Nagy Britannia szépségei: West Yorkshire - Leeds: Tropical World és Golden Acre Park

2018/07/10.

Kirándulás Leeds-ben

A mai nap Leedsben néztünk meg két látnivalót, először a Roundhay Parkban található Tropical World-be látogattunk, mjad a Golden Acre Parkba.

Roundhay Park

A Roundhay Park Európa egyik legnagyobb városi parkja. A több mint 700 hektár park tavak, erdők és kertek birodalma, amelyek a Leeds Városi Tanács tulajdonában vannak. A park Leeds egyik legnépszerűbb látnivalója, évente közel egymillió ember látogat ide. A város észak-keleti szélén található.

A Park bejárata

Rengeteget jártunk már a Roundhay parkban, ezúttal nem is a parkot akartuk megnézni, hanem a parkban található Tropical World, trópusi növény és állatvilágot, ahol már szintén jártunk egyszer, úgyhogy a tegnapi nap után ismét nosztalgiáztunk egy kicsit.

A Monet Gardennek nevezett terület

A Tropical World közelében

A Canal Gardens három fő része egy füves terület fákkal; egy virágos kert, mely egy téglalap alakú tó mentén fekszik, amely egy csatorna részéhez hasonlít, innen ered a neve is; valamint egy fallal körülvett kert, ami zöldséges kertet és rózsák gyűjteményét tartalmazza, és a Tropical World bejáratát biztosítja.

A Canal Gardens tava

Egy szobor a tóban

Szobor a tóban

Virágoskert

A fallal körülvett kert

Tropical World

A Canal Gardens, melyet a Street Lane választ el a park főterétől, tartalmazza a Tropical World-öt, mely a világ különböző pontjain élő növényeket és állatokat, különböző éghajlatokat képviselő hőmérséklet-szabályozott üvegházakat tartalmaz. Itt található a trópusi növények legnagyobb gyűjteménye az Egyesült Királyságban a Kew Gardens után.

Pillangóházat és akváriumokat is láthatunk itt. A kiállítások közé tartoznak a vadon élő madarak és hüllők, valamint sok más állatfaj. Az éjjeli házban olyan állatok élnek, mint a denevérek, amelyek éjszaka aktívak. 2015-ben a további felújítások és átalakítások után egy Amazon-tematikus zónát hoztak létre, melyet az azték-zónából alakítottak át, mely most piráják és szalamandrák által elfoglalt terület.

Amint beléptünk rögtön néhány üvegbe zárt állatka fogadott minket, ezeket nehéz volt jól fotózni, úgyhogy csak egy kép sikerült jól.

Beljebb haladva egy pillanóházat pillantottunk meg, amiben rengeteg bebábozódott pillangó volt látható.

Pillangóház

Nemsokkal a bejárat után egy kis halastó terül el, amiben rengeteg aranyhalat figyelhettünk meg.

Egy másik kis tóban teknősbékék éltek.

Teknősbékák

A tropikárium gazdag trópusi növényvilággal rendelkezik, gyönyörű banánfákat láthattunk, a forró, párás levegő és a trópusi növények sokasága teljesen olyan benyomást keletett, mintha egy dzsungelben sétálnánk.

Banánfa

A pillangók szabadon röpködtek a területen, próbáltuk őket lencsevégre kapni, több-kevesebb sikerrel. Készült azért néhány nagyon jó kép róluk.

Kicsit arrébb egy krokodik sütkérezett egy tavacska szélén. A szája félig nyitva volt, mintha csak támadásra készülne, de ettől függetlenül barátságosnak tűnt.

Krokodil-tó

Aranyhalak

A pillangók számára tálak voltak kihelyezve, amiben étel volt nekik. Lakmároztak is belőle.

Következő területen békás és halas akváriumokat láttunk.

A nyílméregbékák neve onnan ered, hogy a dél-amerikai törzsek indiánjai az állatok bőréből kiválasztódó mérget nyilaik végére kenik, és azzal vadásznak. Őshazájuk Dél-Amerika, és Közép-Amerika. Fogságban a békák 5 és 12 év hosszan élnek, de a természetben szokásos élethosszukról kevés adat van. A legtöbbjük valószínűleg csak az 1-5 éves kort éli meg. Fogságban nem termelnek mérget, mert nem mérgező rovarral táplálkozik amiből mérget tudna magának csinálni.

Sárga nyílméregbéka

A vöröshasú pirája élőhelye a dél-amerikai földrészre korlátozódik, ott azonban szélesen elterjedt Kolumbia, Venezuela, Guyana, Paraguay, Brazília, Ecuador, Bolívia, Uruguay Peru és Közép-Argentína folyóiban. Brazíliában gyakori a Pantanal folyóiban, és a hozzájuk ideiglenesen kapcsolódó tavakban és lagúnákban. Több nagyobb folyó vízgyűjtő területén él. Nem veszélyeztetett. Az Amazonas medencéjében az esős évszakban az elárasztott erdőt is elfoglalja. A pirájafajok között az ő elterjedési területe a legnagyobb, de máshova telepítve rendszerint más fajokat szorít ki részben agresszivitása miatt, amit gyakran hangadással kísér.

A halfaj trópusi éghajlaton él meg, ám híradások szerint találtak piráját a kontinentális éghajlatú vizekben is, amelyek nyilván tudatosan elengedett, megunt díszállatok lehettek. Magyarországon is nem egy esetben találtak az édesvízi folyókban és tavakban piráját, de tömegesen nem szaporodott el sehol, mivel az időjárás hidegre fordulásával az a pár példány is hamar elpusztult.

Tápláléka elsősorban rovarok, férgek, puhatestűek és halak, de megtámad a folyóban úszó vagy vízben tartózkodó emlősöket és madarakat is. Akár vízidisznót is eszik. Az esős évszakban leginkább növényeken és rovarokon él. A pirája agresszivitásáról szóló történetek erősen eltúlzottak, a hal valójában akkor válik veszélyessé, ha nem jut táplálékhoz. Amikor életterében táplálékszegénység alakul ki, esetleg lecsökken a vízszint és a víz oxigéntartama is, akkor valóban veszélyessé válhat.

Vöröshasú piráják

Akvárium

A bohóchalak rendszerint kettesével élnek egy virágállat (korallpolip) „albérlőiként”. Táplálékuk a virágállat által megölt halak maradékai. A virágállat, bár nem akarattal, nem csak biztosítja a halak táplálékát hanem védi is, ezért a bohóchalak is védik a virágállatot olyan halakkal szemben, amelyek képesek lecsípni a karjait.

Bohóchalak

A rájaalakúak a cápákkal rokon, de azoktól sokban eltérő csoport. Testük hát-hasi irányban erősen lapított, alakjuk jellegzetesen rombusz vagy kör alakú, kifejezetten aljzatlakó fajok. A cápákhoz hasonlóan 5 szabad kopoltyúrésük van, de ezek a hasi oldalon helyezkednek el. Mellúszóik fejlettek, a feji tájéktól kezdve, széles alapon illeszkednek a test oldalához, ezekkel szárnyszerű csapásokat végezve úsznak. A nyaki tájék a törzzsel összenőtt. Szemükön sem pislogóhártya, sem szabad szemhéj nincs. Szemük a fej háti oldalán található. Farok alatti úszójuk mindig hiányzik, a hát vagy farokúszó is hiányozhat.

Rája

Teknős a vízben

A tropikáriumban található egy nagyon szép vízesés is, mely méginkább fokozza a dzsungel hangulatot.

Kaméleon

Pók

A gyapjasfejű tamarin vagy más néven Liszt-majmocska nevét jellegzetes fehér hajkoronájáról kapta, mely igen emlékeztet a magyar zeneszerző Liszt Ferenc hajkoronájára. Elsősorban német nyelvterületen nevezik Liszt-majmocskának. Kizárólag Kolumbia északnyugati részén, egy szűk területen előforduló faj. Erdőkben, a fák lombkoronájában él.

Nagyon aktív állatok. Néhány órás alvástól eltekintve egész nap tevékenyen mozognak, és idejük nagy részét táplálékszerzéssel, társaikkal való játékkal, vagy épp veszekedéssel töltik. Egy-egy csoport territóriuma 7-10 hektár között van, amit mirigyváladékkal jelölnek. Ha a behatoló farkát fölemelve megmutatja végbélnyílását és nemi szerveit, akkor a csapat befogadja.

Gyapjasfejű tamarin

A következő részen egy két oldalról mesterséges sziklafallal körülvett tó található, ahol különböző vizimadarak élnek.

Különösen látványosak voltak a vöröses színű skarlát íbiszek, melyek Dél-Amerika északi részén, Venezuelától Délkelet-Brazíliáig őshonosak. Folyótorkolatoknál, lapályokban, mocsaras területeken élnek. A gázlómadarak között ritka a feltűnő színű madár, ez a faj viszont skarlátvörös színben tündököl, mely teljesen elüt környezetétől. Színét a tollazatába beépülő, alacsonyabb rendű vízi élőlényekből álló táplálékában levő karotinoidoktól kapja. Állatkertekben nem megfelelő táplálás esetén a színe megfakul. Csőre hosszú és görbe, ami megkönnyíti a táplálkozását.

Elképzelem milyen szép látvány lehet eredeti élőhelyén, amint 20-30 ilyen madár egy mocsaras réten felröppen.

A sivatagos rész következett, nekem ez tetszett a legjobban. Az elején sivatagi teknősöket láttunk elkerítve, amik annyira beleolvadtak az alattuk lévő homok színébe, hogy nem volt könnyű észrevenni őket.

Sivatagi teknősök

Az egész tropikárium legédesebb teremtései a szurikáták voltak. Órákig el tudtam volna őket nézegetni, olyan aranyosak voltak, ahogy két lábon állva figyeltek.

A szurikáta elnevezés a szuahéli nyelvből származik, jelentése „szirti macska”. A szurikáták által kiadott hangoknak pontos jelentésük van. A vészkiáltások jelzik a ragadozó típusát, és hogy mennyire sürgős elmenekülni. Emellett hallatnak pánik kiáltásokat, hívójeleket, és mozgásra is késztethetik társaikat. A körülményektől függően csicseregnek, trilláznak, morognak vagy ugatnak. Vészjeleik megkülönböztetik a földön mozgó vagy a levegőből támadó ragadozót. Így összesen hatféle vészjelet adhatnak, amire a csapat különbözőképpen reagál. A sürgős földi veszélyre menedéket keresnek, míg a sürgős légi veszély esetén lekuporodnak. Magát a támadót is keresik szemükkel a megfelelő irányban.

Szurikáta

Bár rendszertanilag a ragadozók közé tartozik, nem annyira vadász, mint inkább préda. Rendkívüli érdeklődő, már-már szemtelenül kíváncsi állat, és ez hasznára is válik, mert a természetben sokféle táplálékforrást kell kiaknáznia. Dél-Afrikában a ragadozók gyakori zsákmányállata: nemcsak a sakálok és a méhészborzok vadásznak rá, hanem ragadozó madarak is. Mivel élőhelyén a növényzet nem elég sűrű ahhoz, hogy elbújhasson a nagyobb ragadozók elől, föld alatti kotorékokban él. Ezeket erős lábaikkal kaparják ki.

Egy-egy telep akár harminc egyedből is állhat, és a kolóniában egyfajta „munkamegosztás” uralkodik. Amíg az állatok többsége táplálkozik, vagy éppen pihen, néhányan két lábra állva figyelnek, és vészjelekkel figyelmeztetik a csoport többi tagját, amikor ragadozó közeledik. Ekkor mindenki a föld alá menekül. Az őröket naponta többször, általában óránként cserélik. A veszélyt jellegzetes ugatással jelzik. Az őr a föld alól is szemmel tartja a ragadozókat, és addig ugat, amíg a veszély közel jár. Egymásra gondosan figyelnek; még a közös ürítőhelyet is együtt keresik fel (napkeltekor). Játszani is szoktak egymással: birkóznak vagy versenyt futnak.

Ismét madarak következtek, ugyanannál a tónál, amit az előbb is láttunk, csak akkor felülről nézhettük meg, most pedig alulról is.

Egy ketrecbe zárt madár

Halastó

Teknősbéka-tó

Teknősbéka

Tropical World

Cím:
Princes Avenue, Roundhay, Leeds, LS8 2ER

Belépő: 6,20 font /2018-ban/

Golden Acre Park

A Tropikárium után Leeds egyik parkjába, a Golden Acre Parkba látogattunk. Két parkolója is van, az egyik közel a park központi részéhez, a másik a park másik végében található, mely erdős, sétálós rész. Mi ez utóbbit választottuk, mert a GPS oda navigált minket.

A gyönyörű park 179 hektáros erdőben fekszik, egy vonzó tó körül. A fák, a cserjék és a lágyszárú növények sokféle fajtája megtalálható itt, valamint számos őshonos állat és vadon élő állatfaj.

Az elmúlt években a kertek sok átalakuláson mentek át. A meglévő funkciókat továbbfejlesztették, a határokat átszervezték, és új funkciókkal bővítették a területet. Mészkő és homokkő sziklakertet létesítettek.

Tettünk egy hosszabb sétát az erdőben mókusokat keresgélve, mert hallottuk, hogy sok van arrafelé, még kaját is vittünk nekik.

A park tava

A park központi részének közelében találtunk is egy részt, ahol sok mókus volt, de eléggé féltek az embertől, az 1 méter távolságot megtartották, viszont a kajára azért jöttek rendesen. Cukik voltak, ahogy ették a magokat.

A Display House is nemrégiben épült egy sziklás felszínre, száraz hőmérsékletet mutatva, amely a mediterrán régióban jellemző hőmérsékleti régiót ábrázolja.

A park szívében található a Demonstrációs Kert. Ez a kert követi a kertészeti trendeket és divatot, és inspirációt és ötleteket kínál a látogatóknak saját kertjeik számára. Krizantém és a dahlia szintén található a kertben. Semmi sem állandó itt, a kertészek minden évben igyekeznek hozzátenni valami újat.

A parkhoz közeli Breary Marsh helyi természetvédelmi terület.