2019/08/19 - 2019/08/24.
Lewis and Harris sziget
5. nap
Ami még kimaradt a szigetből
Ma is borús reggelre ébredtünk, hol esett, hol elállt az eső. Vajon van ezen a szigeten olyan nap is, amikor nem esik? Mindenesetre nehéz elképzelni... A mai tervünk az volt, hogy először is visszamegyünk a Callanishi állókövek közelében lévő magánállatkertbe, majd a nap hátralévő részében túrázunk egyet, persze csak ha nem fog nagyon esni. Én reménykedtem benne, hogy délutánra megint jó lesz az idő, ahogy az előző napokban is, főleg, hogy ez volt az utolsó teljes napunk a szigeten és jó lett volna túrázni is egyet.
Callanish Alpacas
A Callanish Alpacas egy családi kézben lévő látogatóközpont. A farm több különleges állattal rendelkezik, melyeket nyitvatartási időben ingyen megnézhetünk /adományokat szívesen fogadnak/, valamint a 6 alpaka etetésére időpontot is foglalhatunk.
Szemerkélő esőben érkeztünk. A farmra be lehet menni autóval is, van egy kis parkolójuk a bejáratnál, itt már rögtön láthatjuk az alpakákat. Egy hölgy jött a fogadásunkra, mondta hogy nézzük meg nyugodtan az alpakákat, majd utána a férje (?) megmutatja a többi állatot is. Az alpakák odajöttek a kerítéshez, nagyon édesek voltak az ázott bundájukkal.
 |
| Alpakák |
Az alpaka egy háziasított dél-amerikai teveféle. Legközelebbi rokona a vadon élő vikunya, bár először úgy tartották, hogy a lámához hasonlóan a guanakóból háziasították. Az alpaka gyapja a legfinomabbak közé tartozik a világon. Élőhelyén kívül több állatkertben vagy magánházban is találkozhatunk velük, az utóbbiak általában hobbiállatként tartják.
Ennek a 6 alpakának neve is van, Caskie, Bella, Carla, Petra, Martina és Pandora. Megsimogatni nem hagyták magukat, de nagyon cukik voltak.
Az alpakákat sokáig el tudtuk volna még nézegetni, de haladtunk tovább, hogy ma még másra is legyen idő. A fickó megmutogatta a többi állatot is. A legtöbb bent volt az óljában az eső miatt, viszont egy Holland fehér bóbitás tyúkot kihozott nekünk és ráültette a kezünkre. Nagyon érdekesen nézett ki a fején egy hosszú tollazattal és szelíd is volt, meg is simogathattuk. Ezt a fajtát elsősorban díszbaromfiként tartják, azonban első évben elég sok tojást produkál.
Több szinű Wyandotten tyúkok is voltak, melyek dél-Amerikából származnak.
 |
| Wyandotten tyúk |
 |
| Páva |
 |
| Juh |
 |
| Kecske |
Láttunk 2 négyszarvú hebridai kost is, ami az ördögi kinézete ellenére nagyon jámbornak tűnt.
Az Indiai futókacsák is aranyosak voltak közülük néhánynak pom-pom volt a fején.
A séta során felfedezhetjük a Harris sziget legdélebbi csücskét, mely nagyszerű kilátópont, ahol ha szerencsénk van tengeri emlősüket és vidrát is láthatunk, valamint sok tengeri madarat.
Túra táv: 5 mérföld /8 km/
Minimum szükséges idő: 2 óra
Legmagasabb pont: 224 m
Nehézségi fok: könnyű
Parkoló: St Clement's Church, Rodel /Roghadal/
A túra eredeti leírása itt olvasható, valamint a térkép és a GPX file is innét tölthető le.
 |
| A parkoló környéke |
A túra leírása
1. szakasz:
Rodel a 16. századi Szent Kelemen templomáról híres, melyet érdemes belülről is megnézni, mi ezt a végére hagytuk. Több parkolóhely is található a templom előtt az út mentén. A templomtól fölfelé kell elindulni az aszfaltos úton, úgy hogy a templom bal kézre legyen. Miután elhaladunk egy ház mellett, forduljunk balra Borrisdale felé, itt egy tábla is mutatja az utat.
 |
| Szent Kelemen templom |
 |
| Visszanézve a templom felé |
 |
| A Borrisdale felé vezető tábla |
2. szakasz:
Haladjunk át egy kis hídon a tó átfolyásánál, majd térjünk le a köves útról a felfelé vezető ösvényre. Egy kerítés közelében halad a gyalogút, csak menjünk egyenesen fölfelé. Innét nagyszerű kilátás fog nyílni a Renish Pointra.
 |
| A híd |
 |
| Szikla tetején pózoló juh |
3. szakasz:
Menjünk át egy kapun és kövessük az utat, mely lefelé halad a tengerpart túlsó vége felé, majd haladjunk felfelé egy másik kapu irányába és haladjunk át azon is. A tetején jobbra egy házat fogunk látni, forduljunk balra az ösvényre, s amikor az ösvény eléri az aszfaltos utat, forduljunk jobbra az útra, mely több ház mellett is elvezet. Az első kereszteződésnél forduljunk balra és haladjunk egyenesen egészen az út végéig, ahol egy ház és egy móló található.
Egyszer csak egy sólyom tűnt fel a fejünk felett, néhány pillanatra egészen közel jött, sikerült is lefotóznom, csak túl sötét lett a kép, viszont ahogy kivilágosítottam nagyon jól kivehető a sólyom alakja, csak az égbolt lett így túl világos:
4. szakasz:
Forduljunk jobbra és menjünk át egy kapun, majd felfelé az úton, melynek a tetején egy birkalegelő található. Balra ismét van egy kapu, haladjunk át ezen is. Innét menjünk egyenes a füves legelőn, de konkrét gyalogút itt már nincs, próbáljuk megkeresni a szárazabb területeket.
A kapu, amin át kellett volna mennünk, egy vastagabb kötéllel volt bekötözve és így nem lehetett kinyitni. Ha jól tudom ez itt nem magánterület, úgyhogy nem értettük miért zárták be ilyen módon. Kicsit elbizonytalanodtunk, hogy most akkor szabad-e erre mennünk vagy sem, de aztán úgy döntöttünk, hogy a kerítés külső oldala mentén indulunk el felfelé, viszont csak egy darabig tudtunk menni, ekkor átléptünk a kerítésen, mely alig volt magasabb 50 cmnél. Ezt követően mi végig a part melletti részen haladtunk tovább.
Láttunk egy széttépett juhot, ami kissé ilyesztő volt.
Jó nagy szelek lehetnek errefelé is, ha egy tengeri sünt egészen idáig röpített.
 |
| Tengeri sün |
Végül elfogyott a járható út a part mentén, innét már csak mászni lehetett volna a sziklákon keresztül és itt egy újjabb juhtetemre bukkantunk, ami szinte a felismerhetetlenségig volt marcangolva, én ekkor egy kicsit meg is ijedtem és mondtam, hogy inkább forduljunk vissza. Még egy 20 perc lett volna hátra a Renish Point-ig, de ekkor visszafordultunk, a mocsaras út is jócskán elvette a kedvünket a továbbhaladástól.
A Renish Point egyébként a Harris sziget legdélebbi része, ahol jó eséllyel lehet látni bálnákat vagy delfineket is, valamint fehér halcsontvázakat, amiket a vidrák hagytak maguk után. Szerencsés esetben vidrákat is láthatunk. A Renish Point-ról visszafel ugyanaz az út vezet, mint odafelé, tehát az elején ezt vegyük számításba, hogy majd vissza is kell menni, mivel ez nem egy körtúra.
 |
| Vissza a parkoló felé |
Szent Kelemen Templom
/St Clement's Church/
A túra után megnéztük közelebbről a templomot, melyet a 15-16. században építhették a MacLeod klán számára és I. Szent Kelemen vagy Római Szent Kelemen pápa tiszteletére, neve is innét ered. I. Kelemen pápa 88-tól haláláig volt Róma püspöke. A katolikusok között a Krím-félsziget és több európai város, valamint a kőfaragók, kalaposok és tengerészek védőszentje.
Bizonyos leírások utalnak arra, hogy az épület kolostorként szolgált a későbbi években, erre viszont semmilyen bizonyíték nem maradt fenn. Kb. 40 évvel a megépítése után az egyházi reformoknak köszönhetően használaton kívül helyezték, viszont a templomkert továbbra is a MacLeod család temetkezési helye maradt.
Visszafelé megálltunk az egyik helyen, ahol a vízben csipkézett kis szigetek álltak, ez nagyon jól nézett ki. Sajnos pont ott nem tudtunk megállni, csak kicsivel arrébb, így az a rész már nem volt annyira látványos, viszont kicsit visszasétáltam, de még onnan sem volt a legjobb szög, aztán feladtam, mert megint akkora szél volt, hogy azt hittem lefúj az útról, így megelégedtem ezekkel a fotókkal.
Tovább haladva út közben egy sziklába épített házat fotóztam az autóból:
Megálltunk a Seilebost Beach-nél is, amire több helyről is nagyon szép kilátás nyílik az út mentén. A partra nem mentünk le, csak az út széléről fotóztunk. Két helyen is megálltunk.
A Luskentyre-öböl déli oldalán fekvő Seilebost strand homokos szakaszát egy időben szintén a világ 10 legjobb strandjává választották a Luskentyre strandhoz hasonlóan. Ide is szép napos idő kellene a legszebb látványhoz, azonban bármilyen évszakban is megyünk, a partszakasz tökéletes célpont látványos fotófelvételekhez.
Egy dolgot azért meg kell jegyezni: a környéken találkozhatunk ú.n. fosóhomok vagy folyós homok jelenséggel /a laza szerkezetű homokos talaj vízzel telítődik és hirtelen nyomás hatására folyóssá válik és elveszti szilárdságát/, ezért kerüljük a nedves homokon járást apálykor.
 |
| Az út a Seilebost Beach közelében |
Már sötétedett, amikor a kempingbe visszaértünk. Ez volt az utolsó éjszakánk, amit én egy kicsit sajnáltam, még szívesen maradtam volna tovább is a szigeten.
Kapcsolódó bejegyzések:
Külső-Hebridák: Lewis and Harris sziget - 1. nap
Külső-Hebridák: Lewis and Harris sziget - 2. nap
Külső-Hebridák: Lewis and Harris sziget - 3. nap
Külső-Hebridák: Lewis and Harris sziget - 4. nap
Külső-Hebridák: Lewis and Harris sziget - 5. nap
Külső-Hebridák: Lewis and Harris sziget - 6. nap
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése