Nagy Britannia szépségei: Skócia -St Cyrus és környéke - 7/1.

2022/09/09 - 2022/09/15.

Skócia - St Cyrus és környéke

7. nap - 1. rész

Városnézés Edinburgh-ban

Reggel kicsit korábban keltünk, mert ki kellett költöznünk a karavánból és amúgyis időben el akartunk indulni, hogy Edinburgh-ban legyen elég időnk megállni városnézésre. Nagyon jól éreztük magunkat St Cyrusban és sok helyre sikerült eljutnunk, a szállás is szuper volt. Innét Edinburgh kicsivel több, mint 2 óra, kb. dél körül érkeztünk. Némi gondot okozott megfelelő parkolót találni, mert azt, ahol parkolni szoktunk, amikor ide látogatunk, azt most valahogy nem találtuk, illetve mintha ott már nem lenne parkoló. Így bementünk egy mélygarázsba a kastély közelében, de úgy vettük észre, hogy drasztikusan megnövelték a parkolási költséget az egész városban. Lassan a parkolók árai vetekednek Londonnal.

Többször is jártunk már ebben a városban, nagyon szeretjük és mindig találunk valami újat, amit eddig még nem láttunk. Először csináltunk pár képet a várról, ami olyan drámaian áll a szikla tetején, hogy nem lehet anélkül elmenni, hogy az ember újra és újra le ne fotózná.

A vár bejárata

Tettünk egy sétát a belvárosban és közben sokat fotóztunk.

Nem messze a vártól egy érdekes kút található. Látványilag nem annyira szép, viszont a város sötét történelméhez kötődik, ugyanis azoknak az emlékére emelték, akiket az 1500-as és 1600-as években boszorkányságért kivégeztek. Elítéltek százait fojtották meg és égették el máglyán a közeli kivégzőhelyen, amelyet jelenleg az Edinburgh kastély tere foglal el. Az áldozatok nagy része nő volt. A kutat 1894-ben készítették.

Aki ellátogat ide, az még a Rettenthetetlennel is találkozhat.

...és hogy teljes legyen a skót hangulat, hallgathatunk igazi skótdudát:

A Hub névre hallgató díszes templom korábban a St John's Highland Tolbooth templom nevet viselte. A a Royal Mile-on található Castlehill-en épült az 1840-es években. A skót egyház papságának éves közgyűléseik találkozóhelyeként szolgált, amelyeket ma az út túloldalán, a New College épületében tartanak. A 74 méteres torony még mindig a legmagasabb az óváros összes templomtornya közül, a tetején lévő aranykereszt pedig a városközpont legmagasabb pontja, amely magasabb, mint az Edinburgh-i kastély zászlórúdja. Mint ilyen, hasznos referenciapont a városban való navigáláshoz, Edinburgh szinte minden széléről látható a város látképén.

A Hub

A Victoria Street egy nagyon híres utca Edinburgh óvárosában, talán az egyik legtöbbet fényképezett helyszín a városban. Finom íve és színes kirakatai turistafotók, képeslapok és tévéreklámok kedvenc helyévé teszik. A Victoria Street 1829-34 között épült az óváros fejlesztéseinek sorozataként, azzal a céllal, hogy javítsák a város megközelíthetőségét. Thomas Hamilton építész tervezte, aki a város neoklasszikus épületekkel történő átalakításának egyik vezető egyénisége. Nagy hatással volt rá az ókori Görögország építészete is. Mindazonáltal kikötötték, hogy az új utcához kapcsolódó épületek "régi flamand" stílusúak legyenek, és a Heriot's Hospital részleteiből merítsenek ihletet.

Ma az utca az óváros bájos szeglete, de a sötétebb múlt emlékei még mindig megbújnak itt. Itt volt Weir őrnagy háza, egy a "West Bow varázslójaként" elhíresült férfi, akit 1670-ben boszorkányságért kivégeztek. Eddig úgy gondolták, hogy a házát teljesen lerombolták a Victoria Street építésekor, de most úgy tűnik, hogy egyes részek még létezhetnek, elrejtve a felső teraszon lévő Quaker Meeting House-ban.

Victoria Street

Az utcának van némi Harry Potter hatása is, bár az író sohasem mondta ki nyíltan, hogy ebből az utcából merített a mű megírásakor, azonban nagyon valószínű. Két Harry Potteres bolt is található, a Museum Context és a The Great Wizard, ahol mindenféle Harry Potterrel kapcsolatos tárgyak megvásárolhatók, illetve az előbbi félig múzeum jellegű.

Az Elephant House emblémája

A Greyfriars Bobby Edinburgh egyik legnépszerűbb turisztikai látványossága, mely egy Bobby nevű kutyáról szól és hozzá kapcsolódik a város egyik legelbűvölőbb legendája.

John Gray és Bobby együtt indult útjukra, amikor Bobby még kölyökkutya volt. John az Edinburgh Városi Rendőrség elhivatott éjjeliőreként szolgált, hűséges társával együtt végezte feladatait estéről estére. Két év leforgása alatt a páros felbonthatatlan köteléket alakított ki és együtt már ismerős látványt nyújtottak Edinburgh régi macskaköves utcáin.

John beteg lett, tuberkulózissal kezelték, majd végül 1858. február 15-én belehalt a betegségbe, és a Greyfriars Kirkyardban temették el. Bobby hamar megérintette a helyi lakosok szívét, amikor még a legrosszabb időjárási körülmények között sem volt hajlandó elhagyni gazdája sírját. A Greyfriars kertésze és őrzője számos alkalommal megpróbálta kilakoltatni Bobbyt a Kirkyardból, végül feladta, és inkább zsákokat helyezett el számára fekhelyül két asztalkő alá, John Gray sírja mellett.

Bobby hírneve elterjedt szerte a városban. A hírek szerint szinte napi rendszerességgel gyűltek össze a tömegek a Kirkyard bejáratánál, és várták az egyórai óraütést, amely jelzi, hogy Bobby elhagyja a sírt az ebédre.

1867-ben Edinburgh polgármestere saját nyakörvvel ajándékozta meg Bobbyt, aki egészen rendkívüli helyi kabalává vált. Ez a gesztus azt jelentette, hogy Bobby engedéllyel rendelkező kutya lett, vagyis védett a nemrég életbe léptetett új törvény ellen, amely kimondta, hogy minden engedély nélküli kutyát megsemmisítenek.

Az edinburghi nép gondosan vigyázott Bobbyra, de ő mégis hűséges maradt gazdájához. A hűséges kutya tizennégy éven keresztül folyamatosan őrizte a sírt egészen saját haláláig, 1872-ig. Végül gazdája közelében temették el és kopjafáján ez áll: "Greyfriars Bobby – 1872. január 14-én halt meg – 16 éves volt – Hűsége és odaadása legyen tanulság mindannyiunk számára".

A kutya emlékére 1873-ban egy gránit szökőkutat állítottak fel Bobby szobrával a Greyfriars Kirkyarddal szemben.

A Greyfriars Bobby vendéglő

Bobby sírján kívül, a Greyfriars Kirkyard 17. századi templomának kertjében rengeteg régi sír fellelhető a 16. századtól kezdve.

A Greyfriars Kirkyard temploma

Bobby sírja

Azonban bármennyire is szívszorító Bobby története, sajnos nincs rá bizonyíték, hogy igaz lenne. Egyes állítások szerint nem volt más, mint egy viktoriánus álhír, amelyet pénzéhes üzletemberek főztek ki. Dr. Jan Bonderson történész olyan bizonyítékokat tárt fel, amelyek arra utalnak, hogy a szeretett Bobby valójában két különböző kutya volt és egyiknek sem volt köze John Gray-hez.

És hogy Bobby orra miért van kidörzsölve? Az Edinburgh-ba látogatók évek óta abban a hitben éltek, hogy Greyfriars Bobby orrának megérintése szerencsét hoz. Az évek során ez a hagyomány sajnos károkat okozott a szoborban.

A ma az Edinburghi Egyetem színházi társasága által használt Bedlam Színház nevét az egykori menedékházról és szegényházról kapta /New North Free Church/, amely korábban ezen a helyen állt. Az eredeti épületet Thomas Hamilton tervezte, bár soha nem volt népszerű az általa kiszolgált gyülekezet körében, akik csúnyának és templomi rendeltetésének nem megfelelőnek tartották az épületet.

A Bedlam Színház

Bementünk Skócia Nemzeti Múzeumába, erről egy külön bejegyzésben fogok képeket közzétenni, hogy ez ne legyen annyira hosszú. A Múzeum előtt két szobor áll, az egyik William Chamberst /skót könyvkiadó és politikus/, a másik William Henry Playfairt /19. századi skót építész/ ábrázolja. Utóbbi tervezte az újváros keleti részét és Edinburgh számos neoklasszikus nevezetességét.

William Chambers szobra

William Henry Playfair szobra

A St Giles Székesegyház előtt, a Parlament téren álló szobor Walter Francis Montagu Douglas Scott Buccleuch 5. hercegét és Queensberry 7. hercegét ábrázolja, aki a Harisnyakötő rend köntösét viseli. A skóciaiak olyan tiszteletben tartották a herceget, hogy halála után a szobrot közadakozásból rendelték meg és fizették ki.

Walter Francis Montagu Douglas Scott szobra

A St Giles /Szent Egyed/ katedrális a High Street-en a Royal Mile fő látványossága. Egy 854-ben épített katolikus templom helyén emelték a város plébániatemplomát, építéséhez 1120-ban kezdtek hozzá. A 17. században nyilvánították székesegyházzá. A 19. század első felében gyökeresen átalakították, de megmaradt a torony eredeti, 1495-ben kialakított "skót koronája". A templomot belülről is megnéztük.

John Knox skót egyházvezető szobra

Adam Smith, a nagy skót közgazdász és filozófus emlékműve a Royal Mile-on áll, ahol Adam Smith dolgozott és meghalt. A szobor Smith későbbi életét mutatja be, mögötte egy eke áll, amelyet a Skót Farming Múzeum korabeli eke mintájára készítettek, és emlékeztet bennünket az agrárgazdaságra, amelyet Smith kiszorított. Előtte egy méhkas, annak az iparágnak a szimbóluma, amelyről úgy gondolta, hogy a fejlődés alapja. A tetején egy földgömb található, amelyen Smith a kezét támasztja és melyet takar akadémiai ruhája. Maga a ruha Smith-re, a filozófusra emlékeztet, aki örökkévaló eszméket kutat, mögötte pedig a St. Giles-székesegyház teszi teljessé a képet. A másik oldalról Smith 18. századi ruháját látjuk, mögötte a City Chambers-rel, mely a közgazdászra emlékeztet, aki gyakorlati ügyekkel foglalkozik. Parókája George Washington egyik parókája alapján készült, emlékeztetve, hogy Smith határozottan támogatja az Amerikával folytatott szabad kereskedelmet.

Adam Smith, mögötte a Székesegyházzal

A Tron Kirk templom a Royal Mile jól ismert épülete, közel 400 éve áll Edinburgh óvárosának szívében. A templom a 17. században épült, nevét az épületen kívül álló nyilvános mérlegről kapta. Ez egy fontos gyűjtőhely volt, ahol árut mértek, és ahol megbüntették a kisebb bűnözőket.

Tron Kirk

David Hume skót filozófus és történész szobra a High Srteet-et díszíti. Amikor még élt, az emberek történészként gondoltak rá. Anglia története címmel írt egy nagy könyvsorozatot. Ma azonban az emberek Hume-ra úgy gondolnak, mint fontos filozófusra. Ha a szobor lába ujját megérintjük, a néphit szerint szerencsét hoz.

David Hume szobra

Már nagyon megéheztünk, keresni akartunk valami gyorséttermet, de minden zárt be. Végül bementünk egy pizzázóba, ami még nyitva volt. Nekem nagyon ízlett a pizza, hajszálvékony tésztája volt, pont ahogy én szeretem.