Oldalak

2020. október 21., szerda

Cornwall - 2. rész - St Nectans Glen és Rocky Valley


2020/09/14 - 2020/09/16.

Egy ködös kirándulás Cornwall északi részén

3. nap

Csodás vízesések

Reggel kinéztem a faház ajtaján és szomorúan tapasztaltam, hogy a köd még mindig nem szállt fel. Olyan hatást keltett így a kemping, mintha egy téli reggel lenne, pedig a hőmérséklet abszolút nem volt téli.



A faházunk

Összepakoltuk a cuccainkat, leadtuk a kulcsot a recepción és 9 óra körül elindultunk megnézni egy vízesést. A látási viszonyok ma már valamivel jobbak voltak, de a köd még mindig nem szállt fel teljesen.


St Nectans Glen

A St Nectans Glen Tintagel közelében található, neve a kornish Glynn Nathan-ból származik, melynek jelentése Nathan erdős völgye. A Trevillett folyó partja mentén húzódik.

A parkolója teljesen fullon volt, mentünk két kört is, de nem találtunk szabad helyet. Tanakodtunk hogy mi legyen, ki volt írva, hogy ha nincs hely, akkor menjünk vissza később, de mi mindenképp látni szerettük volna a vízesést. Végül a parkoló bejáratánál találtunk annyi helyet, hogy jól a szélére húzódva még elfértek tőlünk az autók.

A parkolóból egy jó 20-30 perces sétával lehet eljutni a vízeséshez. Út közben láttunk egy régi kis kutat az út mellett, ez volt a St Piran's Well.


St Piran's kút


Az út első 10 percében aszfaltos utakon haladtunk, majd rátértünk egy erdős ösvényre, mely már a St Nectans Glen kezdete. Onnét még egy újabb 15-20 perc volt a vízesésig.































Az ösvény a vízesésig ingyenes, azonban, ha a vízesést is látni akarjuk, azért már fizetni kell. Egy felnőtt jegy 5,95 fontba kerül. A jegyet az ajándékboltban lehet megvásárolni. Előtte benéztünk a kis kunyhóba, ahol mindenféle tárgyak voltak összezsúfolva, majd megvettük a jegyeket. 

A kis kunyhó belseje





Összesen három vízesés található a St Nectans Glen területén, de a legszebb kétségkívül a legnagyobb. Lépcsős erdei ösvényen haladtunk lefelé, itt-ott néhány szobror díszítette a tájat.











Az első vízesés, amit láttunk, az tulajdonképpen a legnagyobb vízesésnek a teteje, itt azt a részt láthattuk, ahonnét egy kis lyukon a víz előtör, hogy aztán 18 méteres magasságból egy hasadékon át a medrébe hulljon.






Az eslő vízesés nem volt annyira látványos, a víz épp hogy csak csörgedezett benne, esőzések után biztosan sokkal szebb.






A második már szebb volt, de sajnos csak a kilátóból lehetett megnézni, közelebb nem tudtunk menni hozzá.



Végül megérkeztünk a St Nectans Glen legszebb részéhez. Olyan érzésem volt itt, mintha valami titkos helyen lennék, valami természetes rejtekhelyen. Azonban a rengeteg ember jelenléte kiábrándító volt és ez a hirtelen jött érzés egyből szerte is foszlott. A táj itt valóban csodaszép és ha nem lenne fizetős, talán korán reggel el lehetne csípni egy olyan időpontot, amikor senki sincs itt. Úgy adná ki a hely az igazi varázsát.



A St Nectan's Kieve névre hallgató vízesés rendkívül látványos, mely egy hasadékon keresztül jut le a folyómederbe. A hely vonzza azokat a turistákat, akik úgy vélik, hogy "az Egyesült Királyság egyik legszellemibb helyszíne", és a vízesés közelében szalagokat, fényképeket, kis lapos köveket és egyéb anyagokat helyeznek el.



A vízeséshez a folyómedren keresztül vezet az út, de most nagyon könnyen járható volt, kevés víz volt benne. Végülis van annak is előnye, hogy kissé nehézkes megközelíteni, mert így nem bámészkodott az összes itt lévő ember a vízesés előtt. A köd és a rossz fényviszonyok sajnos nem segítettek hozzá, hogy a kép visszaadja a zuhatag valódi szépségét.




A helyiek úgy gondolják, hogy a hatodik században Saint Nectansnak volt egy remetelakja a vízesés felett, ahol ezüst harangot csengetett, hogy figyelmeztesse a hajókat a tengeri sziklák veszélyeire a Rocky Valley torkolatánál, viharok idején. Ezt a mítoszt azonban csak a viktoriánusok alkották meg, valójában a völgynek nincsenek vallási kapcsolatai.














Visszafelé a másik oldalon lévő lépcsőkön mentünk fel, mivel az ösvény egyirányúsítva van.














Van egy kávézó is a területen, ahova szintén érdemes betérni, nagyon szép kerttel rendeklezik. Vettünk egy kávét és valami süteményt, ami nekem annyira nem ízlett.

A kávézó

A kertben ittuk meg a kávénkat. Itt a legérdekesebb látnivaló egy furcsa kis kunyhócska:



A kertből egy lépcső vezet felfelé, ha felmegyünk és balra fordulunk, akkor egy rovarhotelhez jutunk.




A kávézó és a kertje

Rovarhotel

Szintén említésre méltóak a méhecskeházak, amiket fejjel lefelé fektetett cserepekből alakítottak ki, ajtót, ablakokat rajzoltak rájuk és mindegyiket ellátták házszámmal is.




Miután mindent megnéztünk, visszasétáltunk a parkolóba, az erdőn keresztül, amerre jöttünk.








Rocky Valley

Mivel elég korán végeztünk az előző helyen, még mielőtt hazaindultunk volna, megnéztük a Rocky Valley-t, is, melynek jelentése Sziklás Völgy. Nagyon közel van a St Nectans Glen-hez és egy rövid sétával lehet eljutni erre a tengerpart melletti sziklás területre. Kissé bajban voltunk merre keressük az ösvényt, ami odavisz. A Google térképre hagyatkozva megint tévútra vitt, egy kemping bejáratához, ahova ki is volt írva, hogy innét nincs út a Rocky Valley-hoz. Ekkor megnéztem a ViewRangert-ben, ott már jól mutatta az ösvényt és így meg is találtuk. Ha a St Nectans Glen parkolójától még továbbmegyünk Tintagel irányában, van egy erdei útszéli parkolóhely. Ott lehet parkolni, az ösvény pedig az út jobb oldalán kezdődik, mely egy kis iránymutató nyilacskával jelezve is van.

Az út a Trevillett Mill felé haladt, mely ma szállodaként működik. Innét jobbra található az ösvény tovább, a sziklás partszakasz felé.

Trevillett Mill



Láttunk egy nagy pókot, amint épp a hálóját fonogatta:




Kicsivel arrébb egy ugyanolyan pók:




A régi Trewethett malom romjai mellett haladtunk el. Ezt a 18. szzadban gyapjú textiliák gyártására használták.



A malom mögötti sziklafalon két labirintusszerű vésett jel található. Egyesek szerint a bronzkorból származik, azonban újabb kutatások szerint alig 300 évvel ezelőtti fémszerszámokkal faragták bele. Sajnos magát a jelet nem fotóztam le, de ezen a sziklán áll:








Az ösvény végig követi a Trevillett folyót, miközben a völgyben kanyarog, egészen a tengerig, drámai tájakon végighaladva.














A völgyet a Trevillet folyó faragta ilyenné. Kornish neve Duwy, jelentése sötét folyó. A sziklák egyszerűen lenyűgöző látványt nyújtanak.












A tenger felé közeledve egy látványos vízesést is megcsodálhattunk:












Fent a sziklák tetején egy vadnyúl legelészett:

































Szívesen maradtam volna még itt egy kis ideig, de nem akartunk túl későn hazaérkezni, úgyhogy miután kifotóztuk magunkat indultunk is vissza a kocsihoz.













Trevillett Mill

A Rocky Valley úgy volt a programok között, hogy ha lesz rá idő megnézzük, ha nem akkor nem, ahhoz képest nekem nagyon tetszett, sőt talán ez tetszett a legjobban azok közül amiket ezalatt a két nap alatt láttunk. Azt nagyon sajnáltuk, hogy a köd kissé keresztbetett nekünk, de így is nagyon szép volt minden, napsütésben meg biztosan mégszebb lett volna.





Kapcsolódó bejegyzések:








Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése