2017/10/17-217/10/21
4. nap
Kastély és palota túra Cornwall-ben
Reggel napsütésre ébredtünk és a szél is alábbhagyott. A mai nap úgy döntöttünk, hogy kihasználjuk az újdonsült tagságunkat és meglátogatunk néhány számunkra ingyenes várat és palotát.
Falmouth
Falmouth Cornwall déli partján található. Míg tengerészeti tevékenysége nagymértékben csökkent, a dokkok továbbra is jelentősen hozzájárulnak a város gazdaságához. Itt található Cornwall legnagyobb teherkikötője. Falmouth jelenleg elsősorban turisztikai központ. Öt fő strandja van, amely a Pendennis kastély közelében kezdődik el.
Falmouth talán Cornwall egyik legmediterránosabb városa, rengeteg pálmafa található az utcák mellett. A fő út szinte végig pálmafákkal van beültetve, ami teljesen olyan hatást kelt, mintha valami déli országban lennénk.
A tengerpart mellett parkoltunk le egy utcában, onnan kb. 10 perces sétaútra található a Pendennis kastély. Rendelkezik saját parkolóval is, de nem keresgettük.
/Pendennis Kastély/
A Pendennis Kastély az egyik legszebb a VIII. Henrik által építtetett monumentális erődök között. Eredetileg a francia támadások kivédésére szolgált, majd a 16. században megerősítették, hogy ellen tudjanak állni a spanyol armada inváziójának. Főszerepet töltött be az angol forradalom idején, öt hónapig bírta az ostromot, végül a parlament erői megszállták. Még a II. világháborúban is stratégiai szerepe volt, ma a látogatók a vár szobáin keresztül nyerhetnek bepillantást a 16. századtól kezdve a különböző korszakokra jellemző életkörülményekbe, megnézhetik a Tudorok fegyvertárát, bejárhatják a vár alatti alagútrendszert. Nyaranta Falmouth városközpontjából kisvasút szállítja a látogatókat a kastélyhoz, júliusban és augusztusban pedig minden délben elsütik a vár eredeti, többszáz éves ágyúit.
A Kastélyhoz több épület is tartozik, melyek együttesen hatalmas területet tesznek ki. Legalább 1-2 óra szükséges, ha mindent végig szeretnénk járni.
 |
| A bejárat |
A fegyveres erődítményt VIII. Henrik építette 1539 és 1545 között.
 |
| Az erőd |
 |
| Az erőd bejárata |
Belül akadnak érdekes dolgok. Vannak gyéren bútorozott helyiségek és kissé jobban berendezett szobák is, valamint emberalakokkal szemléltetik a kastély fegyveres erőinek működését is.
A régi konyha helyisége:
 |
| WC a konyhában |
A vár leglátványosabb része az a szoba volt, ahol emberalakokkal ábrázolják milyen volt az élet a lövészhelyeken.
A hangeffektusok is hozzásegítenek minket, hogy el tudjuk képzelni azokat az időket, amikor ez a vár komoly védelmi szerepet látott el. A hang mellé az ágyúkból időnként füst is szivárog, mintha épp elsütötték volna őket.
 |
| Füst szivárog az ágyúból |
 |
| Fő a finom étel az üstben |
A vár felső szinten lévő kilátóiből beláthattuk a város nagy részét.
A parancsnokok szobáiban megtalálható néhány korabeli bútor, bár nem abban a pompában, mint ami a gazdag palotákban megszokott. Ez a három szoba az erőd parancsnokainak a szállása volt, de néhány fontosabb ember is keresett itt menedéket a zavaros időkben. Az 1715-ös években az egyik szobát a háromból arra szolgálták, hogy enni adjanak és szórakoztassák a hivatalnokokat és a vendégeket. Az alatta lévő konyhából hordták fel az ételt. A szoba egy átjáróval volt összekötve az első emeleti fegyver-toronnyal.
Találtunk még néhány helyiséget, a legnagyobb részt mindenhova be lehetett menni. Ezek különböző katonai épületek voltak.
 |
| Puskaporos tartályok |
Egy múzeum is található a vár területén, ahol szintén különböző katonai eszközök és más harci felszerelések vannak kiállítva:
Cím:
Pendennis Castle
Castle Drive, Falmouth TR11 4LP
A Trerice történelmi kastély Newquy közelében. Egy túlélő Tudor kastély, melyet Trerice House néven ismerünk, és a Kestle Mill területén található, három kilométerre keletre Newquay-től. A ház a környező kertjével 1953 óta a National Trust tulajdonában van, és a nyilvánosság számára is nyitva áll. A kert régi gyümölcsfákkal rendelkezik.
 |
| A Trerice kertje |
Trerice kastélya a XIV. Századtól 1768-ig az "Trerice" Arundell családjának székhelye volt, amely úgy tűnik, hogy ismeretlen kötelékkel kapcsolódik az azonos nagyságú "Lanherne" Arundell családhoz. Később többször váltott tulajdonost, majd 1915-ben eladták a Cornwall-i Megyei tanácsnak.
 |
| A ház bejárata |
Belülről egy szépen és gazdagon berendezett, bár nem túl nagy palotát láthattunk:
 |
| Hálószoba |
 |
| A folyosó |
 |
| A fürdőszoba |
 |
| Kézmosó a fürdőszobában |
A palota kinti része:
 |
| Régen ez volt az istálló, mára kicsit átalakították. |
Cím:
Trerice
Kestle Mill, Newquay TR8 4PG
A Lanhydrock Birtok Bodmin városától nem messze található. A nagy ház hatalmas területen áll a Fowey folyó felett, és 1953. óta a National Trust tulajdonában van. A jelenlegi ház nagy része a viktoriánus időkhöz nyúlik vissza, de néhány szakasz az 1620-as évekből származik. A ház mögötti dombot különféle bokrokkal és fákal ültették be. A ház falait durva, hatalmas gránittömbökből építették, a falakon 1636. és 1642. évek voltak feltüntetve az építés évének.
A XVIII. század folyamán a ház keleti szárnya lebontásra került. 1881. április 4-én egy nagy tűz elpusztította a déli szárnyat, és nagy károkat okozott a központi részen. A tűz továbbterjedt a konyhába, az erős szél pedig tovább vitte a déli szárny és a "kommunikációs blokk" területére a lángokat. A fő házból csak az északi szárny, a 116 láb (35 m) hosszú galéria és az előtető maradt fenn épen, valamint az eredeti kapuház, amely szintén a 17. század közepéig nyúlik vissza. A galériát régi gipszmunkák díszítették, melyet az egyik legszebb tipusúnak tekintettek Anglia nyugati részén. Az új szakaszok a déli szárny mögött épültek, az eredeti épület stílusában - amely akkoriban elég szokatlan volt.
A ház tulajdonosa, a Robartes család, jelentősen megfogyatkozott az első világháború idején, beleértve az örökös Thomas Agar-Robartes-t is, akit a Loos-i csata során Franciaországban megöltek, miközben megpróbálta megmenteni egy kollégáját. Csak egy leszármazott maradt fenn, aki a birtok egyik épületében élt.
A birtok fő látványossága kétségkívül a hatalmas és csodaszép palota, mely rengeteg helyiséggel rendelkezik.
Íme képekben a palota belseje:
 |
| A folyosó |
A konyha és az éléskamrák:
Egyéb helyiségek:
 |
| Billiárdterem |
 |
| Tigris szőnyeg |
A privát szobák:
A gyerekszobák:
Fürdőszoba:
Iskola vagy tanulószoba:
A szobalányok helyeségei:
A nagy társalgószoba:
Könyvtár szoba:
A kinti részt is megszemléltük, ahol hatalmas kertet, istállót és más helyiségeket láthattunk:
Lanhydrock House
Cím:
Bodmin, Cornwall, PL30 5AD
A Bodmin börtön /másnéven Gaol/ Bodmin városában található. Az 1779-ben épült és 1927-ben bezárt épület nagy része ma már romokban van, bár a börtön egyes részeit turisztikai vonzerővé alakították.
A Bodmin Gaolt Sir John Call tervezte és 1779-ben háborús rabok által építették. 150 évig működött, és több mint 50 nyilvános kivégzésnek adott otthont. Ez volt az első brit börtön, ahol saját személyes cellákban tartották fogva a rabokat. Az 1869-es adósságtörvény megszüntette az adósságok miatti bebörtönözést, így a börtönben több szabad hely is lett, amelyet a tengerészeti foglyokkal töltöttek fel. Végül a haditengerészeti börtön az épület egész szárnyát elfoglalta, mielőtt 1922-ben bezárt volna, azóta Cornwall megyében nincs börtön.
Az I. világháború idején a börtönben brit államok kincseit tartották, köztük a Domesday Book-ot és az Egyesült Királyság koronaékszerét.
/A Domesday Book (Ítéletnapi könyv) kétkötetes középkori összeírás az angliai birtokokról és a lakosságról. Hódító Vilmos 1085 karácsonyán rendelte el az országos összeírást, amelyet a kiváltságait féltő nemesség nevezett el Ítéletnapi könyvnek. A latin nyelven, pergamenre íródott könyv két kötetből áll. A nagyobb méretű kötet, a Nagy Domesday 413 oldalas, a kisebb méretű Kis Domesday pedig 475 oldalas. A név eredetileg arra utalt, hogy a benne szereplő személyek az Ítélet napjára esküdtek meg a szolgáltatott adatok valódiságát illetően. Ez volt Európa első ilyen jellegű, szinte statisztikai igényű felmérése. A könyv 1086 augusztusában készült el és 13 418 település adatait tartalmazza.
A középkorban a Domesday Bookot gyakran magával vitte a királyi család az utazásai során. Elsősorban arra használták, hogy elrendezzék a birtokvitákat, ám a 18. században a híres angol jogtudós, Sir William Blackstone a könyv alapján állapította meg azt is, hogy bizonyos hűbérurak kaphatnak-e szavazati jogot. Jelenleg Londonban, az állami levéltárban őrzik./
A börtönben különféle kiállításokat láthatunk, melyek nagy része azt illusztrálja, ki hogyan került a börtönbe, vagyis, hogy mit követett el. Boszorkányok, gyilkosok, de még gyerekek is láthatók a repertoárban. Mindegyiküknek külön története van, melyet a cellák melletti kifüggesztett papíron olvashatunk el. Egyes illusztrációk elég sokkolóan hatnak.
A kiállítás még fejlesztés és építés alatt áll, egyelőre csak egy része van kész, így némi kedvezményt kaptunk a jegyárból.
Az alábbi férfit, Samuel Glassont, azzal vádolták, hogy részegen randalírozott az utcán este 10 órakor. 10 schilling bírságot szabtak ki rá és 7 nap kemény munkára ítélték. Ennek a rabnak a börtön-előélete leírásában néhány meglepő tény van, ugyanis többször volt börtönbüntetésre ítélve, mint bárki más Cornwall-ben. Nem kevesebb, mint 31 karácsonyi menüt fogyasztott el itt és több, mint 12 évet töltött börtönben az életéből.
Az alábbi férfit, Samuel Glassont, azzal vádolták, hogy részegen randalírozott az utcán este 10 órakor. 10 schilling bírságot szabtak ki rá és 7 nap kemény munkára ítélték. Ennek a rabnak a börtön-előélete leírásában néhány meglepő tény van, ugyanis többször volt börtönbüntetésre ítélve, mint bárki más Cornwall-ben. Nem kevesebb, mint 31 karácsonyi menüt fogyasztott el itt és több, mint 12 évet töltött börtönben az életéből.
 |
| 31 karácsony börtönben |
William Bartlett kőfejtő volt a Colecarrow-i gránit-kőbányában, és mint ilyen, meglehetősen magas társadalmi helyzetben volt Cornwallban. Házas és hét gyermekes apa. Míg a felesége terhes volt nyolcadik gyermekükkel, William egy nővért alkalmazott, hogy gondoskodjon róla a terhesség alatt, és segítse a születést. Ez idő alatt illegális kapcsolatba került a nővérrel, aki szintén terhes lett William Bartlett gyermekével.
Bartlett, attól tartva, hogy felfedezik a titkát, elrendelte, hogy a nővér Newquay-ba menjen, miután nyolcadik gyermeke megszületett. A nővér szült egy kislányt, de Bartlett azt mondta neki, hogy adja örökbe a gyermeket. De mivel ez nem történt meg, Bartlett a 16 napos gyermeket a bányában lévő irodájába vitte, a csecsemő nyakába kötött egy kötelet, és halálra fojtotta vele. Aztán a kisbabát egy fahordóba helyezte, amely az irodájában volt, és leeresztette egy közeli használaton kívüli bánya aknába.
Nem sokkal később Bartlett öngyilkos kísérletet tett, a bánya-tóba akarta ölni magát, de egy munkás hamarosan megérkezett, kihúzta és újjáélesztette. Bartlettet ezután haladéktalanul letartóztatták és megvádolták törvénytelen lányának meggyilkolásával, melynek testét felfedezték az öngyilkossági kísérlet előtti napon.
Bartlett gyilkossági tárgyalását a Bodmin-i bíróságon tartották, éjjel 22: 30-ig húzódott, ahol a bírák nem jutottak el az ítéletig, mivel egy bíra nem támogatta a halálbüntetést. A tárgyalást később, az év folyamán áthelyezték egy Exeter-i bíróságra. Ezúttal a bírálóbizottság csak 15 percet vett igénybe, hogy meghozza az ítéletet a "szándékosan elkövetett gyilkosságért", és Bartlettet halálra ítélték. Kivégzése 1882. november 13-án 08:00 órakor történt. A beszámolók szerint a végrehajtásra való várakozásáig Bartlett fekete haja teljesen fehér lett. A kivégzés reggelén Bartlett hadakozás nélkül ment, és engedelmeskedett a hóhérnak, miközben karjaira és lábaira akasztotta a köteleket.
 |
| William Bartlett |
Három havonta egyszer vehetett langyos fürdőt minden rab, kivéve az adósokat.
 |
| A fürdő |
A Bodmin börtön-lázadás:
1827. májusában James Sowdent, egy cornwall-i bányászt hat hónapi kemény munkára ítéltek Bodmin börtönében, mert részeg állapotban részt vett Cambourne-ben két rendőrtiszt kegyetlen megtámadásában. Sowden lett a Bodmin foglyok egy csoportjának vezetője, akiket a taposómalomra rendeltek bűneikért, de ők határozottan elutasították a büntetést és fellázadtak.
A kétségbeesett és dühös Bodmin foglyok összetörték a korlátokat, amelyek körbevették a kereket, felfegyverezték magukat bunkósbottal és megfenyegették a börtönőröket. A drámai visszalépés akkor következett, amikor egy lovast kiküldtek a városba, hogy tájékoztassák a Bodmin büntetés-végrehajtó ügyészeket az eseményről, és segítséget kértek a helyi milíciától. A milícia hatalmas erőkkel azonnal elindult a bevetésre. A fogvatartottakat kérdés és könyörület nélkül hamarosan letartóztatták, a felkelést felszámolták, bár lövés nem dördült el.
Sowden-t visszarendelték a taposómalomra, de ő megtagadta azt. Rögtön leütötték egy fegyverrel, majd megkorbácsolták, amíg el nem vérzett. A kegyetlen megtorlástól való félelem miatt Bodmin többi lázadója panasz nélkül visszatért a kerékhez.
 |
| Főzés a börtönben |
 |
| Konyha |
"Ann Holman-t elfogták és bűnösnek találták, mert tejet lopott egy tehénből, mely James Grey tulajdona volt és 2 hónap börtönbüntetésre ítélték." - olvasható a plakáton az alábbi jelenetnél:
James Holman 1854. április-3-án lett kivégezve, mert megölte a feleségét. Egy vasalóval fejbe verte, majd arccal lefelé a tűzbe dobta. A tárgyalás alatt Holman teljesen közönyösen viseltetett mind a felesége halála, mind a saját sorsa felől. Felakasztották.
 |
| Vasalóval megölte a feleségét |
 |
| Kényszerített etetés, azoknak, akik nem voltak hajlandóak enni |
1812-ben egy zsidó fiút megöltek egy sötét pincében a "Rose and Crown Inn" fogadóban, Fowey városában. William Wyatt-ot, a fogadóst, tetten érték, amint egy kádba fullasztotta a fiút. 1812. május 1-én felakasztották.
 |
| A fiút megölték a pincében |
Két szomszédos farmer közötti keserű vita után, egy nő belopódzott az egyik farmer földjére és tüzet rakott a kukorica boglyába. Érthetően, a második farmer, Mr. Osborn mérges volt és a felesége bosszút akart. Az éjszaka leple alatt, belopakodott az első farmer földjére és tűzbe borította a kukorica boglyát. Azonban ő nem volt annyira óvatos, mint a másik nő, így elkapta a rendőrség. A bírák nem hitték el a történetét és akasztásra ítélték.
 |
| Elizabeth Osborne |
Elizabeth Comminst, egy 22 éves nőt, azzal vádolták, hogy megölte illegális fiú gyermekét. A kivégzésének reggelén az alábbiakat vallotta be:
"Mr. Bushtow szolgálója vagyok, ott éltem az elmúlt két évben. Terhes lettem egy szolgálófiútól, mely tényt titokban tartottam. Július 23-án reggel 5 órakor, fájdalmat éreztem az ágyamban fekve. Felkeltem és kimentem a tehénistállóba, ahol egymagam világra hoztam a fiút. A csecsemő egyszercsak felsírt, ezért betettem őt a gyerekágyba és pelyvával betakartam. Csak sírt és sírt, míg végül fogtam és kétszer odaütöttem a fejét a gyerekágy falához. Majd, mielőtt megnéztem volna, betakartam újra, és otthagytam. Ez az igazság, a bűnöm nehéz teher a lelkemen."
Tettéért felakasztották.
 |
| Elizabeth Commins |
William Hocking, megsértette a törvényt, mivel állatokkal fajtalankodott. Nem ismert, hogy az ember őrült volt-e vagy csak mentális problémával küszködött. Felakasztották.
Az erre vonatkozó törvény nyilvánvaló volt, ha bárkit tetten érnek ezen cselekmény közben, ugyanaz a büntetés vonatkozik rá, mint a szodómiára /homoszexualitás/. Ez a törvény csak a férfiakra vonatkozott, mivel úgy tartották, hogy nem sok nő tesz természetellenes cselekedetet állatokkal, vagy nem követ el a börtönben szexuális reformokat.
Az 1830-as években Exeter-ben több kivégzés is történt ugyanezon bestiás bűncselekmény miatt, úgyhogy nem volt ritka gyakorlat eme fajtalankodás.
E törvény szerint a drámaíró, Oscar Wilde-ot két évre bebörtönözték férfival folytatott viszonya miatt.
 |
| William Hocking |
 |
| Nicholas Gard-ot felakasztották, mert megkéselte a 20 éves James Hoskin-t. |
Mikozben egy St. Column-i rendőr Thomas Werry-t vezette a megyei börtönbe, a fogoly egyszer csak megállt, ahogy az épület elé értek. A rendőr, aki egy vagy két lépéssel előtte ment, megfordult, és meglepetésére azt látta, hogy a fogoly átvágta a saját torkát.
 |
| Thomas Werry átvágta a saját torkát |
Anthony Cock-t 6 hónap kemény munkára ítélték. Azon a tetten érték, hogy ellopott 3 méhkast Mr. James Mann kertjéből, aki Penzance közelében élt. Egy rendőr a kéményben rejtőzve talált rá a férfira a házban. A ház lépcsői halott méhekkel volta tele, valamint a hálószobában is számos példányt találtak. Az ágyazás során a szobában mézet találtak, ahol a tettes lánytestvére bújkált.
 |
| A taposómalom |
Két nőt - mindkettő öreg és hirhedt részeges bűnözők - helyeztek el a kalodába 6 órára. Az egyik nagyon nyugodtan viselte a dolgot, elég magasan ült a szalmán, ahhoz, hogy kényelmes legyen, közben kötést végzett és olyan közömbösnek mutatkozott, mintha csak a saját szobájában ülne. A másik nő, aki nem ült annyira kényelmes pozícióban, folyamatosan könnyezett.
 |
| Nők a kalodában |
James Cook-ot letartóztatták, mert hamis pénzt találtak nála. Az igazságszolgáltatás egyik tisztviselője este elment a lakásába és olyan gépeket talált nála, amivel pénzt lehet hamisítani.
 |
| A pénzhamisító |
James Ernold-ot, egy munkás embert, a Bodmin-i taposómalomba köteleztek dolgozni egy hónapon keresztül, mert megtagadta a neki biztosított munka elvégzését, és családját adósságba kényszerítette. Ernold egy régi bűnelkövető, és nagy gondot okoz a rendfenntartóknak.
 |
| James Ernold |
Anne Jeffries nagy népszerűségnek örvendett a Cornish közösségben, mivel azzal gyanúsították, hogy képes állattá változtatni magát, és gyógyító ereje legendás volt. Végül a Bodmin-i börtönbe zárták, ahol egyedül tartották a cellában és megfosztották az ételtől. Mindazonáltal furcsa módon ez semmilyen negatív hatással nem volt rá; egészsége és súlya stabil maradt. Anne ragaszkodott ahhoz a kijelentéshez, hogy éjjel a tündérek óvják és táplálják a cellában.
 |
| A tündérek táplálták |
Sarah Polgrean szegény családban született egy Gulval nevű faluban 1786-ban. Apja halála után az édesanyja elhagyta őt a 4 hónapos korában és nincstelenné vált. Feleségül ment Henry Polgrean-hoz, Henry azonban egy részeges és erőszakos ember volt. Sarah arzénnel mérgezte meg a vajaskenyerét.
 |
| Megmérgezte férjét |
Nem volt ritka gyermekeket találni a börtönben a 19. századig, minden életkorból. A legtöbbjük a szüleivel került oda, elsősorban az anyákkal. Az anyjukkal vagy az apjukkal voltak bezárva, mert senki más nem törődött velük. Voltak, akik saját kis bűntetteik elkövetése miatt kerültek be, de az akkori büntetések annyira kemények voltak, hogy a felnőttekkel együtt zárták be őket. 1833-ban egy 9 éves fiút halálra ítéltek az Old Bailey-ben, mert két pennyshez való tintát lopott egy nyomdából. 6 éves kora óta a londoni utcákon élt. Az egyetlen megélhetési eszköze a lopás és a koldulás volt, de végül elkapták. A halálbüntetés alól felmentették, de élete végéig börtönben kellett maradnia. Néhány gyermeket halálra ítéltek a legcsekélyebb bűncselekményekért, például fésű lopás, ami gyakorlatilag értéktelen volt, vagy mert zaciba adta az anyja sálát. Mindezek 14 év alattiak voltak és 1833-ban történt.
Még itt, a Bodmin Gaolban is a gyermekeket a szüleikkel börtönözték be. Voltak, akik a tífuszban haltak meg, másokat szolgálatba helyeztek, ahol állítólag a ház tulajdonosai gondoskodtak róluk, de a házvezetők fizikailag visszaéltek ezzel és verték őket. A háziasszonyok nagy részét bíróság elé állították a gyermekekkel való visszaélés miatt, és általában börtönbüntetésre vagy halálra ítélték őket. Az anyukák gondoskodtak a kisgyermekekről, míg az idősebb gyermekek a börtönökben dolgoztak. Azokat a gyermekeket, akik saját bűnük miatt voltak ott, kemény munkára kényszerítettek, például a taposómalomban, kender szedésre vagy a kőbányákban való munkára, ha volt olyan a börtön közelében.
A börtönben lévő gyermekek, akár saját maguk, akár a szülők miatt voltak ott, általában szigorúbb bánásmódban részesültek, mint a szülők. A börtönőrök vagy más rabok ellopták az ételeiket, mivel a börtönadagok csak a túlélésre voltak elegendőek, ezért a felnőttek úgy döntöttek, hogy éheztetik a gyerekeket.
A 18. században egy nőt akasztottak fel valami apró bűnért, aki egyik gyermekét még szoptatta, másik pedig a szoknyáján lógott. Az egész család a cellában töltötte életének utolsó napjait, a kivégzésre várva. Azt nem tudjuk mi történt később ezekkel a gyerekekkel. Nagyon valószínű, hogy az idősebbek az utcára kerültek vagy szolgálatba helyezték őket, a kisbabák nővérekhez kerültek, vagy gyakran egy olyan farmerhez, ahol a gyermek nem maradt túl sokáig életben.
 |
| Gyermek a börtönben |
 |
| Egy börtöncella napjainkban |
Robert Brown halálra éheztette a gyermekét. 27 évesen, 1785. márciusában felakasztották.
 |
| Halálra éheztette gyermekét |
Az 1800-as években tilos volt pénzdobálós játékot játszani vasárnaponként. 3 schilling és 4 pennyre bírságoltak 4 fiút, akik vasárnap pénzdobálósdit játszottak.
 |
| A börtön udvara az ablakból nézve |
Bodmin Jail
Cím:
Berrycoombe Rd, Bodmin PL31 2NR
A régi börtönidőkben való barangolás után visszamentünk a szállásra. Az eső és a szél ismét megérkezett az esti órákban, ami éjszaka is folytatódott. Citromsárga jelzés volt egész Cornwall területére érvényben a heves széllökések miatt. Az Ophelia Hurrikán után egy újabb ciklon, a Brian vihar érte el Anglia tengerparti részeit, de szerencsére semmi kárt nem okozott, a kisebb áradásoktól eltekintve.
Kapcsolódó bejegyzések:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése