Peak District - Padley Gorge és Bolehill Quarry túra

2021/11/10.

Padley Gorge és Bolehill Quarry túra

Novembert írunk, lassan vége az ősznek és még nem láttuk az idén az erdő őszi színeit, pedig azt annyira szeretem fotózni. A mai nap sort kerítettünk erre. Reménykedtünk, hogy még nincsenek lehullva teljesen a levelek és nem késtünk el. Ehhez egy nagyon szép helyszínt, a Padley Gorge-ot választottam. Azt kell mondjam ez a túra ősszel nyújtja a maximálisat. Csodálatos képek születtek.

Térkép

Túra táv: 5 mérföld / 8 km

Minimum szükséges idő: 3 óra

Legmagasabb pont: 337 méter

Legalacsonyabb pont: 167 méter

Nehézségi fok: könnyű

Parkoló: A National Trust Longshaw Estate parkolója.

A túra GPX file-ja innét letölthető: Padley Gorge and Bolehill Quarry walk

A túra a Longshaw Estate parkolójából indul, melyet a National Trust gondoz, tagoknak a parkolás ingyenes. Még mielőtt elindultunk volna a túrán, kerestünk egy WC-t, ami a parkolótól pár percre található.

Nem igazán láttunk útjelző táblákat, úgyhogy mindenképp ajánlott a térkép használata. Az első szakasz a Longshaw birtokon lévő tavacskához vezet. Örömmel konstatáltam, hogy az őszi színek még nagyon szépek voltak, nem késtünk le semmiről.

Kívülről megnéztük a Longshaw Lodge épületét, mely magánszállás és nem látogatható. A végében egy templom található.

Longshaw Lodge

A malomkerékhez érve több válaszút is van, egy kapuval ellátott bal oldali és egy jobb oldali, az utóbbin mentünk tovább.

Maga a tó nem volt különösebben látványos és pár fotó után majdnem tovább is mentünk, de akkor észrevettük a vízben úszó narancssárgás színű furcsa kacsákat. Sosem láttunk még ilyeneket, hihetetlenül szögletesek, színesek és valószerűtlenek voltak. Első ránézésre, mintha papírból lettek volna kivágva és 3D-ben összerakva. Később kiderítettem, hogy ezek Mandarinrécék voltak.

A Mandarinréce /angolul Mandarin Duck/ egy Ázsiában őshonos réceféle. Európába díszmadárént telepítették be és mivel könnyű őket gondozni és tenyészteni, néhány helyen vadon is elterjedt, főleg itt Angliában, ahol ma már külön populációnak tekinthető, mivel hosszabb idő óta önállóan szaporodik. Ám csak a hímnek van ilyen szép tollazata, a tojó inkább hasonlít egy közönséges vadkacsához.

Érdekességként megemlítem, hogy a mandarinréce a kínai kultúrában kiemelt szereppel bír. Állítólag egy mandarinréce pár élete végéig együtt marad, fiókáikat együtt nevelik, ezért a házastársi hűség és boldogság jelképévé vált. Kínában a szerelmes párokat gyakran ezekkel a madarakkal ábrázolják, az egyik lótuszvirágot, a másik lótuszgyümölcsöt tart a csőrében, mely a házasság termékenységére utal.

A tavat elhagyva továbbmentünk az ösvényen, mely egy másik parkolóhoz vezetett. Itt van WC helyiség is.

A WC helyiség

Ha valaki csak a Padley Gorge-nál szeretne tenni egy sétát és nem akar sokat gyalogolni az indulhat ebből az útszéli parkolóból is, de szerintem a kacsák miatt mindenképp érdemesebb a Longshaw Estate parkolójától menni. Az út túloldalán egy domboldalon lefelé haladva megérkeztünk a Burbage Brook nevű patakhoz, mely a Derwent folyó felső mellékfolyója, ez már a Padley Gorge területe. Egy kis hídon átmentünk a patak túloldalára, majd balra haladunk tovább. Jobbra is a Padley Gorge területe még, mely kimegy egészen az A6187-es útig, azonban a látványosabb része a hídtól balra található, amerre mi is mentünk.

A Padley Gorge egy mély, keskeny szurdokvölgy, és a körülötte elterülő erdő az Egyesült Királyság mérsékelt égövi esőerdeinek egyik példája. Ősrégi tölgy- és nyírfák nőnek a lejtőin, a legcsodálatosabb csavart formákat alkotva. Ilyenkor ősszel a színek kavalkádja még egy hatalmas pluszt is ad.

Híd a Burbage Brook fölött

A Burbage Brook patak

A patak job partján haladtunk előre, amíg egy újabb hídhoz nem értünk. Azon is átmentünk, és a patak bal partján mentünk tovább.

A második hídon átahaladva egy erdős részhez értünk. Maga a szurdok nem volt annyira látványos, de így az erdő őszi színeivel fantasztikus látvány volt.

Gyakran láttunk aranyos kis kék madarakat, nem tudom mi a nevük, de nagyon tetszettek. Egyikről sikerült egy viszonylag jó kép:

A patakon voltak apróbb vízesések, de egyik sem volt igazán látványos.

Egy nagyon szép és látványos szurdokos részhez érkeztünk, itt egy hídon át egy lépcső vezetett felfelé, mi viszont egyenesen mentünk tovább előre. De még mielőtt tovább indultunk volna, itt egy pár percet elidőztünk. Nagyon kellemes hely volt, néhány apróbb vízeséssel tarkítva.

A szurdokvölgy utolsó szakasza /vagy éppen az eleje, attól függ honnan nézzük/ szintén látványos volt. Végül Grindlefordnál jutottunk ki az erdőből, a Padley Gorge végén. Ez is egy nagyszerű kezdőpont lehet a völgy felfedezéséhez, a közeli vasútállomásnál parkolási lehetőséggel.

Megnéztük a vasutat és a fölötte haladó viaduktot. A vonatok az állomást elhagyva hamarosan egy alagúton keresztül folytatják útjukat, mely a Totley Tunnel névre hallgat, amit 1888-ban nyitottak meg.

Totley Tunnel

Lementünk a vasútállomás fölött lévő kávézóhoz, itt ittunk egy capuccinot és kicsit megpihentünk. Az egyik kinti padhoz ültünk le. Hangulatos hely.

A vasúti kávézó

Kicsit felfrissültünk és nekivágtunk a hátralévő útnak. A Bolehill erdő és a régi bányaterület felé vettük az irányt a Windses Estate útján haladva, majd az első lehetőségnél jobbra kanyarodva. Egy darabig aszfaltozott úton mentünk, majd a végében balra fordultunk, ismét be az erdőbe, majd a következő lehetőségnel újra balra. Az erdő elején volt valami építmény, raktárépületnek tűnt, de lehet hogy nem az volt.

Megérkeztünk a Bolehill Quarry, azaz a régi Bolehill bánya területére. A nyírfák közt sétálva több kőfejtés nyomai is felfedezhetők. A Google téreképen Lawrencefield néven található ez a terület, így is gyakran szokták emlegetni.

Ott, ahol a magas sziklák húzódnak, a tövükben egy pici tavacska bújik meg. Esőzések után valószínűleg látványosabb, most alig volt benne víz, majdnem ki volt száradva, a víz tetejét pedig zöld moha lepte. A monumentális kősziklák látványa viszont teljesen lenyűgözött, több fa is a sziklákból nőtt ki.

Egy fa növekedik a szikla tetején

Innét fölfelé haladtunk tovább, felmászva a kősziklák oldalán, ahol egy gyalogút húzódik.

A Owler Tor-nál volt a következő állomásunk, mely a Hathersage Moor része. Sok hasonlót láttunk már, de ezeket a drámai kőhalmokat mindig csodálattal figyelem. Sosincs két egyforma, ráadásul máshogy festenek minden oldalról...

Innét már csak vissza kellett sétálni a Padley Gorge útszéli parkolójához, aztán rácsatlakoztunk arra az útra, ami a Longshaw Estate-hez vezet vissza és amin idefelé is jöttünk.

A tónál ismét megálltunk még néhány képet készíteni a Mandarinrécékről, de eléggé el voltak bújva a fák tövében.

Még kocsival el akartunk menni a Toad's mouth, azaz a "Varangy-száj"-ig, ami egy békát formáló kő, de sajnos ott a közelben nincs parkolóhely, pedig mentünk vagy két kört, hátha találunk valamit, de még egy útszéli leálló sincs, csak egy parkoló jóval messzebb onnét, valamint a túra során is útba lehetett volna ejteni egy nagyobb kitérővel, de mivel sötétedett meg kedvünk sem volt már addig elgyalogolni, gondoltuk majd kocsival. Hát az sem jött össze. Na majd legközelebb...