2019/08/19 - 2019/08/24.
Lewis and Harris sziget
3. nap
A Lewis sziget nyugati része
Az időjárás előrejelzés ezúttal nem hazudott, már éjszaka is sokat esett az eső és reggel is arra keltünk. Később elállt, de mire ettünk és elkészültünk, addigra újra esni kezdett. A felhőket elnézve a fejünk felett, nem sok jóra számíthattunk. Ez az egyetlen baj Skóciával: állandóan esik. Persze azért elindultunk, hátha eláll mire odaérünk. Először megnéztük a helyi "skanzen"-t, ez egyik szigeten sem maradhat ki, mert mindegyik másféle és ezáltal kicsit könnyebb elképzelni hogyan is élhettek régen errefelé.
Gearrannan Blackhouse Village
A Balchouse Village, azaz a feketeház falu a Lewis sziget nyugati részén található. A tegnap látott déli és a ma látott északi táj közt ég és föld a különbség. Amíg tegnap végig az út során késztetést éreztem a táj fotózására, ma ez a késztetés nem volt. Egyhangú tájak, elszórva házak mindenfelé és emberek. Azonban a történelmi látnivalók mégis a Lewis szigeten vannak.
A kis feketeház falucska előtt van egy parkoló, nem túl nagy, de még volt helyünk. Az eső szemerkélt, a szél is fújt kicsit, de azért volt néhány látogató, sőt utánunk jött egy egész busznyi ember.
 |
| A környék |
 |
| A parkoló |
A Gearrannan Blackhouse furcsa kőházai a vad Atlanti óveánra néző domb tetején fekszenek egy csomóban. Ez az egykor elhagyott falu megőrzött egy darabot a Külső Hebridák múltjáról és festői helyként szolgál az utazók számára, hogy eltöltsenek itt egy-két éjszakát. Ám nem csak az utazókat vonzza, hanem a kíváncsi turistákat is, akik nem megszállni akarnak itt, hanem csak megnézni, ugyanis erre is lehetőség van, de nem ingyenes. 3,90 font egy belépő, ami nem egy nagy összeg, de szerintem megérte.
 |
| A bejárat a faluba |
 |
| Ez a kép gyakran visszaköszön képeslapokról is |
Már régóta nagy álmom volt látni ezt a helyet, gyakorlatilag mióta először megláttam képeken. Kicsit máshogy képzeltem el élőben, de így is nagyon tetszett.
A házcsoportot az 1800-as évek végén építették. Ezek a tradicionális feketeházak tarkították régen a hebridai tájat.
A szigetlakók évszázadokon keresztül ezekben az egyszobás házakban éltek. Ezek a nádtetős épületek szolgáltak menedékül a vad észak-atlanti időjárás elől. Padlózatuk föld volt, faluk kő, a kandalló a ház középső részén melegen tartotta a teret és egy nádból készült válaszfal különítette el az embereket és az állatokat egymástól, az utóbbiak az épület egyik végében csoportosultak. Egészen az 1970-es évekig éltek ezekben a házakban, amikor a falu megmaradt idős lakosai olyan modern házakba költöztek, amelyek nem igényeltek túl nagy karbantartást. Ekkor ezek a házak elhagyatottak lettek, majd idővel romokká váltak, egészen addig, amíg a 20. század végén fel nem újították őket. Ma a terület nagy része szállásként szolgál, de az egyik épületet múzeumnak rendezték be. Itt még vethetünk egy pillantást arra is, ahogy valaki a híres Harris szövetet szövi. Erről sajnos nem készült kép, de a múzeumot lefotóztam:
A balckhouse, azaz fekete ház kifejezés nem az épületek homlokzataira, hanem a több évszázad alatt befeketedett kövekre utal.
Egyik másik házba is be lehetett menni, itt egy filmet vetítettek a faluról. A többi ház nem látogatható, azok szállodaként működnek.
A ház falai gyakorlatilag "maghőszigeteltként" épültek: két réteg szárazon rakott kőfal között rést hagytak, melyet sárral és földdel tömtek ki. A tető a belső falrétegre támasztott szarufákra rakott vastag zsúpfedésből állt, melyet az erős szelek miatt a legtöbbször kövekkel terheltek le a széleken. Kémény nem volt az épületeken, a döngölt földpadlón rakott tűz füstje a tetőn keresztül jutott ki.
Lementünk a tengerpartra is, arra is érdemes egy pillantást venni, ha már ott vagyunk. Part menti túraösvények is indulnak innét.
 |
| Kijárat a faluból |
Miután visszamentünk a parkolóba még felmásztunk a mellette lévő dombra, mert láttunk ott egy gyalogutat. Felülnézetből is meg szerettük volna nézni a falut, de sajnos a gyalogút le volt zárva, onnét az elejétől meg alig látszott valami.
 |
| A parkoló felülnézetből |
A Dun Carloway felé vettük az irányt, hogy szemügyre vegyük egy kicsit a sziget egyik történelmi maradványát. Az idő egyre rosszabb lett, nagyon feltámadt a szél és az eső is esett ismét. Mikor kissé alábbhagyott, kiszálltunk az autóból és elindultunk felfelé a dombon a Dun Carloway felé.
 |
| A parkoló környéke |
Az ösvény elején egy földbe épített kis ház mellett mentünk el, ami WC-ként szolgált. Több ilyen földbe épített házat is láttunk a szigeten, nekem nagyon bejöttek.
 |
| A WC |
 |
| Ezen a képen látszik igazán, hogy valóban a földbe építették |
 |
| A gyalogút |
 |
| A Dun Carloway a dombtetőn |
 |
| Lenézve a tájra |
A Dun Carloway egy vaskori kőépítmény, ami egyes teóriák szerint erődítményként épült, védekezési célból. Rendkívül jó állapotban maradt fenn, a fal keleti oldalán még mindig eléri a 9 méteres magasságot. Valószínűleg az 1. században épült, a vaskorban. A jelenlegi nevét valószínűleg a norvég Karlavagr-ből /"Karl-öböl"/ kapta, amely a szigetek királyságának része volt a korában.
 |
| Így nézhetett ki eredetileg belülről |
Régebben be lehetett menni szétnézni, most a bejárat le volt zárva, már csak kívülről lehet megtekinteni. Belül egy lépcső vezet fel a tetőre.
A kör alakú torony szárazkőből épült fel, vagyis gondosan elrendezett, egymáshoz illeszkedő kövekből, anélkül, hogy habarcsot használtak volna a kötéshez. Az ilyen tornyokat "broch"-nak nevezik.
 |
| Lefelé |
A szakadó esőben a skót Stonegenge-hez mentünk, a Callanishi állókövekhez. A parkoló teljesen fullon volt, sőt már kint is álltak autók az út szélén, úgyhogy nem mi voltunk az egyetlenek, akik nem fértünk be a parkolóba. A többiek példáját követve, leparkoltunk mi is oda. A szél hatalmas volt, az eső pedig továbbra is kitartó, ezért még vagy 20 percet ültünk az autóban, várva hátha csendesedik az eső. Mikor kiszálltunk még mindig szitált. Egyenesen a látogató központba mentünk, legalább addig sem ázunk és akkor előbb szétnézünk ott, meg nem tudtuk kell-e egyáltalán jegyet venni.
A látogató központban van egy kis múzeum is, aki azt is meg szeretné nézni, annak mindenképp fizetni kell, de a kövekhez szerintem fel lehet menni ingyen is. Nekünk elfogadták a National Trustos kártyát, így ingyen volt, de a jegy árát utána azért elköltöttük az ajándékboltban.
A múzeum nem túl nagy és inkább csak információkat olvashatunk, de van néhány szobor is szemléltetésképpen.
 |
| Így állították fel a köveket |
 |
| Így helyezkednek el a kövek |
Ezután felmentünk a kövekhez, ahova egy rövid gyalogút vezetett.
A köveket i.e. 3000 körül emelték. Előtte gabonát termesztettek ezen a területen. A kövek egy kört alkotnak, a körön belül pedig a fő monolit és egy kis kripta romjai láthatók. Feltehetően először a 13 tömbből álló kör épült meg, majd kb. 100-200 évvel később a kőkripta és az ehhez kapcsolódó, újabb kősorok. Az egy-egy darabból álló, összesen 50 kőtömböt agyaggal erősítették meg. A kőhalomszerű kriptába tették az elhamvasztott holttesteket néhány törött cserépedénnyel együtt. Egyes feltételezések szerint a tetejét nem kővel, hanem náddal fedték be. De kb i.e. 1500-1000 között a helyi földművesek kifosztották a kriptát, majd körbeszántották. Később részben kitakarították, majd egy kis házat építettek eléje. Kb. i.e. 800-ban tőzeg kezdte benőni a területet. A tőzeg 1857-re, amikor végleg eltávolították, elérte az 1,5 méteres vastagságot.
1912-ben Boyle Somerville, ír admirális azt állította, hogy a köveket asztrológiai célokra építették. Vannak bizonyítékok, miszerint az építők csillagászati jelenségek alapján tájolták be a kőkört és a kőszobát. A kriptától nyugatra eső oszlopsor a naplemente pontos irányát mutatja napéjegyenlőség idején. De valószínű, ezek a kőtömbök egyfajta gócpontként is szolgálták a helyi közösséget, valamint vallási szerepük is lehetett.
Hogy igazából mi célt szolgáltak, erre még nem találtak egyértelmű magyarázatot.
A szárazfölddel egy híddal összekapcsolt Great Bernera szigetén folytattuk tovább a mai kalandozást, még mindig esőben. Sajnos 1 hét nem elég mindenre, így a szigeten csak átautóztunk és csak a legismertebb partján a Bosta Beachen álltunk meg szétnézni, pedig a sziget egy teljes napot is megérdemelt volna.
Bosta Beach
A Bosta Beach vagy skót gael-ül Bostadh Sands-hoz vezető ösvény előtt található egy parkoló és egy nyilvános WC is. Ismét hosszú perceket ültünk az autóban, amíg vártuk, hogy alábbhagyjon az eső, de már megelégedtünk azzal is, mikor már csak szemerkélt, látva hogy itt ma nem igazán akar jobb idő lenni. Az ösvény nem hosszú, pár perc alatt a parton voltunk.
 |
| A parkoló környéke |
 |
| A gyalogút |
 |
| Bosta Beach |
A dagály harangot nemrég adták hozzá a Bosta beach-hez, mely egyike annak a 12-nek, amit az Egyesült Királyság területén elhelyeztek. A harang az apály esésével és emelkedésével működik, miközben dagálynál a víz kongatja a harangot. A hullámok mozgásával a harang folyamatosan változó ritmust hoz létre.
 |
| A harang a vízben |
1993-ban egy vad atlanti vihar után előbukkant egy addig a dűnék alatt rejtőzött, korábban felfedezetlen vaskori falu maradványai. Több ház is elég jó éllapotban került elő, ám megóvni nem tudták őket, de a part közelében biztonságosabb talajon felépítettek egy ilyen vaskori ház replikáját, mely hűen illusztrálja hogyan értek a korai telepesek a természeti erőforrásaokat kihasználva és rámutat egy nagyszerű hagyományra, melyet a bernerai szigetlakók generációi vittek tovább.
 |
| Egy vaskori ház replikája |
Be is mentünk a kis házikóba, bár nem volt ingyenes, a bejáratnál ki volt írva, hogy 3 font a belépő, de ha nem nyomjuk a nő kezébe, nem is kérte volna. Mások simán bejöttek fizetés nélkül.
A leletek és a környezeti információk szélés skálája átfont képet ad a falusiak életmódjáról, akik vegyes gazdálkodással, halászattal, vadászattal, valamint tengeri élőlények és tengeri madarak gyűjtésével foglalkoztak. A nő hosszan beszélt a ház történetéről, de nagyon hadart és volt egy jókora tájszólása is, ezért nem sok mindent értettünk belőle.
 |
| Belülről |
A házban volt egy központi helyiség, melynek közepén tűz égett. Fölötte egy létrán lehetett feljutni a padlásra, régen ott aludtak a gyerekek, mert oda a füst nem szállt fel annyira. Volt még egy apró szoba a ház végében, szinte csak egy kis lyuk, ezt sajnos nem értettem milyen célra szolgált.
 |
| A kis lyuk a ház végében |
 |
| A tetőzet |
Kb. fél órát voltunk bent a házikóban, mire kimentünk el is állt az eső és kicsit élénkebb volt a láthatóság is, ezért csináltunk még pár képet a parton.
 |
| Vissza a parkolóba |
A szigetről kifelé menet /ismét esőben/ láttunk egy sast, amint zsákmányával a szájában repült, majd leszállt egy domboldalon. Párom megállt az autóval, egyetlen képet sikerült csinálnom, de az sem lett éles, aztán a sas továbbrepült.
 |
| Sas |
Visszafelé a hidat is megszemléltük, melyet 1953-ban építették, amikor 4000 ember gyűlt össze, hogy átkelhessenek és felfedezhessék Great Bernerát. A Bernera híd azután épült meg, hogy a szigetlakók azzal fenyegetőztek, hogy felrobbantják a sziklákat és létrehozzák maguknak a saját átjárójukat. A fenyegetés betartásától félve, jobbnak látták, ha inkább megépítik a hidat.
 |
| Bernera híd |
/Traigh Mhangurstadh/
A Mangersta beach vagy eredeti nevén Traigh Mhangurstadh a nyílt Atlanti Óceán szélén fekszik, ezért gyakoriak a vad hullámok, amik hatalmas robajjal, kíméletlenül csapódnak a sziklákhoz. A part a Mangersta nevű település felé haladva érhető el, de nem kell lekanyarodni Mangersta felé, hanem tovább haladva az úton egy útjelző tábla mutatja melyik ösvény vezet lefelé. A közelben lehet találni útszéli parkolóhelyeket. Általában sosem lepik el a turisták, noha a sziget legszebb tengerpartjáról beszélünk.
 |
| Az ösvény a part felé |
Végre elállt az eső és egy kicsit még a nap is kisütött. Kezdett szép időnk lenni, aminek nagyon örültünk. Azt hiszem itt csináltam életem eddigi legszebb tengerparti képeit.
A környéken rengeteg öböl és barlang található, valamint drámai sziklák és tengeri halmok. Az árapály idején a fekete sziklák között kis medencék alakulnak ki, melyben a gyermekek játszhatnak.
1896-ban egy dán kétárbocos hajó, a Grana, széttépett vitorlával haladt az Atlanti-óceánon. Leengedte a horgonyt, hogy elkerülje a hajótörést. A hajó túl messze volt az öböltől, ahhoz hogy a legénység kiszállhasson. A gazda felesége, Christina Mackay, aki tanúja volt a katasztrófának, kötéllel a vad tengerbe gázolt, majd segített a legénységnek a horgonykötelek partra húzásában. Bátorsága és gyors reakciója megmentette az egész személyzetet, és a férfiak hálásak voltak neki. A hajó horgonylánca és egyéb darabok roncsai továbbra is láthatók a tengerparton /sajnos nem tudom melyik részen/.
 |
| Medúza |
 |
| Felülnézetből |
A part szörfösök körében népszerű, de határozottan csak gyakorlott szörfösöknek ajánlott, mert nagyon veszélyes.
Beljebb méteres hullámok száguldoztak a part felé, szemmel láthatóan is jött a dagály és minden egyes hullámmal kijebb jött a víz. Én egy kicsit be is pánikoltam, mert azt olvastam, hogy ilyenkor nagyon gyorsan ki tud jönni, mondtam is a többieknek, hogy menjünk innét, mert amilyen erővel jön, ez elsodor mindenkit. De ők azt mondták, hogy még van idő, nem jön az ki olyan gyorsan. Én mindenesetre felszaladtam a mellette lévő sziklás dombra, ott nagyobb biztonságban éreztem magam.
A sziklás dombról szépen be lehetett látni az egész öblöt és a másik oldalát is, ami lentről nem látszott. Rajtunk kívül csak két fickó volt itt, de nem sok vizet zavartak.
 |
| Az öböl másik oldala |
Én már semmiképp nem mertem volna bevállalni, hogy a part mentén visszamenjünk amerről jöttünk, mert már túlságosan kijött a víz és féltem, hogy nem érnénk át, ezért inkább átvágtunk a mögöttünk lévő dombokon. Halványan látszott egy gyalogút is valameddig, utána már csak az orrunk után mentünk, de 1-2 mocsarasabb részt leszámítva nem volt vészes. A tengerre sokáig ráláttunk a dombok tetejéről.
Ahogy a Mangersta beach felé mentünk, az Abhainn Dearg Distillery /Whisky lepárló/ közelében megláttuk a híres Lewisi sakkfigurák szobrait. Visszafelé megálltunk és megnéztük őket. A lepárló parkolójában le is tudtunk parkolni. Nagyon tetszett a megoldás, hogy hordókra volt kiírva a "car park" felirat és a nyitvatartási idő.
 |
| A parkoló |
A lewisi sakkfigurák egyike a néhány teljes középkori sakk-készletnek, amely máig fennmaradt. A 12. században készült készletet 1831-ben találták egy homokparton az Uig-öbölnél. Jelenleg kisebb részüket az edinburghi Royal Museumban, a nagyobb részt a londoni British Museumban állítják ki. A szigeten itt-ott találkozhatunk ezeknek a sakkfiguráknak a másolatával szobor formájában. Itt kettőt találtunk.
A figurák valószínűleg Norvégiában készültek a 12. század folyamán, és talán Trondheimban, ahol találtak hasonló figurákat. Ebben az időszakban a Külső-Hebridák és a jelenlegi fontosabb skót szigetcsoportok Norvégia uralma alatt álltak.
Csaknem valamennyi bábu rozmár agyarból készült, néhány bálnafogból. A 92 fennmaradt figura talán négy, vagy öt készletből való. Biztosan nem lehet megállapítani, közülük melyek tartoztak egybe, mivel nem azonos méretekre készültek, így azt sem lehet tudni, valóban össze lehetne-e állítani belőlük egy eredeti készletet. Az azonban biztos, hogy minden egyes fajta sakkfigurából többet is tartalmaz a csoport.
Valamennyi figura emberalakot mintáz, kivéve a gyalogokat, amelyek sírkövekhez hasonlítanak. A huszárok aránytalanul kicsi lovakon ülnek, lándzsát és pajzsot tartva. Valamennyi figura kifejezetten mogorva arcot vág, kivéve három bástyát, akik inkább dühödtnek néznek ki. Néhány figurán vörös festék nyomait találták, ami arra utal, hogy készítésük idején - legalábbis e készletek készítői - a két harcban álló felet vörössel és fehérrel jelölték, nem fehérrel és feketével, mint általában ma.
 |
| Az Abhainn Dearg Distillery bejárata |
A leghíresebb sakkfigura szobor a szigeten a király, melyet annak a helynek a közelében állítottak ki, ahol megtalálták őket. Kerestem, hogy vajon hol lehet az a hely, de nem találtam rá egyértelmű meghatározást, csak annyit, hogy az Uig Bay közelében. Elindultunk Aird Uig felé, mert azt hittük az Uig Bay arra található, de véletlenül út közben balra nézve megláttuk a szobrot. Legkönnyebben úgy lehet megtalálni, ha az Ardroil beach felé lekanyarodunk, mely az Uig Bay mellett található. A szobor nem a tengerparton van, hanem kissé beljebb, az út mellett. Tehát nem kell lemenni egészen a partig.
 |
| A környék |
 |
| Az út |
 |
| A király szobor |
 |
| Hátulról |
Elindultunk azért Aird Uig felé is, hátha ott is találunk szobrot, de a látott képek alapján nagyon úgy festett, hogy ez volt az a szobor, amit annyira kerestünk.
Fotók út közben:
Végül nem mentünk el egészen Aird Uig-ig, mert nem láttunk semmi érdekeset, viszont megálltunk egy épületnél, aminek a falára egy sasmadár volt pingálva. Azt hittük, hogy ez is saslesőhely. Szétnéztünk benne, de rájöttünk, hogy ez csak egy elhagyatott épület.
Folytattuk tovább az utat.
Már odafelé is feltűnt, hogy a táj milyen gyönyörű errefelé, a kanyargós út sziklás dombok, hegyek között vezetett végig. Szívesen tettem volna egy túrát ezekben a hegyekben, de erre sajnos nem volt idő. A kocsiból fényképeztem, de a legtöbb nagyon elmosódott lett. Ide most csak a jobbakat teszem ki:
Visszamentünk Stornoway-be a kempingbe. Előző nap megbeszéltük, hogy ma hamarább visszamegyünk és főzünk egy paprikáskrumplit a magunkkal vitt gázos rezsón. Így is történt, a kempingben voltak kint padok lócával, oda kivonultunk. Párom volt a főszakács, mi az Árpáddal nem bírtuk kint sokáig, mert tele volt minden apró kis csipkedő bogarakkal, olyanok voltak, mint a szúnyogok, csak kisebbek. Össze-vissza csipkedtek minket. Később a kemping egyik személyzete látta, hogy nagyon hajkurásszuk a bogarakat, hozott nekünk egy füstölőt, mert állítása szerint ettől elmennek. Én ekkor már nem voltam kint, de párom azt mondta utána sokkal jobb lett a helyzet. Épp csak, hogy elkészült az étel, már el is eredt az eső. Még szerencse, hogy nem hamarább. A kaját már a sátorban ettük meg, de nagyon finom volt. Jól esett a főtt étel.
Kapcsolódó bejegyzések:
Külső-Hebridák: Lewis and Harris sziget - 1. nap
Külső-Hebridák: Lewis and Harris sziget - 2. nap
Külső-Hebridák: Lewis and Harris sziget - 3. nap
Külső-Hebridák: Lewis and Harris sziget - 4. nap
Külső-Hebridák: Lewis and Harris sziget - 5. nap
Külső-Hebridák: Lewis and Harris sziget - 6. nap
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése