Yorkshire Dales - Pen-y-Ghent és Hull Pot túra

2022/03/05.

Pen-y-Ghent és Hull Pot túra

Biztosan sokan hallottak már a Yorkshire Dales hármas kihívásáról, mely során a nemzeti park területén lévő 3 legnagyobb hegyet kell megmászni. Nos, erre mi nem vállalkoznánk, mert azt hiszem, ahozz jobb kondícióban kellene lennünk, de a 3 csúcsot külön-külön mindenképp szeretnénk megmászni. A mai túránk során az egyik csúcsot, a Pen-y-Ghent-et hódítottuk meg és még kiegészítettük egy vízeséssel is.

Túra táv: 6,2 mérföld / 10 km

Minimum szükséges idő: 4-5 óra

Legmagasabb pont: 691 méter

Legalacsonyabb pont: 232 méter

Nehézségi fok: nehéz

Parkoló: Horton in Ribblesdale - PodPoint Charging Station parkoló

A túra GPX file-ja innét letölthető: Pen-y-ghent and Hull Pot walk

A térkép

Horton in Ribblesdale-ben van egy elég nagy parkoló, csak sajnos fizetős, de máshol nemigen lehet parkolni a faluban. Még mielőtt elindultunk volna a túrán, megnéztük a parkoló mellett lévő hidat, mely a Ribble folyó felett ível át.

A parkoló nyilvános WC épülete

Bánya Horton in Ribblesdale fölött

A parkolóból jobbra fordulva először elsétáltunk a St. Oswald's templomig. Érdemesebb ebből az irányból megtenni a túrát, mint a parkoló után nem sokkal balra fordulni a Horton Scar Lane-re, mert így a Pen-y-Ghent legnehezebb szakaszait felfelé kell megtenni és nem lefelé, ahogy szerintem nehezebb lett volna.

A bánya a falu felett

Holme Farm kemping bejárata

A 12. századi St Oswald templom alapkaraktere a kisebb-nagyobb átalakítások ellenére is érintetlen maradt, amelyeket az igények és a divat kívánsága szerint alakítottak ki. Hátterében magasodik a Pen-y-Ghent. A templomot megnéztük belülről is.

St Oswald templom

Háttérben a Pen-y-Ghent

Átmentünk a Horton patak feletti hídon és rátértünk a bal oldali útra, mely egy jó darabig a patak mellett haladt. /A patak bal kézre volt./

A Ribblesdale Pods kemping a fák mögött

A patak egyik részén, közel ahhoz a helyhez ahol az út elkanyarodik a pataktól, megálltunk egy kisebb vízesést fotózni.

Haladtunk tovább az úton, mely már elhagyta a patakot, egészen addig, amíg el nem értünk ahhoz a ponthoz, ahol egy épületnél balra fordulva elkezdtünk felfelé menetelni a hegy felé.

Visszanézve - A lenti épületnél fordultunk balra

Sokáig egy bal kézre lévő kőfal mellett haladt a gyalogút és arra lettem figyelmes, hogy az egyik helyen a kőfal tetején lévő drótkötélre valami kisállatok voltak kiakasztgatva. Közelebb mentem és akkor láttam, hogy ezek vakondok. Már teljesen szétszárította őket a nap, de egyes testrészei még mindig jól felismerhetőek voltak. Rögtön elgondolkoztam azon, kinek lehetett ilyen agyament ötlete, hogy felakasztgassa ide a vakondokokat? Talán elrettentő példának szánták a többi vakond felé, hogy így jártok, ha a földemen túrtok. :-) Kicsit csalódott voltam, mert én már milyen régóta szeretnék lencsevégre kapni egy vakondokot, de eddig soha sehol még csak nem is láttam, ez a valaki meg ennyit kiakasztgatott? Hogy tudta őket megfogni??? Mindenesetre elég morbid látvány volt. Természetesen azért lefotóztam.

Az útvonal igazából egyáltalán nem volt bonyolult, nagyon sokáig csak egyenesen kellett menni és elágazások se voltak, de az ösvény nem volt a legjobb minőségő, tele volt gödrökkel. Azon vannak, hogy a göröngyös gyalogutat kijavítsák, amihez adományokat is gyűjtenek.

Voltak olyan részek, ahol kicsit másznunk kellett a köveken felfelé, de itt még egyáltalán nem volt vészes.

Egyre közeledve a Pen-y-Ghent-hez

A túra során nagyon sok helyről rá lehet látni a Pen-y-Ghent-re, de minden szögből kicsit máshogy néz ki. Ezt a hegyet tartják a Yorkshire Dales 3 csúcsa közül a leglátványosabbnak, és most, hogy mi is láttuk, nem hinném, hogy a másik két hegy túl tudná ezt szárnyalni.

Pen-y-Ghent

Egy kapun áthaladva elértünk a hegy lábához. Innét balra fordulva elkezdhettük megmászni azt, most jött csak a neheze.

A bánya Horton in Ribblesdale-ben

A legnehezebb szabasz a csúcs előtt pár méterrel kezdődött, addig csak az volt megerőltető, hogy elég meredeken kellett haladnunk felfelé. Az utolsó pár méter viszont sziklás és a sziklákon kell felmászni, néha derékig érő szikladarabokat kellett megmászni, ami nekem nem ment túl könnyen. Párom sokat segített.

Amint túljutottunk az utolsó akadályon, még mindig nem voltunk teljesen a csúcsnál, de innét már jól járható volt a gyalogút és csak minimálisan emelkedett.

A csúcson

Itt fönt a csúcson leültünk megebédelni. A nap szépen sütött, de itt azért nagyon hideg volt, fújt a szél is. Kb. 0 fok körül lehetett a hőmérséklet. Én eléggé fáztam. Lejjebb viszont kellemes idő volt, de a szél ott is fújt, csak kevésbé mint fönt.

Elindultunk lefelé. Az út további részén nem volt különösebb nehézség, nagyrészt már csak lefelé kellett menni, elég jó minésőgű ösvényeken.

Hosszú lépcsős ösvény lefelé

A Pen-y-Ghent erről az oldalról

Amikor megérkeztünk a faluba visszavezető ösvényhez, nem fordultunk balra a falu felé, hanem jobbra mentünk és tettünk egy kitérőt a Hull Pot vízeséshez.

A Hull Pot valójában egy beomlott barlang, amiből most csak egy nagy és mély lyuk látható. Esős időben a Hull Pot patak vize nagyon szép vízesésként zúdul a hatalmas lyukba. Ma nagyon csalódottak voltunk, két okból is. Az hittem most bő vize lesz, mert az utóbbi napokban elég sok csapadék esett, de sajnos a patakban épp hogy csordogált a víz. A másik csalódás, hogy pont egy olyan időpontban értünk oda, amikor nagyon éles volt a félárnyék és borzasztó nehéz volt jó képet készíteni, pedig még így vízesés nélkül is nagyon látványos. Állítólag volt már példa olyanra is, hogy a heves esőzések színültig megtöltötték a Hull Pot-ot.

A Hull Pot patak

A Hull Pot és a Pen-y-Ghent

Visszamentünk ugyanazon az ösvényen amerre mentünk a Hull Pot felé, a kereszteződésnél haladtunk tovább egyenesen, vissza a faluba, végig a Horton Scar Lane-en. Ez a túra utolsó szakasza.

Horton Scar Lane

Nagyon belelkesültem ettől a túrától, el is döntöttem gyorsan, hogy a másik két csúcsot is meg akarom majd mászni. Persze nem ma, de egészen biztos kerítünk majd rá lehetőséget.