2023/05/09
Roseberry Topping túra
a Cook kapitány emlékmű érintésével
A North Yorkshireben található ikonikus dombocska, a Roseberry Topping kihagyhatatlan látnivaló. Több útvonalon is meg lehet mászni, vannak hosszabb - rövidebb túrák, mi azt választottuk, amelyik érinti a Cook kapitány emlékművet is. A legrövidebb úton a Newton Road-i parkolóból érhető el. Májusban a legszebb a táj, amikor virágzik a kék csengő és más tavaszi virágok. Mi már évek óta tervezzük ezt a túrát, de mindenképp májusban akartuk megtenni és most jött ki úgy a lépés, hogy végre sikerült.
Túra táv: 7,6 mérföld / 12,4 km
Minimum szükséges idő: 4-5 óra
Legmagasabb pont: 323 méter
Legalacsonyabb pont: 85 méter
Nehézségi fok: könnyű
Parkoló: Great Ayton-ban a High Green Car Park /A Station Road-on/
A túra 12,4 km hosszú és Great Ayton-ból indul, egy aranyos kis faluból. Érdemes lett volna kicsit jobban szétnézni a faluban, de erre nem volt idő, főleg hogy kicsit későn indultunk itthonról. A parkoló nem túl nagy, nekünk nagy szerencsénk volt, mert az utolsó helyre álltunk be. Nyilvános WC kicsivel arrébb található a High Street-en, majdnem a Captain Cook Múzeum mellett.
A túra videója:
A falu központjában található füves terület a High Green, mely 2 szobornak ad otthont. Az egyik Cook kapitányt ábrázolja, a Brit Királyi Haditengerészet kapitányát, aki Great Aytonban élt 1736 és 1745 között. A másik pedig egy háborús emlékmű.
Éppen csak gyorsan szétnéztünk a faluközpontban és már indultunk volna a túrán, amikor elkezdett szakadni az eső. Az az igazi záporeső, ami itt Angliában nem túl gyakori. Bevallom, én élveztem, mert imádom az ilyen gyors esőket, ami utána felfrissíti a természetet. Kb. 10 perc és el is állt.
Mellékeltem följebb a GPX file -t, mint mindig, nem nagyon részletezem az útvonalat, azt letöltve úgyis könnyebb végigjárni.
A faluból lekanyarodtunk egy ösvényre, ami most az eső után rendkívül sáros volt. Ez az út első része elvezet a Cliff Ridge Wood erdőig, elhaladva egy szép repcemező mellett.
A falu fölötti erdő rengeteg kékcsengőnek ad otthont, de majd a túra utolsó szakaszában fogunk áthaladni az erdőnek azon részein, ahol nagyon sok van. Épp, hogy megérkeztünk az erdei ösvényhez, eszünkbe jutott, hogy a powerbank a kocsiban maradt, ahogy a két pótakku is a GoPro-hoz /az a kamera, amivel a videókat rögzítjük/. Azt tudtuk, hogy 1 akkuval nem fogja végigbírni a túrát, úgyhogy hirtelen ötlettől vezérelve, mondtam, hogy majd én visszamegyek érte, a többiek meg addig megvárnak. Így is lett, rohamtempóban visszamentem a kocsihoz, kb 40 perc alatt sikerült megtennem az utat, ami nem volt nagy öröm, mert még nagyon az elején voltunk és 1 óra volt, mire visszaértem az erdőbe. Még mindig előttünk állt legalább 10 km.
Az erdőből kiértünk egy aszfaltozott útra, majd nemsokára néhány ház mellett haladtunk el. Később az út földúton folytatódott tovább és hamarosan ismét erdő következett.
Innét már nagyon szép kilátás nyílt a Roseberry Topping-ra. Rátértünk ismét egy erdei ösvényre, ami a Cook kapitány emlékművéhez vezet, kissé meredeken felfelé.
Az emlékműnél megpihentünk egy kicsit és megröptettük a drónt is /ez már egy másik, nem az, amelyik vízbe esett/. Nagyon tetszett ez a táj, de szinte az egész túra végig nagyon látványos. Innét egy betonozott kis ösvény vezet le a Gribdale Gate-ig, a Newton Road-i erdőszéli parkolóhoz.
A parkolótól egy nagyon jól követhető és irányjelzővel ellátott ösvény fut fel egészen a Roseberry Topping tetejéig. Hangás területek mellett haladtunk el, ahol ilyenkor tavasszal sok madár fészkel, ki is van írva, hogy ne térjünk le az ösvényről és ne zavarjuk őket. Rengeteg fácánt láttunk és egy másik madarat is, nem tudom, az miféle lehetett.
Megint nagyon be volt borulva és láttuk, hogy ott messze előttünk, valahol lent a távoli városokban szakad az eső. Próbáltuk megfejteni merre mozognak a felhők és várható-e, hogy minket is elkap vagy szerencsénk lesz és elmegy másik irányba. Mindenesetre felettünk is eléggé szürke volt az égbolt, ami kissé aggasztott. Igen, tudom, szeretem az esőt, de amikor nincs hova beállni, olyankor nem annyira jó.
 |
| A Roseberry Topping |
Épp a Roseberry lábánál jártunk és kezdtük volna megmászni, amikor elkezdett cseperegni az eső. Hát mégsem ússzuk meg, gondoltuk, és a gondolat végére már egyenesen szakadt. Itt aztán tényleg nem volt fedél sehol sem. Most sem esett tovább 10 percnél és nemsokára újra kisütött a nap és megjelent egy szivárvány is a távolban.
A Roseberry tetejéről csodálatos volt a kilátás. El lehetett látni egészen a Cook kapitány emlékművéig. Érdekes volt látni, hogy milyen messziről jöttünk. Itt is megröptettük a drónt, egy kicsit megszárítottuk a ruháinkat a napon, ettünk is, majd elindultunk lefelé egy másik ösvényen.
A lefelé vezető út nem könnyű, a kikövezett gyalogút egyenetlen, néha magasról kell lelépni. Visszanézve láthatók egy hajdani bánya maradványai, ami egyébként több helyen is megfigyelhető a túra során. A Roseberry csúcsának jellegzetes félkúp alakja a svájci-olasz Alpokban található Matterhorn-ra hasonlít. Itt a környéken egy szimbólum, mely a közeli Teesside repülőtér logóján is szerepel.
A Roseberryről lemászva visszaérkeztünk a Cliff Ridge Wood erdőbe. Innentől erdei ösvényeken haladtunk, sok helyen megcsodálhattuk a kékcsengő lilás-kékes virágszőnyegét, valamint más tavaszi virágok is most nyílnak, illat és színkavalkádot generálva.
 |
| Csak úgy poénból... |
Láttam képeket a neten, amiken a Roseberry Topping úgy volt lefotózva, hogy az előtérben egy kékcsengős terület, mögötte pedig a domb, kerestük azt a helyet, ahonnan az fotózva lehetett, de sajnos nem találtuk. Az erdőből már nem igazán lehetett rálátni, de lehet csak mi nem fordultunk hátra a megfelelő pillanatban, nem tudom. Mindenesetre imádtuk ezt a túrát, egy igazán gyönyörű hely!
További képek:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése