adott ilyen meleg napokon, mint ez is. Itt ismét láttuk a szarvasokat, de sajnos ki volt írva, hogy a szarvasparkba nem szabad bemenni. Így nem tudtunk közelebb menni hozzájuk.
Ismét csináltam pár képet a fehér marhákról, amjd elindultunk megkeresni a romos kastélyt, ehhez kicsit gyalogolnunk kellett, mert nincs túl közel a házhoz.
 |
| Szarvas-ház |
A Dinefwr kastély a Castle Woods erdőben található. Maga a kastély a Cadw gondozásában áll, mely az English Heritage walesi megfelelője. először Rhodri the Great foglalta el a 9. században, majd Deheubarth királyságának legfőbb vára lett.
 |
| Kilátás a kastélyból |
Visszafelé a kis malomtó felé mentünk és megnéztünk néhány madárlest, de semmi különlegeset nem láttunk. A malomtó mellett állt egy régi szivattyúház.
 |
| Szivattyúház |
A térkép jelzett egy jégmadár-les házat, ezt szerettem volna megnézni, mert jégmadarat már ezer éve szeretnék lencsevégre kapni, de eddig még nem sikerült, pedig nagyon szépek, csak ritkán látjuk őket. Ez a madárles annyira el volt dugva, hogy alig találtuk meg, olyan gazzal benőtt keskeny gyalogutakon kellett megközelíteni, hogy majdnem feladtuk, de már ott voltunk közel a célhoz, ezért végigszenvedtünk a bozótos, szúrós növényekkel teli ösvényen. Persze jégmadarat azt nem láttunk. A semmiért másztunk el idáig.
 |
| Kilátás a madárlesből |
A Boardwalk /széles sétány/ elnevezésű gyalogúton mentünk vissza a parkoló felé. Ez egy mocsaras, apró patakokkal teli területen haladt keresztül, de a sétány végig szépen ki volt építve. Párom szerint régen, aki menekülni akart a törvény elől, az ilyen helyeken bújhatott meg, mert itt senki nem keresné. Én viszont nem hinném, hogy ez a hely alkalmas lenne arra, főleg hogy ez régen is magánterület volt.
Már csak a templomot nem láttuk, nem sok kedvünk volt már hozzá, mert ehhez is sokat kellett gyalogolnunk, de ezt már nem akartuk kihagyni, ha egyszer itt vagyunk. A Szent Tyfi templom szintén a park erdeiben található, mely Llandyfeisant egykori plébániatemploma volt. Szinte hihetetlen, hogy ide a semmi közepén templomot építettek.
Viszacaplattunk a kocsihoz és elindultunk a kemping felé.
Dinefwr Park
Cím: Newton House, Llandeilo, Carmarthenshire, SA19 6RT
Belépő: 8 font a ház + 5 font a parkolás /2021-ben/
Még 1 órás utazás várt ránk a kempingig, de mára már nem terveztünk semmit, csak pihenést a nap hátralevő részében. A Keestonban lévő kempinget könnyen megtaláltuk, bementünk a kapun és félreálltunk az egyik helyen, mert valahol először be kellett volna jelentkeznünk, hogy megjöttünk. Nem láttunk senkit, nem volt recepció vagy ilyesmi, de megláttunk egy fickót a kemping mellett lévő épület udvarán és gondoltuk megkérdezzük hátha tud segíteni. Aztán kiderült, hogy ő volt a tulaj, úgyhogy jött is és megmutatta hova húzhatjuk fel a sátrat. Mi a legszélső helyet választottuk, ez volt a leginkább félreeső hely, ha egyáltalán beszélhetünk itt ilyenről. Mellette volt egy kitaposott út, először azt hittük arra járkálnak az autók a mellettünk lévő másik mezőről, de aztán később rájöttünk, hogy nem, mert sokkal egyszerűbb a másik irányba menniük.
Nem sok kedvünk volt ebben a nagy melegben sátrat állítani, de túl kellett esni rajta. Én segíteni akartam, de párom azt mondta inkább ne, mert valahogy más volt az elképzelésünk a sátor pontos helyéről, és szerinte ahova én akartam húzni, ott nem lesz jó. Hagytam akkor hagy csinálja.
Amint felállítottuk a sátrat, kinyitottuk mindkét oldalon az ajtókat, hogy szellőzzön. Úgy éreztem muszáj egy kis levegőhöz jutnom, lefeküdtem a két ajtó közé és próbáltam arra a kis levegőmozgásra koncentrálni, ami befelé jött. Közben a nyitott ajtón át az eget néztem és a felettünk néha-néha elrepülő madarakat. Talán ez volt a legmelegebb nap az összes közül. Estefelé viszont lehűlt a levegő, aminek először örültünk, de utána én felöltöztem, mert kissé fázni kezdtem. Hihetetlen, hogy nappal 30 fok, este pedig milyen hűvös. Hozzáfogtunk a vacsorához, paprikáskrumplit főztünk. Vittünk magunkkal árammal működő rezsót, elég hamar kész is lett a kaja. Már sötét volt, amikor vacsoráztunk.
A paprikás krumpli nagyon finom lett, nekünk ez a klasszikus keping kaja, amikor főzni akarunk. Gyorsan megvan és valahogy itt a szabadban mindig jól esik. A mellettünk lévő sátorban egy pár "lakott" egy tizenéves lánnyal. Kicsit idegesítő volt, ahogy este a kislányt baszogatták, azt nem értettük mi volt a bajuk vele. Viszont azt sem, hogy lefekvés után mit tudtak annyit cipzározni. Csak azt hallottuk, hogy ki-be húzogazják a cipzárt és rohadt sokáig. El nem tudtuk képzelni mit csinálnak. El is neveztük őket cipzároséknak. Szerencsére másnap reggel elmentek.
Kapcsolódó bejegyzések:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése