2019/08/19 - 2019/08/24.
Lewis and Harris sziget
4. nap
A Lewis sziget északi része
Az esős idő folytatódott, reggel ugyan nem esett, de nagyon be volt borulva. Reggeli után el is indultunk, addig amíg nem esik. Először a Stornoway közelében található Tiumpan Head világítótornyot látogattuk meg.
Tiumpan Head világítótorony
/Tiumpan Head Lighthouse/
A világítótorony Stornowaytől kb. fél óra kocsival, a Lewis sziget keleti részén, egy kinyúló földnyelv végében, az Eye félszigeten áll. Parkolóhelyet az út melletti beálló részeken lehet találni, kissé távolabb a toronytól.
 |
| Mi itt parkoltunk |
 |
| Az út a torony felé |
A világítótorony 1900 óta segíti a hajósokat. Megépítése 9000 fontba került. Egy toronyőr és két asszisztense éltek itt családjukkal, egészen addig, míg 1985-ben automatizálták. A világítótorony üzemelése nehéz és fárasztó munka volt. A toronyőrnek egész éjszaka figyelnie kellett a "lámpa"-szobát, hogy megfelelően világít-e. Nappal pedig az épület tisztántartásáért kellett gondoskodni.
A torony még ma is aktív, de ma már egy központból figyelik a világítást, valamint egy helyi személy látogatja időnként, aki elvégzi a karbantartási munkákat és a takarítást.
Nem elégedtünk meg a világítótorony látványával, azt is látni akartuk, ahogy a szikla tetején áll. Gyorsan betájoltuk, hogy merre is kellene mennünk, hogy lássuk a sziklát is. Hamarosan megpillantottunk egy gyalogutat, mely a világítótoronytól balra halad a hegyeken keresztül. Elindultunk hát ezen az ösvényen.
 |
| Kormoránok |
Föntről nagyon szép volt a kilátás, csak nagy volt a szél. A tengerben odalent kormoránok pihentek a sziklákon.
 |
| A szikla és a világítótorony |
Miután megnéztük hogy mutat a sziklával együtt, elindultunk visszafelé.
/Traigh Ghearadha/
A Garry Beach-en folytattuk a mai napot, szemerkélő esőben. Van egy kis parkoló a part közelében, majd egy kapun áthaladva egy gyalogúton juthatunk le.
 |
| A kapu a part felé |
 |
| Egy tó a part közelében |
 |
| A gyalogút |
Az arany színű homokkal és kék vizekkel büszkélkedő Garry strand Tolsta falu közelében található. A parton megfigyelhetjük a lewisi gneisz kőzetek halmazait valamint a strand közelében található a híres "híd a semmibe", amelyet 1920-ban építettek egy Tolsta és Ness közötti út részeként, de soha nem fejezték be. Innen indul a Tolsta Heritage Trail túra is, mely Ness felé vezet és kb. 10 mérföldes szakaszt foglal magába a tengerpart mentén.
Amíg a parton voltunk, iszonyatosan eleredt az eső, amire még a nagy szél is rátett egy lapáttal. Túl sokáig nem is időztünk, megnéztük még a kis piros hidat a közelben, mert először azt hittem, hogy ez a híd a semmibe, de végül nem ez volt, azt kissé feljebb kellett volna keresni, de a rossz idő miatt azt már nem kerestük meg.
A hídtól visszafelé beleléptem valami tehénszarba, gondoltam lemosom a bakancsom a kis tóban, ami a part mellett volt, de a vadkacsák nem engedtek oda. Annyira fújtak rám, hogy rendesen megijedtem és jobbnak láttam, ha kicsit lejjebb próbálkozok.
 |
| Vadkacsák |
 |
| A tó |
A Butt of Lewis a Lewis sziget legészakibb pontja, mely a világítótornyáról híres. Az Észak-Atlanti óceánban fekvő földnyelv gyakran ki van téve a heves szeleknek és viharoknak. A leközelebbi lakott település Eoropie.
Ma is hatalmas szél volt arrafelé, szerintem simán lehetett vagy 60 mérföld/órás. A parkolóban a sirályok nem tudtak egy helben megállni, a szél fújta őket tovább. Az alábbi képen jól látható, hogy igencsak terpeszti a lábát, hogy stabilabban álljon.
 |
| A világítótorony |
A világítótorony körüli sziklás területeket hatalmas és erős hullámok csapkodták. Igencsak oda kellett figyelnünk, hogy ne fújjon le minket a szél a sziklák tetjéről.
A torony mögött volt egy ösvény, elmentünk arra is, ott mégnagyobb volt a szél, menni is alig bírtunk benne, ilyen szelet én még sohasem tapasztaltam korábban. Nem is maradtunk sokáig, mert nagyon veszélyes volt.
Visszamentünk a parkolóba és rájöttünk, hogy az a szél, ami ott van igazán semmi, ahhoz képest, ami a torony mögött volt. Csináltunk még néhány képet a parkolóból, majd elindultunk a következő látnivaló felé.
 |
| A torony egy szikla mögül |
Ez nem volt betervezve, de odafelé megláttuk ezt a kis madárlest a Loch Stiapabhat közelében, úgyhogy visszafelé megálltunk itt, hátha látunk végre sast vagy sólymot.
A leshelyhez egy ösvény vezetett, egészen egy kis házikóig, ahonnét meg lehetett lesni a madarakat.
Láttunk néhány vizimadarat, de nem is értem, hogy miért ilyen távol építették a madárlest a tóhoz, mert ide már tényleg távcső kellett volna vagy valami nagyon távol látó objektív.
Itt sem maradtunk sokáig, mert felhúztuk magunkat rajta, hogy túl messze van a tó és alig látni valamit, úgyhogy elindultunk visszafelé. A gyalogúton megálltunk megnézni a lovakat az egyik farm legelőjén. Olyan cukik voltak, rögtön jöttek oda hozzánk a kerítéshez.
Kicsivel arrébb tehenek voltak, ezektől mindig tartunk kicsit, most is ott voltak a gyalogúton, alig mertünk elmenni mellettük.
 |
| A kis borjú cuki volt |
A Steinacleit gy őskori régészeti lelőhely. A hely egy sor sziklát tartalmaz, mely egy kis kőkört alakít. A kör belsejében egy központi szerkezet található, ennek pontos szerepe rejtély. A legtöbb kő eldűlt, csak néhány maradt egyenesen. A közelben van egy tó, melynek érdekessége, hogy egy apró szigetet tartalmaz.
A parkolóban nem sok autó fér el, mi próbáltunk úgy beállni, hogy másnak is maradjon hely, de a kutya se jött arra. Onnét egy gyalogút vezet a kövekhez, de túracipő ajánlott, mert helyenként nagyon mocsaras a talaj.
 |
| A gyalogút |
Az egyik elmélet szerint a „kőkör” valójában egy lakóház, amelyet egy korábbi őskori struktúrával készítettek. A Scotland Historic Environment szerint egy őskori tanya lehetett zárt udvarral. Pontos céljáról csak találgatni tudunk, lehetett akár egy neolitikus temetkezési kamra is.
 |
| Steinacleit |
Ez a hely korántsem olyan híres, mint a Callanishi állókövek és nem is annyira látványos, de mi úgy voltunk vele, hogy arra jártunk, így hát megnéztük.
 |
| A tó és benne a pici sziget |
Ezt követően visszatértünk Stornowayba és megkerestünk azt a háborús emlékműt, melyet a város rengeteg pontjáról lehet látni.
Az 1924-ben épült torony a város legmagasabb pontján fekszik. Azoknak a férfiaknak állít emléket, akik a két világháborúban életüket vesztették és a Lewis szigeten éltek.
Egy rendes betonút vezet fel az emlékműhöz, de teljesen nem lehet felmenni autóval, mert az utolsó 500 méternél le van zárva, illetve engedélyt kell kérni, ha valaki mégis autóval szeretne felmenni és akkor kinyitják a kaput. Gyalog természetesen járható.
Föntről szinte egész Stornoway belátható és jól látszik az is, hogy a város elég sűrán lakott.
A toronyba nem lehet bemenni, csak kívülről szemlélhetjük meg.
 |
| Az emlékmű tornya |
 |
| Stornoway világítótornya |
 |
| Virág a kijáratnál |
Visszamentünk a kempingbe, de nem bírtunk nyugodni, hogy lassan letelik az 1 hetes "nyaralás" és még mindig nem láttunk vidrát. Utánanéztem hol lehet őket leginkább látni és kiválasztottam a Stornoway-hez legközelebb eső helyet. Ez a Loch Eireasort volt. Mivel általában ezek a kis állatok estefelé és hajnalban merészkednek elő leginkább, ezért úgy dötöttünk, hogy sötétedéskor lemegyünk ehhez a tóhoz.
A Ravenspoint látogató központnál parkoltunk le, itt szintén volt egy háborús emlékmű. A Loch Eireasort /vagy más néven Loch Erisort/ mögötte terül el egy hatalmas területen.
 |
| Háborús emlékmű |
Közben megláttunk egy sast a levegőben, úgyhogy azt kezdtük el "sasolni", közelebb is jött valamennyire, de sajnos használható képet nem sikerült csinálnunk róla. A sasolás után próbáltunk keresni egy lejáratot a tóhoz, de egyszerűen nem találtunk.
 |
| Loch Eireasort |
Arra gondoltunk tovább megyünk a tó mentén és figyeljük, hátha van valahol egy lejárat. Valahogy el is jutottunk egy lejárathoz, de valószínűleg ez már nem ahhoz a tóhoz tartozott és csónakok voltak benne, ami arra engedett következtetni, hogy gyakran fordulnak meg arrafelé emberek, tehát nem valószínű, hogy a vidra /mi csak angol nevén ottereknek hívjuk őket/ sűrűn járna arrafelé.
Találtunk egy szellemhajót is, nagyon kisérteties volt. Valószínűleg régóta rozsdásodhat már a kikötőben.
Mivel nem volt jobb ötletünk, elindultunk visszafelé és ismét figyeltük, hátha van valahol egy lejárat a tóhoz. Az egyik helyen megálltunk, de ott sem turtunk lemenni, így hát feladtuk és visszamentünk Stornoway-be.
Kapcsolódó bejegyzések:
Külső-Hebridák: Lewis and Harris sziget - 1. nap
Külső-Hebridák: Lewis and Harris sziget - 2. nap
Külső-Hebridák: Lewis and Harris sziget - 3. nap
Külső-Hebridák: Lewis and Harris sziget - 4. nap
Külső-Hebridák: Lewis and Harris sziget - 5. nap
Külső-Hebridák: Lewis and Harris sziget - 6. nap
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése