London - Madame Tussaud múzeum és városnézés

2018/06/19.

Egy nap Londonban

3 és fél éve lakunk Angliában, mégis bármennyire is hihetelen, Londonban még nem turistáskodtunk. Átutazóban voltunk párszor, de csak a Victoria környélén vagy a reptéren. Buszból láttuk már a várost nagyjából, de az azért nem ugyanaz, mint végigsétálni a belvárost.

Most is csak muszájból mentünk, ugyanis a páromnak útlevelet kellett csináltatni és itt kint csak Londonban van olyan nagykövetség, ahol megcsinálják. Direkt úgy kértük az időpontot, hogy dupla szabadnapra essen, mert gondoltuk összekötjük a kellemest a hasznossal és elmegyünk 2 napra, városnézéssel egybekötve, de sajnos nem úgy sikerült, ahogy terveztük. Soha ilyen nehéz dolgom nem volt megszervezni egy kirándulást, mint most. Kezdve ott, hogy lefoglaltam egy szállást, amit 2 nappal az indulás előtt visszamondtak, utána ugyan találtam egy másikat, kaptam is visszaigazoló üzenetet, viszont semmiféle írásomra nem reagált a házigazda. Én úgy voltam vele, hogy biztos nincs ideje válaszolni, sokat dolgozik, stb... Akkor még nem sejtettem milyen negatív tapasztalatban lesz részünk.

Másik probléma a parkolás volt. Londonba ugyanis nem olcsó egy parkolójegy, 30-40 fontot is legombolnak egy teljes napi parkolásért. Emiatt is fájt a fejem, hogy ezt hogy oldjam meg. Arról nem is beszélve, hogy a belvárosba nem lehet bemenni autóval, csak ha fizetsz napi 11 fontot /nem pontos összeg/. És ez csak azért, hogy bemenj autóval a városba. Semmi kedvünk nem volt még azért is fizetni, úgyhogy találtam egy nagyszerű oldalt, a JustPark weboldalát, ahol lehetőségünk van parkolót keresni London belvárosában. Ennek segítségével találtam is olyat, ami megfelelő volt távolságra és a fizetős zónán kívül volt. Az első napi parkolást megúsztuk kevesebb, mint 8 fontból. Másnapra is sikerült kb. ennyiért foglalnom egy másik helyen, ami közelebb volt a nagykövetséghez, mert másnapra volt az időpont.

Ilyen előzmények után indultunk hát el Londonba. Fél 11 körül érkeztünk a parkolóba, amit a leírás alapján könnyen meg is találtunk, csak nagyon kellett vigyáznunk, nehogy elnézzük az utat és máshol kanyarodjunk le, mert a fizetős zóna szélén kellett elkocsikáznunk. De szerencsére nem volt semmi gáz. A parkolóban működtek a megadott kódok, kicsit nehéz volt beállni, mert rengeteg autó volt és kicsi volt a hely, de párom ezt is megoldotta. Első programunk a Madame Tussaud múzeum megtekintése volt, ahova előre lefoglaltam 2 VIP jegyet, amihez sikerült akciósan, nagyon jó áron hozzájutnom, de így is 30 font/fő volt az ára. Ahhoz képest, hogy a helyszínen 40 font körül mozog egy sima jegyár, nem is olyan rossz vétel.

Gyalog kb. 20 percnyire volt a múzeum, beütöttem google map-ba a címet, az szépen odavitt minket. Lassan megtanulom, hogy kell kezelni gyalogos üzemmódban.

A parkoló közelében

Our Lady of the Rosary katolikus templom

Az egyik ház falán érdekes mintázatra figyeltünk fel:

Ezután London egyik híres utcáján, a Marylebone street-en mentünk végig.

A Westinster bíróság épületének részlete

A Régi Marylebone Town Hall nagyon szép épület, oroszlánokkal díszítve a bejáratnál. Gyakran szokott esküvők színhelye lenni.

The Old Marylebone Town Hall

The Old Marylebone Town Hall

The Old Marylebone Town Hall oroszlánja

The Old Marylebone Town Hall

Végre megérkeztünk a múzeumhoz. A jegyünk csak délre szólt, viszont legalább fél órával előtte érkeztünk, ennek ellenére gond nélkül beengedtek hamarább is.

Madame Tussaud múzeum

Ahogy beléptünk az úgynevezett "Party terembe" /ez volt az első helyiség a múzeumban/, rendkívül nagy tömeg fogadott. Elképzeltem, hogy ha kedden ekkora tömeg van, akkor milyen lehet hétvégén? Fotózni szinte lehetetlen volt úgy hogy senki ne legyen benne, szinte mindegyik viaszbábunál volt valaki, ügyesnek kellett lenni, hogy 1-2 pillanatot elkapjunk, amikor épp senki nincs útban. A viaszfigurák annyira élethűek voltak, hogy sokszor elgondolkoztunk, hogy ez most csak szobor vagy az egyik látogató? Néha nehéz volt megkülönböztetni őket, különösen, ha nem ismertük a híres személyt, akiről mintázták a szobrot.

Ez a fényképező lány valúszínűleg sokmindenkit megviccelt, én is megálltam mellette és vártam, hogy megcsinálja a képet, hogy ne másszak neki bele. Eltelt jó pár másodperc mire rájöttem, hogy ez is csak egy szobor.

Fényképező lány

Mivel VIP jegyünk volt, járt hozzá egy ingyen innivaló, amit a "Parti terem" bárjában ki is váltottunk.

Bár a "Parti" teremben

The Alien: Escape Experience‎

A VIP jeggyel megnézhettük az Alien show-t is. Oda csak vezetővel mehettünk be. Amikor várakoztunk hirtelen kiugrott egy fickó az ajtón ordítva és annyira megijedtem, hogy majdnem kiesett a kólásüveg a kezemből. Nem számítottam rá. Sűrűn kéregette is az elnézéseket. Ő volt a vezetőnk.

Az Alien "várótermében"

Először csináltak mindenkiről fotót, úgy hogy egy ablakra rá kellett tenni mind a 2 kezünket és be kellett rajta néznünk, később ezt meg lehetett vásárolni, de annyira nem tetszett a kép, így nem vettük meg. A fickó folyamatosan kiabált, mintha egy nagy veszély kellős közepén lennénk, mondta az utasításokat, túl sokat nem értettünk belőle, nem annyira látványos volt az egész, inkább csak a feeling-re mentek. Később csatlakozott egy másik fickó is és akkor már ketten utasítgatták a látogatókat, hogy mit kell tennünk, hogy kijussunk a "fertőzött zónából". Bent nem lehetett fotózni, de mielőtt ránk szóltak volna, egy kép azért elkattant:

Az egész nem tartott sokáig kb. 10 percet lehettünk bent az Alien részlegen, utána folytattuk tovább a múzeum megtekintését, ahol sok-sok karaktert felismertünk.

King-Kong

E.T.

Arnold Schwarzenegger és Bruce Willis

Bruce Willis

Arnold Schwarzenegger

Shrek

Shrek

Ezután a Bates Motelbe tehettünk egy kis betekintést, ami egyáltalán nem volt olyan félelmetes, mint a filmben.

A Bates Motel fogadósa

A motelben

Ezt követően mégtöbb sztárt láthattunk megelevenedni a szemünk előtt:

Cristian Ronaldo /jobbra/

Cristian Ronaldo

Lewis Hamilton

Az angol királyi család

Beatles

Freddie Mercury

Sherlock Holmes experience

A másik VIP show, a Sherlock Holmes experience volt. A hangulatos "utcára" még sima jeggyel is be lehetett menni, de az épületbe csak VIP vagy pótjeggyel. A kis utcácskán nagyon sötét volt, ezért a fotók nem sikerültek túl jól.

Sherlock Holmes utcája

Sherlock Holmes utcája

Sherlock Holmes utcája

A házba szintén csak vezetővel lehetett bemenni, ugyanolyan show keretében, mint az Aliennél. Túl sokat nem értettünk abból, amit beszéltek, de valami lábszárat találtak az egyik helyiségben és azt kellett kinyomozni, hogy kié. Vagy valami ilyesmi lehetett a sztori. Nem volt annyira jó, mint amilyennek tűnt elsőre.

A szobában

A hullaház

A Sherlock Holmes után folytattuk tovább a sétát a múzeumban, ahol most középkori ruhába öltözött alakokat láthattunk.

Ezután a Spirit of London, azaz London szellemének részlegét tekinthettük meg, ami nagyon látványos volt, viszont túl gyors, ugyanis itt be kellett szállnunk egy "autóba", ami körbevitt minket, de túl gyors volt ahhoz, hogy mindent lássunk, fotózáshoz meg aztán főleg. Mindkét oldalon voltak látnivalók, úgyhogy csak a fejünket kapkodtuk. Néhány képrészlet:

Abban reménykedtem, hogy esetleg 2 kör erejéig fognak minket körbevinni az autóval, de sajnos nem, a végállomáson ki kellett szállnunk. Viszont ezután újabb filmvászonról ismert hírességekkel "találkozhattunk":

A pókember

Hulk

Következő helyiség a Superhősöké volt, ahol egy 3D-s filmet is megtekinthettünk róluk. Az nagyon jó volt, bár kicsit féltem, mert a 3D-s szemüveg, amit kaptunk, vizes volt, ebből arra következtettem, hogy vízzel fognak minket lelocsolni, de szerencsére alig lehetett észlelni.

A Szuperhősök egyike

Legutolsó témakör a Star Wars-é volt, egész nagy területet szenteltek neki. Én névről nem igazán ismerem ezeket a karaktereket, mert kifejezetten utáltam a filmet, persze azért láttam belőle 1-2 részt, de nem sokminden ragadt meg belőle.

Csubakka

Végül az ajándékboltba jutottunk, mely már a kijárat előtt volt, ahol elkértük a VIP jegy mellé járó ingyenes könyvecskét is a múzeumról.

Az ajándékbolt kijáratánál

Az igazat megvallva, kicsit többet vártam tőle a 30 fontos belépő fényében. Egyszer meg lehetett nézni, de túl mély nyomot nem hagyott bennem.

Visszatértünk a parkolóba megenni a szendvicseinket, de mivel nem kapcsoltam be a GPS-t, rossz utcánál fordultunk be, de nem volt vészes, mert nem sokat mentünk, hamar észrevettük. Viszont egy szép utcában kötöttünk ki:

Városnézés Londonban

Evés után nyakunkba vettük a várost, tettünk egy nagy kört, a Királyi rezidencia, a Big Ben és a Tower érintésével, ami gyalog nem volt rövid, de nem bántuk. Eredetileg úgy terveztük, hogy este 7-8-ig várost nézünk, utána pedig irány a szállás, de egyre jobban aggódtam, hogy semmi visszajelzést nem kaptam a házigazdától. Így hát küldtem neki a privát telefonjára egy üzenetet, hogy 7 óra környékén mennénk. Erre azt a választ kaptam, hogy valami félreértés történt, mert nála most éppen vannak vandégek és nem üres a szoba. Kérdeztem tőle miért nem válaszolt az üzeneteimre, amiket AirBnB-n keresztül küldtem és állítólag nem is tudott róla, hogy én lefoglaltam nála a szobát, mert már pár napja be sem lépett a fiókjába. Ez nem kicsit mellbe ütött minket, rengeteget foglaltam már azon az oldalon, és eddig még semmi gond nem volt. Több verzió is volt, hogy mihez kezdjünk most, végül amellett döntöttünk, hogy hazamegyünk éjszakára, másnap pedig vissza, mert az időpont a nagykövetségre másnapra szólt... A városnézést azért természetesen megejtettük, a parkolóban úgyis este 11-ig volt lefoglalva a hely, így még sietnünk sem kellett.

Először a Big Ben-t ütöttük be a GPS-be, mert tudtuk, hogy úgy útba fog esni a királyi palota is, hiszen nincs messze egymástól. A hatalmas Hyde Parkon mentünk keresztül, ahol megálltunk enni egy fagyit. Rengeteg mókus ugrándozott a parkban és szinte alig féltek az embertől. A tölcsérből adtunk nekik egy kicsit, aminek nagyon örültek, az egyik fel is szaladt vele a fára, hogy ott nyugodtan elrágcsálhassa.

Fagylalt tölcsért eszegető mókus

Ahogy leültem egy farönkre és letettem magam mellé a szalvétát, amit a fagyival adtak, még oda is feljött az egyik mókus megnézni mi az. Az sem zavarta, hogy ott ülök mellette. Mikor nyúltam volna, hogy megsimogatom, akkor persze elszaladt.

A park kaupujával szemben áll ez a Akhilleusz szobor. Ez egy Wellington emlékmű, mely hatalmas méretű. Akhilleusz görög mitológiai alak. Homérosz Iliaszának főhőse, a görög hős – nem tökéletes – típusa. Szép, bátor és erős, lázasan szeret és szenvedélyesen, irgalmatlanul gyűlöl. Ha haragja lelohadt, nemes és méltányos.

Akhilleusz szobor

Átmentünk a Hyde Park látványos kapuján és egy téren találtuk magunkat, ahol sok látnivaló volt.

A Hide Park kapuja

A Hide Park kapuja

A londoni tüzérség emlékműve a park előtt található.

A londoni tüzérség emlékműve

A Wellington Arch IV. György rendeletére készült az 1820-as években. A Wellington diadalív a britek Napóleon felett aratott győzelmének állít emléket. De azzal a céllal is készült, hogy a nyugati városrész és így a Buckingham palota – nyugat felőli – külső bejárata legyen.

A diadalív 1826. és 1830. között épült meg Decimus Burton tervei alapján, bár eredetileg tervezett külső díszítéséből sok nem valósult meg, mivel a király túlköltekezte magát a Buckingham palota ezidő alatt folyó felújítása során.

Wellington Arch

1846-ban a diadalív tetejére helyezték Wellington hercegének 8,5 méter magas, 40 tonnás lovasszobrát, amely a valaha készített leghatalmasabb lovasszobor volt. A bronz szobor anyagául a Waterloo-i ütközetben zsákmányolt ágyúk szolgáltak. A szobor felállítását Burton és hívei sikertelnül próbálták megakadályozni, mert szerintük a szobor a diadalívhez nem illő, aránytalan darab volt.

Később a diadalívet 1882-83-ban áthelyezték jelenlegi helyére és mindeközben eltávolították az épület tetejéről a lovasszobrot, amelyet Wales hercege (a későbbi VII. Eduárd) javaslatára – a Londontól délre található – Aldershot városában állítottak fel újra. A lovasszobor helyére a ma is látható szoborcsoport került, amely a béke angyalát ábrázolja és amely a legnagyobb bronzszobor Európában.

A Wellington Arch belseje üreges és az emlékmű egészen 1992-ig helyet adott London második legkisebb rendőrőrszobájának.

Ezután a diadalívet megnyitották a nagyközönség előtt és kiállításokat rendeztek be három emeleten keresztül. Az épület tetejéről kivételes panoráma tárul a látogatók elé: csodálatos a kilátás a környező parkokra, valamint London sziluettjére.

A Wellington Arch szoboregyüttese

Wellington hercegének lovas szobrát /Equestrian Statue Of The Duke Of Wellington/ a walesi herceg mutatta be. A katonák alakjait tizenkét francia ágyúból öntötték ki, amelyeket Wellington erői különféle csatákban gyűjtöttek be.

Wellington hercegének lovas szobra

Fontos megjegyezni, hogy a nagy terasz a szobor körül egyértelműen eredeti és valahogy túlélte.

Az alábbi épület előtt található az Ausztráliai világháborús emlékmű, mely az I. és II. világháborúban elesett nőknek és férfiaknak állít emléket, akik a hazájukért, Ausztráliáért haltak meg. 

Ausztráliai háborús emlékmű /az előtérben/

A Machine Gun Corps Memorial /Gépfegyveres Hadtest Emlékműve/ az első világháború regimentális emlékműve, melynek fő alakja Dávid.

Machine Gun Corps Memorial

Dávid szobra, trófeája és fejdísze bronzból, a talapzat portlandi kőből készült. Az elesett Géppisztolyos hadtest emlékművét a "Dávid fiú" néven ismert szobor testesíti meg; a bibliai alak, aki bizonyította, hogy képes legyőzni a félelmetes óriást, Goliátot. Meztenenül ábrázolják a szobrot, ami a sebezhetőség érzetét kelti. A szobor talapzata tartalmaz egy idézetet a Sámuel könyvéből; "Megölt Saul ezreket, Dávid meg tízezreket". A szobor két oldalán két "Vickers" géppuska található, amelyek mindegyike babérkoszorúval van körülvéve. Ezek a félelmetes fegyverek valójában valódi modellek.

Dávid szobra

Az Új-zélandi háborús emlékhely /New Zealand War Memorial/ az az első és a második világháborúban Új-Zélandban meghaltaknak állít emléket, melyet 2006-ban mutattak be. Az emlékmű a Wellington Arch közelében fekszik, és az ausztrál háborús emlékművel szemben helyezkedik el. Azért hozták létre, hogy megemlékezzen "az Új-Zéland és az Egyesült Királyság közötti tartós kötelékről".

Dibble azt mondta: "Az emlékművet olyan helyzetben állítjuk be, hogy a fő sétálóutcán fusson, azért hogy a látogatók a szobrok között járjanak, ösztönözve az embereket, hogy álljanak meg és fedezzék fel. A szavak és képek révén az új-zélandi turisták otthonukat fogják felismerni, a britek pedig tanulhatnak valamit a két ország kapcsolatáról.”

New Zealand War Memorial

A Wellington arch és környékének felfedezése után folytattuk utunkat a Királyi palota felé, mely innét már nem volt messze.

Nemsokára meg is érkeztünk.

A Buckingham-palota /Buckingham Palace/ a brit uralkodó hivatalos rezidenciája, lakhelye. A palota London belvárosában, Westminster városrészben található. Az épület állami alkalmak, uralkodói rendezvények helyszíne, valamint közkedvelt turistacélpont. A történelem során a palota a britek gyülekezőhelyeként szolgált ünnepek, vagy válsághelyzetek alkalmával.

A Buckingham-palota

Az épület eredeti neve Buckingham-ház /Buckingham House/ volt. Az 1703-ban, Buckingham hercegének készült ház alkotja a mai palota alapját. 1761-ben III. György magánrezidenciája volt. Ekkor „A Királyné háza” /The Queen's House/ néven volt ismert. A következő 75 év során az épületet megnövelték, kibővítették, elsősorban John Nash és Edward Blore építészek tervei alapján. A palotának ekkor már 3 szárnya, valamint egy központi udvara volt. 1837-ben a Buckingham-palota végül a királyi család hivatalos lakhelyévé vált. Az épületet utoljára a 19. század végén, a 20. század elején alakították át. Ekkor készült el a palota ma is ismert jellegzetes homlokzata. Az épületet olykor még ma is Buckingham House néven emlegetik.

A palota eredeti 19. századi belső tere még ma is látható. Az épület termei Sir Charles Long javaslatának megfelelően világos színekben pompáztak. Később VII. Eduárd brit király újradíszíttette a palotát, így a krém és arany színek kerültek előtérbe. Sok kisebb szoba berendezése kínai stílusban történt. A Buckingham-palota kertje a legnagyobb privát kert Londonban. Capability Brown tervezte, majd William Townsend Aiton és John Nash álmodták újra. A palota mesterséges tava 1828-ra készült el. Vízét a Hyde Park tavából, a Serpentine-tóból nyerik.

A palota apartmanjai alkotják a komplexum magját. Ezeket II. Erzsébet brit királynő és a család többi tagja rendszeresen használja. A Buckingham-palota egyike a világ legismertebb épületeinek; évente mintegy 50 000 látogatót fogad bankettek, díszvacsorák, kerti partik, illetve egyéb rendezvények alkalmából.

A Queen Victoria Memorial /Viktória Királynő emlékműve/ a Buckingham-palota előtt, a St. James's park és a Green Park találkozásánál, a Queen's Garden közepén áll.

Viktória Királynő emlékműve

Az emlékmű terve Anton Webb építész nevéhez fűződik, a szobrok Thomas Brock műhelyében készültek. Thomas Brockot a mű leleplezésekor, 1911-ben, a helyszínen avatták lovaggá.

Körülötte feltöltötték a talajt, így az emlékműhöz lépcsőkön vezet fel az út. A lépcsőket reliefekkel díszített zárófalak tagolják, melyeket hat különálló bronzszobor (pl. a Béke, Munka, Művészetek), illetve allegórikus szökőkutak díszítenek. Maga az emlékmű 82 láb magas, 2.300 tonnás, fehér márványtalapzaton áll, stilizáltan legömbölyített hajóorrokkal. A talapzaton a királynő ül, (furcsa mód) háttal a palotának, a Mall felé nézve. Körülötte allegórikus alakok: az Igazságosság (a Green Park felé néz), a kardos Törvényesség és az Anyaság - más források szerint a Könyörületesség - (a palota felé fordulva). Az építmény tetején a Bátorság és az Állhatatosság mellett a Győzelem szárnyas istennője emeli égnek karjait.

Az emlékmű sok szállal kapcsolódik a tengerészethez. A reliefeken láthatunk hableányokat, hippogriffeket, és más tengeri lényeket, melyek Nagy Britannia tengeri hatalmát jelképezik. Az emlékmű legszebb arcát este mutatja, amikor még szembetűnőbb a bronz szobrok sötétje és a fehér márvány fénye.

Folytattuk tovább a sétát a Big Ben felé, ismét egy parkon mentünk át, ezúttal a híres St. James Parkon.

A St. James’s Park /Szent Jakab park/ egy 23 hektáros park London központjában, a Londoni Királyi Parkok legrégebbike. A park a londoni St. James’s terület legdélibb csúcsán fekszik, melyet az Ifjabb Szent Jakabnak dedikált leprakórház után neveztek el.

A St. James’s Parkot nyugatról a Buckingham-palota, északról a The Mall és a St. James’s-palota, keletről a Horse Guards, míg délről a Birdcage Walk határolja. A parkban található egy kis tó, a St. James’s Park Lake, két szigettel a Duck Island /Kacsák szigete, a tó vízimadár populációja után elnevezve/ és a West Island /Nyugati sziget/. A tavon átívelő híd egy fákkal és szökőkutakkal övezett kilátást nyújt a Buckingham-palotára és keleti irányban egy hasonló kép tárulkozik a Foreign and Commonwealth Office /a külügyminisztérium/ fő épületére.

A St. James Park tava

VIII. Henrik 1532-ben vásárolta meg a mocsaras lápot, melyet gyakran elöntött a Tyburn folyó az Eton College-től. Ez a föld nyugatra található a Henrik által Wolsey bíborostól megvásárolt York-palotától; azért vásárolta meg, hogy a York-palotát királynak méltó lakhellyé lehessen alakítani. I. Jakab 1603-as trónrakerülése után elrendelte a park lecsapolását illetve parkosítását és egzotikus állatokat tartott itt, köztük tevéket, krokodilokat és egy elefántot is. Emellett a déli részen egzotikus madaraknak fentartott madárházak létesültek.

II. Károly franciaországi száműzetése során a köztársaság, a Commonwealth of England idején, a fiatal királyt lenyűgözték a francia királyi paloták gondosan kimunkált kertjei és trónrakerülése után átépítette a parkot egy formálisabb stílusban, valószínűleg André Mollet francia tájépítészt megbízva. II. Károly megnyitotta a parkot a közönség számára is ugyanakkor használta vendégei és szeretői, mint Nell Gwyn, szórakoztatására is. Akkoriban a park hírhedt találkahely volt a különböző kétes cselekvésekhez.

Mókus a parkban

A 18. század újabb változásokat hozott, átépítés történ a régensherceg (később IV. György) megbízására melyeket John Nash építész felügyelt.

Épület a Parkkal szemben

A King Charles Street-en található Robert Clive, plassey-i báró szobra, aki az angolok kelet-indiai hatalmának megalapítója volt.

Robert Clive szobra

Robert Clive szobra

A Bali Bombings Memorial /Bali bombázási emlékmű/ állandó emlékmű London központjában, mely a 2002-es, Bali-i /Indonézia/ bombázások áldozatainak állít emléket. Gary Breeze tervezte, a megvalósítást Martin Cook és Gary Breeze végezte. 2006. október 12-én, a bombázások negyedik évfordulója alkalmából avatta fel a walesi herceg és Cornwall hercegnője, a 28 brit áldozat rokonai és barátai által szervezett ünnepségen.

Bali Bombings Memorial 

A Big Ben a londoni Westminster-palota toronyórájának harangja, illetve az óraszerkezet neve. Az angol parlament keleti szárnyának végén, egy óratoronyban található. Ismert az óra pontosságáról és a 13,5 tonnás harangról. Az óratorony világszerte közismert, London, sőt egész Anglia általános jelképe.

A Westminster-palota épületének eredeti óratornya 1834-ben tűzvészben elpusztult. Az angol parlament újjáépítésekor felkérték Benjamin Lewis Vulliamyt, a kor neves órását egy új óramű tervezésére, de ő a kivitelezést lehetetlennek tartotta. Egy műkedvelő órás, Edmund Beckett Denison vállalkozott a megvalósításra. Vita folyt arról, hogy az órát tervezzék a toronyhoz vagy fordítva. Végül Denison tervei alapján elkészült az óramű. Sajnos éppen felújítás alatt állt, úgyhogy túl sokat nem láttunk beléle, a Big Ben épületéből csak az óra látszott ki.

A Westminster-palota

Big Ben

A St. Margaret templom előtt áll Winston Churchill szobra.

A St. Margaret templom,  előterében Winston Churchill szobra

A Westminster-híd nyugati hídfőjénél áll a hatalmas Boadicea bronz szoborcsoport, amelyet Viktória királynő férje, Albert herceg megbízásából Thomas Thornycroft készített 1905-ben. Boadicea harci szekerén két lánya mellett áll. A harci szekér kerekeiből sarlók meredeznek.

A szobor Boadiceának és az ősi brit törzsek rómaiakkal szembeni ellenállásának állít emléket. A szobor felirata: „Boadicea, az icéni törzs királynője, ki az Úr 61. évében halt meg, miután népét a római bitorlók ellen vezette.”

Boudica a Délkelet-Britanniában élő brit kelta törzs, az icenusok királynője volt, aki a Római Birodalom ellenséges erői ellen vezetett jelentős törzsi felkelést. Férje, az icenus király, Prasutagus halála után (60 körül), a rómaiak átvették az uralmat az icén területek felett és brutálisan meggyalázták Boudicát és lányait, ami a későbbi felkeléshez vezetett.

60-ban vagy 61-ben, míg a kormányzó, Gaius Suetonius Paulinus Észak-Walesben Anglesey-szigetére vezetett hadjáratot a druidák ellen, az icenusok és a szomszédos törzs, a trinovantok Boudica vezetésével fellázadtak, elpusztították a korábban trinovant fővárost és akkoriban római helyőrséget, Camulodunum-ot (ma Colchester), és megfutamították a Quintus Petillius Cerialis vezette a IX Hispana légiót. Boudica serege ezután porig égette az akkor húszéves Londinium (ma London) települést és elpusztította Verulamiumot (ma St Albans), megölve körülbelül 70 000–80 000 embert. A római császár, Nero azonnal visszahívta a szigeten állomásozó római erőket, ám akkorra Boudicát már legyőzte a Caius Suetonius Paulinus, a provincia kormányzójának nagyszámú fölényben levő serege a Watling Street-i ütközetben.

A krónikákba foglalt eseményeket, melyeket a történetírók, Tacitus és Cassius Dio lejegyeztek a reneszánsz korában ismét felfedezték és Boudica legendás alakja újra feltámadt a viktoriánus korban, amikor Viktória királynő saját portréját Boudica hasonmásaként festette meg. Boudica azóta is az Egyesült Királyság fontos kulturális szimbóluma maradt.

Boadicea-szoborcsoport

Boudica vereségének helyszíne ismeretlen. A londoni legenda alapján ez a londoni Kings Cross közelében volt (a Battle Bridge Road közelében levő utca), és magát Boudicát a Kings Cross pályaudvar peronjainak egyike alatt temették el (különböző források szerint a nyolcas, kilences vagy a tízes peron alatt lehet a nyugvóhelye), ám Tacitus elbeszélése alapján Suetonius valószínűleg nem tért vissza Londonba. A legtöbb történész a vereség helyszínének a Közép-Anglia nyugati részét véli. Kevin K. Carroll úgy véli, hogy a hely közel lehet a High Cross-hoz Leicestershire megyében, a Watling Street és a Fosse Way kereszteződésénél, melyen a II. Augusta légió biztosan járt Exeter alapján, mely Suetonius hadseregének megbeszélt pihenőhelye volt. Manduessedum (Mancetter), a mai Atherstone városa, Warwickshire-ben szintén az egyik lehetőségként említhető.

Postumus, hallván a római győzelmet elejtette kardját. Catus Decianus elmenekült Galliába és helyére Gaius Julius Alpinus Classicianus helytartó lépett. Suetonius büntetéseket szabott ki, ám Classicianus kritikája Polyclitus, Nero felszabadított rabszolgája vezette vizsgálathoz vezetett és Suetoniust menesztették a kormányzói székből, akinek helyére Publius Petronius Turpilianus lépett. A történész Suetonius elmeséli, hogy a válság miatt Nero majdnem elhagyta Britanniát.

London folyója, a Temze, Kemble-nél ered és az Északi-tengerbe folyik. Az Egyesült Királyság egyik legfontosabb víziútja. A Temze útja során 9 angol grófságot érint, 20 mellékfolyója van és 134 híd ível át rajta.

Gazdag élővilága volt a 19. század közepéig, beleértve a homárt, az angolnát és a tengeri pisztrángot is, azonban az ipari forradalom nyomán a vízszennyezés egy évszázadra halott folyóvá tette. A 20. század közepétől a környezetvédelmi intézkedések nyomán fokozatosan újra megjelent vizében az élővilág.

A középkorban, különösen a kis jégkorszak idején a folyó rendszeresen befagyott. Jegén vásárokat, népünnepélyeket, korabeli sportrendezvényeket tartottak. A folyó utoljára 1814-ben fagyott be teljesen; utána a folyószabályozás, az áramlás útjában lévő akadályok eltávolítása meggyorsította folyását, így a jég nem állt be. Később már a globális felmelegedés kezdete is kizárta a jégtakaró kialakulását.

Westminster Pier kompállomás a Temzén

A London Eye /London szeme/, más néven Millenniumi Kerék egy óriáskerék Londonban, melynek építését az EDF Energy szponzorálta. 1999-ben készült el, a nagyközönség számára 2000 márciusában nyitották meg. Eleinte a British Airways, később a Merlin Entertainments mint főszponzor nevét viselte. 2006 májusáig ez volt a világ legmagasabb kilátója. A London Eye 135 méter magas.

London szeme

Az óriáskerékben 32 zárt, légkondicionált kapszula van, amelyek a kerék külső széléhez vannak rögzítve. Sebessége kb. 0,9 km/h, így egy kört 30 perc alatt tesz meg. A kerék általában nem áll meg azért, hogy utast vegyen fel: a körforgás olyan lassú, hogy az emberek kényelmesen tudnak be- és kiszállni. Néha azért megáll, hogy a fogyatékkal élők és az idősek is be tudjanak szállni, illetve el tudják hagyni a kereket.

A kereket részenként készítették el, amiket végül a Temzén úsztattak fel a megfelelő helyre. Mikor a kerék egy része kész volt, azt daruval emelték fel a kijelölt helyre. Óránként két fokot emeltek rajta, míg el nem érték a 65 fokot. Itt pihent egy ideig, míg a mérnökök előkészítették az emelés második szakaszára. Összesen 1700 tonna vas van a London Eye-ban. Tony Blair brit miniszterelnök 1999. december 31-én adta át, mióta elkészült, a város egyik fő látványossága.

London szeme

Temze

A Védelmi Minisztérium /Ministry of Defence/ kormányzati irodaház Londonban, a Whitehall területén. Kertjében több háborús emlékmű is található.

A Csindit emlékmű /Memorial to the Chindits/ a Csinditekre emlékezik, akik Burmában szolgáltak a 2. világháborúban. A Csinditek a Brit Indiai Hadsereg „különleges erejének” (Special Force), irreguláris alakulatának beceneve volt, amelyet a burmai hadjáratban vetettek be a második világháború idején. A brit „nagy hatótávolságú behatoló csoport” egyik ágát képezték.

Csindit emlékmű

Csindit emlékmű

Iraq és Afganisztán emlékmű

Koreai háborús emlékmű

Koreai háborús emlékmű

A Fleet Air Arm Memorial /Légiflotta emlékmű/ egy vékony kőoszlopot foglal magában, amelyen egy haditengerészeti pilóta bronz szobra áll, repülő ruhában és sisakban ábrázolva, karjaihoz szárnyakat rögzítve, mint Daedalus az ókori görög mitológiában, szárnyas győzelemhez vagy angyalhoz hasonlítva.

Légiflotta emlékmű

Légiflotta emlékmű

Charles Portal, az angol légierő tisztviselőjének szobra

 Charles Portal szobra

Charles Gordon tábornok emlékműve

Charles Gordon tábornok emlékműve

Samuel Plimsoll angol politikus emlékműve

Rögtön a Védelmi Minisztérium kertjei mellett található a Whitehall gardens, ahol szintén láthatunk néhány szobrot.

Henry Bartle Edward Frere brit gyarmati adminisztrátor szobra

Henry Bartle Edward Frere szobra

Sir James Outram angol hadvezér szobra

Sir James Outram angol hadvezér szobra

Sir James Outram angol hadvezér szobra

Whitehall gardens

A kertek után folytattuk tovább utunkat a Tower felé.

Az angol belga háborús emlékmű

Az angol belga háborús emlékmű

A Kleopátra tűje /Cleopatra’s Needle/ eredeti óegyiptomi obeliszkek népszerű elnevezése, amelyet a 19. század folyamán, a világ három különböző helyén, Londonban, Párizsban és New Yorkban állítottak újra. A világ számos modern nagyvárosában találhatunk obeliszkeket, ezek közül a londoni, a párizsi és a New York-i a legismertebbek, őket hívják Kleopátra tűinek. A londoni és New York-i obeliszkek egymásnak párjai, ugyanis eredetileg a Kairótól északra található héliopoliszi Nap-templom bejáratát díszítették, míg a párizsi kőoszlop a Luxori templom előtt álló gránitobeliszk párja. Becenevüket egy névcsere folytán kapták, amihez nincs köze VII. Kleopátra királynőnek, hiszen ezek az obeliszkek több mint ezer évvel idősebbek, mint amikor ő uralkodott. A londoni és New York-i „tűk”, a XVII. dinasztia idején élő III. Thotmesz fáraó megbízásából készültek i.e. 1450 körül, míg a párizsi obeliszk a XIX. dinasztia harmadik fáraójának, II. Ramszesz uralkodási idején.

Kleopátra tűje

„Kleopátra tűjének” nincs közvetlen kapcsolata az ókori Egyiptomi Kleopátra királynők egyikéhez sem, hiszen már I. Kleopátra uralkodásakor is több mint ezeréves volt mindhárom obeliszk. Az elnevezés az 1870-es években, az obeliszk Londonba szállításának tervezésekor keletkezett becenév. Amikor az angoloknak igen nagy bonyodalmak árán sikerült megoldaniuk a kőoszlop szállítását, egy speciális, szivar alakú vas hengert készítettek (átmérője 4,6 méter, hossza 28 méter volt), amit tervezője John Dixon „Cleopatra”-nak nevezett el. A „tűt”, azaz a felbecsülhetetlen értékű óegyiptomi kincset ebbe a különleges szerkezetbe csúsztatták bele (innen a név: Kleopátra tűje). Az uszályt egy Olga nevű hajó vontatta Londonig. A becenév, a londoni után a New Yorki-ra, majd a párizsira is ráragadt.

Kleopátra tűje

A londoni Kleopátra tűje City Of Westminster kerület Victoria Embankment sétányán áll, a Temze partján. Az Egyesült Királyságban található obeliszkek közül ez a legismertebb. A ledőlt heliopoliszi obeliszket, Egyiptom és Szudán alkirálya, az albán születésű Muhammad Ali Pasa ajándékozta a Nagy-Britanniának 1819-ben.

Ennek előzménye, hogy az 1798-ban lezajlott Nílusi csatában Nelson admirális legyőzte Napoleon seregét, 1801-ben pedig Alexandria mellett, Sir Ralph Abercromby mért vereséget a franciák-ra. A britek győzelmével végződő két tengeri ütközet emlékére, a hálás alkirály ajándékként kínálta fel az értékes kincset, de mivel a hadsereg nélkülözte az erőforrásokat, így az obeliszk még további hatvan évig ott feküdt a sivatag homokjában. 1867-ben komoly veszélybe került, ugyanis egy Giovanni Demetrio nevű görög kereskedő építkezés céljából felvásárolta a földterületet. Mivel elmozdítani nem tudta volna, építőanyagként akarta felhasználni. Kleopátra tűje Sir James Alexander tábornoknak köszönhette megmenekülését, aki elszállította az obeliszket a területről. Londonba szállításának pénzügyi és technikai nehézségei miatt 1877-ig Alexandriában maradt, amikor egy igen lovagias mecénás bizonyos Sir William James Erasmus Wilson (angol sebész és bőrgyógyász) finanszírozta a jelentős, 10 000 fontos szállítási költséget.

Egyiptomi szphinx

A 186 tonnás kőoszlop szállításához egy különleges, henger alakú uszályt terveztek. A Booth kapitány által irányított Olga nevű hajó húzta a speciális pontonhajóra helyezett kincset Londonba. Útját azonban tragédia kísérte. A hajó 1877. október 14-én a Biscay öbölben viharba került, és a Cleopátrának nevezett hajó majdnem eltűnt a mélyben, értékes rakományával együtt. Az Olgáról mentőcsónakkal önként segítségére siető hat matróz a viharban sajnos vízbe fúlt (a hajósok nevét a talapzaton található emléktábla őrzi). Végül a süllyedő hajóra felfigyelt egy Fitzmaurice nevű hajó legénysége és nagy nehézségek árán sikerült bevontatni a spanyolországi Ferrol kikötőjébe. Itt kijavították a sérült részeket, így továbbhajózhatott a cél felé. Bár az obeliszk csaknem a tengerbe süllyedt, végül sok viszontagság után, 1878. január 21-én befutott a londoni kikötőbe, ahol a nép nagy ovációval fogadta. 1878. szeptember 12-én helyezték az 5 méter magas szürke gránit talapzatra. Az obeliszk lábánál heverő két bronz szphinx – amely a hagyományos egyiptomi szphinxek viktoriánus változata – is ekkoriban készült el George John Vulliamy angol építész műhelyében. Az obeliszk alapjának négy oldalán a „tű” útjának rövid történetét olvashatjuk.

Egyiptomi szphinx

Egy hajó a Temzén

Waterloo híd

V. György király emlékműve

A City határa délre megy a Temze közepén, de két híd, a London Bridge és Blackfriars Bridge teljesen a City kezelésében van, de az alatta átfolyó folyamnak csak a fele. Ez egészen speciális megoldás a brit közigazgatásban. A City határait fekete, a City jelképét magukon viselő kikötőkorlátok jelzik. A nagyobb bejáratoknál egy impozáns szobor jelzi, melyen egy sárkány néz a szomszédos területek irányába.

Eg határjelző sárkány szobor

J. Seward Johnson, Taxi című öntött bronz szobrát 1983-ban készítették, jelenleg a John Carpenter Street-en található.

Taxi

Nemsokára az Unilever House irodaépülete mellett haladtunk el, melyen egy érdekes szobrot pillantottam meg, de sajnos csak félig sikerült lencsevégre kapnom. A szobor a Woman and Horse /Nő és ló/ nevet viseli, mely egy lovat ábrázol, amint egy félmeztelen női alak próbálja visszatartani. A képen sajnos csak a ló egy része látszik.

Woman and Horse  szobor részlet

A The Shard /Üvegszilánk/ egy felhőkarcoló, mely Renzo Piano tervei alapján épült. Magassága 309,7 méter, ezzel Európa negyedik legmagasabb épülete, valamint az Egyesült Királyság második legmagasabb szabadon álló építménye a 330 méteres Emley Moor átjátszó állomás után.

The Shard

Egy aluljáró

Southwark híd

A HMS Belfast a Brit Királyi Haditengerészet Town-osztályú könnyűcirkálója. Testvérhajója a HMS Edinburgh. Nemsokkal a második világháború kitörése előtt állt szolgálatba. A háború első éveit (1939. novembertől 1942 . novemberéig) szárazdokkban töltötte, mert egy német akna súlyosan megrongálta. 1942-től a sarkvidéki konvojoknál látott el kísérőfeladatokat. 1943-ban részt vett az Északi tengeri csatában. 1944. június 6-án a normandiai partraszállást támogatta. Ott volt a koreai háborúban is.

1963-ban kivonták a szolgálatból. Először fel akarták darabolni, de egy magánkezdeményezés után múzeumhajónak alakították át a Temzén Londonban. 1971-ben nyílt meg a nagyközönség számára, mint a Hadtörténeti Múzeum része.

HMS Belfast

A Tower messziről

A Tower több erődített részből álló középkori épületegyüttes, amely az idők során erődítmény, fegyverraktár, királyi palota és főrendű foglyoknak szánt börtön, valamint levéltár és csillagvizsgáló is volt. I. Jakabig minden király és királynő itt lakott. Még utána is az volt a szokás, hogy az uralkodó a Towerben töltötte a koronázása előtti éjszakát és innen vitték díszkísérettel a Westminsterbe. Jelenleg a Towerben őrzik a brit koronaékszereket, valamint egy gazdag fegyvergyűjteményt.

A Towerről nevezték el az 1894-ben épült szomszédos hidat (Tower Bridge), amely azonban történelmileg és funkciójában egyaránt független tőle.

Tower

A 13. században a Towerben királyi állatkertet létesítettek, valószínűleg már 1204-ben, Földnélküli János idején. Az állatokat feltehetőleg az I. Henrik által 1125-ben alapított Oxford melletti állatkertből hozták át.

Alapítási dátumként gyakran említik az 1235-ös évet is, amikor III. Henrik három leopárdot kapott esküvői ajándékképpen II. Frigyes német-római császártól – legalábbis így jegyezték fel, de az is lehet, hogy oroszlánok voltak. 1264-ben az állatokat a nyugati főbejárat melletti toronyba költöztették, és a tornyot ezután Oroszlán-toronynak /Lion Tower/ nevezték. Egy oroszlánkoponya korát szénizotópos vizsgálattal 1280 és 1385 közé tették, így ez a legkorábbi ismert nagymacska Nagy-Britanniában.

I. Erzsébet idején az állatkertet alkalmanként megnyitották a nagyközönség számára is. 1804-től az állatkert már rendszeresen látogatható lett. Az állatokat később az új, Regent's Park melletti állatkertbe költöztették át, részben gazdasági okokból, részben az állatok jóléte miatt. Az utolsó állatokat 1835-ben költöztették át, röviddel ezután lebontották az Oroszlán-tornyot is, de az Oroszlán-kapu megmaradt.

A Tower Bridge /Tower híd/ közúti híd a Temze felett, London északi és déli felét köti össze. Neogótikus tornyai és a köztük található felnyitható hídszakasz tette különlegessé, napjainkra London szimbólumává vált.

A Tower Bridge lámpája

Tower Bridge

A 19. század végén szükségessé vált Londonban egy újabb közlekedési kapcsolat létesítése a Temze felett, mely a megépült hidaknál keletebbre, a tengerhez közelebb helyezkedik el. London számára a tengeri kapcsolat azonban a városon belülinél is fontosabb volt, így a parlament előírta, hogy a hídnak biztosítania kell a legnagyobb tengeri hajók áthaladásának lehetőségét is. Ez az előírás vezetett a felnyitható középső nyíláshoz, ahol a középső nyílást egy kétszárnyú billenőhíd alkotja. Nevét a közelben található londoni Towerről kapta, megjelenését is hozzá kellett igazítani, így jöttek létre a ma is látható stílusú tornyok. Építését 1886-ban kezdték el és 1894-ben fejezték be. 1894-ben döntöttek Párizsban az ókori olimpiai játékok felújításáról és az újkori olimpiák történetében London az egyetlen város, amely 1908 és 1948 után 2012-ben harmadszor is otthont adhat a világ legrangosabb sporteseményének, s ennek során már a Tower hídra is felkerült az öt földrész egységét jelképező ötkarikás szimbólum.

Tower Bridge

Az egyik lócán a Tower közelében egy holló eszegetett békésen valami kenyérdarabkát. Az volt az érekes, hogy egyáltalán nem félt az emberektől, nem hátrált, amikor odamentem hozzá, egyedül akkor ment arrébb, amikor meg akartam érinteni.

Évszázadok óta legalább hat (jelenleg nyolc) holló lakozik a Towerban, de azt, hogy mikor költöztek ide, nem lehet pontosan megállapítani. II. Károly elrendelte az elköltöztetésüket, amikor távcsövén meglátta nyomaikat. Erre azonban nem került sor, mert – a legenda szerint – ha a hollók elhagyják a Towert, elpusztul a Tower, a monarchia, sőt az egész birodalom. Mivel Károly az angol polgárháború közben nem akarta vállalni a kockázatot, a hollók maradtak.

Az egyedüli időszak, amikor feljegyezték, hogy a hollók nincsenek ott, 1946-ban, röviddel a második világháború után történt. 2006-ban a madárinfluenza miatt a hollókat fedett helyre zárták, de 2006 augusztusától ismét szabadon közlekedhetnek a Tower udvarán. A hollók szárnyát megkurtítják, hogy ne tudjanak elrepülni.

Holló

Elindultunk visszafelé a parkolóba, a GPS ekkor írt másfél órát az uticélig. Már nagyon fáradtak voltunk és nem sok kedvünk volt visszasétálni, de erőt vettünk magunkon.

Wellington hercegének lovas szobra

A Royal Exchange épülete

A Royal Exchange épülete

A Royal Exchange épülete előtt James Henry Greathead létesítménymérnök szobra látható, ő volt a felelős a londoni földalatti mérnöki munkálataiért.

James Henry Greathead szobra 

James Henry Greathead szobra

A Poultry 1-es szám alatt található épület London posztmodern arculatát mutatja. Az épület üzleteknek, irodáknak és egy étteremnek ad otthont.

Poultry 1

A Szent Pál Székesegyház

A Greyfriars Krisztus Templom eredetileg egy ferencesi kolostor volt, a "Greyfriars" elnevezés a ferencesiek szürke öltözetére utal. Az első templom a 13. század közepén épült, de ezt hamarosan egy sokkal nagyobb épület váltotta fel, amelynek építése az 1290-es években kezdődött és kb. 1360-ban fejeződött be. Ez az új templom a második legnagyobb volt a középkori Londonban, amely 91 m hosszú és 27 m széles volt, legalább tizenegy oltárral rendelkezett. Részben  I. Edward király második felesége költségére épült, akit a templomba temettek, ugyanúgy, mint Izabellát, II. Edward özvegyét.

A kolostort 1538-ban feloszlatták az angol reformáció során. Az épület és berendezései súlyos károkat szenvedtek ebben az időszakban. A sírok eltűntek, márványokat és más értékes dolgokat értékesítettek; a műemlékek megsemmisültek. 1546-ban VIII. Henrik új Krisztus-egyházat hozott létre.

Christ Church Greyfriars

Christ Church Greyfriars

Szobor a templom előtt

A Holborn Viadukt, amely a Newgate Streetet köti össze a Fleet-völgyel, 1869-ben nyitotta meg kapuit Victoria királynő jóvoltából. A létesítményhez William Haywood által tervezett épületek vagy pavilonok tartoznak, mindegyik sarokban, mindegyik háznál egy lépcsősor köti össze a Holbornhoz a Viaductot a Farringdon streethez, és egy szobor található az első emeleti homlokzaton.

A hídon négy bronz szobor található, hiányos öltözetű női alakok, melyek a Képzőművészetet, a Tudományt, a Mezőgazdaságot és a Kereskedelmet képviselik. Ezen kívül négy emlékszobor található rajta, minden sarokban egy-egy, melyek Walworth, Fitz Eylwin, Gresham és Myddleton alakját formálják.

A Holborn Viadukt oroszlánja

A Holborn Viadukt egyik szobra

Holborn Viadukt egyik szobra

St. András templom

Héttérben az Octopus head office

Az Octopus Head office előtt, a Holborn Circuson található Albert herceg lovas szobra egy szokatlanul könnyed pózban ábrázolva, egy lovon ülve, amint megemeli a kalapját, mintha egy éljenző közönséget üdvözölne. A szobor egy magas, vörösgránit talapzaton emelkedik, amelynek elülső és hátsó oldalán allegorikus lányok ülnek. Albert alakját katonai egyenruhában ábrázolja, kemény gallérral és számos dekoratív érmével.

Albert herceg lovas szobra

 A Royal Fusiliers /A királyi puskás katona/ háborús emlékművet 1922-ben emelték, melyet az első világháború idején elhunyt, majdnem 22 ezer katona emlékének szenteltek. A később hozzáadott további feliratok a második világháborús hősökre emlékeznek. A szobor a Camden kerület határán található. Egy katonát ábrázol szolgálati ruhában, és jobb kezében egy fegyverre támaszkodva, szemben a nyugat felé vezető úttal, hogy védje London városának bejáratát. A szobor Portland-kőből készült és egy 5 méteres talapzaton áll.

A Royal Fusiliers szobor az épület előtt

New Oxford Street

A Still Water /Állóvíz/ névre keresztelt hatalmas lófejet ábrázoló, bronzból készült szobor a Marble Arch-on áll. 2011-ben adták át és Nic Fiddian-Green volt a szobrásza. A 10 méteres darabbal egy korábbi hasonló, de kissé kisebb Ló a víz szobrot helyettesítettek.

Still Water szobor

A hosszú séta után visszaérkeztünk a parkolóhoz, majd visszakocsikáztunk Leeds-be, hogy másnap ismét levezessük a több, mint 4 órát és elintézzük az útlevelet is... Aznap kicsit megingott a bizalmam az AirBnB-ben, de leleveleztem velük a dolgot, visszakaptam a szállás árát és még a kért kártérítés összegét is. Így legalább pénzt nem buktunk, csak időt.