2020/08/31 - 2020/09/05.
Észak-Skócia
5. nap
Kastélyok nyomában
Van egy erdő kb. 5 perces autóútra a kempingtől és jött egy ötlet, hogy mi lenne ha hajnalban kimennénk oda sétálni, hátha látunk baglyot vagy valami kisebb állatot. Megbeszéltük, hogy ma reggel 5-kor felkelünk és elindulunk az erdőbe. Beállítottam 5-re az ébresztőórát, én nagyon rosszul aludtam, egész éjszaka fújt a szél és esett az eső, nem sok jóra számítottam a hajnallal kapcsolatban. Még 5 órakor is esett, felébredtünk, de így nem volt értelme elindulni, visszaaludtunk, hogy majd egy óra múlva megnézzük, hátha addigra eláll az eső. Akkor már nem esett, de nagyon sötét volt még, alig láttunk volna valamit. Ismét toltuk egy fél órával, akkor már felkeltünk, az eső épp nem esett, úgyhogy végül elindultunk. Út közben még esett pár csepp, de mire odaértünk a parkolóba, elállt.
Dunnet erdő
/Dunnet Forest/
A Dunnet forest Nagy Britannia szigetének legészakabbi erdeje. Az Erdészeti Bizottság 1954-ben vásárolta meg ezt a földterületet és akkor kezdtek el rajta fákat telepíteni. Az eredeti terv az volt, hogy sokkal nagyobb erdőt hozzanak létre, ami elnyúlik egészen Castletownig, de ez nem jött létre. 1984-től a Skót Természeti Örökség kezébe került az erdő, akik folytatták a fák telepítését. Az erdőt szitka luc és különböző hosszútűlevelű fenyők valamint platánok uralják.
A Walkhighland oldalán találtam egy túrát, mi azt az útvonalat jártuk végig. A túra GPX file-ja is arról az oldalról tölthető le.
 |
| A térkép |
Túra táv: 2,44 mérföld /4 km/
Minimum szükséges idő: 1 óra
Legmagasabb pont: 42 m
Legalacsonyabb pont: 15 m
Nehézségi fok: könnyű
Parkoló: Dunnet Forest car park
A parkolóból rá lehetett látni a Dunnet beach homokbuckáira. Eredetileg az volt a terv, hogy az erdei séta után megnézzük ezt is, de addigra újra eleredt az eső és elvetettük az ötletet.
 |
| A Dunnet Beach homokbuckái |
A Dunnet erdő parkolója ingyenes, innét elindulva elhaladtunk egy információs tábla mellett, majd a sárga jelöléseket követtük a séta legnagyobb részében.
A kiterjedt, nyilvánosan hozzáférhető erdőterület ritka a világ ezen részén, ezért az erdő fizikai fejlődésével párhuzamosan nőtt a jelentősége is, egyre több helyi és turista kezdte látogatni valamint oktatási erőforrásként is nagyszerű volt, főleg miután kiépítették az ösvényeket, amiket folyamatosan karbantartanak.
Az erdőben fából faragott szobrok találhatók itt-ott elszórva, ami nem csak kellemessé, de érdekessé is tette a sétánkat.
Az erdő hosszú távú jövője sajnos erősen fenyegetett, ugyanis, ahogy a fák nőnek, egyre inkább elérik azt a magasságot, amely sebezhetővé teszi őket a széllökések által, különösen egy ilyen kitett helyen. Ahogy sétáltunk, azt hittük ez egy nagyon régi erdő, a rengeteg kidőlt fa, mind erről árulkodott, de nem erről van szó, csupán csak az északi zord körülményeket viselik nehezen. Ezáltal kissé olyan, mint egy kisérteterdő, éjszaka biztosan nagyon félelmetes lenne, valószínűleg ilyenkor hajnalban is féltem volna, ha egyedül vagyok. Ahogy a szél fújta a fákat, folyamatosan apró recsegéseket, morajlásokat lehetett hallani, valóban olyan volt, mintha kisértetek laknák.
Talán kevesen tudják, de a bogáncs Skócia nezeti virága. Egy legenda kering arról, hogy miért pont ezt a növényt választották. Alvó skót harcosok táborába egyszer egy skandináv sereg tört be, hogy álmukban támadják meg őket. Ekkor az ellenség egyik katonája egy bogáncsra taposott és a tüskés növény megszúrta a lábát. Ekkor elkezdett kiabálni, amire a skót tábor felébredt. Így a bogáncs mentette meg őket a betolakodóktól, ezért nemzetük jelképévé fogadták. Azonban, hogy ennek a történetnek van-e valami valóságalapja azt senki sem tudja. 1687-ben III. Jakab megalapította a Bogáncs lovagrendet, mely Skócia legősibb és legnemesebb rendje lett.
Ez a virág nemcsak kertekben, parkokban és réteken található meg, hanem szinte mindenhol Skócia területén, a futballcsapatok címereitől kezdve a helyi vállalkozásokon át a nagyobb szervezetekig és vállalatokig, a rendőrök egyenruhájáig mindenhol ott van.
 |
| Bogáncs |
Továbbra is a sárga jelzéseket követtük. Nem minden része volt szép az erdőnek, helyenként sok kidőlt fa volt, de volt sok újonnan ültetett kis csemete is és látszik, hogy foglalkoznak az erdővel és megpróbálják megóvni a pusztulástól.
Az egyik részen csodálatosan friss és üde zöld fenyőket láttunk, nagyon érdekes kinézetük volt, még nem is láttam ilyeneket korábban.
Megérkeztünk egy területre, aminek a környékén több faszobor is állt. Nagyon jól néztek ki.
Innentől figyelmen kívül hagytuk a sárga jelzéseket és a Log Cabin feliratú útjelző tábla felé vettük az irányt.
A Log Cabin egy nagyon mutatós kis faház az erdő közepén. Amolyan kis tündérházikónak tűnt. Bementünk szétnézni, a falakon rengeteg információ található az erdővel kapcsolatban, ezen kívül sok plüssjáték látható, mintha valami gyerekmegőrző helyiség lenne. A faház készítésének céljáról nem sokmindent találtam, mindenesetre kiválló menedéket kínál egy esős napon.
A faház közelében is van néhány faszobor, egy farönkből kikandikáló medve, a másik oldalon pedig egy fából faragott sas.
A sasszobor melletti ösvényen haladtunk tovább, majd egy elágazásnál találkoztunk a főúttal, itt jobbra fordultunk, majd a következőnél balra a "Original All-abilities Trail" felirat irányába.
Hamarosan megpillantottunk egy fából készült szilofont, ami valóban zenélt, kipróbáltuk. Itt volt néhány faágból készült wigwam is és a közelben egy bagoly szobor.
Valahol állt itt az erdőben három kék, faragott totem, amiket nagyon szerettem volna látni, de sajnos már nem voltak sehol. A darabjait láttuk csak az egyik helyen, kivágott fák közé górva. Valószínűleg nem bírták a zord időjárást.
Az elágazásnál balra tartottunk és ezúttal a piros jelöléseket követtük, egészen az erdő széléig, ahol balra fordultunk. Ez a séta utolsó szakasza, itt ismét több szobor mellett is elhaladtunk, majd végül visszaérkeztünk a parkolóba.
Nagyon kellemes volt ez a reggeli séta, nem bántuk meg, hogy eljöttük. Az ébredő természet nagyon szép tud lenni, én imádom a hajnalokat, csak kár, hogy korán kell hozzá kelni.
Följebb említettem, hogy a séta után meg akartuk nézni a homokdűnéket, de már az utolsó szakaszon elkezdett cseperegni az eső, mire visszaértünk a parkolóba pedig már szinte szakadt, úgyhogy a homokbuckák ismét elmaradtak. Tudtam, hogy már nem is lesz rá több alkalom, hiszen holnap végetér a skóciai utazásunk, úgyhogy kénytelen voltam belenyugodni. Visszamentünk hát a kempingbe, reggel 9 óra környékén érünk vissza. Megreggeliztünk, majd kinéztem a sátorból vannak-e fókák a vízben. Legnagyobb meglepetésemre minden tele volt fókákkal, igaz csak a fejük látszott ki a vízből, de sokan voltak és ráadásul kettő kint volt a parton. Fogtam a fényképezőgépet és lementem megnézni őket közelebbről. A rövidebb úton mentem, le a meredek domboldalon, így viszont hamar ki is szúrtak és amint látták, hogy nagyon közeledek, be is mentek a vízbe. Messziről azért sikerült róluk csinálnom képet.
Hosszú percekig figyeltem, ahogy a vízben úszkálnak, néha kicsit közelebb jöttek, majd ismét távolabb. Sajnos a vízből már nem jöttek ki, de így is sikerült néhány jó képet csinálnom róluk:
Ha már itt voltam a parton, a sziklákat is lefotóztam ismét, akárhányszor jöttem, mindig máshogy mutattak, attól függ milyen volt az idő és a fényviszony, valamint hogy a nap melyik szakaszában jártunk.
Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy a semmiből előtűnt egy sólyom vagy sas és hirtelen egy kismadár után eredt. Annyira gyorsan történt, hogy az eseményeket sem bírtam követni, így nem tudom végül elkapta-e, csak azt láttam, hogy a ragadozó madár végül elrepült a hegyek felé és ott valahol leszállt, de akkor szem elől tévesztettem. Csak egy sötét képet sikerült csinálnom róla.
Még sokáig el tudtam volna nézelődni a fókák és a madarak között, de ideje volt már elindulni valamerre, úgyhogy visszamentem a sátorba. Többiek már elkészültek, de miután elmeséltem nekik mit láttam lent a parton, ők is meg akarták nézni, úgyhogy mielőtt elindultunk volna mai utunkra, még lementünk együtt is a fókákhoz.
Freswick kastély
/Freswick Castle/
Mai utunk első állomása a Freswick kastély volt. Keveset tudtam róla és csak a térképen való böngészés közben találtam rá. Azt hittem ez is csak egy part menti romos kastély, de tévedtem. A Google térkép a legrövidebb úton akart odavinni, de a végén egy kis utcára kellett volna bekanyarodni, ami a kastélyhoz vitt. Az utca elején ki volt írva, hogy a kastély zárva van és hogy az utcára csak az ott lakók mehetnek be. Tanakodtunk, hogy mi legyen, míg végül behajtottunk és megálltunk az út szélén közel a kastélyhoz. Féltünk, hogy valaki szólni fog, de egy lelket sem láttunk. Az út mellett állt egy félig leomlott kis kerek broch is. Mögötte, kissé beljebb, pedig egy romos négyszögletű épület.
Mint kiderítettem, a Freswick kastély egy magánház. Szobákat is szoktak kiadni vendégeknek, 6 fürdőszobás hálószobával rendelkezik. Állítólag a kastély látogatható, de erről nem találtam sokmindent, elképzelhető, hogy csak az itt megszálló vendégek nézhetik meg. Most mindenesetre úgy tűnt, hogy senki sincs benne.
Elmentünk egész a bejáratig, ott a kapun be tudtunk nézni, de csak a kertet láttuk és a bejárathoz vezető lépcsőt. Vannak kissé leomlott, romosabb részei is, de nemrég a két fő épületet teljesen felújították.
 |
| A kastély kertje |
 |
| A kastély bejárata |
Nybster broch
A Google térkép kissé megtréfált minket, mert a Nybster broch-nak van egy parkolója, de a navigáció valamiért nem oda vitt. Onnét is láttuk az útról a romokat, de utat nem találtunk a part felé. Először gyalog próbáltunk keresni valami lejáratot az ősi Nybster falu romjai felé, de eleredt az eső és feladtuk. Inkább visszamentünk a kocsihoz és elindultunk visszafelé, amerről jöttünk, hátha látunk valami parkolót a közelben. Persze mire visszaértünk a kocsihoz jól meg is áztunk. Ez a nap ilyen volt, hol eleredt az eső, hol elállt, hol kisütött a nap, hogy iszonyatosan hideg lett egyik percről a másikra és feltámadt a szél. Szóval ma kaptunk hideget meleget, ami az időjárást illeti.
Megláttunk egy mellékutcát és láttuk, hogy ott egy másik kocsi is parkol, gondoltuk megnézzük, hátha ez a Nybster broch parkolója. És igen. Onnét lehet végigsétálni a part mellett, egészen a Nybster broch-ig. Több régi építményt is megfigyelhettünk, nagyon érdekesek voltak, de valószínűleg ezek már később épültek ide.
A parkolóból vezet egy ösvény a partra, ahol egy régi halászház maradványai láthatók.
A broch-hoz a sziklák feletti ösvényen lehet eljutni. Ez a partszakasz is gyönyörű, szebbnél szebb sziklaképződményekkel.
A broch mögött található építmény a Mervyn’s Tower a késő 19. század végén épült. Sir Francis Tress Barrynak köszönhető, aki először tárta fel a broch-ot. Az unokaöccse emlékére építette és valószínűleg az ásatás során eltávolított köveket használta. Ettől tűnhet úgy, hogy sokkal régebbi.
A Nybster broch sziklák tetején ül, a maradványok jól láthatók és bár nem emelkednek túlságosan a föld felé, helyén még mindig rengeteg mindent lehet látni, a broch /kerek épület/ alapját és a környező épületek falait, melyek körülötte egy települést képeztek.
Három oldalról sziklák vették körül, a broch csak a szárazföld felől volt megközelíthető, és egy vastag védőfal védte a dombvidék felől.
A broch belsejének átmérője 7 méter, és falai több mint 4 méter vastagok voltak. A brochok masszív kőtornyok voltak, és általában kicsi, erősen megerősített bejárattal rendelkeztek, de ablakuk nem volt. Valószínűleg mind védekezés céljából, mind pedig státusszimbólumként építették őket.
A broch most nagyon be volt nőve fűvel, túl sokmindent nem tudtunk kivenni belőle, de az épületek helyei egyértelműen látszottak.
Régi és Új Keiss kastély
/Old and New Keiss Castle/
Az Old Keiss kastélyt szintén nem volt könnyű megtalálni. A Keiss nevű faluban, a High Street-en van egy aprócska parkoló, ahol csak néhány autó számára van hely. Közvetlenül innét indul egy ösvény a kastély felé. Nincs túl messze a parkolótól, kb. 10-15 perc, egy látványos tengerparti szakasz mentén.
 |
| Az ösvény eleje |
 |
| Ezen a kapun jöttünk át |
A partvonalat és a területet erősen megerősítették a második világháború alatt. Ennek ma is láthatók a nyomai, több kis bunkert is láttunk, ha jól emlékszem kettőt vagy hármat, melyek 400 méterenként helyezkedtek el a part mentén. Nagyon jó állapotban voltak, az ablakain be is lehetett nézni, de belül nincs túl sokminden.
 |
| Második világháborús bunker |
 |
| A bunker belülről |
 |
| Egy másik bunker |
Innét már jól látszott a vár, a Z alakú építése is nagyon jól kivehető volt. Kicsit olyan, mintha harmónikaszerű lenne. A vízben egy fóka lubickolt, eléggé közel volt, de sajnos nem jött ki a partra.
A régi Keiss-kastély egy Z tervű toronyház volt, amelyet George Sinclair, Caithness grófja épített, a 16. század végén/17. század elején, de lefoglalták, amikor dacolt a királlyal. A szerkezet a 18. században romossá vált. Csak kívülről lehet megtekinteni, mivel már nem annyira biztonságos, hogy be lehessen menni, körbe is volt kerítve.
 |
| A régi Keiss Kastély |
Mikor visszafelé mentünk, még mindig ott volt egy fóka, sőt láttunk egy másikat is, ismét megálltunk egy kicsit fotózgatni őket.
A régi kastélytól kissé arrébb található az új Keiss Kastély, melynek 1755-ben Sir William Sinclair kezdte meg az építését. A régi kastély pótlására épült és felvette a réginek a nevét is. 1680-ban főúri stílusban alaposan ujjáépítetteék. Ma magántulajdonban van, nem látogatható, de kívülről jó rálátás nyílik a régi kastélytól.
 |
| Új Keiss Kastély |
Épp hogy visszaértünk a kocsihoz, ismét elkezdett esni az eső, pár perc múlva már zuhogott. Addig megebédeltünk a magunkkal hozott szendvicsekből és megvártuk amíg eláll az eső, mert ha már itt voltunk, Keiss kikötőjét is meg akartuk nézni, ami a parkolótól csak pár perc sétaútra volt.
Keiss kikötő
/Keiss harbour/
Keiss kikötője az egyik legjobb állapotban megőrzött 19. századi hering és lazachalászó állomás volt. A kikötőt helyi kőből készült törmelék hullámtörők zárják le. Néhány halászhajó még mindig használja.
A kikötő mellett van egy jégház, amelyet a szikla lejtőjébe építettek, kőből.
 |
| Jégház |
A hullámtörő mögött egy háromszintes raktárépület található. A földszintje hat kőboltozatos pincehelyiségből áll, melyek önálló hozzáféréssel vannak ellátva és a hering pácolási folyamatban sótárolóként szolgáltak.
 |
| A kikötő raktárépülete |
Sinclair Girnigoe kastély
/Castle Sinclair Girnigoe/
A Sinclair Girnigoe kastély könnyen megközelíthető, hatalmas parkolóval rendelkezik. A parkolóból látható a közelben lévő Noss Head világítótorony is.
 |
| Noss Head világítótorony |
A parkolóból pár perces sétával juthatunk el a várig. A Sinclair Girnigoe kastély egy félszigeten fekszik, szinte minden oldalról a tenger veszi körül, ami erős védelmi helyzetet biztosított számára. Az eredetileg itt álló várat a 14. század végén a Sinclair család foglalta el, és ők gyakorolták rá a legnagyobb hatást. Hatalmas összeget fektettek a kastélyba, mivel ez hatalmuk szimbóluma volt. Fénykorában két épületből, egy jelentős toronyházból és felvonóhídból állt.
Az utóbbi években a nagy szél és a környező sziklák tenger általi eróziója a kastély utolsó részeinek megsemmisítésével fenyegetett. Egy jótékonysági szervezet alakult, hogy visszafordítsák a károkat. A romok nagy részét helyrehozták, és a munkát folytatni kívánják. Építettek egy új gyaloghidat is, amely könnyebb hozzáférést biztosít a kastélyhoz, és ott található, ahol egykor az eredeti felvonóhíd volt.
1577-ből származik egy rémes történet, amikor George Sinclair, Caithness 4. grófja a fiát, Johnt, börtönbe zárta, mivel úgy vélte, hogy fia fellázadt az uralma ellen. John hét évig volt fogva, a végén már csak sós marhahússal etették, innivaló nélkül. John végül meghalt a szomjúságtól.
Ahogy telt az idő és változott a hozzáállás, úgy változott a kastély is. A reneszánsz korban, az 1600-as évek elején már nem volt szükség erős védekezésre, és a Sinclair Girnigoe kastély kúriává alakult át. Nagy ólmozott ablakai, kápolnája és banketterme volt. A szobákat fényűzően rendezték be, és volt egy nagy terem, pékség, kamrák, kápolna, kút és szállás a dolgozók számára. A vár hanyatlása akkor következett be, amikor George, a 6. gróf pénzügyi gondok miatt eladta a várat és a családi birtokot a negyedik unokatestvérének, Sir John Campbellnek. 1651-ben Cromwell megszállta a várat, és kilenc éven át az északi fő fellegváraként használta. A kastély állapota ez idő alatt sokat romlott. 1700 körül a romos várat átadták a Dunbar családnak, de soha nem javították meg, azóta sok követ eltávolítottak a helyszínről.
Old Wick kastély
/Old Wick Castle/
Az Old Wick kastélyt sem volt könnyű megtalálni, elindultunk abba az irányba, amerre a városban a tábla mutatta, aztán egy földútra jutottunk, ami nem volt annyira rossz állapotban és a végén volt egy pakoló, ahonnét pár perces sétával a kastély megközelíthető volt. Nem tudom, hogy ez-e a fő parkolója a várnak, de mi ezt találtuk.
Az Old Wick kastély egy sziklaujjra épült, ami hatalmas természeti védelmet biztosított neki. A 12. században építették, így az egyik legrégebbi skót vár. Ebben az időben Caithness és Sutherland, valamint Skócia északi és nyugati partjai mentén fekvő szigetek közül sok a norvég király ellenőrzése alatt állt.
A kastély középpontja a Toronyház volt, eredetileg egy négyszintes épület, amely az első emeletről volt megközelíthető a tenger felőli oldalon. Ennek az egykor nagyszerű szerkezetnek a nagy része mostanra elveszett. A kőlépcső hiánya azt sugallja, hogy a felső szintekhez fa létrán keresztül lehetett hozzáférni. A hegyfok mentén különféle egyéb kiegészítő épületeket építettek. A 18. századtól megszűnt rezidenciaként szolgálni.
Próbáltunk keresni egy olyan helyet, ahonnét rálátás nyílik az ujjszerű sziklákra, a képeken amiket láttam, messziről olyan hatást kelt, mintha egy kéz egyik ujjára lenne építve a vár. Elmentünk egy darabig a másik irányba az ösvényen, de onnét is csak két ujj látszott. Tovább nem mentünk, mert nem tudtuk meddig kellene mennünk, hogy az összes ujjszikla látszódjon.
Maga a kastély nem egy nagy látvány, hiszen alig maradt meg belőle valami, de a környezete valóban nagyon egyedi. Ha a kastély után még továbbmegyünk a part mellett futó ösvényen, akkor kb. 10 perc múlva a Brig o’ Stack nevű sziklaformációhoz jutunk. Mi még elmentünk azt megnézni.
A Brig o’ Stack csodálatos környezetben fekszik, látványos sziklaformációk veszik körül. Maga a képződmény egy olyan függőleges sziklaoszlop, mely egy kis nyúlvánnyal kapcsolódik a szárazföldhöz, így egy kapuformát képezve. Ahol a térkép jelöli a helyét, onnét nem látszik túl jól, csak a teteje, de át is lehet sétálni rajta. Nekem azért megfordult a fejemben, hogy mi lenne, ha leszakadna, pont akkor, amikor átmegyek rajta, de azért megkíséreltem.
Ahhoz, hogy jól látszódjon a teljes alakzat még valószínűleg kicsit tovább kellett volna menni az ösvényen, de mi itt visszafordultunk. Itt nagyon a széléhez kellett volna menni, hogy az alja is látható legyen, de én azt nem mertem bevállalni, így is tériszonyom volt.
 |
| Brig o’ Stack |
Ismét elkezdett esni az eső, ma már sokadszor, de utána kissé kisütött a nap, ami egy gyönyörű kettős szivárványt eredményezett, épp hogy elhagytuk a kastélyt.
Elmentünk bevásárolni, majd vissza a kempingbe. Megint ott voltak a fókák a vízben, de nagyon rossz idő lett, ismét esett, elég rendesen. Amikor kissé elállt gondoltuk lemegyünk a fókákhoz, de előtte még elmentünk WC-re és mire kijöttünk, megint zuhogott. Gyorsan visszarohantunk a sátorba, de kissé megáztunk így is. Persze most sem esett sokáig és amikor úgy tűnt, hogy lecsendesült, ismét elindultunk a partra. A fókák ott lubickoltak közel a parthoz, nagyon aranyosak voltak. Vettünk napraforgómagot, vittem le magammal egy kis zacskóval, hátha lesz ott néhány madár és tudom őket etetni, de madarak most nem voltak. Amikor elővettem a zsebemből a zacskót a fókák nagyon kíváncsiak voltak, hogy mi van nálam, akkor kissé közelebb jöttek, de tartották a távolságot. Szórtam be nekik a vízbe egy kicsit, de ők ilyet úgysem esznek, csak gondoltam, hátha közelebb jönnek a parthoz megnézni mi az, de nem jöttek túl közel. Ez volt az utolsó esténk a kempingben, úgyhogy elbúcsúztam tőlük. Nagyon fognak hiányozni.
Felemás érzések kavarogtak bennem. Sajnáltam, hogy holnap elmegyünk, maradtam volna még pár napot, mert ez a tengerpart nagyon megtetszett nekem az élővilágával együtt, de amikor arra gondoltam, hogy éjszakánként mindig fúj a szél és nem tudok tőle aludni, akkor nem bántam, hogy elmegyünk. Az elkövetkezendő napokra amúgyis esős időt jósoltak, emiatt sem bántam. Most azért nem panaszkodhattunk, mert nem a legrosszabb időjárást fogtuk ki ezen az 1 héten, skóciai viszonylatban. Tavaly kevesebb szerencsénk volt a Lewis and Harris szigeten, amikor 1 napot kivéve fél napokat esett az eső. Most annyira nem zavarta meg a programokat az időjárás, annak ellenére, hogy a mai nap elég szeszélyes volt.
Kapcsolódó bejegyzések:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése