2022/06/17 - 2022/06/19.
Kirándulás a Rhins of Galloway félszigeten
3. nap
Városnézés Portpatrick-ban
Reggel 9 óra körül nagy nehezen sikerült felkelni, megreggeliztünk, majd elkezdtük szétbontani a sátrat. Én még utoljára végigfotóztam a kempinget, ezeket a képeket már az első napi bejegyzésben közzétettem, ide nem teszem be újra. Nem terveztünk mára sokmindent, csak Portpatrick-ban egy kis városnézés. 10 óra körül el is tudtunk indulni, szép napsütéses reggel volt, de kicsit fújt a szél ma is.
Portpatrick egy kis község a Rhins of Galloway területén, mely 700 éves múltra tekint vissza. Szerintem az egyik legszebb kisváros a félszigeten. A Golf áramlat itt is kellemes klímát biztosít a partvonalnak, ezért melegebb van, mint Skócia más területein.
A kikötőnél sikerült parkolót találnunk, és mivel a látnivalók főleg a part menti városrész, innét tökéletesen végig tudtuk sétálni. Először megnéztük a kikötőt és elindultunk a túloldalon lévő világítótorony felé.
Portpatrick falva a halászatra épült, melynek központi része a homokos, félhold alakú kikötőben volt, amely továbbra is a falu fókuszpontja. A 17. századtól ez volt az Írországba irányuló áru- és postaforgalom fő kikötője, de később a fő áruút átkerült Stranraer kikötőjébe és az itteni szolgáltatások hanyatlásnak indultak.
Portpatrick Írországhoz legközelebbi kikötőjeként régen létfontosságú volt. A város egy ideig Gretna Greenhez hasonló szerepet töltött be, ír párok szöktek meg Donaghadee-ból, hogy a itt házasodjanak össze. Miután a párok megtartották a szertartást, egy órán belül visszatérhettek a hajóra. 1774-ben móló épült a kikötő déli oldalán. Ez szolgálta ki az Írországba közlekedő hajókat, a móló végére pedig világítótornyot építettek. A viharok azonban gyakran kárt tettek benne, ezért többször is át kellett építeni. Később a világítótorony mellett lévő házat átalakították a toronyőr szállásává.
Ma a torony melletti épületben egy kézműves ajándékokat áruló bolt működik, ebbe mi is benéztünk, voltak szép dolgok, de sajnos elég drágán árulták őket.
Miután megszemléltük a világítótornyot és környékét, visszamentünk a kikötőbe és átsétáltunk arra a kis földnyelvre, ami belóg a kikötőbe.
Közben megálltunk fotózni a kikötőben úszkáló madarakat.
Ezután körbesétáltuk a kastély kinézetű szállodát. Az út első fele a part mentén haladt, előbb megnéztük a part menti sziklákat, ahol egy emlékmű is található, mely annak a bátor életmentőnek állít emléket, aki 1953-ban Viktória hercegnő megmentésére sietett.
 |
| Az emlékmű |
A fölfelé vezető lépcsőkön mentünk tovább, ennek az érdekessége, hogy a lépcsőfokokra írások vannak vésve, de sajnos nagyrészt már olvashatatlanok. A lépcső tetejéről be lehetett látni az egész kikötőt.
 |
| A kastélyszerű hotel |
Az aszfaltozott útra érve még elmentünk előrefelé egy golfpálya mellett haladva végig, de hamarosan visszafordultunk.
A kastélyszálló másik oldalán kerestünk egy lefelé vezető utat és egy kört megtéve érkeztünk vissza a parkolóba. Innét már egyenesen hazafelé indultunk. Út közben megálltunk enni, igazából Mekit kerestünk, de csak Burger King-et találtunk az autópálya mellett, az meg olyan drága volt, hogy hamar meg is bántuk, de már nagyon éhesek voltunk, ezért bevállaltuk.
Kapcsolódó bejegyzések:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése