2020/08/31 - 2020/09/05.
Észak-Skócia
6. nap
Búcsúzás északtól
Reggel 7 óra környékén keltünk, ez volt az utolsó napunk, ma már indultunk hazafelé és szét kellett szedni a sátrat. Út közben még meg akartuk nézni a Dunrobin kastélyt, ahol sólyomröptetések is szoktak lenni, tehát ha pár órát ott akartunk tölteni, akkor legkésőbb fél 10-kor el kellett indulnunk, mert innét másfél óra az út a kastélyig. Szóval mivel ilyen terveink voltak, időben el kellett kezdenünk a sátorbontást.
Kinéztem a tengerre. A fókák megint ott voltak és ketten ismét a parton. Most kihasználtam az alkalmat, hogy úgysem szeretik, ha segítkezek a sátorbontásban, de azért megkérdeztem kell-e segítenem. A válasz az volt, amire számítottam, úgyhogy már rohantam is le hozzájuk. Nem terveztem ma reggelre, de muszáj volt még utoljára. Ezúttal a hosszabbik úton mentem, így nem is igazán vettek észre, csak amikor már lent voltam, de most nem mentek be rögtön a vízbe, azonban szemmel tartottak, hogy nem-e megyek hozzájuk túl közel.
Még utoljára két kép a partról:
Mire visszaértem teljesen le volt bontva a sátor, már csak össze kellett hajtogatni. Néhány perc múlva el is tudtunk indulni.
Dunrobin kastély
/Dunrobin Castle/
A skóciai utazásunk előtti nap gyorsan vettem Historic House-os tagságot, hogy ingyen bemehessünk a Dunrobin kastélyba, gondoltuk most egy évig kipróbáljuk ezt is, aztán meglátjuk érdemes-e tovább előfizetni. Ide nem kellett előre jegyet foglalni, csak besétáltunk, felmutattuk a tagságinkat, elmondtak 1-2 lényeges dolgot és már mehettünk is be megnézni a kastélyt.
A Dunrobin-kastély Skócia legnagyobb épülete az Észak-Felvidéken, 187 szobával. Nagy-Britannia egyik legrégebbi, folyamatosan lakott háza és évszázadok óta a Sutherland grófok székhelye. Az írásos emlékek 1401-ben említik először, mint Sutherland IV. grófjának várát. A Sutherland család jelképe a Nagy Macska /Great Cat/, ebből származik a Felföld északkeleti vidékének neve: Caithness. Azonban a vár történelme még ennél is korábbra nyúlik vissza, egészen a 13. századig. A középkori várat a 17. században kibővítették és két új szárnyat építettek hozzá, így jött létre a ma is látható L alakú épületegyüttes. Az új részeket egy széles torony kötötte össze a középori várral.
A kastély szobáiban és termeiben értékes bútorokat és festményeket őriznek, valamint számos becses tárgy idézi fel a család történelmét.
A régi biliárdszobában ma a családi örökségek és az ünnepi öltözetek láthatók. A biliárdasztal a folyosón kapott helyet, ahol a boltívek alatt trófeák díszítik a falat.
Az elegáns ebédlő az 1915-ös tűzvész után nyerte el mai formáját. Falait fakazetták borítják, tetejüket olasz eredetű frízek díszítik. A teremben számos családi portré látható.
A következő teremben főleg zenei eszközöket láthattunk:
A első emeleti falfülkében áll, a kastély egyik tornáyban ez az óriási ezüstkehely:
A tűzvész után a szalon két kisebb szoba helyére került. Az így létrejött tágas nappaliból nagyszerű kilátás nyílik a kertre. A falakat 18. századi falikárpitok díszítik Diogenész életéből vett jelenetekkel, a bútorzat XV. Lajos korából származik.
A könyvtárban központi helyet foglal el Eileen hercegnő portréja, aki Sutherland V. hercegének volt a felesége. A 10.000 kötetnyi könyv között sok ritkaság van, illetve kuriózumnak számít a Johnstone cég által készített hatalmas földgömb is.
Sajnos nem minden szoba volt nyitva, nekünk úgy tűnt, hogy a nagy részét nem nézhettük meg, de amiket láttunk az szép volt. Sajnálom azért, hogy nem jutottunk be minden helyiségbe, a vírus miatt csak a vár egy része látogatható.
Benéztünk a kávézóba, az is nagyon jól nézett ki, a falakon itt is vadásztrófeák voltak.
 |
| A kávézó |
Fél 12-kor kezdődött ez első sólyomröptetés, úgyhogy a kastélyból rohantunk le a kertbe, a röptetés helyszínére.
Pont akkor kezdődött mire odaértünk. Egy fickó bemuttatta a madarat, elmondott róla pár dolgot, majd egy rövid kis röptetés következett, de túl rövid volt és nem is igazán látványos. Ennek ellenére hatalmas élmény volt ezeket a madarakat ilyen közelről látni.
A végén finom csirkefalatokkal jutalmazták a madarat és végignézhettük, amint belakmározza.
A röptetés óránként volt és kb. 20-30 percig tartott. Az első produkció utáni szünetben megnéztük a kiállított madarakat, mindegyik másfajta sólyom volt és gyönyörűek.
Az egyik sólyom nagyon izgága volt, mondta a fickó, hogy ő még nagyon új, még nem szokta meg a fogságot. Folyton el akart repülni és ugrándozott ide-oda.
A következő röptetésig még volt egy kis időnk, ezalatt szétnéztünk a kertben. Innét nagyon szépen rá lehetett látni a kastályra, mely sokkal szebb arcát mutatta, mint a parkolóból. A kastély magasba törő kúpos, csipkézett tornyaival hasonlít egy francia chateâu-ra, melyet Charles Barry, a westminsteri parlament építésze alakított 1850-ben, Sutherland II. hercegének megbízásából. Ekkor vált a kastélyból főúri rezidencia. A kert is alakításokon ment keresztül, melyet mesterséges tavak és szökőkutak díszítenek, versailles-i mintára. A várat az első világháború idején tengeri kórházként, 1965 és 1972 között fiú bentlakásos iskolaként használták.
Bementünk a kávézóba venni egy kávét és valami süteményt is, de az nem volt túl finom. Elég nagy sor állt, úgyhogy mire sorra kerültünk ismét rohanhattunk a röptetésre, de még pont odaértünk. A kávét és a sütit elvitelre hoztuk, de csak a röptetés után fogyasztottuk el. Ennél is ugyanaz volt a menet, mint az előzőnél, bemutatták a madarat, egy rövid röptetés, majd etetés.
Ezután megnéztük még a kert hátralevő részét, amit nem láttunk, majd bementünk WC-re. Mire kijöttünk eleredt az eső. Beálltunk egy sűrűbb alagútszerű sövény alá, itt kevésbé ért minket az eső. A harmadik röptetés kezdetére szerencsére elállt.
Ez a madár kisebb volt, mint az előző kettő, de iszonyatosan gyorsan repült. Figyelmeztette is a fickó a nézőket, hogy ha látjuk, hogy felénk tart, ne mozogjunk, mert az álló akadályt gond nélkül kikerüli, de a mozgásnál nem biztos, hogy lesz annyi ideje. Olyan sebességgel repült, hogy a fényképezőgéppel sem tudtam követni, nagy szerencse kellett hozzá, ha valaki tudott fotót csinálni róla.
Észrevettük, hogy van itt egy bagoly is, azt az előbb, amikor a madarakat megnéztük, nem is láttuk. Most odamentünk lefotózni azt is.
Még néhány kép a kiállított madarakról:
Még lett volna egy röptetés, de azt már nem vártuk meg, mert innen még nagyon sokat kellett utaznunk hazáig és újra eleredt az eső is. Egy múzeum is tartozik egyébként a kastélyhoz, ami sajnos most nem volt nyitva. Ha jól tudom ott különböző kitömött állatok vannak kiállítva. Azt pedig szívesen megnéztem volna.
 |
| A múzeum |
 |
| Hatalmas levelű növény a lépcső mellett |
Ennyi volt a mostani skóciai kiruccanásunk. Utólag úgy éreztük kissé egyhangúra sikerült, túl sok volt a tengerpart és kevés a szárazföld, de ennek ellenére, amiket láttunk, az mind nagyon szép volt. Nem sikerült mindent megnézni, ahhoz azért kicsit több idő kellett volna és sokminden sajnos zárva volt, pl. a Mey Kastély, amit még szívesen megnéztünk volna, de csak a kertje volt nyitva és arra is időpontot kellett foglalni, de amikor néztem, 1 héttel az utazás előtt, már egyik napra sem volt szabad hely.
Néha iszonyatos hasonlóságot éreztem Izlanddal, időnként kissé az az érzés fogott el, mintha ott lennék, de persze Skócia azért mégis más. Mindenesetre hatalmas élmény volt ennyire északon lenni.
Kapcsolódó bejegyzések:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése