2002/11/12 - 2022/11/14.
Cumbria
1. nap
Carlisle kastély
/Carlisle Castle/
Ezen a 3 napos kiránduláson Cumbria északi részére látogattunk. Városnézéssel kezdtük a napot Carlisle-ben, illetve először is a kastélyt látogattuk meg. A kastély közelében lévő Caldew Riverside Car Park-ban parkoltunk, ami fizetős, de nem annyira drága, ha jól emlékszem 3 font körül volt a jegy egész napra. A kastély csak pár perces sétára található innét, és a belváros is közel van.
A Carlisle kastély középkori kővára Carlisle városában, Hadrianus-fal romjaiak közelében található. A 11. században építettek először itt egy kastélyt, amit a 12. században kőből újjáépítettek. Történelme több, mint 930 éves, és számos történelmi epizód színhelyéül szolgált. Főleg az angol-skót háborúban játszott fontos szerepet. Jelenleg az English Heritage kezeli és bizonyos épületei Lancaster herceg ezredének ad otthont.
A kastély belső termeinek nagy része múzeumként szolgál. Mi először Mária Királyné tornyáról /Queen Mary's Tower/ néztünk meg egy kiállítást. Az eredeti, 12. századi toronyház valószínűleg annak a helyén állt. 1308-ban építtette újra Margit királyné, I. Eduárd özvegye és a 3 szintes toronyházban privát szobákat létesített. Mária, Skócia királynéja itt raboskodott 1568-tól. 30-40 szolga, valamint számos udvarhölgy gondoskodott róla. Ezután nevezték el róla a tornyot. A 19. században lebontották, de az alapjai részben megmaradtak.
Egy másik épületben az erőd belső termeit tekinthettük meg. Ebben helyezkedett el a Big Hall is, mely nem kényelmi célokra szolgált, egy katonai erőd volt, feladata a király, a kincstár és a levéltár védelme volt.
A Big Hall |
A kamra eredetileg egy hatalmas helyiség volt, a király fő lakosztályaként szolgált. Ez később eltűnt, de a 16. században újra felépítették. Volt benne egy kis konyha /melynek a kandallója még ma is látható/ és egy kápolna. 1153-ban I. Dávid, Skócia királya ebben a kápolnában halt meg.
A kamra |
Az egyik helyiségben érdekes dolgot figyelhettünk meg: 15. századból származó véseteket. Ezek eredetéről még nem sokat tudnak, de valószínűsítik, hogy unatkozó börtönőrök készítették a rajzokat. Az előcsarnokot és az ajtót borító vésetek az egyetlen fennmaradt alkotások. A londoni Towerben és a Dover-i kastélyban is találhatóak hasonlók, de azok későbbiek és rabok készítették.
Az itt található vésetek két csoportra oszlanak, az egyik kezdetlegesebb rajzokat tartalmaz, főleg 4 lábú állatokat, a másik viszont finoman és részletesen kidolgozott rajzokból áll. Utóbbiak főleg címereket és katonai figurákat ábrázolnak. Azonban vannak misztikusabb emblémák is, egyesek történeteket mesélnek, pl. tyúkoknak prédikáló róka vagy sellőlány tükörrel. A készítője magas művészi készséggel rendelkezett, de valószínűleg sietősen rajzolta őket, viszont valószínűleg olvasni és írni nem tudott.
A rajzokat egy üvegajtóval védik, csak azon át tekinthetők meg, így a képek sem lettek túl jók.
Vésetek az ajtón /jobbra/ |
Vésetek a falon |
Tettünk egy sétát a városfal tetején, ahonnét szépen be lehetett látni a vár területét és a város egy kis részletét. Sajnos a fényviszonyok borzalmasak voltak.
Kilátás a városra |
Még egy torony maradt, a Kapitány tornya /Captain's Tower/. Ezen keresztül lehetett bejutni a kastély belső udvarára. II. Henrik angol király építtette és nagyon hasonlít a Chateau-sur-Epte kastély kapuházához, mely szintén az ő birodalmához tartozott. Eredetileg a 12. században épült, amit a 14. században újjáépítettek, az eredetihez hasonló formában.
A kastélyban található a Cumbriai Katonai Élet Múzeuma is /Cumbria's Museum of Military Life/, mely a helyi milícia történetét mutatja be.
Az English Heritage jegyirodája mellett még volt egy épület, ahova be lehetett menni, ezt majdnem kihagytuk. Nagy hiba lett volna, mert ezek a termek hasonlítottak leginkább egy középkori kastély belsejéhez. Megtekinthettük többek között az étkezőt és egy hálószobát is.
Egy régi római oltárt is őriznek itt, melyet a középkorban beépítettek a hálószoba ajtajának fejgerendájába.
Kapcsolódó bejegyzések:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése