2022/06/28 - 2022/06/29.
Utazás dél felé
1. nap - 1. rész
Mersea Island
West Mersea
Dél felé ritkábban szoktunk utazgatni, mint északra vagy Walesbe, de most valahogy ahhoz volt kedvem, főleg, hogy dél felé mondták a legjobb időt. A választás ezúttal egy árapályszigetre esett, a Mersea Island-ra. A szigeteket még mindig imádom, az árapályszigetekért meg egyenesen rajongok, mert apálykor a szárazföldön is át lehet jutni, dagálykor viszont az átjárót elönti a víz. A Mersea Island azonban azok közé az árapályszigetek közé tartozik, ami az év legnagyobb részében látogatható, az átjárót csak havonta 1 hétig önti el a víz, naponta kétszer, elszakítva a szigetet a szárazföldtől kb. másfél órára. Összességében azt lehet mondani, hogy az 5 méter alatti vízállásnál biztonságosan át lehet kelni, de mielőtt elindulnánk, mindenképp nézzük meg, hogy alakul a napi vízállás. Csupán csak egyetlen út vezet a szigetre, a The Strood névre hallgató aszfaltozott, autóval járható átjáró /angolok úgy nevezik ezeket az utakat, hogy causeway/.
Reggel 7 óra körül indultunk, dagály csak valamikor 1 óra körül volt várható, de a legmagasabb vízállás is csak olyan 4 méter körül volt, így gyakorlatilag nem igazán kellett ma attól tartani, hogy az átjárót elönti a víz, de a biztonság kedvéért akkor akartunk áthaladni, amikor még bőven apály van. Kb. 10 óra után valamikor meg is érkeztünk. A sziget két fő területre oszlik: West és East Mersea. Az előbbi egy kis halászváros, néhány homokos stranddal, számos üzlettel, étteremmel és kocsmával, míg az utóbbi inkább vidéki táj, vad természeti strandokkal és nagy nyílt terekkel.
Először West Merseat akartuk megnézni. Kerestünk egy parkolót a tengerpart mellett, ami 2 óra hosszára ingyenes volt, de mi legalább 4 órára szerettünk volna maradni, hogy végigsétáljuk a partot, de valamiért nem tudtuk beállítani a parkolójegy automatán az időt, csak a zöld gomb működött, ami kiadja az ingyenes 2 órás parkolójegyet. Telefonos applikáción is elő lehetett azonban fizetni és mielőtt elindultunk városnézésre lefotóztuk a parkoló számát, hogy szükség esetén hosszabbítani tudjuk a parkolójegyet, anélkül, hogy vissza kellene menni a parkolóba.
Elindultunk jobbra, itt amerre a szem ellátott végig színes tengerparti kis házikók szegélyezték a partvonalat. Ezt tartják West Mersea leglátványosabb részének és mi is azt hittük, ekkor még, hogy az egész sziget csak ennyi. Először is kerestünk egy nyilvános WC-t, amit nemsokára találtunk is. Utána elmentünk egészen a színes házak végéig, először úgy akartuk, hogy ott majd visszafordulunk és visszamegyünk a parkolóba, mert a 2 óra kb. erre elég, de valahogy izgatta a fantáziámat, hogy mit rejtegethet még West Mersea, ezért inkább megfogtam, és a telefonos applikációban előfizettem még plusz 2 órára és így nem kellett visszafordulnunk.
A színes házikók első ránézésre érdekesek voltak, de olyan sok van belőlük, hogy egy idő után unalmassá válnak. Haladtunk tovább a homokos parton, itt jobbra már lakóházak voltak, majd egy idő után nagy zöld, mocsaras terület következett, amin egy gyalogút futott. Behúzódtunk a partról erre a gyalogútra és meglepetten vettük észre, hogy ott legalább 5 fokkal melegebb volt, mint a parton, pedig alig 2-3 méterrel van csak beljebb, de a part menti sűrű növényzet felfogja a tenger felől érkező szelet.
West Mersea legizgalmasabb része azonban a kikötőnél kezdődik. Itt található az óváros is, ahol számos régi lakóhajó horgonyzik. Innét a kikötőből csak egyet lehet jól látni, de ahhoz teljesen oda lehet sétálni.
Ami a történelmet illeti, a szigetet a római Nagy-Britanniában nyaralóhelyként használták Camulodunum /Colchester/ lakói számára. A halászat volt a legfontosabb iparág, mely azóta is kulcsfontosságú a szigeten - különösen az osztriga -, és a turizmus mellett a sziget gazdaságának jelentős részét alkotja. A sziget a 16-19. századtól vált népszerűvé a csempészek körében. Mindkét világháborúban fontos szerepet töltött be és számos megfigyelőállomás ma is található itt.
A parton innét már nem tudtunk tovább menni, de láttunk egy fából készült gyalogutat, ami a város felé vezet, addig visszamentünk és átsétáltunk ezen a gyalogúton. Amikor a végéhez értünk, akkor láttuk, hogy az tulajdonképpen le volt zárva, mert a végén elkórhadtak a fák, a kis patak felett, de abban olyan kevés víz volt, hogy simán át tudtunk rajta menni.
Itt balra fordulva az óvárosi részen találtuk magunkat, ahol a kikötő felőli oldalon voltak a régi hajóházak. Ezek annyira egyediek voltak, kis mólókat építettek az úttól a hajóig, amik udvarként szolgáltak. Mindegyiknek volt neve és a legtöbb előtt még fából épített parkolóhely is. Nekem ez az egész annyira tetszett, sose láttam még ilyet. Azt sajnáltam csak, hogy a hajókhoz nem lehetett közel menni, esetleg szétnézni belül. Nem tudom laknak-e még bennük, volt egy, amit épp felújítottak, de szerintem nagyon jó ötlet lenne, ha megnyitnák skanzennek. Az út másik oldala viszont az egésznek az ellentéte volt, ott újépítésű nyaralók sorakoztak végig, a drágább kategóriából.
 |
| Az út jobb oldala |
 |
| ...és a bal |
Az egyik tengeri ételeket is áruló bódéban vettünk egy capuccinót elviltelre. Amíg a kávé elkészült beljebb mentem, onnét szép volt a kilátás a tengerre és csináltam pár képet.
A szigeten nagyon sok helyen lehetett látni katona szobrokat, sokszor még magánkertekben is. Ezekkel a sziget háborús múltjára emlékeznek.
Innentől kezdődött a sós mocsaras rész, ami a sziget körüli partok nagy részét borítja.
 |
| A Firs Chase lakókocsipark |
A lakókocsiparkot elhagyva jobbra volt egy ösvény, mely egy búzamező mellett haladt végig, befordultunk erre az ösvényre, a város felé.
 |
| Egy temető |
A temetőt elhagyva jobbra fordultunk, de később rájöttünk, hogy célszerűbb lett volna balra menni, de ekkor már mindegy volt, elővettem a Google térképet és a városon keresztül visszamentünk a parkolóba. Az út nagyon hosszú volt és errefelé kevesebb a látnivaló. Az nyilvánvaló volt, hogy akik itt laknak, vagy itt nyaralnak az nem a szegényebb réteg.
Kb. pont akkorra értünk vissza a parkolóba, amikor lejárt a parkolójegyünk, még maradt vagy 10 percünk, egy kicsit szétnéztünk még a színes házaknál, amik bal kézre voltak, mivel az elején jobbra indultunk el, de igazából itt már nem volt semmi újdonság. Amúgy a szigeten kb. 400 kis tengerparti színes kunyhó található. Még a sziget másik részét is meg akartuk nézni, de mielőtt elindultunk még maradt annyi időnk, hogy együnk a magunkkal hozott szendvicsekből.
Kapcsolódó bejegyzések:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése