Nagy Britannia szépségei: Durham Heritage Coast - 1. rész

2022/03/15.

Kirándulás Seaham-ben

1. rész

Seaham Beach és városnézés

Seaham a Durham Heritage Coast egyik legismertebb városa, amit már régóta terveztünk megnézni. A mai nap ide látogattunk.

A Seaham Hall Beach parkolójában parkoltunk le, mely közvetlenül a tengerpart mellett van. Ragyogó napsütéses napunk volt és a hőmérséklet is abszolút kellemes. Igazi tavaszias időt fogtunk ki mára, aminek nagyon örültünk. A többiek megreggeliztek a kocsiban, én ezt már út közben megtettem, úgyhogy addig fotózgattam a parkolóban, amíg vártam őket.

A parkoló bejárata

Lejárat a tengerpatra

Amint lementünk a tengerpartra, csodálatos látvány tárult a szemünk elé. Már sok szakaszát láttuk a Durham Heritage Coast-nak, de hihetetlen módon mindegyik tud valami újat nyújtani. Először elindultunk balra felfedezni a sziklákat, de kb. 2 óránk volt rá, mert hamarosan jött a dagály és olyankor kijön a víz egészen a sziklákig. Csak apály idején szabad ebben az irányba sétálgatni, ez ki is volt írva.

Seaham tengerpartja azonban nem csak a gyönyörű szikláiról híres, sokkal inkább a tengeri üvegéről. A tengeri üveg /sea glass/ az olyan mesterséges üveg elnevezése, amelyet a tengerbe dobtak, majd a víz több éven keresztül dörzsölt és formált, mielőtt visszavetette a partra. A tengeri üveg a világ számos strandján megtalálható, de a Seahamnél lévő mennyiség és a különböző színek miatt a gyűjtők kötelező helyszínévé vált.

Seaham és a közeli Sunderland számos palack- és üveggyártó gyár otthona volt a viktoriánus és az edwardi korszakban. Itt volt Nagy-Britannia legnagyobb üvegpalackgyára, a Londonderry Bottleworks, amely az 1850-es évektől 1921-ig működött. A palackgyárak nagy mennyiségű üveghulladékot dobtak egyenesen az Északi-tengerbe, és innen kezdődött Seaham tengeri üveg története. Ez az oka annak, hogy minden árapálynál biztosan lehet találni színes kis drágaköveket a város partján, amelyeket az Északi-tenger alakított és simított már több mint 100 éve.

Az itt található leggyakoribb üveg a színtelen és zöld színű, mivel ez volt a palackgyár által gyártott legnépszerűbb színes üveg. Másszínűeket is lehet találni, de lényegesen ritkább, valamint vannak többszínűek is, ilyenre bukkanni igazi kuriózum. Az üveg különböző árnyalatait az előállításához használt vegyszerek, valamint az olvadék hőmérséklete és az olvasztás időtartama határozta meg.

Eleinte túlságosan lekötött a sziklák látványa és a fotózás, de aztán mi is elkezdtünk tengeri üvegre vadászni, ahogy mindenki, aki itt volt. Hol a földet, hol a sziklákat figyeltem, elég nehéz volt mindkettőre koncentrálni, de nem akartam hazamenni tengeri üveg nélkül.

Gyakorlatilag Seaham bármelyik tengerpartján lehet találni tengeri üveget, de a legjobb ebből a szempontból a Seaham Hall Beach, mert itt van a legtöbb.

Egy érdekes sziklaképződményhez érkeztünk, aminek olyan formája volt, mintha egy fekvő sárkányt formázna, a fején a lyuk pedig mintha a szeme lenne.

A sárkány feje

A szeme

A sárkány a másik oldalról nézve

Errefelé már szinte alig lehetett tengeri üveget találni, de megláttunk egy magányios sziklát kicsit arrébb, azt még lefotóztuk, de már nem mentünk teljesen közel hozzá, mert hagyni akartunk elég időt, hogy visszaérjünk a kiinduló ponthoz mielőtt a víz nagyon kijönne. Úgyhogy ezután vissza is fordultunk.

Láttunk egy nagy követ, amin érdekes lenyomatok voltak, még soha nem találtam fosszíliát a partokon, de lehet hogy ez az volt:

Visszaértünk a sárkányfejhez

Amikor a parkolóhoz vezető lépcsőhöz értünk, nem mentünk vissza a parkolóba, hanem továbbmentünk egyenesen. A parton innentől sétálóút van kiépítve, ez a rész dagály idején is biztonságos. Azonban látványban messze alulmaradt az északi résztől. Errefelé már szintén nem nagyon lehetett tengeri üveget találni, de még a nap folyamán azért hozzáraktunk egyet-kettőt az eddigi gyájteményhez.

És hogy milyen is az a tengeri üveg? Akkor itt most közzéteszem a gyűjteményemet, amit a mai nap során sikerült összeszednünk. Azt azért hozzáteszem, hogy ezzel nem követtünk el semmiféle szabálysértést, ugyanis nem tilos összeszedni és hazavinni őket. Legalábbis erről a tengerpartról nem, de léteznek a Földön más partok, ahonnét viszont tilos összeszedni. Ilyen pl. a Kaliforniában található Sea Glass Beach.

Néhány érdekes követ is összeszedtem

Megtisztítva és babaolajjal áttörölve

Az egyetlen többszínű példány

A part egyik részén egy fóka feküdt ki napozni. Már itt voltak az állatvédők és senkit sem engedtek közel az állathoz, mert akár veszélyesek is lehetnek. Mindenesetre úgy tűnt, a fókát nem igazán zavarja a nézőközönség.

A sétálóút egy sziklánál ért véget, mely a Featherbed Rock névre hallgat, innét nem lehetett tovább menni. Visszafordultunk és az első fölfelé vezető lépcsőn felmentünk a városba.

Van egy kilátó a Featherbed Rock másik oldalán, ezt lementünk megnézni. Itt egy fóka is úszkált a vízben, de nem sikerült lefotózni.

A Terrace Green egy aranyos kis tér Seahamban. Itt látható az a szobor is, ami egy első világháborús katonát ábrázol, aki csizmában, pólóban, nagykabátban és bádogkalapban ül egy lőszeres dobozon, lesütött szemmel, jobb kezében puska csövét tartva. A helyiek egyszerűen Tommy-ként ismerik, amely brit katonák univerzális beceneve, különösen az első világháborúban. Hivatalos neve 11 - 01 /Eleven-O-One/, ami a béke első percére utal, mivel a fegyverszünet 1918. november 11-én 11 órakor lépett életbe. Eredetileg csak ideiglenesen állították ki ide, de aztán a város megvásárolta és végleg itt maradt. Alatta időkapszulát ástak el.

Terrace Green

Háborús emlékmű a Terrace Green közepén

Kilátás a térről a kikötőre

...és a világítótoronyra

A régi rendőrőrs épülete

A régi rendőrőrs épülete előtt áll Charles Stewart Vane Londonderry 6 márkijának szobra.

A Testvérek c. szobor a város központjában, a Barclays Bank közelében található, melyet csak 2011-ben avattak fel. Az alkotást Brian Brown művész készítette Seaham ipari örökségének emlékére és tiszteletére, amely táplálta a helyi gazdaságot. Emléket állít mindazoknak, akik oly keményen dolgoztak a föld alatt a közeli bányákban.

Lementünk a kikötőbe, ahonnét elsősorban a tengerbe nyúló mólón szerettünk volna elsétálni a végében lévő világítótoronyig, azonban ahogy odaértünk akkor láttuk, hogy az csak a halászok számára van nyitva. Voltak lépcsők, amiken a tenger felől fel lehetett volna menni, kikerülve a zárt kaput, de ezt max. apálykor. Az sem biztos, hogy olyankor visszahúzódik eléggé a víz, szóval a világítótorony felejtős, nem tudunk odasétálni hozzá.

A kikötő területére egy kapun keresztül lehet bemenni, ami csak nyitvatartási időben lehetséges.

A kikötő bejárata

Egy szőrös bogár

Seaham Pier

A Seaham világítótornyot 1905-ben állították fel, amikor a közeli Red Acre Point világítótornyot leállították. A fekete-fehér csíkos torony magassága 10 m, hatótávolsága 5 mérföld.

Seaham világítótorony

A kikötő területén több gyorsétterem is található. Már nagyon éhesek voltunk, így beültünk az elsőbe, amit találtunk. Csirkés hamburgert ettünk sült krumplival, nagyon finom volt és bőven elég, hogy jóllakjunk vele. Persze a capuccino sem maradhatott el.

Itt ettünk

Ezután szétnéztünk a kikötőben. A többszörösen díjnyertes Seaham Marina Durham megye egyetlen kikötője. A kikötő 96 hajó számára biztosít helyet.

A kikötőben áll a Coxswain névre hallgató szobor, mely egy hajó kormányosát ábrázolja. Alkotója ugyanaz a művész, aki a Tommy szobrot is létrehozta. Az 1950-es évekből származó olajbőr kabátot, sapkát és mentőmellényt viselő kormányos az RNLI-nél önkéntesként jelentkező férfiak generációit tükrözi.

Strand a kikötő mellett

A Byron Place bevásárlóközpont előtt látható Lord Byron költő és felesége, Annabella szobra. A jelenet azt ábrázolja, amikor a Seaham Hallban tartott esküvőjükön táncolnak. A szobrot tölgyből, cseresznyéből és cédrusból faragták.

A Blast Beach felé tartottunk, ami térképen közelebbinek tűnt, mint valójában. Elhaladtunk a külső kikötő mellett, ami nem látogatható, de az útról elég jól rá lehet látni. Ezt főleg teherhajók használják.