2020/09/14 - 2020/09/16.
Egy ködös kirándulás Cornwall északi részén
1. nap
Megérkezés a kempingbe
Délelőttös műszak után egyből indultunk is le Cornwallbe. A következő két napra nem mondtak esőt, gondoltam, akkor nagy baj nem lehet, de tévedtem... Itthonról nyári melegben indultunk el, ránk rohadt a ruha, egész úton meg lehetett sülni. Egy helyen megálltunk, kb. fál útnál, inni egy kávét, majd indultunk tovább. Ahogy Cornwallhez közeledtünk a levegő kezdett lehűlni. Már sötét volt, amikor rákanyarodtunk az utolsó szakaszra, a szűk egysávos kemping felé vezető útra. Én csak azon imádkoztam, ne jöjjön velünk szembe senki, de szerencsére nem. Alig láttuk az utat, a GPS-en kellett figyelni, hol jönnek a kanyarok. Szerencsére jól ki volt táblázva, hogy a kemping merre található. Követtük ezeket a táblákat. Hamarosan meg is találtuk.
Woodview Campsite
Hosszas keresgélés után akadtam rá erre a kempingre, ahol végre le tudtam foglalni egy faházat 3 főre. Volt egy kis gond azzal, hogy írtam nekik még foglalás előtt, hogy este 9-10 óra környékén érkeznénk és ez megoldható-e. Először azt írták, hogy 8-ig oda kellene érni, aztán mikor írtam, hogy az nem fog menni, ha nem oldható meg a későbbi érkezés, akkor le se foglalom. Persze, rögtön meg lehetett oldani, akkor majd kint hagyják a kulcsot.
3 nagyobb faház van a kempingben, én a Swallows, azaz fecske névre hallgatót foglaltam le. Mikor megérkeztünk ki volt világítva, csak ebben az 1 faházban égett a villany, sejtettük, hogy ez lesz a miénk. Mellette volt hely parkolni is, a faház ajtaja nyitva volt, a kulcs az asztalon. Nagyon tágas volt a hely, egy dupla faágy és egy szimpla emeletes ágy volt benne, egy nagy asztal 4 székkel, mikro, vízforraló, radiátor és minden fontosabb dologgal felszerelve. Nagyon tetszett. Hálózsákot magunknak kellett vinni, ágyneműt nem kaptunk, de annyi baj legyen. Faházakban általában amúgysem adnak sehol.
Nem maradtunk fenn sokáig, én hamar elaludtam. A radiátort nem kapcsoltuk be, mert így sem volt hideg, sőt éjszaka még melegünk is volt.
2. nap
Egy ködös nap
9 óra körül ébredtünk fel, 11-re volt jegyünk a Tintagel kastélyba, ami innét majdnem 1 óra, úgyhogy 10-kor el kellett indulnunk. A recepción szóltunk, hogy itt vagyunk és megköszöntük, hogy kint hagyták a kulcsot. Megreggeliztünk és elindultunk Tintagel felé.
Tintagel
Tintagel talán a leghíresebb falu Cornwall-ben. Az itt található Tintagel kastély Artúr király és a kerekasztal lovagjainak története miatt vált híressé, ezért és a tengerparti túrázási lehetőségek miatt Tintagel falva rendkívül sok turistát vonz.
Több parkoló is van a faluban, mi a várhoz legközelebb lévőben parkoltunk, az volt a legolcsóbb. Ingyenes parkolót nem találtunk.
 |
| Kilátás a parkolóból |
A kastélyhoz egy kb. 10 perces gyalogút vezet. Itt még nagyon jók voltak a látási viszonyok.
 |
| Camelot Castle Hotel a hegy tetején |
Rengetegen akartak a várba bejutni, legalább fél órát várakoztunk, mire sorra kerültünk. Ezalatt olyan szinten beterítette Tintagelt a ködfátyol, hogy egyre kevesebbet lehetett látni. Először még jól is nézett ki, ahogy a hegyet beteríti a felhő, de aztán egyre több jött és ekkor már sejtettük, hogy ebből nem fog kisülni semmi jó. Azért reménykedtünk benne, hogy hamar eloszlik, de sajnos egész nap tartott.
Tintagel kastély
/Tintagel Castle/
Végre bejutottunk. A pénztárnál kérték a jegyeket és az English Heritage kártyánkat. Most a vírus miatt csak előre foglalt időponttal lehet a kastélyt látogatni.
A Tintagel várnak ma már csak a romjai láthatók. Régen a helyén egy római település állt, de a ma látható romok eredetije a 13. században épült, Reginald de Dunstanville építette, régies stílusban, hogy még idősebbnek tűnjön. Azt remélte, hogy így elnyeri a gyanakvó kívülálló cornwalliak bizalmát. A várnak nem volt valós stratégiai értéke. A Reginaldot követő grófok nem foglalkoztak a várral, így az hamar elromosodott, már a 14. században.
A kastély további romjaihoz egy hídon lehet átjutni, amin átmenni nem olyan félelmetes, mint ameilyennek elsőre tűnik. Szép kilátás nyílik innét a sziklás partra, persze, amikor lehet látni belőle valamit...
A viktoriánusok idején alakult ki a kapcsolat Artúr király és a rom között. A település neve az 1850-es évekig Trevena volt, ekkor változtatták Tintagelre, ami kapcsolatot teremt a falu és a legendakör között. Geoffrey of Monmouth a 12. században azt állította, hogy a Tintagel Headnél álló vár volt az a hely, ahol Uther Pendragon király elcsábította Igraine cornwalli királynőt, míg férje, Gorlois, valahol máshol egy ostromban vett részt. Így fogant meg Artúr király és Alfred Tennyson szerint itt is született. A későbbi, Artúrhoz kapcsolódó történetekben a vár a király fő szálláshelye volt. Azonban a 20. század elejei ásatások során megállapították, hogy Tintagel valójában egy kelta monostor, és nem egy Artúr korából származó hely. 1998-ban tévesen egy Atrhur kövének hitt követ fedeztek fel, ez újra felélesztette a legenda valóságtartalmának reményét.
Tintagel tengerpartján rengeteg a devoni pala, amit tetőfedéshez bányásztak. A víz türkizkék színét is a palának valamint a sónak köszönheti, mely sok ónt tartalmaz. Ez a jelenség erős napsütésben látható, meleg víznél. Lent egy vízesés is található, melyet a vár után közelebbről is megnéztünk.
Följebb láthatóak a régi település maradványai, itt már nagyon ködös volt minden, ha lenéztünk már csak a fehérséget láttuk alattunk.
A Tintagel Head tetjén Artúr király szobra látható, kissé furcsa megközelítésben. Én elneveztem félembernek. Ha arra gondolunk, hogy Artúr létezését a mai napig nem tudták bizonyítani, ez a szobor nagyon is helytálló. A hézagos kialakítása miatt olyan hatást kelt, mintha létezne is, mintha nem is.
 |
| Ilyenek voltak a látási viszonyok |
 |
| Az alattunk lévő part teljesen ködben |
 |
| A kápolna romjai |
A vírus miatt egyirányúsították a kastály területén az útvonalat, kifelé csak a lépcsőkön lehetett lemenni, a régi hídon át, melynek volt egy elágazása, az vitt le a sziklás parthoz. Természetesen mi arra mentünk.
Megnéztük azt a vízesést, amit felülről már láttunk. Átmásztunk a sziklákon, hogy közelebb tudjunk menni hozzá és hogy az előtte álló emberek ne legyenek benne a képben.
A kastély romjai alatt elhelyezkedő sziklák egyikében található Merlin barlangja. Nevét Artúr varázslójáról, Merlinről kapta. Apály idején látogatható, dagálykor viszont víz alá kerül. Mi még pont időben mentünk, bár a víz egyre jobban jött kifelé.
Apálykor lehet, hogy egészen a barlang végéig el lehet menni, most már a végénél túl sok volt a víz.
A partról csak ugyanarra lehet visszamenni, amerről jöttünk, ami egyébként nem egyszerű, mert az első lépcsőfokok nincsenek túl jó állapotban és át kell mászni néhány sziklán.
Felmentünk még egy kilátóhoz:
Megéheztünk, jó lett volna enni valamit, de a kis büfében a part mellett csak édességek, kévá és fagyi volt. Az ajándékboltba azért benéztünk. Nagy kísértést éreztem, hogy megvegyen a félember kicsinyített mását, az Artúr szobrot, amit fent láttunk a kastély kertjében, de túl drágának találtam és lebeszéltem magam róla.
Még mielőtt visszamentünk volna a parkolóba, átmentünk a kis fahídon, amit már idefelé jövet is kiszúrtunk és a kiírás szerint valami templomhoz vezetett az ösvény. Elmentünk egy darabig, de aztán visszafordultunk.
Tintagel városnézés
Elindultunk keresni valami gyorséttermet, amit összekötöttünk egy kis városnézéssel. Tintagelt egyébként nem csak a vár miatt érdemes felkeresni, maga a falu is nagyon szép és látványos.
Leghíresebb épülete a régi posta, amit a 14. században építettek. A 19. századtól működött postaként, ma pedig a National Trust tulajdonában van. Sajnos a vírus miatt most nem látogatható.
 |
| A régi posta épülete |
 |
| Tintagel Metodista Temploma |
Végigmentünk Tintagel fú utcáján, de egy normális gyorséttermet se találtunk. Elindultunk visszafelé, mostmár mindegy volt, csak együnk valahol. Megnézegettük az éttermek ajánlatait.
Végre találtunk egy helyet, aminek az étlapja nagyon kecsegtető volt. Bementünk, felvették egyikünk adatait /a vírus miatt/ és leültettek minket az egyik asztalhoz. Csirkét választottunk krumplival, én kék sajtosat, a többiek barbecue-sat. Már rég nem ettünk étteremben ilyen finomat. Ahhoz képest, hogy mennyit kerestük hol együnk, végül a legjobb helyet választottuk. A kiszolgálással azonban nem voltunk elégedettek, nagyon lassúak voltak. Mikor végeztünk, vártuk, hogy odajöjjön valaki és kérjük a számlát, de nem nagyon hederítettek ránk, míg végül az egyik mondta, hogy most a kasszánál kell fizetni. Arra is vártunk vagy 10 percet, pedig csak 2 fickó volt előttünk. Iszonyatosan lassúak voltak.
Képek az étteremről:
Jóllakottan sétáltunk visszafelé a kocsihoz. Közben még benéztünk pár ajándékboltba, amiből volt választék bőven. Az egyikben találtam preparált rovarokat átlátszó műgyantába öntve, és most le volt akciózva, vettem is rögtön 3-at, én imádom az ilyeneket.
Tintagel után Boscastle felé vettük az irányt, itt nemcsak a falut, hanem a közelben lévő vízesést is meg szerettük volna nézni. Van egy nagy parkoló a központban, ha jól emlékszem ez is fizetős volt. Ezután elindultunk a kikötő felé, onnét vezet egy gyalogút a vízeséshez. A köd nem akart feloszlani, még mindig rosszak voltak a látási viszonyok.
Boscastle a Valency folyó mellett fekszik, mely a tengerbe ömlik. Többször is szenvedett már árvízkárokat. A folyó mindkét oldala a National Trust tulajdonában van. A falu végén, ahol a folyó a tengerbe ömlik van egy kikötő. A part 33 kilométeres szakaszán belül ez az egyedüli természetes móló. A falu régebbi részei a kikötőt veszik körbe, amit két kőfal véd. Egyben ez a terület a település leglátogatottabb és legszebb része is.
Egy kis mellékutcában két nőt pillantottunk meg, középkori ruhába öltözve, az egyikük Hófehérke volt. Barátunk szokott modelleket fotózni, ezért megkérdezte tőlük, hogy csinálhat-e róluk képet. Én nem pofátlankodtam oda, de a hídnál hátulról lencsevégre kaptam őket, így egy távoli képet tudok róluk mutatni. A kép nagyon jól mutatja, hogy a falunak mennyire középkorias a hangulata, a két beöltözött hölgy teljesen beleillik a képbe.
 |
| A kikötő |
Először elsétáltunk egészen a Warren Point-ig, mert azt hittük innét halad tovább a gyalogút a vízesés felé.
 |
| Warren Point |
Ahogy a Warren Pointtól jobbra fordultunk, nemsokára elfogyott az ösvény, illetve a sziklák szélén látszott egy további út, de nagyon a szélén kellett volna menni, ezt így ilyen látási viszonyok között nem akartuk bevállalni. Ekkor megnéztem a térképet és akkor láttam, hogy még a Warren point előtt lennie kell egy ösvénynek, ami leágazik. Visszafordultunk és megkerestük.
Az ösvény valóban ott volt, bár kissé beleveszett a környezetébe, nem csoda hogy először csak úgy elmentünk mellette. Ez fölfelé vezetett a hegy tetejére. Föntről szép rálátás nyílt a kikotőre:
A part mentén haladtunk végig, de nem volt túl látványos a táj, a tengerre nem láttunk le, a gyalogút pedig egyhangú volt, egy vékony kis ösvény, bal oldalt bokrok, jobb oldalt kőfal. Az köd néha elkezdett szitálni, eléggé idegesítő volt.
Rengeteg pók élhet ezeken a bokrokon, ugyanis azt vettük észre, hogy mindegyik tele van pókhálóval. Itt még csak vékony hálókkal szőtték be, de ahogy haladtunk előrébb, vastag, sűrű szövésű pókhálókat is láttunk.
Pentargon vízesés
/Pentargon Waterfall/
A South West Coast Path-on haladtunk végig, a Google térkép is nagyon jól mutatja ezt az útvonalat. A Pentargon vízesésnél le kell kanyarodni az alsó ösvényre és lemenni a part felé. Ott megláttuk a vízesést, pedig már azt hittük nem is fogjuk megtalálni. Sajnos nem látszik túl jól, a partra nem vezet útvonal, így csak a sziklák tetejéről lehet megfigyelni. Még mindig nagy volt a köd, egész úton idefelé azon gondolkoztunk, vajon fogjuk-e látni tőle, de valamennyire azért látható volt.
 |
| Pentargon vízesés |
Elindultunk visszafelé, egy darabig azon az úton, amin jöttünk, majd az egyik helyen kimentünk az aszfaltos útra és úgy sétáltunk vissza a faluba. Így egy kicsit rövidebb volt és amúgysem szeretem kétszer ugyanazt az utat végigjárni.
Az aszfaltos út mellett megláttunk egy ösvényt, ami párhuzamosan futott vele az erdő szélén, inkább azon folytattuk tovább, mert rossz volt kitérni mindig az autók elől.
Mostanra kissé felszállt a köd és újra végigfotóztuk a folyó menti helyeket, valamint a másik oldalát is megnéztük és elsétáltunk egészen a kikötőig.
Itt található a Varázslatok Múzeuma is. Ezt speciálisan a varázslással és wiccával kapcsolatos tárgyak világszerte történő gyűjtésére, bemutatására hozták létre. Nagyon szerettük volna megnézni, de ez is zárva volt a vírus miatt. Kívülről azért csináltunk róla néhány képet:
Végül megnéztük közelebbről azt a kis mellékutcát, ahol odafelé menet a két beöltözött nőt megláttuk. Ez a kis utcácska igazi középkori hangulatot árasztott.
Végül visszamentünk a parkolóba, már kezdett sötétedni. Illetve még előtte beugrottunk a boltba, hogy ne kelljen máshol megállnunk, de ebben a boltban nem volt túl sok minden. Sebaj, beértük azzal, ami volt.
Cornwallban ma sem csalódtunk, csak az időjárás ne tett volna nekünk keresztbe. Így is nagyon szép volt, amiket láttunk, szép időben meg mégszebb lett volna.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése