Oldalak

2021. december 23., csütörtök

Észa-kelet-Anglia - Sunderland - Roker Park és Beach


2021/12/07.

Sunderland

Roker Park és Beach

Sunderland felé volt egy kis dolgunk, illetve attól kicsit lejjebb, mert téli gumikat akartunk venni az autóra és itt Angliában speckó téli gumikat nem könnyű beszerezni, főleg jó árban, mert szerintük itt felesleges. Mi párszor szívtunk már nyári vagy 4 évszakos gumikkal télen, ezért inkább le szoktuk cserélni, főleg hogy járunk mindenfelé, az időjárás meg sokszor meg tudja tréfálni az embert. Szóval a lényeg, hogy össze akartuk kötni a kellemest a hasznossal és gondoltuk megnézzük Sunderland tengerpartját is egyúttal. Már reggel is nagyon hideg volt ahogy elindultunk itthonról, északabbra pedig egyre hidegebb lett. Amikor pedig a Roker Beach parkolójában leparkoltunk és kiszálltunk az autóból, szó szerint fagytunk meg. Ráadásul még a parkoló automata sem működött, le kellett töltenem a telefonra egy programot, hogy parkolójegyet tudjunk venni.

Esőt és nagy szelet mondott mára, eső még nem volt, szél az igen, de nem volt vészes. Még... A Roker Lighthouse-hoz akartunk elsétálni a Roker Pier tengerbe nyúló mólóján, de ma a rossz idő miatt le volt zárva. Így csak a parton sétáltunk, a Roker Beach-től a Seaburn Beach-ig, téve egy kis kitérőt a Roker Parkba.

A parkolóval szemben volt egy nagyon látványosan megcsinált játszótér, tengeri figurák festményeivel. Afféle kalózstílusúra volt kialakítva az egész, de nagyon tetszett.










A Roker Pier vörös és szürke gránit világítótornya a kikötő északi mólójának végén található. A móló alatt egy alagút is húzódik, melyet vezetett túrával lehet megtekinteni, a világítótoronnyal együtt. A móló tetején szabadon végig lehet sétálni, de rossz idő esetén lezárják, mert a felcsapódó hullámok miatt veszélyes.

Roker világítótorony


A kapuval lezárt móló







A Roker Park bejárata előtt különös gömb alakú éíptményekre lettünk figyelmesek. Nem tudtuk mik ezek, de nagyon jól mutattak. Most amikor írom a blogot, utánanéztem és kiderült, hogy ezeket a Roker Pod-nak nevezett, mozgatható, gömb alakú szerkezeteket a tengerparti fejlesztések részeként tervezték és gyártották. Különféle dolgokra használják őket, pl. rendezvényekre és más tevékenységekre. Jelenleg csak három van belőlük, az egyikben kávézó működik, ahol fagylaltot is árulnak, de most mindhárom zárva volt.

Roker Podok








A Podoktól nyílt a Roker Park bejárata, mely szabadidős park szerepét tölti be, nagyon szépen meg van csinálva, egy csónakázótóval a közepén, ivókúttal, pagodával, szóval érdemes megnézni.

A park bejárata




A bejárattól nem messze található a Spottee's Cave /Spottee barlangja/, egy mészkőszakadékban kialakított barlang, mely biztonsági szempontok miatt egy ideje le van zárva a látogatók előtt. Régen a bejáraton egy figura volt, akiről úgy tartották, hogy Spottee-t ábrázolja, akit egy boszorkány kővé változtatott. Spottee egy hajótörést szenvedett külföldi tengerész volt /egyesek szerint kalóz vagy csempész/, aki nem tudott angolul és mivel csak kézmozdulatokkal tudott kommunikálni a helyiekkel, őrültnek tartották. A Spottee nevet is a helyiek ragasztották rá, melyet az általa viselt foltos ingről kapott.

Szóval a legenda szerint ez a Spottee itt élt a barlangban a 18. században. Whitburn halászainak az asszonyai annyira féltek tőle, hogy inkább hajóval jártak a halpiacra, hogy ne a tengerparton kelljen gyalogolniuk és ezzel elkerüljék őt. A Spottee-val kapcsolatos leghíresebb történet az, hogy tüzeket gyújtott a barlangjában, hogy elhitesse az elhaladó tengerészekkel, hogy a kikötő fényei felé tartanak, majd kifosztotta a sziklálon megfeneklett hajókat. Ám ennek a mítosznak valószínűleg kevés valóságalapja van. Valójában Spottee létezése is erősen megkérdőjelezhető, bizonyítékot még nem találtak rá. Ha létezett, valószínűleg a barlangban halt meg és ugyan találtak is néhány csontot, de bizonyítani nem tudták, hogy tőle származott-e.

Persze vannak szellemtörténetek is Spottee-val kapcsolatban, ami nem véletlen, hiszen Nagy-Britanniában minden barlangban, ahol valamikor emberek lakhattak, kísértet jár. Ugyanez vonatkozik minden 100 évnél idősebb kocsmára is. Állítólag szelleme akár viharos éjszakákon is megfigyelhető, amikor figyelmezteti a hajókat, hogy maradjanak távol a szikláktól vagy lehet, hogy csak még mindig megpróbálja a sziklákra csalogatni őket.

A barlang ma a sunderlandi városi tanács tulajdona, műanyag korlátok, kerekes kukák és egyéb szükséges, de kevéssé romantikus tárgyak tárolására szolgál. Több barlangbejárat is megfigyelhető /összesen három/, nem találtam pontos leírás melyik volt közülük Spottee barlangja.















A parkban található ivókút Sir Hedworth-nak állít emléket, ő adományozta a park számára a földterületet. Kockakőből, homokkőből és gránitból készült.

Ivókút









































Miután szétnéztünk a parkban, visszamentünk a partra, a Podok felé, mert ott hagytuk abba a parti sétát. A park egyébként szeptember végétől november elejéig ki van világítva, amiből most még láttunk néhány díszítést.



A Seaburn beach felé folytattuk tovább a sétát, közben megfigyeltük a part menti érdekes sziklákat. A Roker egyedülálló geológiai struktúráknak ad otthont, zord sziklákkal és egyedi ágyúgolyóra emlékeztető mészkő képződményekkel, amelyek csak a világ bizonyos részein találhatók meg.








A világítótorony














Közben nagyon feltámadt a szél, de az eső még nem esett, így még elviselhető volt. Megfigyeltük, ahogy a madarak szinte csak lebegtek a levegőben, a nagy szélben nem nagyon kellett a szárnyukkal csapkodni.







A Seaburn beach közelében egy másik világítótorony is található, mely teljesen fehér színű és a Fehér világítótoronynak is szokták nevezni. 1856-ban épült öntöttvasból, ami azért érdekes, mert csak pár öntöttvas világítótorony maradt fenn az országban.












Egy újabb ivókút, mely már nem működik













Amikor már nagyon fújt a szél és az eső is elkezdett esni, visszafordultunk. Szerencsére az eső hamar elállt, de a szél maradt, ami egyre nagyobb lett és a homokot az arcunkba fújta. Alig bírtam nyitva tartani a szemem, de muszáj volt, hogy lássak valamit. Kemény utunk volt visszafelé a parkolóig. A legrosszabb az utolsó pár méter volt, akkor már szinte alig lehetett haladni a szélben és pont szembe fújt.






A parkolóban gyorsan be is huppantunk a kocsiba, már alig vártuk, hogy fedezékbe érjünk. Nem sikerült túl sok időt eltöltenünk ma itt, de tényleg olyanok voltak az időjárási viszonyok, hogy képtelenség volt kint megmaradni és ennek így nem volt semmi értelme. Sok felfedezni való van még Sunderlandban, úgyhogy tervben van a visszatértés, de csak szép időben.











Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése