Oldalak

2018. augusztus 15., szerda

West Midland Safari Park

2018/07/11.

Egy nap a szafariban


A West Midland Safari Park Bewdley városában található. A park több mint 165 fajta egzotikus állatot foglal magában, többek között, egy kis vidámpark mellett. A parkban a legnagyobb fehér oroszlán, gepárd, viziló és szurikáta állomány található az Egyesült Királyságban, valamint a legnagyobb lemur kiállítás. Ez volt az első park az Egyesült Királyságban, ahol megtalálhatóak voltak afrika nagy vadállatai.

A jegyek nem olcsók, de ha interneten előre lefoglaljuk, kapunk kedvezményt, úgyhogy mindenképp érdemes. A park elején egy autóval körbejárható terület található, ahol etetni is lehet az állatokat, de csak azzal a kajával, amit ott árulnak. Ezt megvásárolhatjuk a jegyirodában a bejelentkezésnél, vagy online előre, amit szintén a bejelentkezéskor adnak oda.

Szafari kaland - autóval körbejárható terület

A Szafari Kaland /Safari Adventure/ nevezetű területet kizárólag autóval lehet körbejárni, gyalogosan nem lehetséges. Vannak olyan állatok, pl. a zebra és a teve, amit nem szabad etetni, mert harapnak.





Ahogy elvették a kezemből a kaját, összenyálazták a kezemet, amit annyira nem díjaztam, úgyhogy az egyik antilopot úgy akartam etetni, hogy nyújtottam neki a dobozt, hogy egyen belőle. Ekkor az állat egy kissé agresszív lett, szakította az egész doboz tetejét és még meg is ette. Alig tudtam tőle megmenteni a többit. Onnantól kezdve inkább a kezemből adtam nekik.

Egy antilop


Zsiráf falatozgat


A zebrák is jöttek volna kajáért, de rá volt írva a dobozra, hogy azokat ne etessük, mert harapnak. Nem is mertük megkockáztatni, ettől függetlenül volt amelyik az ablakon is benézett.


Kukucs









A tevéket sem szabad etetni, de azok nem is jöttek oda az autónkhoz.

Tevék


A szelídebb állatok után a húsevők következtek. Kicsit csalódott voltam, mert azt hittem, hogy a tigrisek és az oroszlánok is szabadon mászkálnak az autók körül, de sajnos ezek a veszélyesebb állatok mind el voltak kerítve. Ennek ellenére nagyon jó képeket csináltunk róluk, egyáltalán nem is tűntek olyan veszedelmeseknek.

Fehér tigris





Az alább látható tigris már kicsit morcosabbnak tűnt a fehér rokonainál.


Morcos tigris



Megérkeztünk az elefántokhoz. Őket sem nagyon érdekelték a kocsik, elvoltak maguknak a fűben.




Ezután néhány ázsiai állatot láttunk, a hatalmas ázsiai bivalyktól a kecsesebb gazellákig. Nem megfeledkezve természetesen a világ ritka szarvasairól sem.








Tevék







Nagyon szépek voltak a hatalmas szarvú Ankole-Watusi marhák.

Ankole-Watusi marhák






Strucc

Egy dolog nagyon fontos, amire több helyen is figyelmeztetnek a szafariban, miután etettük vagy megérintettük az állatokat, mossunk kezet, mert fertőzést kaphatunk tőlük.

Az autós rész végigjárása után leparkoltuk az autót és elindultunk felfedezni a gyalogos részeket.


Információs iroda

Ajándékboltok és gyorséttermek




A Discovery trail feliratú kapun túl rendegeteg érdekes dolog látható. Rögtön az elején betekintést nyerhetünk a pingvinek mindennapjaiba.



Lubickoló pingvin










Nagyon aranyosak voltak, hosszú perceken át néztük és fotóztuk őket.





Pingvinek a víz alatt



A park egyik legérdekesebb része az Ice Age, azaz a Jégkorszak volt, ahol dinoszauroszokat és mamutokat láthattunk életre kelni. Ez a Szafari park rendelkezik az egyik leglátványosabb "élő" dinoszaurusz kiállításával.

Az Ice Age, vagyis a jégkorszak bejárata








Az Entelodontidae az emlősök osztályának a párosujjú patások rendjéhez tartozó kihalt család. 49-23 millió évvel ezelőtt élt, az eocén közepétől a miocén elejéig. E családhoz tartozó állatok, óriási, disznószerű dögevők voltak. Egyes fajok marmagassága több mint 2 méter volt, és súlyuk elérte a 350 kilogrammot, de agyuk, csak narancs méretű volt. A család tagjai, óriási koponyáik és állkapcsaik segítségével csontokat tudtak szétzúzni, de biztos, hogy ettek növényi eredetű táplálékot is. A maradványok azt mutatják, hogy agresszív állatok voltak, egymással szemben is, mert csontjaikon fajtársaik fogazatának a nyoma látható. Pofájukon elcsontosodott dudorok voltak, melyek védték a könnyen sebezhető helyeket, mint a szemet és az orrt, de az is lehet, hogy ezekre erős állkapocsizmok kapcsolódtak vagy csak egyszerűen a párkeresésben játszottak szerepet, mivel a hímeké nagyobb volt, mint a nőstényeké. Hatalmas, tömzsi testükhöz képest, lábaik rövidek, de karcsúak voltak.  Mint a mai disznófélék, amelyekkel rokonságban állnak, mindenevők voltak, de a rokonoktól eltérően az Entelodontidae-fajok inkább a húsevést kedvelték.

Platybelodon /balra/ és Entelodontidae /jobbra/

A Platybelodon az ormányosok rendjébe tartozó kihalt faj.

Platybelodon /balra/ és Entelodontidae /jobbra/


Nagyon jól mutatott a fű alatt meglapuló támadásra kész őstigris, a Smilodon.

Smilodon


A Megatherium az emlősök osztályába és a fosszilis óriáslajhár-félék családjába tartozó nem. A Megatherium-fajok elefánt méretű lajhárok voltak, amelyek Közép- és Dél-Amerika területein éltek a pliocén és pleisztocén korokban. A Megatherium egyaránt megélt az erdőkben és a füves pusztákon is. Habár nagyjából növényevő volt, az állat nem vetette meg a döghúst sem. A fiatalokra a Smilodon vadászhatott, de a kifejlett példányokat elkerülte, mivel a hatalmas karmok a kardfogú macska halálát okozhatták.

Megatherium

A Glyptodon egy óriási tatu, a pleisztocén során Amerikában élt növényevő páncélos emlősök neme, amelyhez több faj is tartozott. A glyptodon név görög eredetű kifejezés: „rovátkolt fogú”-t jelent. Alakja és mérete szokatlan lenne a mai emlősök között: leginkább egy „bogárhátú” Volkswagen-re hasonlított. A hátán 2,5 cm vastag, merev páncélt hordott, amely összefüggő volt, mint a teknősöké. Azonban a teknősöktől eltérően a fején is sisakszerű páncélt viselt. Páncéljának össztömege így a testtömeg 20%-a lehetett. A mai tatukhoz hasonlóan, viszonylag hosszú (szintén páncélozott) farka volt, amelynek végén azonban buzogányszerű tüskés golyó volt. Ezt valószínűleg a ragadozók ellen, illetve az egymás közötti küzdelmek során használták; feltehetően igen nagyot tudtak vele ütni. Egyesek szerint tapír-szerű ormányuk lehetett. Lassú mozgású, békés növényevő állatok lehettek. Természetes ellensége talán a kardfogú tigris lehetett, amely fiatal példányokat ejthetett el közülük: valószínűleg felborítva és a védtelen hasi oldalukon ölve meg őket.

A glyptodonok az utolsó jégkorszak végével haltak ki, mintegy 10 000 évvel ezelőtt: vagyis nem sokkal a mai amerikai indiánok őseinek megérkezését követően. Elképzelhető, hogy az első indiánok túlzott vadászatának eshettek áldozatul: páncéljából talán különféle használati tárgyakat készítettek.

Glyptodon

Jaguár

A komodói sárkány vagy komodói varánusz a varánuszfélék családjának egyik legismertebb faja.

A komodói varánusz a ma ismert legnagyobb termetű gyíkféle, ennek ellenére későn fedezték fel: 1911-ben egy pilóta, kisrepülőgépe meghibásodása miatt, kénytelen volt a Komodo-sziget közelében a tengerre leszállni. Ő volt az első európai, aki látta a hatalmas gyíkot. Amikor szerencsés hazatérése után beszámolt élményéről, eleinte nem hittek neki. 1912-ben írták le először az európai zoológusok, a bennszülöttek már régóta ismerték ezeket a „szárazföldi krokodilokat”.

Komodói varánusz

Macrauchenia azt jelenti, hogy „Nagy Nyak”, az utolsó maradványa egy patás rendnek, amely csak Dél-Amerikában volt honos. Az állatnak hosszú nyaka és a lábán három ujja volt. Kissé úgy néztek ki, mint a mai tevék, de semmi közük sincs hozzájuk. Az állat 3 méteres hosszúságú növényevő volt. Ennél az állatnál az orrüreg a fej tetején ült, ami több elképzelésre vezetett. A legvalószínűbb az, hogy tapírszerű ormánya volt. A csontok arra utalnak, hogy az állat hamar tudott irányt váltani futás közben. A futás volt a legjobb védekezési módszere amikor a ragadozók üldözték.

Macrauchenia



A mamutok az elefántfélék családjának egy mára kihalt nemét alkotják az ormányosok rendjén belül. A nem első képviselői mintegy 4-5 millió évvel ezelőtt jelentek meg, az utolsók pedig kb. 3600 évvel ezelőtt haltak ki. A nem utolsó fajai a kőkorszak emberének kortársai voltak Eurázsiában és Észak-Amerikában. Legközelebbi élő rokonai az elefántok.

Mamutok és barlangi medve

A barlangi medve a medvefélék családjának egy kihalt faja, amely kb. 250-300 000 éve jelent meg a pleisztocén kori Európában és a legutóbbi jégkorszak végével tűnt el, mintegy 10 000 éve. A jégkorszak emberének kortársa volt. Elnevezése onnan származik, hogy csontjait főleg európai barlangokban találták meg igen nagy számban. Némely régészeti leletekből az is kitűnik, hogy egyes jégkorszaki népcsoportok totemállatukként tisztelték: vagyis kegyhelyeket állítottak fel számukra.

Barlangi medve






Az óriásfarkas a kutyafélék családjának egy kihalt faja, amely Észak-Amerikában élt a pleisztocén során. Az utolsó jégkorszak végével tűnt el, mintegy 10 000 évvel ezelőtt. Az óriásfarkas volt a Földön valaha élt legnagyobb ismert kutyaféle. Neve kissé megtévesztő: nem volt sokkal nagyobb a ma élő rokonainál. A mai szürke farkashoz hasonló testfelépítésű és kinézetű ragadozó volt, ám annál robusztusabb testfelépítésű. Találóbb név az óriásfarkasnál az angol „rettenetes farkas” (dire wolf), mivel erőteljes állkapcsával, hatalmas agyarszerű fogaival és ezáltal eléggé deformálódott fejformájával meglehetősen rémisztő látványt nyújthatott. Az agya a testméretéhez, és a mai kutyafélékhez képest is meglepően kicsi volt.




A jégkorszaki állatok mögött egy vulkán volt felépítve, melynek volt egy barlangja, nagyon jól nézett ki:



Egy vadállat a jégtakaró alatt

Ősember barlang



Barlangrajzok

Barlangrajzok


Következő rész leginkább a Jurassic parkra emlékeztetett, rengeteg mozgó dinoszaurusszal.

Élő dinoszauroszok részleg bejárata



A Dimetrodont a hátán feszülő, rajzokon látványosan ható nagy bőrvitorla ismert ősállattá teszi és emiatt gyakran említik a dinoszauruszok között, pedig nem volt dinoszaurusz. Gyakran megjelenik az ősállatokat szerepeltető filmekben. Az emlősökkel közelibb rokonságban áll, mint a valódi hüllőkkel, a dinoszauruszokkal, a gyíkokkal vagy a madarakkal.

Dimetrodon

Dimetrodon



A fűben mindenfelé jelen lévő dinoszauruszok tényleg olyan hatást keltettek, mintha vissza mentünk volna az időben. A dinókat utánzó hangeffektusok pedig csak fokozták ezt a hangulatot.


A Coelophysis az egyik legősibb ismert dinoszaurusznem. Kis méretű, két lábon járó húsevő volt, melynek maradványaira Észak-Amerikában találtak rá, ahol a késő triász időszakban tűnt fel, mintegy 215 millió évvel ezelőtt.

Coelophysis


Camelotia

Az Eoraptor az egyik legkorábbi dinoszaurusznem. Két lábon járó húsevő volt, amely késő triász korban élt, mintegy 230–225 millió évvel ezelőtt, a mai Argentína északnyugati részén. Több jó állapotban megőrződött fosszília alapján ismert, típusfaját az Eoraptor lunensist a Hold völgyében (Valle de la Luna) találták meg (a latin lunensis szó jelentése „holdbéli”). Az őslénykutatók úgy vélik, hogy az Eoraptor hasonlít valamennyi dinoszaurusz közös őséhez.

Eoraptor















A Mamenchisaurus egy négy lábon járó növényevő dinoszaurusz, melynek legtöbb faja a késő jura időszak tithon korszakában, mintegy 145–150 millió évvel ezelőtt élt. Rendkívül hosszú nyakáról vált ismertté.

Mamenchisaurus





Az Oviraptor (jelentése 'tojásrabló') az oviraptorida dinoszauruszok egy kis termetű mongóliai neme. A nem neve arra utal, hogy az első fosszilis példányát egy halom felett találták meg, melyről azt gondolták, hogy Protoceratops tojásokból áll. A maga idejében az Oviraptor volt az egyik leginkább madárszerű röpképtelen dinoszaurusz.

Oviraptor

Az Ankylosaurus teljes csontvázát nem találták meg, és több más dinoszaurusz sokkal nagyobb leletanyag alapján ismert, mégis gyakran az Ankylosaurust tekintik a páncélozott dinoszauruszok archetípusának. Jól ismert tulajdonságai, például a nehéz páncélzatú test és a súlyos farokbuzogány a többi ankylosauridánál is megtalálhatók, de az Ankylosaurus a család legnagyobb tagja. Legjellegzetesebb tulajdonsága a csomókból és lemezekből álló, bőrbe ágyazódott csontos páncélzat. 

Ankylosaurus

A Spinosaurus (nevének jelentése „tüskésgyík” vagy „hátgerinces gyík”) a mai Észak-Afrikában élt a kréta időszak kora albai–kora turoni korszaka idején, körülbelül 112–93,5 millió évvel ezelőtt. A Spinosaurus egyedi „tüskéi” a csigolyák hosszú nyúlványai. 1,65 méter hosszúra nőttek, és valószínűleg bőr fedte és kötötte össze őket, ami egy vitorlaszerű szerkezetet alkotott. Egyes szerzők szerint azonban izmok is kapcsolódtak hozzájuk, amik egy púpot vagy tarajt alkottak. A szerkezet feladatával kapcsolatban több elképzelés is született, mint például a hőszabályzás és a jelzés vagy párválasztással kapcsolatos nemi szelekció. Újabb keletű becslések szerint a Spinosaurus talán a legnagyobb ismert húsevő dinoszaurusz.

Spinosaurus

Spinosaurus

Az Argentinosaurust (jelentése 'ezüstgyík') Argentínában fedezték fel. Az állat az akkor szigetkontinensként létező Dél-Amerika területén élt a késő kréta korban, mintegy 97–93,5 millió évvel ezelőtt.

Argentinosaurus



Található itt egy ajándékbolt is, ahol többek között a dinoszauruszok kicsinyített mását is megvásárolhatjuk emlékbe.

Ajándékbolt

A Tyrannosaurus rex faj, melyet gyakran T. rex-ként rövidítenek, az egyik legismertebb dinoszaurusz a populáris kultúrában. Maradványaira a mai Észak-Amerika nyugati részén bukkantak rá. Két lábon járó húsevő volt, masszív koponyával, melyet hosszú, nehéz farka tartott egyensúlyban. Hátsó lábai aránylag nagyok és izmosak, a mellsők kicsik, de méretükhöz képest szokatlanul erősek voltak, a két ujj mellett lehetséges, hogy egy elcsökevényesedett harmadikkal is rendelkeztek. Bár más theropodák megközelítik vagy esetleg túl is szárnyalják a Tyrannosaurus méreteit, a tyrannosauridák között ez a legnagyobb ismert nem, és emellett az egyik legnagyobb valaha élt szárazföldi húsevő. Mivel környezetében messze a legnagyobb húsevők közé tartozott, valószínűleg csúcsragadozóként hadrosauridákra és ceratopsiákra vadászott, bár egyes szakértők azt feltételezik, hogy elsősorban dögevő volt. A kérdés, hogy a Tyrannosaurus csúcsragadozó vagy dögevő volt-e, az őslénytan történetének egyik leghosszabb vitáját eredményezte.

Tyrannosaurus Rex




A Quetzalcoatlus 68–65,5 millió évvel ezelőtt élt. Hatalmas pteroszaurusz volt, szárnyfesztávolsága elérte a 10-11 métert. E mérettel a Quetzalcoatlus volt a valaha élt legnagyobb röpképes állat. Nevet az azték tollaskígyó istenről kapta, melynek neve Quetzalcōātl. Annak ellenére, hogy mérete óriási, a csontváza könnyű felépítésű volt, testtömege legfeljebb 200–250 kilogramm lehetett. A nyaka nagyon hosszú volt. Keskeny állkapcsában nem voltak fogak, és feje tetején egy csontos taréj ült.

Quetzalcoatlus



Quetzalcoatlus





Szintén számos látnivaló található a Park "fő terén", ahol denevér-házat, különböző bogarakat és halas akváriumokat láthatunk.

A park "fő tere"

Egy pici halastó a parkban

A denevér-házban túl sokmindent nem láttunk, mert eléggé sötét volt, csak egy gyér fény világított, de ha figyelünk, akkor felfedezhetjük a denevéreket, amik a fákról lógnak lefelé vagy épp elrepülnek a fejünk felett.

Denevér-ház

Egy denevér csüng lefelé

Következő helyiségben rovarokat, pókokat és halakat látahttunk. Különösen érdekes látványt nyújtottak a botsáskák, amiket először nem is láttunk a növény levelein, annyira beleolvadtak a környezetükbe.

Botsáskák

Botsáskák

Botsáska

Az alábbi bogár elég csúnya látványt nyájtott:



A sárga-fekete színben pompázó rovarok viszont már sokkal aranyosabbak voltak:


Az Egyiptomi vándorsáska nagyon szépen mutat, mégis rendkívül veszélyes kártevő. Az egyiptomi vándorsáska magányosan vagy hatalmas, vándorló raj tagjaként él, amelynek létszáma akár 50 millió is lehet. Mivel az egyedek egymáshoz igazodnak a rajban, az képtelen irányt váltani. Az átalakulást az egyedek egymáshoz való dörzsölődése okozza. Tápláléka levelek, növényi szárak, gyümölcsök és virágok. Nem válogatós, minden növényt megeszik. Minden nap a saját testtömegével (2 gramm) megegyező tömegű táplálékot fogyaszt. Az állat körülbelül 8 hónapig él.

Egyiptomi vándorsáska

Sáska-lak

A sáskarajok a széllel haladnak, és a szél sebességét is felveszik. Amerre jár, a raj mindenféle növényt feleszik, sőt, ürülékével a maradékot is mérgezővé teszi az ember számára. A Biblia és a Korán is említ sáskajárásokat, és Etiópiában is több alkalommal tette súlyosabbá az éhínséget.

Sáskák

Egyiptomi vándorsáska

A mexikói axolotl egy kétéltű, melynek neve a nahuatl (azték) nyelvből származik, az egyik legelfogadottabb értelmezés szerint Xolotlhoz, a halál és egyben az újjászületés kutya alakú istenéhez köti őket. Az azték mitológia szerint az első embercsoportokat az istenek megölték, és egy Xolotl által hozott emberi csontból teremtették újra az embereket. Jelentése vízi kutya . Az aztékok szent állatnak tekintették, és ünnepeken gyakran ették. A helyi piacokon még ma is árulják étkezési célra illegálisan.

Mexikói axolotl

Mexikói axolotl

Érdekessége a széles feje két oldalán található több pár kopoltyú, mely felnőtt, ivarérett korára is megmarad. Egy esetben veszíti el őket, ha a tó amiben él, kiszárad, akkor leválnak a fejről, és az állat átáll a tüdővel való légzésre. Az axolotlnak a természetben a színe általában sötét, vad színű, szürke vagy barna, fekete pöttyökkel, de a tenyésztés során kialakult az albínó, valamint többféle színes változat, az aranytól kezdve a feketéig.


A kétéltűek között általános, hogy képesek visszanöveszteni lábaikat, farkukat, több belső szervüket, sőt, szívük és agyuk egy részét is. A regenerált szervek és testrészek teljesen épek, és funkcióképesek. A mexikói axolotl is bír ezekkel a képességekkel. A sérülés után a sebhám serkenti a mögötte levő szövetek fejlődését. Néhány nap múlva láthatóvá válik a regenerációs csíra, amiből az elvesztett testrész kinő.

Mexikói axolotl

Madárpók

A következő akváriumban egy nagyon szép fekete-fehér püttyös halat fedeztünk fel. A Gymnothorax favagineus az angolnafélék közé tartozik. Ennek a 300 centiméter hosszú halfajnak általában fehér színe van, amelyet fekete lépesméz minta tarkít. A minták mérete és elhelyezkedése példánytól és élőhelytől függően változó. A felnőtt állatok agresszívek.


Angolna

Angolna



Vitorlás hal





Tengeri sün

A kijáratnál


Pirája

A hüllőház szintén nagyon látványos volt, rengeteg kígyó és más csúszómászó volt kiállítva, sőt az elkerített részen egy krokodil is pihengetett egy kis tó partján.

Hüllőház

A hüllőház bejáratán

A pöttyös gekkó Délkelet-Ázsiában őshonos, trópusi esőerdők lakója, sziklákon és fákon vadászik, de a településeken is megtalálható. Ha fenyegetve érzi magát, harapóssá válhat. Veszélyhelyzetben eldobhatja a farkát, amely néhány percig még mozog, így megzavarja a támadót. A farka nagyjából 3 hét alatt regenerálódik.

Pöttyös gekkó

Azt tartják róla, hogy szerencsét hoz annak, akinek a házába beköltözik. Egyes vidékeken megeszik, de a hagyományos kínai orvoslás figyelmét sem kerülte el, gyógyszerként is fogyasztják. Kedvelt, és viszonylag közönséges terráriumi állat.

Pöttyös gekkó

A gekkó lakhelye

Kígyó

Kígyófej

Gyík

Gyík

Teknősbéka a kövek mögé bújva

Nyílméregbékák

A krokodil nagyon jól lakhatott, mert úgy kiterült a tó mellett, hogy szinte a szeme se rebbent.

Krokodil

Alvó krokodil

Kígyó a kő alatt









Volt egy étterem is a szafari parkban, amit nagyon ötletesen a Jurassic Parkra emlékeztető díszletekkel csináltak meg, pl. a étterem előtt a terepjáró tetején a kis dinó nagyon is a filmre emlékeztet. Persze lehet, hogy csak véletlen egybeesés.

Dinó étterem

A bejárat



Elérkeztünk a vidámpark részhez, ami igazából inkább csak gyerekeknek volt kialakítva. Persze felnőttek is kipróbálhatják némelyiket, amik nem kifejezetten gyerekeknek valók.

Hinta



A vidámpark az Afrikai falu rész mellett található, szinte egybeolvad a kettő, így a vidámparkot is afrikai hangulatúra építették.






Ki ne látta volna a híres King Kong filmet? Valószínáleg minkdenki felimeri az óriásmajmot, akit itt is megfármáztak a vidámparkban, méghozzá úgy, hogy a tenyerére rá lehessen ülni.

Kong birodalma

King Kong

King Kong

Az elkerített részen túl észrevettük, hogy vizilovak hancúroznak a vízben. Láthatóan nagyon jól érezték magukat.

Vizilovak

Vizilovak

A legutolsó rész a már említett Afrikai falu volt, mely valóban afrikai hangulatot árasztott, ráadásul még egy nádfedeles kunyhót is kiállítottak, tényleg mintha csak afrikában lennénk.

Afrikai falu bejárata

Útbaigazító táblák

Csónak nyársakkal

Itt volt néhány háziállat is, nem tudom, hogy őket szabad volt-e etetni, én mindenesetre adtam nekik a kajából.




A szurikátáknál épp etetés volt, nagyon édesek voltak, ahogy mentek a kajáért.

Szurikáta etetés

A nádfedeles házba be is lehetett menni, ami be volt rendezve, mintha csak afrikában lennénk.

Afrikai nádfedeles ház

Belülről

Belülről

A ház udvara szintén úgy volt kialakítva, mint ahogy afrikában az megszokott.

Udvar

Udvar

Az udvaron még egy elefánt szobor is volt.


Elefánt szobor

Afrikai falu

Az Afrikai falu területén található a Lemur erdő, melybe egy újabb nádfedeles házon át juthatunk be.


Lemur erdő bejárata

A házon túl egy erdőben találtuk magunkat. Két lehetőség van az erdőt körüljárni, amely egyébként nem túl nagy, de van egy rövidebb és egy hosszabb útvonal. Mi a hosszabbon mentünk végig, de egyetlen majmot sem láttunk.




Majomszobrok fából faragva

Amint elértünk az erdő végébe, egy fát találtunk, melyből majomszobrok voltak kifaragva.

Majomfa


Kicsivel arrébb egy újabb fa-majom volt látható.


Gyüngytyúkok

Gyöngytyúk

A kijárat közelében már kezdtük feladni, hogy itt ma majmokat látunk, amikor az egyik fán a levelek alól előbújt az első kicsi lemúr.



Persze rögtön elkezdtük fotózni, aztán szépen lasan előbújtak a többiek is.



A lemúrokat szokták makimajmoknak hívni. Madagaszkáron és néhány környező szigeten élnek; elsősorban a fákon. Főként nappal aktívak. Pofájuk megnyúlt, fülük rövid, a farkuk hosszú. Több fajtájuk is van, ebben az erdőben 3 féle lemúrfaj lakik.


Sok különböző erdőtípusban van jelen, megtalálható síkvidéki esőerdőkben, hegyi esőerdőkben, más örökzöld erdőkben és lobhullató erdőkben. Idejük 95%-át a lombok között töltik, és 2%-nál kevesebbet a földön.


Elkezdtek a fán virgonckodni és ugrándozni, az egyik majdnem ráugrott a párom fejére. Csak 1-2 példány jött le a fáról, de hamar vissza is mentek.



Sajnos nem lehetett hozzájuk nyúlni, pedig olyan szívesen megsimogattam volna őket, olyan aranyosak voltak.




Végezetül a kecskefarmot jártuk be, ahol szintén lehetett etetni a kecskéket, de kizárólag csak a Safari területén vásárolt állati eledellel. Nem tudom mikor adtak enni nekik utoljára, de azok úgy ettek, mintha egy hete nem ettek volna.



Kilátás az afrikai falura







Visszaérkeztünk a szurikáta-lakhoz. Immár kaja után voltak, úgyhogy egyesek aludtak, mások kétlábon bámészkodtak, de voltak olyanok is, akik játszottak egymással.

Szurikáta-lak

A két alvó szurikáta nagyon édes volt, legszívesebben hazavittem volna őket.









Ennyi volt a mai Szafari kalandunk, nagyon jól éreztük magunkat. A Szafari hatalmas területen helyezkedik el, mindenképp érdemes időt hagyni rá, hogy az egészet bejárjuk.



West Midland Safari Park

Cím:
Spring Grove, Bewdley DY12 1LF

Belépő /2018-ban/: 24 font /online vásárlás esetén kapunk kedvezményt/













Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése