West Yorkshire - Brontë moors túra

2020/11/21.

Brontë moors túra Haworth-ból Stanbury-n át

Nagyon rossz időt fogtunk ki a mai napra, egész túránk alatt fújt a szél és esett az eső, az az idegesítő szemerkélő eső, ami sosem akar elállni. Az előrejelzésben is láttam, hogy esni fog, de nem gondoltam volna, hogy egész nap. Legközelebb jobban megnézem az időjárást mielőtt bármit is terveznék, mert ennek így nem sok értelme volt. A nagy gépemet már az első pár méter után eltettem a hátizsákba, mert folyton törölgetni kellett a lencséről az esőcseppeket, ami nagyon idegesítő tud lenni. A túra további részében telefonnal fotóztam, de nem lettek túl jók a képek, mert ilyen időjárási körülmények között - eső, szél, köd - egyszerűen lehetetlen jó képeket csinálni.

A Haworth nevű településről induló Brontë moors túrát jártuk végig ma. Eleve nem kezdődött jól a nap, mert azt a parkolót, amelyik a túraleírásban szerepelt, egyszerűen nem találtuk meg. Találtunk egyet a város szélén, ami ugyan kissé arrébb volt, de jó lett volna az is, csak nem tudtunk parkolójegyet venni, mert a pénzt állandóan visszadobta. Így hát nekifutottunk mégyegyszer megkeresni a túra szerinti parkolót, de akárhogy kerestük azt nem találtuk. A közelben parkoltunk le végül, a Central Car Parkban, ahol 4 és fél font volt egy parkolójegy egész napra.

A térkép

Túra táv: 7 mérföld /11 km/

Minimum szükséges idő: 3 óra

Legmagasabb pont: 422 m

Legalacsonyabb pont: 224 m

Nehézségi fok: közepes

Parkoló: Haworth Central Car Park /fizetős/

A túra GPX file-ja innét letölthető: link, az alábbi módon:

Regisztrálj az oldalra vagy lépj be, majd az általam megadott link oldalán a "Menü" alatt  válaszd az "Export to GPX" menüpontot, mely elmenti a filet, ami aztán a mobilra letöltött Viewranger programból megnyitható.

Amikor elindultunk itthonról még sütött a nap, voltak ugyan felhők, de nem tűntek vészesnek. Mikor odaértünk már csepergett az eső, de még sütött közben a nap, aztán az eső elállt és lett egy szivárvány a házak felett. Alighogy elindultunk a parkolóból, újra esni kezdett és feltámadt a szél is és innentől az időjárás nem is lett jobb egész nap.

A parkolóból balra indultunk el, végig az úton, majd a második kereszteződésnél szintén balra. Haladtunk egyenesen, a Penistone Hill alatt, majd a jobbra található Lower Laithe Reservoir /Lower Laithe víztározó/ melletti úton, aztán rátértünk a Brontë way nevezetű gyalogútra. Után azen az úton haladtunk egészen az apró kis hídig, mely a Sladen patakon szolgál átkelésre.

Haworth városa népszerű turisztikai célpont, amely a Brontë nővérekről lett híres, akik népszerű regényírók voltak. Haworth-ban található a Black Bull nevű kocsma is, ahol állítólag Branwell Brontë alkoholizmus és ópium-függőségi hanyatlása kezdődött. Haworth jó kiindulópont a Brontë Country felfedezéséhez, azonban a mai túránk során érintett városrész nem igazán volt látványos, viszont a belvárosban érdemes lett volna szétnézni. Haworth testvérvárosa  a perui Machu Picchu. A városból gőzmozdony is közlekedik.

Lower Laithe Reservoir

Szép időben a táj rendkívül élvezhető lett volna, a fű pedig hihetetlenül zöld volt még ilyenkor november végén is.

A Brontë Way egy vízeséshez vezet, mely azonban inkább híres, mint szép vagy látványos. Látható itt egy kőhíd is a Sladen patak felett, valamint a közelben egy szék formájú kő, amin állítólag a Brontë testvérek felváltva ültek és itt írták meg első történeteiket. A patakon is van egy aprócska vízesés, de a látványosabb, az a patak mellékágán található, bal kézre.

Sladen patak

A vízeséshez egy kissé mászni kell, sziklákon keresztül, egy dagonyás kis ösvényen. Nem másztam fel teljesen a tetejéig, mert a felénél az út egyre járhatatlanabbá válik és nem kockáztattam, de messziről nézve a teteje tűnik a legszebbnek. Úgy vélik ez a vízesés inspirálta a Brontë nővérek leghíresebb regényeit.

Brontë vízesés

Kilátás a vízeséstől a szemközti dombra

Visszamentem a hídhoz és körbefotóztam a területet:

A kis hídon átkelve a Top Withens felé vettük az irányt, enyhe emelkedős részeken. A szél egyre jobban fújt, minél magasabban voltunk, ráadásul pont szemből és nem volt kellemes, ahogy az apró esőcseppeket az arcunkba vágta.

Út közben találkoztunk egy hihetetlenül cukker fácánnal, elkezdett beszélgetni velünk az ő nyelvén mi meg megpróbáltunk válaszolni neki. Be nem állt a szája és egyáltalán nem volt félénk, ami a fácánoknál ritka, mert eddig mindig csak olyannal találkoztunk, ami menekült előlünk. Ehhez teljesen közel mehettem, a végén már fél méteres távolságból fotóztam, de nem bánta. Amikor pedig elindultam, jött utánam egy darabig. Tényleg nagyon édes volt.

Megérkeztünk a Top Withenshez, mely egy romos farmház a domb tetején. Állítólag ez a ház inspirálta Emily Brontë egyik regényét. 1893-ban egy hatalmas vihar csapott le az épületre és egy villám pont eltalálta. A falba lyukak keletkeztek, a tető részben leszakadt, az ablakok betörtek. A pala egy részét távol fújta a szél, a kés pengéje pedig megolvadt a konyhában. A gazda felesége által készített tészta darabokra tört, a kutya és a macska félve menekült ki az épületből...

Az egyik épen maradt helyeség most menedékházként szolgál a turisták számára. Van benne egy pad is. Nagyon megörültünk, hogy végre szél és esővédett helyen vagyunk. Leültünk, ettünk, kicsit megpihentünk és erőt vettünk magunkon a visszaúthoz.

Elindultunk visszafelé, egy darabig ugyanazon az úton, majd lefordultunk balra, ami párhuzamosan halad azzal az ösvénnyel, amin felfelé mentünk. Lefelé már sokkal gyorsabban haladtunk.

Az aszfaltos útra kiérve, jobbra fordultunk Sanbury felé. Hamarosan megérkeztünk a faluba. Túl sok látnivaló itt sincs, a Main Street-en haladtunk végig, majd a falu végén jobbra fordultunk, a Reservoir Road-ra, mely egyenesen a víztározóhoz vezet.

Végigsétáltunk a víztározó melletti úton, de mire ide értünk lemerült a telefonom. Szerencsére memorizáltam még előtte a térképen, hogy merre kell menni, innét már nagyon közel voltunk a parkolóhoz. A víztározót elhagyva, rögtön az első kereszteződésnél balra fordultunk, ez a gyalogút visz vissza Haworth felé.

A gyalogút végén már ismerős volt a környék, itt rácsatlakoztunk arra az útra, amin odafelé mentünk és innét már csak vissza kellett sétálni a parkolóba. Kb. 4 óra alatt teljesítettük a túrát, de sokkal kevesebbet bámészkodtunk, mint szoktunk és gyorsabban is mentünk. Szép időben abszolút élvezhető és látványos lett volna, de így nem túl sokat ért.