Nagy Britannia szépségei: West Yorkshire

2022/04/16.

Nostell Priory

/Nostell Zárda/

Ragyogó napsütés volt, ezért úgy döntöttünk teszünk egy rövid kiruccanást a közelben. A Nostell Priory tőlünk csak 15 percnyire van, mégse jártnk még ott soha, pedig már terveztük egy ideje.

A Nostell Priory egy palladian stílusú ház, Wakefield közelében. 1733-ból származik, és a Winn család számára építették egy középkori kolostor helyén. Ma a National Trust gondozásában van, így tagoknak ingyenes. Aki nem rendelkezik tagságival, annak belépőt kell fizetni, valamint 5 font parkolási díjat.

Hétvége lévén gondolom sok látogatóra számítottak, ezért már a parkoló bejáratánál őröket helyeztek ki, akik koordinálták a parkolást. Már jó előre lengettük a tagsági kártyánkat, mire csak intettek, hogy menjünk, de szóltak, hogy scanneljük le a parkolójegy-automatánál. 10 óra után indultunk otthonról, mert a ház csak 11-kor nyit, de a parkolóban még megreggeliztünk és mire elindultunk a ház felé, már el is múlt 11.

Látogató központ és jegyiroda

Először be akartunk menni a jegyirodába lescanneltetni a kártyát, de mikor a biztonsági őr látta, hogy tagok vagyunk, mondta, hogy menjünk nyugodtan a házhoz vagy a kerthez, majd ott lescannelik. Mi először a házat néztük meg.

A házban lakó Winn család eredetileg londoni textilkereskedelemből keresték a kenyerüket a Tudor-korszakban. A következő évszázad során a család vagyonát ingatlanokba és földekbe fektette. Ide tartozott a yorkshire-i Nostell birtok is, amelyet 1654-ben vásároltak meg. A földtulajdon új és rendszeres bevételt hozott a családnak. A 18. század elejére a családot lovaggá ütötték, és szilárdan a dzsentri osztály tagja lett. Meglévő otthonukat most egy divatos, új házra akarták cserélni, amely tovább növelheti státuszukat. Az eredmények látványosak voltak, a költség pedig óriási.

A földszinttel kezdtük a ház felfedezését, de ez annyira nem volt látványos. A konyhában alig volt valami berendezés, ennek láttán már kezdtük azt hinni, hogy az egész ház ilyen semmitmondó lesz, de szerencsére nem így volt.

Hatalmas babaház

Csengőkiállítás

Konyha

Ezüst edények

A földszint után felmentünk az emeletre, ahol a szobák is találhatók. Az itt látottak már határozottan tetszettek.

A gyéren berendezett nagyteremben néhány értékes bútort láthattunk. A székek például egy híres gyártónak a termékei és nagyon sokat érnek.

Egy sárga színben pompázó helyiség következett, rengeteg festménnyel. A fal kissé túlzsúfoltnak tűnt, de tetszett a sárga szín, az ugyanilyen árnyalatú függönyökkel, bár összességében kissé egyhangú volt.

A Robert Adam és Thomas Chippendale által tervezett szobákat úgy alakították ki, hogy lenyűgözőek legyenek. Megfigyelhetjük a gyönyörű gipszkartonokat, a kézzel festett tapétákat és a csodálatos festményeket. A hálószobák a ház legszebb részei voltak.

A szobákhoz saját fürdőszoba is tartozott.

Az állami hálószobában szállásolták el a fontosabb vendégeket a 18. században. Szinte az egész berendezést Chippendale tervezte, a kínai divat európai verziója szerint, ami nagyon népszerű volt abban az időben.

Következő hálószoba szintén fényűzően volt berendezve. Nagyon tetszett a kör alakú baldachin az ágy felett. A plafonra is érdemes felnézni.

A plafon

A hatalmas étkező szoba volt a szociális összejövetelek fő színtere. A földszinten is volt egy étkező, amit a mindennapok során használtak.

Következő helyiség már kevésbé volt túldíszített, a többihez képest visszafogottabbnak tűnt. Talán nappaliként szolgálhatott.

A Gobelin szoba visszahúzódó helyiségnek lett tervezve a vendégek részére, hogy félrevonulhassanak pihenni egy szórakoztató este után, de ez sosem készült el, mert Sir Rowland Winn időközben meghalt. Ebből az időből csak a mennyezet és a kandalló maradt meg. Később sz ízlés megváltozott és annak megfelelően renezték be a szobát, flamand tapétákkal díszítve, ahonnét a szoba neve is adódik.

A könyvtárszoba rengeteg régi könyvnek ad otthont. A Rowland Winn által gondosan elrendezett könyvek máig érintetlenül maradtak.

A könyvtárszoba melletti terem Sir Rowland öltözőszobája volt. Halála után a helyiség más funkciót kapott. Ide helyezték el az egyre növekvő könyvgyűjtemény újabb darabjait, valamint egy billiárdasztal is helyet kapott.

Visszatértünk a földszintre, ahol még egy termet nézhettünk meg, amiben nagyrészt festmények voltak.

A látogató központ, az ajándékbolt és a kávézó a régi Istállóudvar épületeiben található. A kert felé is erre lehet kimenni. De még előtte leültünk az egyik kinti asztalhoz és ettünk egy fagyit.

A régi istállóudvar

Egy kis pihenés után kimentünk a kertbe, itt ismét lescannelték a kártyánkat. A birtok hatalmas kerttel rendelkezik, először megnéztük a virágos és gyümölcsös kerteket, majd elmentünk egy hosszabb sétára a két tó körül. A gyerekeknek egy élménypark is rendelkezésre áll.

Most virágzott a tulipán, amiből rengeteg narancssárga színű példány látható egy kerti házikó előtt, ízléses ágyásokban elrendezve. Kicsit úgy éreztem, hogy Hollandiába csöppentem hirtelen. Az ágyás közepét egy szökőkút díszítette.

Két tó van a birtokon, ami a kertekhez tartozik, a nagyobbik tó túloldalán az ösvény egy titkos kerthez vezet, ami egy tóval, rododendronokkal és egy látványos kerti házikóval van díszítve.

A kisebbik tó

A titkos kert bejárata

A titkos kert rendkívül hangulatos volt a nyíló, színes rododendronokkal. Az itt látható kis házikó a 18. században épült és a kertész házaként valamint kerti helyiségként szolgált a látogatók szórakoztatására.

Visszamentünk a kisebb tóig és annak a partján is tettünk egy sétát. Ezen látható a Druida híd, mely talán még használható állapotban lenne, de a növények annyira benőtték a parton, hogy így már nem lehet átmenni rajta.

Druida híd

Az egyik fán megláttunk egy kárókatonát pózolni, elég közel volt, így lehetett róla jó képeket csinálni. Igyekeztük csendben lenni, nehogy elriasszuk, de nem nagyon foglalkozott velünk.

Még meg akartuk nézni az obeliszket /Obelisk Lodge/, ami a birtok egyik régi bejáratánál található, de ahhoz előbb vissza kellett sétálnunk a kert bejáratához és kimenni, mert az obeliszk már nem a fizetős részhez tartozik, így csak a látogató központ melletti gyalogútról közelíthető meg.