Peak District - Wildboar Clough túra

2022/03/26.

Wildboar Clough túra

Végre sikerült összehozni egy közös prögramot barátainkkal és elmentünk megmászni a Wildboar Clough-ot. Arra viszont nem számítottunk, hogy ilyen nehéz túra lesz, ugyanis legalább 1 mérföldön keresztül sziklákon, köveken másztunk felfelé. Többieknek tetszett a dolog, nekem nem annyira, mert pár nappal ezelőtt elkezdett fájni a lábfejem, de bevállaltam így is.

A térkép

Túra táv: 4,9 mérföld / 8 km

Minimum szükséges idő: 4-5 óra

Legmagasabb pont: 540 méter

Legalacsonyabb pont: 210 méter

Nehézségi fok: nehéz

Parkoló: Torside Reservoir Car Park

A túra GPX file-ja innét letölthető: Wildboar Clough Scramble

A túra a Torside Reservoir Car Park-ból indul, ami egy elég nagy parkoló, de sajnos fizetős, 4 vagy 5 font egy teljes napra, nem emlékszem pontosan. A parkoló közelében 4 víztározó is található, amikre a túra során elég jó a kilátás. Az útvonalat nem könnyű követni, ezért én mindenképp azt javaslom, hogy ha valaki elindul, legyen nála egy olyan online térkép, ahol látja épp hol tart. Erre jó a Google térkép is, de méghobb ha valamelyik gyalogos térkép applikációját használjuk, én az Outdoreactive-ot szoktam.

A parkoló végéből vezet egy gyalogút a Longdendale völgy felé, amikor elérünk egy kereszteződéshez, balra kell fordulni, ez az út már a Longdendale trail része.

Kiérve a Longdendale trail-re

Egy darabig ezen az úton kell haladni és figyelni kell a kis lépcsős ösvényt, ami jobbra lesz. Nem figyeltem a térképet, úgyhogy mi egy kicsit túlszaladtunk, elmentünk egészen a kis tavacskáig.

Amikor észrevettem, hogy túljöttünk az elágazáson, visszafordultunk és megkerestük hol kellett volna jobbra fordulni, arra az ösvényre, mely a Wildboar Clough patak mellett vezet.

Erre az ösvényre kell jobbra kanyarodni

Egy darabig jól járható gyalogutakon haladtunk, mely egy érdekes erdőbe vezetett. Soha nem láttam még ilyen erdőt, olyan volt, mintha a mohával belepett, itt-ott szétszórt kövek egy-egy vaddisznótúrások lennének, de biztos csak azért, mert a patak neve, ami mellett az ösvény halad, vaddisznót jelent.

Az erdőből kiérve haladtunk tovább az ösvényen, aminek egyszercsak vége szakadt. Onnantól csak a Wildboar Cough patak medrén tudtunk tovább menni és elkezdődött a mászós rész.

A patak teljesen ki volt száradva, ezen a részen egyáltalán nem volt benne víz. Sejtettük, hogy így a vízesést sem fogjuk látni, ami innét még jóval feljebb található. Az elején még elég könnyű volt a mászás, de néhol vannak nehezebb szakaszok.

Folyton azt nézegettem a térképen milyen messze vagyunk még, mennyit kell még másznunk, mivel a térkép jelölt egy ösvényt kissé feljebb abban bíztam, hogy arra majd ki tudunk menni. Alig haladtunk valamit előre, mintha végtelen lenne ez a "kősivatag". A fájós lábam egyáltalán nem örült ennek a nehéz terepnek, de ha már eddig eljutottam nem akartam visszafordulni.

Nem volt egyszerű mászni is és a fényképezőgépre is vigyázni, nehogy hozzáütődjön valaminek, de annyi fotóznivaló volt mindenfelé, hogy nem akartam eltenni a hátizsákba. Azonban voltak olyan szakaszok, ahol kénytelen voltam, mert azzal nem tudtam felmászni.

Egy olyan részhez érkeztünk, ahol nem tudtunk a sziklákon tovább menni, mert túl magasan voltak és túl meredekek, itt kimásztunk a patakmederből a szélén, ahol egy szűk ösvényt is találtunk. Egy darabig ezen a fenti ösvényen mentünk tovább.

Föntről megláttuk azt a részt, ahol a vízesésnek kellene lenni, de most teljesen száraz volt, csak az aljában állt némi víztócsa. Ezt a részt előnyösebb lett volna lentről lefotózni, de nehéz megközelíteni. Végig borzasztóak voltak a fényviszonyok, ami sajnos látszik is a képeken.

Újra lemásztunk a patakmederbe, de innentől már egész könnyen járható volt, többnyire lépcsőzetes sziklákkal. Viszont a mohás részek eléggé csúsztak.

Még egy utolsó nehéz akadály állt előttünk, az utolsó magas szikla, amit nehéz volt megmászni. Én ezt be se vállaltam, inkább újra felmásztunk oldalt és fölülről kerültük ki az akadályt. Legalábbis én a párommal, többiek megmászták a sziklát.

Újra visszamásztunk a patakmederbe, de már nem sok kedvem volt hozzá, viszont innentől tényleg könnyen járhatónak tűnt és valóban az is volt.

Az utolsó szakaszon végül kimentünk a patak mellett futó ösvényre, elég volt mára ennyi a mászásból, szinte mindenkinek. Tulajdonképpen az egésznek az lett volna a lényege, hogy végigmásszuk a Wildboar Clough-ot, de én nem voltam olyan kondícióban.

A patak végénél jobbra fordultunk és átmásztunk egy kerítésbe épített átjárón. Most egy hangás rész következett, amin át kellett vágtatnunk. Gyalogút nem volt, a térkép segítségével tartottuk az irányt. Nem szeretem a hangásokat, mert csalóka tud lenni, amikor azt látod, hogy szilárd talajra fogsz lépni, a végén meg besüpped a lábad egy kisebb gödörbe, márpedig az ilyen helyeken ez nem ritka jelenség.

Rajtunk kívül jött egy fiatal fiúkból álló kisebb csoport is, akik út közben megelőztek minket, de a hangásban nagyon elkeveredtek. Végül jócskán eléjük kerültünk, még úgy is, hogy megpihentünk egy 20 percre, mert ők totál rossz irányba haladtak. Nagyon nézegették a térképet, végül azt láttuk, hogy jönnek utánunk, mert rájöttek, hogy valószínűleg mi tudjuk az utat.

Láttunk néhány érdekes madarat, olyan nagyok voltak, mint egy fácán, de máshogy néztek ki. Jó lett volna lefotózni őket, de sajnos nem sikerült. Errefelé sok madárles van kihelyezve, talán egy nap eljövünk ide madarakat kukkolni.

Számozott madárles

Örültünk, hogy végre kiértünk a hangásból. Itt jobbra fordultunk és rácsatlakoztunk a domb tetején futó gyalogútra mely visszavezetett a parkoló felé. Itt is lehetett volna a domb aljában csörgedező Torside Clough-on keresztül menni, de már semmi kedvünk nem volt ismét köveken mászkálni. A srácok, akik jöttek mögöttünk, ők azon mentek.

A Torside Clough

A Torside víztározó

Amikor leértünk a dombról szinte felüdülés volt, hogy végre sík terepen mehetünk. Pár perc séta után jobbra fordultunk és rácsatlakoztunk a Longdendale Trail útjára, ami visszavitt a parkolóhoz.

Kihívásokkal teli túra volt ez a mai, egyszer végigcsináltam, többet nem tenném, viszont a képek miatt nem bánom. Abba viszont belegondoltunk, ha a patak nem lett volna kiszáradva, sokkal nehezebb dolgunk lett volna.