Peak District - Stanage Edge túra

2020/11/19.

Hathersage - Stanage Edge túra

Szabadságon vagyunk egy hétig, de az eső miatt eddig nem nagyon tudzunk kimozdulni. Mára végre jobb időt mondott, így hát elmentünk túrázni a Peak Districtre. A Stanage Edge már régóta bakancslistán volt, a túra egyik része nagyon tetszett, a másik része nem annyira, de nagyon jó volt végre kimozdulni egy kicsit.

Moscar-tól Baslow-ig sötét sziklák vonala borítja a hanga mocsarát a Derwent-völgytől keletre. Ezek a Stanage Edge homokkő sziklái. Dafoe a hegyvidéki tájat valaha hatalmas kiterjedésű mocsárnak nevezte, ahol nehéz lenne eltévedni. Később Emily Brontë látogatott ide barátjához, Ellen Nussey-hez, a helyi plébános feleségéhez. Emily ezt a helyet sokkal elfogadhatóbbnak találta, mint Haworth-i otthonát.

A Stanage Edge egyik leghíresebb hely Angliában a sziklamászók körében, de a sétálók által is rendkívül felkapott. Saját parkolóval is rendelkezik, ahonnan egy rövid sétával elérhető a hely, azonban mi ma Hathersage-ből indultunk el. Véleményem szerint sokkal nagyobb hatása volt erről az útvonalról érkezve, amikor először megláttuk közelről a messziről aprónak tűnő, ám közelről hatalmas sziklákat, mintha csak a parkolóból sétáltunk volna el.

Térkép

Túra táv: 9,35 mérföld /15 km/

Minimum szükséges idő: 5-6 óra

Legmagasabb pont: 447 m

Legalacsonyabb pont: 162 m

Nehézségi fok: közepes

Parkoló: Hathersage Oddfellows Road Car park /fizetős/

A túra GPX file-ja innét letölthető: link, az alábbi módon:

Regisztrálj az oldalra vagy lépj be, majd az általam megadott link oldalán a "Menü" alatt  válaszd az "Export to GPX" menüpontot, mely elmenti a filet, ami aztán a mobilra letöltött Viewranger programból megnyitható.

A túra a Hathersage nevű település Oddfellows Road-on lévő parkolójából indul. A parkolásért fizetni kell, 6 font egy egész napra, azonban itt legalább nincs annyi autó, mint a Stanage Edge parkolójában. A közelben van nyilvános WC is, mi elég nehezen találtuk meg, ki kell menni a főútra a parkolóból vezető gyalogúton, és az utca végén pont szemben található, az út másik oldalán.

A parkolóból a Main Road felé haladtunk, majd átmentünk az út túloldalára és a Baulk Lane-en folytattuk tovább. Hathersage egy kis település, egykor malomköveket gyártottak itt. A faluban azonban nincs túl sok látnivaló. 

A Baulk Lane végében balra fordultunk. Itt találkoztunk egy kutyát sétáltató nénivel, aki érdeklődött, hogy a Stanage Edge-re megyünk-e, mert hogy ott valószínű nagy a szél fent. Mi is éreztük, hogy fúj, de ahogy a magasabban fekvő helyekre felnéztünk, a fák alig mozogtak. Gondoltuk nagy baj nem lehet.

Kiértünk a Birley Lane-re, itt jobbra fordultunk és egy darabig az úton haladtunk tovább, majd jobbra mentünk, egy farmútra, mely nyilvános gyalogút és a North Lees Hall felé vezet.

Birley Lane

A farmút kezdete

Innen már látszottak a Stanage Edge sziklái

A North Lees Hall épületét a 16. század végén építették, valószínűleg egy korábbi erzsébetkori fakeretes csarnokház helyébe. Tervezése Robert Smythsonhoz, a Hardwick Hall építészéhez kapcsolódik, és három fő szobát foglal magában, egymás fölött, mindegyik Erzsébet-kori jellemzőkkel, melyeket csigavonalas lépcső köt össze. 1962-ben felújították vendégházként. Jelenleg bérbe adott lakóingatlan szerepet tölt be. Az épülethez nincs nyilvános hozzáférés, csak a gyalogútról látható.

A North Lees Hall istállóépülete

Erre folytatódik tovább a gyalogút

Az út egy fenyőerdőn át vezet tovább, melyből kiérve az aszfaltos útra, már jól láthatóak messziről a Stanage Edge sziklái. Itt van egy nyilvános WC is.

A nyilvános WC

Kijárat az erdőből

A Stanage Edge messziről

Átmentünk az úton és a szemben lévő ösvényen haladtunk tovább, kissé felfelé, egy újabb erdős ösvény felé.

Az erdő területén is voltak homokkövek itt-ott szétszórva, ami kissé furcsa volt egy fenyőerdő belsejében.

Az erdőből kiérve a Stanage Edge lábánál találtuk magunkat. Eléggé szokatlan volt a tájkép, bár több helyen is láttunk már Angliában hasonló köveket, de nem ilyen hosszan elnyúlva. Kissé olyan hastást keltett, mintha a vadnyugaton lennénk.

A Stanage Edge-et egyszerűen Stanage-nak is nevezik, mely a stone edge szavak összevonásából származik és kőszegélyt jelent. Legmagasabb pontja a High Neb, mely 458 méter magasan fekszik. A területen a múltban kőbánya működött, ahol malomköveket állítottak elő. Még ma is láthatunk néhány malomkövet szétszóródva a domboldalon. A kőszegély tetején régen kövezett kocsiút haladt végig, a Long Causeway, melyet római útnak hittek. Ennek maradványait szintén láthatjuk.

A kereszteződésnél balra fordultunk és körbejártuk a balra elterülő sziklavonalat, először alulról, majd felülről. Szerencsére nem volt vészes a szélfúvás, még kevésbé lehetett érezni, mint odalent. Belegondoltunk azért, hogy nagy szélben biztosan veszélyes lenne itt járkálni, mert a kövek bármikor elindulhatnak lefelé.

A Long Causeway

Egy létraszerű átjárón letértünk a Long Causeway-ről, arra az ösvényre, amelyik közvetlenül a sziklák alatt vezetett.

Malomkő

Nem mentünk el teljesen a kőszegély legvégéig, még lett volna egy kis rész, de a túra útvonala szerint itt kellett visszafordulni és a sziklák tetején vezető úton visszafelé menni. Valójában nem is lett volna túl sok értelme tovább menni a végéig, mert sok új dolgot nem nyújtott volna. A hatalmas kősziklák csodálatosak, rengetegféle formát képezve, de egy idő után unalmassá válik még akkor is, ha a kövek elhelyezkedése változatos. Ennek ellenére a terület egy igazi csemege a természetfotósok számára, ugyanis ezerféle képet lehet itt készíteni a kövek más-más formájáról és elhelyezkedéséről.

A felső út sokkal rosszabban járható volt, mint az alsó, sokszor köveken kellett lépkedni vagy átmászni, ahol pedig kevésbé volt köves, ott mocsaras, sáros, vizes volt a gyalogút.

Az egyik helyen leültünk szendvicset enni és kicsit megpihenni, majd újult erővel folytattuk tovább utunkat.

A kövek közt található egy barlang, a Robin Hood cave. Sajnos csak föntről sikerült lefotózni, a bejárata valószínűleg valahonnét lentről volt elérhető, egy alagúton keresztül. Talán föntről is le lehetett volna menni, de nem volt kedvünk a köveken átmászkálni.

Robin Hood barlang

Ezeknek a szikláknak a keletkezése több, mint 300 millió évvel ezelőttre tehető, tehát jóval megelőzi a dinoszauroszokat. Homokrétegként egy hatalmas tenger alatti folyó szájánál feküdtek. Minden árapály újabb homokot halmozott a tenger fenekére. Végül a homokot sár, szén és mészkő temette be. Az évszázadok során a szemcséket a fenti rétegek összenyomták, és létrejött a malomkövek előállításához használt homokkő. Később ezek a kövek feltolódtak és megjelentek a tengerszint felett, ahol most is állnak. A homokkő nagyon erős, mivel a körülötte lévő gyengébb kőzetrétegek elkopnak, a víz, a szél és egyéb eróziós hatások következtében, az erős homokkő azonban megmarad, kialakítva ezt a kőszegélyt, amelyet láthatunk, és amely sok sziklamászót idecsábít.

Majdnem a kőszegély végénél, a fehér magasságpont jelző után van egy út balra, amit kissé nehéz észrevenni, mert a leágazás beleolvad a kövekbe. Azonban az útvonal erre folytatódik tovább, ezzel elhagyva a kősziklákat. Ez az út egyenesen az aszfaltozott út felé halad, melyen pár métert haladva egy parkolóhoz érkezünk. Ez az egyik közeli parkoló a Stanage Edge-hez.

A parkolóból két híd is látható, a közelebbi kevésbé látványos, a távolabbi alatt azonban egy kisebb vízesés alakult ki. Mi ezt csak messziről néztük meg, nem tűnt annyira látványosnak, hogy kerüljünk miatta. A parkolóból vezet egy ösvény a Higger Tor felé /a jobb oldali elágazás/, erre folytattuk tovább.

A Higger Tor hasonló homokköves terület, mint a Stanage Edge, de sokkal kisebb és kevésbé látványos. El lehet sétálni a legmagasabb pontjáig, ahonnét szép kilátás tárul elénk, de minket ez már nem érdekelt annyira, úgyhogy a Higger Tor elejénél rögtön elindultunk a lefelé vezető ösvényen.

A Higger Tor eleje

Az aszfaltos útra leérve, majdnem szemben van egy ösvény, mely balra vezet párhuzamosan az aszfaltos úttal, vissza a falu felé.

Ismét egy aszfaltozott útra érkeztünk, itt balra folytattuk tovább, egy darabig végig az úton. Nem volt túl szerencsés, mert járda nem volt az út mellett, nagyon kellett figyelnünk a kocsikra. Megnyugodtam, amikor végre elérkeztünk a jobbra kanyarodó gyalogútra. Itt egy nagy kapun mentünk át, először meg is torpantunk, hogy biztosan erre kell-e menni, de az útvonal egyértelműen erre vezetett és a kapura sem volt kitéve, hogy magánterület, így hát bementünk rajta. Egy széles, jól járható ösvényen haladtunk tovább, mely egy farmhoz vezetett.

A Higger Tor

A farmút magánterületre vezetett tovább, de balra volt egy kis kapu, mögötte pedig egy mezei ösvény, erre folytatódik a gyalogút tovább. A mezőn tehenek legelésztek, kissé arrébb pedig egy szarvasmarha, ami ugyan nézett minket, de semmi jelét nem láttuk, hogy meg akart volna támadni.

Egy keskeny aszfaltozott útra érkeztünk, egy darabig ezen mentünk tovább, majd letértünk a balra vezető ösvényre, mely egyenesen a faluba vezetett. Volt itt egy fa, aminek látszott a gyökere, meglepődtem rajta mennyire hatalmas.

Visszasétáltunk a parkolóba és ezzel végigcsináltuk ezt a túrát is. Nekünk 6 és fél óra kellett hozzá, de most sem siettünk, szép lassan mentünk, ahogy szoktunk.