Oldalak

2022. március 28., hétfő

West Yorkshire - Hebden Bridge - 1. rész - Lumb Hole Falls


2022/03/21.

Hebden Bridge és környéke

1. rész

Lumb Hole vízesés
/Lumb Hole Falls/

Nagyon szép idők voltak mostanában és megbeszéltük, hogy ha még a legközelebbi szabadnapunkon is ilyen szép napos idő lesz, akkor elmegyünk valahova. Így is lett és a mai nap Hebden Bridge-be és környékére látogattunk. De még mielőtt a városba mentünk volna, megnéztük a közelében lévő vízesést.

A vízesés eléggé rejtett helyen van, több parkolóból is elérhető. Általában azt szokták javasolni, hogy a Hardcastle Crag parkolójából közelítsük meg, de van ennél egy rövidebb útvonal is, mégpedig ha a Hebden Bridge felé vezető A6033-as úton parkolunk. Mi is így tettünk, de azt meg kell jegyeznem, hogy ezen az úton csak néhány parkolóhely van, az út mellett. Nekünk szerencsénk volt, mert csak mi voltunk és találtunk egy helyet ott, ahol a vízeséshez vezető ösvény kezdődik.

Itt parkoltunk


A Lumb Hole vízesés Nyugat-Yorkshire egyik legszebb vízesése, mely a Pennine-dombok között található, magántulajdonban lévő földön. A vízeséshez nyilvános gyalogutakon lehet eljutni, időnként azonban a tulajdonosok táblákat helyezhetnek el, amelyek szerint a vízesés zárva van. Ennek oka az antiszociális viselkedés növekedése a térségben, ami szemeteléshez vezetett, a látogatók nem tisztelik ezt a szépséges helyet, ezért a tulajndonosa néha lezárja és nem látogatható. Mi is úgy mentünk oda, hogy nem tudtuk végül eljutunk-e a célhoz, de megpróbáltuk.

Miután megreggeliztünk az autóban elindultunk a vízeséshez. Először majdnem rossz irányban mentünk, mert erről az útról jobbra is és balra is több gyalogút fut. A lényeg, hogy nem felfelé kell menni a dombok felé, hanem le a völgybe. Nekünk ez jobb kézre esett, de attól függ ki melyik irányból jön. Az ösvény elején van egy kapu, ezen át kell menni.

Kapu az ösvény elején



Az ösvény talaja kissé egyenetlen és el volt aknásítva tehenek és más állatok ürülékével, szóval vigyázni kellett hova lépünk. Hamarosan megérkeztünk egy másik kapuhoz, ezen szintén át kellett menni. Innentől kissé nehezen járható az ösvény mivel nagyon köves, itt-ott víztócsákkal.







Kiértünk egy aszfaltozott útra, mely az Old Road névre hallgat. Elhaladtunk néhány farmház mellett. Igazából innét lenne a legközelebb a vízesés, de ezen az úton nem szabad parkolni.




Az Old Road bal oldalán hamarosan találtunk egy leágazót, ez az ösvény vezet közvetlenül a vízeséshez. Most is ki volt írva, hogy a vízesés zárva van, de a gyalogút nyitva. Egy kicsit tanakodtunk mit is jelenthet ez, most akkor mehetünk vagy sem? Végül úgy értelmeztük, hogy a gyalogúton mehetünk, csak valószínűleg a vízeséshez nem tudunk majd közel menni. Elindultunk lefelé a kikövezett ösvényen. Kb. fél úton voltunk, amikor a fejünk fölött elhúzott egy katonai repülőgép, de iszonyat alacsonyan repült. Annyira, hogy legalább 1 méteresnek látszott a gép. Előkaptam gyorsan a gépemet, de sajnos mire beélesített volna már el is tűnt, pedig nem ment gyorsan. Nagyon sajnáltam, hogy nem tudtam megörökíteni.

A gyalogút eleje a figyelmeztető táblával



Mamarosan megérkeztünk a vízeséshez. Itt már csak annyit láttunk kiírva, hogy nem szabad úszni benne, valamint hogy ne másszunk le a patakmederbe. Valójában két vízesés van, az egyik a Crimsworth Dean patakon, a másik pedig a gyalogút mellett, egy szikon lezúduló kis patakocska, ami a gyalogút alatt halad át és a Crimsworth Dean-be ömlik.







Ha valaki figyelmes, észrevehet itt egy táblát, mely azt a helyet jelzi, ahol hat helyi férfi fényképezkedett röviddel az első világháború kitörése előtt. Sajnos ezek a férfiak mind életüket vesztették a harcokban. Emlékük azonban tovább él Ted Hughes "Hat fiatalember" című verse formájában, melyet az ő fényképük inspirált a megírásához.




























A fényviszonyok nagyon rosszak voltak, de megpróbáltam kihozni a maximumot a képekből. Sajnáltuk, hogy a patakmederbe nem lehetett lemászni, mert onnét lehetett volna igazán jó képet csinálni, így mindig belelógtak a fák a képbe.








Ahol a fölső patak a Crimsworth Dean-ba ömlik












Visszafelé ugyanazon az úton mentünk, amerről jöttünk. Út közben még egy békát is sikerült lencsevégre kapni.







Azt még szeretném megjegyezni, hogy a piknikezés nem megengedett a vízesésnél, azért hogy a szemetelést elkerüljük. Ha valaki odalátogat és betartja a szabályokat akkor még sokáig élvezhetjük ennek a csodálatos helynek a látványát, ám ha az emberek továbbra is szemetet fognak maguk után hagyni ez a hely is arra a sorsra jut majd, mint egyre több nagyszerű látnivaló, amiket azért zártak le, mert az emberek nem tisztelik a természetet.

A parkolótól az út oda-vissza nekünk kb. másfél órát vett igénybe, de elég sok időt töltöttünk fotózással a vízesésnél.








Kapcsolódó bejegyzések:








Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése