2018/03/17-2018/03/18.
Vízesés és várak Észak-Walesben
1. nap
A tavasz még mindig nem akar jönni, még így március közepén sem. Ismét a hideggel és a hóval kellett megküzdenünk ezen a 2 napos hétvégi kiránduláson Észak-Walesben. Fél 7 körül indultunk, az első célpontunk 2 és fél órányira volt. Gond nélkül megérkeztünk, nem volt fennakadás az utakon.
Pistyll Rhaeadr
Llanrhaeadr-ym-Mochant. E rejtélyes településnév mögött egy mesevilág húzódik meg Wales keleti részén, ott, ahol a szelíd dombok a Berwin-hegységben gömbölyded hegyhátakká magasodnak, ahol az egykori jégtakaró csillogó tengerszemeket hagyott hátra, és ott, ahol közel 80 méteres magasságból zuhog alá Nagy-Britannia legmagasabb vízesése, a Pistyll Rhaeadr.
Az Oswestrytól és Shrewsbury-től nyugatra található vízesés Wales 7 csodájának egyike, nem véletlenül. A maga 80 méteres magasságával ez Nagy-Britannia legmagasabb vízesése, mely mindenkit magával ragad. Nem csak maga a vízesés, de a környezete is gyönyörű, még ilyenkor télen is. Néha már-már azt hinnénk, hogy valami tündér-birodalomba csöppentünk. A vízesést hosszú percekig figyeltük, rendkívüli az a béke, ami itt honol. Persze ez valószínűleg annak is betudható, hogy rajtunk kívül senki nem volt ott, így senkit nem kellett kerülgetnünk. A vízesés tetejére ösvény vezet föl, mely egy kb. 20 perces sétát vesz igénybe. Mi ezt most kihagytuk. A környező hegyekre is sok turistaösvény vezet, úgyhogy akár egy teljes napot is eltölthetünk a környéken.
 |
| Pistyll Rhaeadr |
Egy kis egysávos úton jutunk el a vízeséshez, melyet már az útról látni fogunk. A közelben vannak leállósávok, ahol otthagyhatjuk a kocsit, de van saját parkolója is, ami viszont fizetős. Mi az előbbi verziót választottuk. Onnan egy rövid sétával már ott is voltunk a vízeséshez vezető ösvénynél.
 |
| Patak az út mellett |
 |
| A fákkal benőtt patakocska |
 |
| A környező hegyek |
 |
| Innen már látszik a vízesés |
 |
| A vízeséshez vezető egyik ösvény |
A Tan-y-Pistyll, a vízesés alatt álló kis ház szintén kellemes látványt nyújt, a színes házacska tökéletesen beleillik a környezetbe. Ide betérhetünk egy forró teára vagy kávéra egy hideg napon, de B & B szállást is nyújtanak.
 |
| Tan-y-Pistyll |
Mi a Tan-y-Pistyll-től jobbra található ösvényen mentünk fel a vízeséshez, a másik oldalon lévő utat nem próbáltuk, de mivel oda is ki volt téve a vízesés táblája, gondolom az is oda vezetett. Néhány méter után egy nagyon látványos fából faragott idős férfi alakját pullantottuk meg, mely szépen ki volt dolgozva és kicsit a Gyűrűk urából ismert entek-re emlékeztetett.
 |
| Fából faragott férfi alakja |
 |
| A teljes szobor |
A kemény sziklába mélyen bevágódott vízesés három lépcsőben érkezik a völgyszintre. Környezete mesésen szép. Az aláhulló víz mellett leírhatatlan puhaságú mohapárna borítja vastagon a sziklákat. Kicsit távolabb, már bent az erdőben, felfedezhetjük még a mohát a kiálló kövek hasán, ám uralkodóvá válik a nedves éghajlatra jellemző, közel fél méter magas, szövevényes ágrengetegével egymásba kapaszkodó hanga. Mindez, beleértve a bükkfák szürke kérgét, a lelket nyugtató harmóniával tölti el. Aki megpihen a vízesés tövében, kicsit lecsendesedik, magába szívja a tőzeges talaj és a tiszta víz illatát, már nem is csodálkozik azon, hogy az itt élők képzelete manókkal, koboldokkal, boszorkányokkal, törpékkel és óriásokkal népesítették be a vidéket – és ezek létezését mondákban, legendákban hagyták az utókorra.
Rhea
A Rhaeadr név jelentése vitatott; a walesi szótárak szerint vízesést jelent, de ugyanakkor ez egy összetett szó, mely a dwr /jelentése víz/ és a Rhaea összetételéből származik. A walesiak gyakran alkotnak új szavakat több szó összerendezésével, hogy pontos leírást adjanak. Tehát Rhaea dwr jelentése Rhea vize.
Ki volt Rhea? A legenda szerint vissza kell mennün a rómaiak Karthágó ellen vívott harcaihoz. A görögországi Delphiből származó próféta arról tájékoztatta a római hadsereg parancsnokát, hogy ha le akarja győzni a karthágói hadsereget, akkor Rhea /Zeus anyja és Hercules nagymamája/ ikonját kell vinni a csatatérre /fekete meteoritvas faragvány/ és nem a római sast. Ezt a parancsnok megtette, és megnyerte a csatát.
Rhea a római katonák védőszentje lett, és tudjuk, hogy ebben a kis völgyben, ahonnan a Rhaeadr folyó ered, római település és erőd volt régen. A rómaiak, a bor megszállottjai, a fővölgyben szőlőt termesztettek, miután a monopólium törvényeket feloldották ie. 240-es években. Az itt termesztett szőlőfajta után Tanatnak nevezték a területet. Ma már nem termesztenek itt szőlőt, ezért a Tanat bor még mindig Olaszországban készül.
Ahogy az sejthető, a Berwyn-hegység tetején vaskorból származó erődök találhatók, álló kövekkel, melyet Gwyn ap Nudd-ról (az alvilág királya) neveztek el, a kilátó nevét pedig a nagy brit Arthur királyról. A falu, a környék és a vízesés tele van legendával és mítoszral.
 |
| A tündérhíd |
Óriások
Az ősi idők legendái mindig az óriások földjeivel kezdődnek. A vízesés alatt két nagy kő található, a ffedoga. A nevek azt jelentik, hogy "az óriás és az óriásnő köténye". Az egyik történet szerint, egy óriás és egy óriásnő a Berwyn-hegységbe menekült, és eltervezték, hogy építenek maguknak a vízesés alatt egy házat. Mindkettő egy nagy követ vitt a kötényében alapkőnek. Egy éjjel megkezdték a munkát, leeresztették a köveiket, de miközben így tettek, a kakas elkezdett kukorékolni és kénytelenek voltak abbahagyni.
Egy másik legenda az óriás és az óriásnő közötti szerelemről mesél, és hogy még mindig a két sziklában lakoznak, jól látható az arcuk a kontúrokban.
Vannak olyan történetek, amelyek szerint óriásokat találtak Wales-ben és Írországban, akik egy nagyon magas fajba tartoztak. Ha a korai kelták (Vikingek) leírását idézzük a görög történész Diodorusról ie. 400-ból, így írta a Keltoi:
"Félelmetesek... Nagyon magasak, hullámzó izmokkal rendelkeznek, fehér bőrűek, hajuk szőke, de nem természetes, mivel fehérítik a mai napig, mészben mossák és hátrafésülik a homlokukról. Olyanok, mint a fa démonok, a hajuk vastag szálú és bozontos, mint egy ló sörénye. A magas rangúak borotválják az arcukat, de a bajuszt meghagyják, mely az egész ajkukat eltakarja. Az öltözködésük meglepő: élénk színű és hímzett inget hordanak, térdnadrággal és kockás vagy csíkos köpennyel, melyet egy nagy brossal rögzítenek vállukon."
Tudjuk, hogy a kelták Wales ezen részén telepedtek le, ahogyan a Vikingek is. Az elsők megházasodtak és letelepedtek, magukkal hozták a fémmegmunkáló iparukat. A másodikak gyalázni és rabolni jöttek, de mindkettő sokkal magasabb és nagyobb méretű volt, mint az ibériaiak és az őslakosok kis sötét leszármazottai.
Rhos y Beddau
A Graves Moor felett található a Rhos y Beddau. Tudjuk, hogy 3000+ évvel ezelőtt az éghajlat sokkal melegebb és a tengerszint magasabb volt. Az emberek a dombtetőkön telepedtek le a sűrű erdő felett, ezért itt megtaláljuk korábbi civilizációk jeleit, valamint friss édesvizű forrásokat, melyeket az utazók használtak.
Ahogy az éghajlat az "aranykorból" egy mini-jégkorszakra változott, a jégsapkák kibővültek és a tenger szintje akár 300 métert is csökkent. Lehetséges volt átsétálni Írországba, vagy Calais felé, valamint a ma már az Északi-tenger alatt fekvő területekre. Az erdők kihaltak a hidegben, és az emberek a völgybe költöztek, távol a hegyektől, de az értékeik és hiedelmeik jeleit maguk mögött hagyták.
A vízesés felett álló kövek kis köre, a nyár közepén felkelő nap sugarai felé néző sugárút az északkeleti részen sok célt szolgálhatott. Kezdjük megérteni, hogy ezek az ősi emberek rendkívül fejlett technológiával rendelkeztek, birtobában voltak a csillagrendszerek matematikai megértésének és az idő múlásának.
A Berwyn emberei
Itt ezen a kis és szent helyen, az emberek megértették, hogy szellemi kapcsolatban állnak azzal a földdel, ahol éltek. A szertartásaik és rituáléik köszönetet fejeztek ki a termékenységnek, amelyet a föld adott nekik; a mindennapi imádkozással pedig azoknak a láthatatlan és örök erőknek adtak hálát, melyeket ezek a népek tudtak használni. Tudjuk, hogy a kelták tisztelik a tájat, a napot és a holdat. A föld volt az anya, aki megadott minden létezéshez szükséges elemet. A dombok formáját szent tájnak tekintették, ennek megfelelően nevezték és tisztelték őket.
A Berwyn őrzi a Dee szent völgyének déli oldalát, Mabon hegyével (Ruabon) az isteni gyermeket, a völgy szívében, Llangollen közelében. A csendes hold, a nőies istenség, melynek neve az ősi Mezopotámiából származó "Bűn" volt, és amelynek szabályossága lehetővé tette az élet és a föld ciklusainak mérésére és megfigyelésére irányuló megértést és művészetet. A nap pedig, az elbűvölő gyermek, minden nap örömmel és lelkesedéssel hajtotta lángoló, lovas szekerét az égen.
A csillagok, melyek a tudás tárai voltak, nagyon lassan mozogtak előre egy precíziós mintán, melyet nagy pontossággal tudtak értelmezni. Az emberiség mindig törekedett az idő mérésére - mindig is lenyűgözte az. Az Istenség olyan névtelen és láthatatlan volt, a mindenség lényege, mely érinthetetlen és ismeretlen, kivéve a gyermekeit, az azonosítható isteneket. Amikor a kis kőkörhöz sétálsz, vidd magaddal az ősiek félelmeit és izgalmát, akik rendelkeztek saját bölcs embereikkel, akik tudták, hol és hogyan lehet kapcsolatot teremteni a Teremtő és a Teremtése között.
A sárkányvonalak, a föld energiavonalai gyakran követnek folyókat, mivel maga a vízmozgás is megváltoztatja a mágneses mezőt, amit mérőeszközökkel és egyéb műszerekkel lehet mérni és ellenőrizni. A víz negatív ionokat hoz létre, és megváltoztathatja a test szervezetének reakcióját, ettől nagyon jól és energiával teli érezhetjük magunkat vagy akár kimerülve és zavarodottan is.
A Pistyll emberei
Azok, akik rendelkeznek képzelőerővel, látni fogják a vízesés hölgyét és a vízesés őrzőjét, egy szerzetest a hosszú ruhájában. A leghosszabb vízfüggöny mögött a szoknyája látható, miközben hosszú haját az arca elé dobja. Természetesen, ha elég hosszú ideig nézzük, mindenféle formák jelennek meg. Engedjük meg magunknak, hogy elmerengjünk a víz folyamatosan változó mintázatán, és a vízesés felszínre törő szellemén.
A tündérek itt élnek a fák foltos árnyékában, a moha-zöld folyópart és kövek alatt. A hídjuk egy napsütéses napon gyönyörűen csillog a fényben, és hallhatjuk, amint énekelnek a vízesés hangjának dallamára. A vízesés mindig mozgásban van és csodálatos hatással van sok látogatójára.
A Llanrhaeadr sárkánya
Természetesen a területnek van saját sárkánya is, a Llanrhaeadr Gwybr. A vízesés felett található egy Llyn Luncaws nevű tó. A történet szerint élt ebben a tóban egy szárnyas kígyó, aki néhány naponta felszállt a völgyből a faluba, és ott megragadta a gyerekeket, a nőket vagy az állatokat és elvitte őket a tóhoz, hogy az feleméssze.
A falu lakói összegyűltek, és mivel senki sem tudta, hogyan ölheti meg a gwybr-ot, néhányan elindultak, és napokig gyalogoltak a hegyekben, hogy megkeressék a hegyek bölcs nőjét. Elmesélték neki a rémisztő történetet, aki csendben hallgatta. Amikor befejezték, elaltatta őket, miközben ő a problémára gondolt.
Másnap reggel, amikor a falusiak felébredtek, összegyűltek körülötte, és részletesen elmagyarázta nekik, mit kell tenniük, amikor hazaértek. Amint megérkeztek otthonukba, a férfiak összejöttek és elmentek a kovácsműhelybe, ahol egész nap és egész éjjel dolgoztak, és három hatalmas és különböző méretű tüskés gallért hoztak létre. A nők is együtt dolgoztak, összegyűjtötték a faluban lévő összes vászont, és együtt elkezdtek hímezni egy hatalmas lepedőt, majd vérvörösre festették.
Másnap délután, amikor minden készen állt, az egész falu elindult a sírdombhoz és a hatalmas álló kövekhez a Rhos Brithin lábához. Itt a férfiak rádobták a három tüskés gallért az oszlopra, és a nők a piros vászonba csomagolták az egészet. Aztán egy tűzkört építettek az oszlop körül.
A figyelmeztetést megérkezett; a gwybr előtűnt a folyó mentén. Gyorsan begyújtották a tüzet, és a bokrok és a sövények közé rejtőztek. Ahogy közeledett a faluhoz, a tűzgyűrű felkeltette a nagy kígyó figyelmét, és amint közelebb repült, úgy vélte, hogy lát egy másik sárkányt, melyet a lángok világítanak meg. Haragosan ordított egyet, és támadásra készült, mellével a rejtett tüskékre összpontosítva.
Újra és újra megtámadta, a tüskék minden alkalommal egyre mélyebbre hatoltak a testébe, amíg már csöpögött a vére és egyre gyengült. Végül nem tudott tovább harcolni, és haldokolva összeomlott az oszlop lábánál.
A falubeliek a hegyek bölcs nőjének segítségével túljártak a gwybr eszén és a falu biztonságban volt.
Az oszlop és a sírdomb még mindig ott vannak, és a gazda engedélyével, mivel ez egy magánterület, átsétálhatunk a mező szélén, hogy megérintsük a nagy követ. Az úgynevezett Pillar Coch /Coch pillér/, a piros oszlop, mely több mint 5000 évig állhatott itt útjelzőként, sírjelzőként, folyami áthaladásjelzőként vagy őrszemként a szomszédos sírdombon eltemetettek számára.
Ha a mese valódiságát próbáljuk elemezni, abból kell kiindulni, hogy a korai kereszténység milyen nehézségekkel bírt a pogány hiedelmek és babonák terén ezekben elszigetelt közösségekben. A sárkány meggyilkolása és az álló kövek megjelölése vasárnap délután történt az egyházi gyülekezet után, amit az egyházi emberek bonyolítottak le, mint tudjuk, a régi időkben több volt belőlük, mint amennyit a templom engedélyezett.
 |
| A Tan-y-Pistyll |
 |
| Visszafelé az autóhoz |
Az egysávos úton visszafelé menet néhány birkával találkoztunk, akik az istennek nem akartak lemenni az útról. Nagy nehezen elindultak előrefelé, de az út közepén mentek, végig az elágazásig, ahol ők elfordultak jobbra, mi pedig szerencsére balra mentünk.
 |
| Birkák az út közepén |
/Chirk Kastély és kert/
A Chirk Kastély Wrexham közelében található, mely jelenleg a National Trust tulajdonában van, így ezt is ingyen nézhettük meg.
A Chirk kastély egy 700 éves határvidéki erődítmény, amely remek kilátást biztosít a környező tájra. A 13. század végén építette Roger Mortimer, akit I. Edward Észak-Wales Justice-ének nevezett ki /legmagasabb politikai és bírói tisztség/. A kastélyt 15 000 angol fontért értékesítették Sir Thomas Myddeltonnak 1595-ben, és utódai továbbra is a kastély egy részében élnek.
 |
| Chirk Kastély |
 |
| A kastély jegyirodája |
A jegyirodában kaptunk egy matricát, amit a ruhánkra kellett ragasztani, ezzel jelezvén, hogy van jegyünk. A Kastély a kerttel együtt hatalmas területet foglal magába. A látogatás egy fekete-fehér csíkos épületekkel körülvett téren kezdődik, ahová rögtön a jegyiroda után jutunk. Az épületben használt könyvek boltja és egy ajándékbolt található.
 |
| Az ajándékbolt épülete |
Nem messze tőle egy kiállítótermet nézhettünk meg, ahol túl sok érdekes dolog nem volt.
 |
| Kiállítóterem |
 |
| Kiállítóterem belülrül |
A következő építmény egy játszótér volt.
 |
| Játszótér |
Egy szép erdős ösvényen folytatjuk utunkat a kastély bejárata felé.
Az idő nem volt épp a legjobb, de a nap néha fel-fel sütött, amúgy 0 fok körül mozgott, szóval nem volt melegünk.
 |
| A kastély |
 |
| A kastély bejérata |
A bejáratnál a kapu felett a Myddleton család címere látható, ami magába foglalja a vörös "véres" kezet, mely a Myddelton család keze, a három farkasfejet és egy sas fejét.
 |
| A címer |
Érdekes mítoszok és legendák léteznek a vörös kéz eredetéről a Myddelton-címerben. Az egyik történet egy olyan vitáról szól, amely a család két fiatalja között keletkezett a távoli múltban, a vár öröksége miatt.
A vita rendezésénél egyetértettek abban, hogy a két fiú versenyezni fog, és az lesz a győztes, aki hamarább megérinti a várkaput. Azt mondják, hogy az első ifjút, aki eljutott a kapuhoz, megfosztották a győzelemtől ellensége segítségével, aki kardot rántott és levágta a fiú kinyújtott kezét - innen tehát a "véres" kéz. Egy másik változata ennek a történetnek arról beszél, hogy a fiatalok a kastély tavában úszva versenyeztek, és az első kezet, amely megérintette a távoli partot, levágták.
A másik legenda szerint a vörös kéz átkot jelent a Myddelton családra. Azt mondták, hogy az átok csak akkor lesz eltávolítva, ha egy fogoly 10 éven át túléli a Chirk várban való raboskodást. A vörös kéz még mindig a Myddelton címer részeként él, a legenda azt bizonyítja, hogy a történelemben senki nem tudott 10 évnél hosszabb ideig élni a Chirk kastélyba bebörtönözve, szörnyű körülmények között. A történet másik változata szerint, hogy ha egy fogoly 12 éven át életben marad, az megörökölné a várat.
Egy másik mítosz szerint az egyik korai Myddelton család tagja vezetett egy csatát, aki fehér tunikába volt öltözve, és súlyosan megsérült. Vérrel borított kezét a tunikájára helyezte, és rajta maradt a véres kéz lenyomata, amely ezután a címerpajzs szimbólumává vált.
Amint beléptünk a kapun egy újabb hatalmas tér tárult elénk, melyet a várkastély épülete vett körbe.
A kastélyt eredetileg téglalap alakú házként tervezték, melynek tornyai a sarokban voltak, valamint félúton mindkét oldalon. Viszont a tervezést csak az északi rész élte túl, és megállt a keleti és nyugati központi tornyokon túl. Az egyszerű kapu az északi fal keleti részén valószínűleg eredeti. A későbbi tereprendezés során további külső védelmi eszközöket bontottak le.
Először az Ádám Toronyba és a várbörtönbe /Adam Tower and Dungeon/ mentünk be. Itt különböző viking harci eszközök és ruhák voltak kiállítva, amiket szabadon fel is lehetett próbálni.
Egy emelettel feljebb játszóház volt kialakítva, egy "terülj, terülj asztalkám"-mal.
 |
| Terülj, terülj asztalka |
Még volt egy harmadik emelet is, ahol egy szoba található, valamint a legalsó szintről lehetett lemenni a várbörtönbe, de az csak egy sötét lyuk volt.
A XIV. századi struktúra szelleme látható az Ádám toronyban, melynek kétszintes pompás dungeonja /vártorony/ van, és több felső szobában is jól láthatók az 5 m vastag falak. Ezek közül kettő "gyilkos lyukakat" tartalmaz, amelyeken keresztül bárkire lá lehetett önteni az anyagot, aki megpróbálta betörni vagy felgyújtani az ajtót. Ez a torony, mint a többiek is, eredetileg legalább egy emelettel magasabbak voltak, de a felső részeket valószínűleg eltávolították az 1659-es polgárháborús bombázás után.
 |
| Egy szégyenfal a belső udvarban |
A szolgálók csarnoka következett, ahol rengeteg régi eszköz volt kiállítva.
A jelenlegi délkeleti sarokban található kápolnát valószínűleg a késői 14. században kezdték építeni.
A kastély fő látványossága természetesen a lakosztályok voltak, amik nagyon ízlésesen voltak berendezve és nem volt mentes a fényűzéstől sem.
 |
| A palota bejérata |
Az első teremben különböző fegyvereket és más harci eszközöket láthattunk.
A fenti szobákhoz lépcső vezetett.
Az emelet első szobája egy étkező volt, gazdagon és ízlésesen díszítve.
A társalgó következett.
 |
| A mennyezet |
A társalgóból egy másik szoba nyílt, mely talán a nappali lehetett.
Következő helyiség egy hatalmas terem volt, ahol festményeket és más kiállított tárgyakat figyelhettünk meg.
A gyönyörű királyi kabinet II. Károly király ajándéka volt II. Sir Thomas Myddelton-nak.
 |
| A királyi kabinet |
Ezután egy vörös színben pompázó hálószoba következett.
 |
| Ebédlő helyiség |
Következő terem a gyerekek játszószobájaként szolgált.
 |
| Folyosó |
A kastély egyik leghangulatosabb szobája a könyvtárszoba volt, amit a gyér fény misztikus megvilágítása tesz igazán varázslatossá. Mintha csak egy mesevilág kellős közepébe csöppentünk volna.
 |
| Kastélykert bejárata |
A kertben is található egy épület, itt voltak régen a mosodák.
 |
| Bejárat a modosákhoz |
A kertben találhatók Andrea Carlo Lucchesi bronz nimfái. Lucchesi Londonban született angol-olasz szobrász. A 19. századi, New York-i új szobrászati mozgalomnak az egyik alakja volt, mely a naturalizmuson és a szimbolizmuson alapult.
 |
| Bronz női alak |
 |
| Mókus sövényből |
A házikó egy kis terasszal is rendelkezik, ami kiválló menedéket nyújt az eső és a szél elől. Mivel elkezdett szakadni a hó, mi is igénybe vettük ezt a menedéket.
 |
| A Hawk house hóban |
 |
| Hercules szobra |
 |
| Hercules szobra |
A kerthez egy kisebb erdő is tartozik, ahol szintén lehetőségünk van tenni egy sétát.
 |
| Hercules szobra hátulról |
Visszatérve a kertbe, megtaláltuk Andrea Carlo Lucchesi másik 2 alkotását is. Az egyik egy összekötözött kezű, a másik pedig egy bekötött szemű nőt ábrázol.
 |
| Visszatérve a kiindulóponthoz |
Cím:
Chirk Castle
Chirk LL14 5AF
Belépő: 12,60 font /2018-ban/
/A Kereszt Völgye apátság/
A Valle Crucis Abbey Llantysilio-ban található, közel LLangollen- hez.
 |
| Valle Crucis Abbey |
A Valle Crucis (a kereszt völgye) a közelben lévő Eliseg-oszlopról kapta nevét, amely már legalább négy évszázaddal korábban is ott állt, mint ahogy 1201-ben megalapították az apátságot. Az új alapítvány egy cisztercita ház volt. Annak érdekében, hogy az apátság a rend által megkövetelt magányt élvezhesse, a Llangwestl-ben lévő alapítványt Stanstybe helyezték át, Wrexhamtól északnyugatra.
 |
| A közeli hegyek |
Sajnos épp zárva volt, úgyhogy belülről nem tudtuk megnézni. A kerítés mögül sikerült azért képet csinálni a belső épületekről is.
Az apátság elrendezése nagyrészt követte a ciszterci tervet. Az apátsági egyházban szállásolták el a kórus szerzeteseket, akik imádsággal az elmélkedéssel töltött idejüket, valamint a világi testvéreket, akik több földhözragadt feladatot is, például mezőgazdasági munkát vállaltak, és lehetővé tették a közösség számára, legalábbis a korai években, hogy nagyrészt önellátó maradjon.
Az alábbi 2 kép érdekessége, hogy az egyik pár másodperccel a másik után készült és kb. mintha egy másik alkalommal történt volna, ugyanis egyik pillanatról a másikra elkezdett esni a hó.
 |
| Hó nélkül |
 |
| Hóesésben |
/Horsehoe vízesés/
A Horsehoe Falls egy mesterségesen létrehozott víznyelő. Minden nap körülbelül 12 millió gallon vizet szív be a Dee folyóból, hogy vizet szolgáltasson a csatornáknak, és segítsen ellátni Dél-Cheshire területét ivóvízzel. Thomas Telford volt a felelős a tervezésért és 1808-ra készült el. A Horseshoe vízesés a Llantysilio Green parkolójától és piknikterületétől érhető el, kevesebb, mint két mérföldnyire Llangollen-től. A víznyelő környékén több túraútvonalat is találunk.
Nem egy kihagyhatatlan látnivalóról van szó, de ha belefér az időnkbe érdemes megnézni.
Tettünk egy rövid sétét a víznyelőtől kiindulva a csatorna mentén a város felé.
 |
| Egy híd a fák mögött |
/Dinas Bran vár/
A Dee-völgy és Llangollen nyüzsgő városa fölött található Castell Dinas Bran /Dinas Bran vár/ egyike Nagy-Britannia leglátványosabb helyszíneinek. A robusztus, baljós hegytető csúcsa ideális helyszín egy kastély felállításához. Teljesen áthatolhatatlannak látszott, kilométerekre el lehet látni róla, mely felkínálta a közelgő látogató gyors felismerését, hogy az barát-e vagy ellenség. Mégis, Powys őshonos walesi fejedelmei csak néhány évtizedig foglalták a dombtetőt.
Ma ez a hely nyitva áll a nyilvánosság előtt. Amint felmászunk a csúcsra, átélhetjük azt az erőfeszítést és lelkesedést, amit a kastély középkori lakói - és az edwardusi támadók - éreztek. Kétségtelen, hogy a séta nem kis kihívás. Azonban a meredek emelkedő csak növeli Dinas Bran csábítását.
 |
| Castell Dinas Bran |
Parkolóhelyet nem volt egyszerű találni. A gyalogút a zsákutca végében kezdődik, de sajnos parkolóhely nincs kiépítve, ráadásul mindenhova tiltó táblák vannak kitéve. Egyetlen hely volt, ahova félre lehetett volna állni, de ott már állt egy autó. Már kezdtük feladni, de végül lefelé menet találtunk egy helyet, ahol le tudtuk tenni az autót, az egyik farm előtt.
 |
| A gyalogút kezdete |
 |
| A Dinas Bran történetéhez erősen kapcsolódó holló őrzi a kaput |
Mialatt felértünk a várhoz gyakorlatilag az időjárást tekintve mind a 4 évszakot megtapasztalhattuk, bő 1 óra legorgása alatt. Volt napsütés, borult idő, szél és hó is és ezek folyamatosan váltakoztak. A domb tetején hatalmas szél volt, lefelé jövet rendesen tolt minket lefelé.
 |
| A napsütéstől ragyogó hegyek |
A kastély először egy 12. századi történelmi románcban jelent meg. Ez az iromány azt állította, hogy a "Chastiel Bran" néven ismert kastély már 1073-ban romokban volt, a ma látható maradványok Powys Fadog hercegének megszállása időszakára tehető, a 13. század közepére. Lehetséges, hogy a románcban említett Chastiel Bran egy Normann fa-kastély volt, de semmiféle alátámasztás nem támogatja ezt a feltevést. Azonban a határoló árok és a földes töltések, amelyek a kő erőd déli és keleti részén találhatók, a vaskorból száemazhatnak. Emlékeztetnek minket, hogy ez a dombtető stratégiai jelentőséggel bírt, még a Powys hercegség előtt, vagy hogy a normannok elindultak volna a régióba. Érdekes módon a "Dinas" szó szintén a vaskorból származik.
Reid (1973) úgy gondolta, hogy a Dinas Bran dombját a 8. században egy Eliseg nevű ember foglalta el. Ugyanaz az Eliseg adta a nevét az ősi oszlopnak, amely a Valle Crucis apátságtól északra fekszik. A titokzatos ember elképzelhető, hogy a Powys hercegség őse volt, akik később uralták a területet, de nincs valódi bizonyíték arra, hogy alátámassza ezt az állítást.
A történelmi adatokból sem állapítható meg egyértelműen kik építették valójában a ma látható romokat. A legmegbízhatóbb források szerint II. Gruffydd Maelor, I. Madog ap Gruffydd Maelor fia, az 1260-as évek végén kezdte meg építeni a kastélyt. Az idősebb Madog a közeli Valle Crucis apátságot alapította, ahol mindkettőt eltemetették. Néhány utalás található egy korábbi dátumra, az 1230-as években, amikor még Madog élt, ezért ő is lehetett az építő. Függetlenül attól, hogy ki építette fel a megmaradt romokat, mindenképp a Dinas Bran utolsó építési kísérletének részét képezték. Hihetetlen, de ha a későbbi időpont a legpontosabb, akkor a walesi hercegek csak két évtizeden át foglalták el a helyszínt.
A Dinas Bran meséje
A legendák a Castell Dinas Bran-t és a brit királyt említik a "Mabinogionban", amelynek története az arthurusi időkre nyúlik vissza, és a király nevét (Bran) a "holló" -nak fordították. A királyt megölték, miután behatolt Írországba, és a fejét a londoni Tower Hill-en temették el. A történethez aztán hozzátették, hogy amíg Bran fejét temették, Nagy-Britannia védelem alatt állt. Talán az a gondolat, hogy a fej a londoni toronyhoz kapcsolódik, a valódi hollók állandó jelenlétéből származik, amik olyan teremtmények, melyek mágikus erővel bírnak a királyi katasztrófák elleni védelemben. Ugyanakkor azt is mondják, hogy Arthur király elhozta a fejét, és úgy döntött, hogy ő maga védi meg Nagy-Britanniát, mintsem egy eltemetett testrész hatalmára hagyatkozzon. Azt is állították, hogy a Szent Grál vagy egy arany hárfa a Dinas Bran dombján van elrejtve, és hogy tündérek laknak ott.
A "Fulk Fitzwarine románca" szerint a normannok elindultak Wales keleti határvidékére, és megálltak a Dinas Bran romjai alatt. Egy arrogáns lovag, Pain Peveril, észrevette az omladozó falakat, és megtudta, hogy a hely egyszer Bran király otthona volt. Bran bukása óta senkinek sem volt elég bátorsága, hogy éjszaka a romok között maradjon, a gonosz szellemektől való félelem miatt. Hogy merészségét bizonyítsa, Pain és seregének egy része felmászott a romokhoz, elhatározták, hogy ott töltik az éjszakát. Ezen az éjjelen vihar támadt, és arra kényszerítette a férfiakat, hogy menedéket keressenek.
Hirtelen megjelent egy gonosz, buzogánnyal felszerelkezett óriás. Ez az óriás volt a hírhedt Gogmagog, egy ember, akit egy gonosz szellem tartott a hatalma alatt, aki évek óta terrorizálta a vidéket. Pain védte az embereit a pajzsával, melyet egy kereszt díszített, és olyan erős pajzs volt, ami ellenállt az óriás buzogányának behatolásával szemben. A pimasz dac megijesztette az óriást, és Pain gyorsan leszúrta a kardjával. Amikor Gogmagog meghalt, a gonosz szellem elmesélte Bran király bátorságát az óriás támadásai ellen. Bran a dombtetőn építette fel a palotát, hogy távol tartsa az óriást, és hogy feldühítse a gonosz szellemet, mely Gogmagogban lakozott. Aztán az óriás arra kényszerítette Brant és követőit, hogy elmeneküljenek. A haldokló szellem azt is állította, hogy a domb alatt egy nagy kincset, köztük egy arany-ökröt is elástak. Másnap William király értesült Pain kalandjáról, hogy felszabadította Gogmagog testét, és megtartotta a buzogányt harci zsákmánynak.
 |
| Hóesés után |
 |
| A holló mutatja az utat |
Mai utolsó állomásunk LLangollen városa volt. Llangollen egy kicsi város és község Denbighshire-ben, a Dee folyónál és a Berwyn-hegység szélén. A város nevének egyik fele a walesi llan szóból ered, melynek jelentése "vallásos település", másik fele pedig egy 6. századi szerzetes neve, Szent Collen, aki templomot alapított a folyó mellett. St Collen azt mondta, hogy coracle-val érkezett Llangollenbe. /A coracle különösen Walesben és Írországban használatos kicsi, kerek hajó, amely vízálló anyaggal borított vesszőből készült, lapáttal hajtották./
Ami a városból leginkább érdekelt minket, az a hídja volt, mely szintén Wales 7 csodái között szerepel. Kerestünk egy parkolót közel a hídhoz és tettünk egy rövid sétát a környéken.
Llangollen hídja a 16. században épült és a Dee folyón vezet keresztül. Egy korábbi hidat váltott fel, amelyet 1345-ben John Trevor építtetett. Az 1860-as években a jelenlegi hidat meghosszabbították egy extra ívvel (az új vasút átkeléséhez) és egy kétszintes kőből álló tornyot is építettek, egy megerősített mellvérttel. Ebből később kávézó lett, mielőtt az 1930-as években lebontották volna a forgalom javítása érdekében. A hidat 1873-ban és 1968-ban is kiszélesítették, aláfalazva, melyet összekapcsoltak a régebbi szerkezethez.
 |
| LLangollen hídja |
 |
| A vasút |
Ruthin - szállás
Llangollen után a lefoglalt szállás felé vettük az irányt, mely Ruthin nevű településen volt. Út közben dobtam egy sms-t a tulajnak, hogy nemsokára érkezünk. Adott ugyan útbaigazítást, de még így sem volt egyszerű megtalálni. Amikor végre megérkeztünk, behajtottunk egy nagy ház udvarába, de még akkor sem voltunk biztosak benne, hogy jó helyen vagyunk. Bekopogtunk az ajtón, mire egy idős férfi nyitott ajtót. Kicsit meglepődtem, mert az AirBnB-n egy nő hirdette a szállást, már kezdtem azt hinni, hogy nem a megfelelő helyre jöttünk, de mikor rákérdeztem, mondta az idős férfi, hogy ez az a szállás. Beinvitált minket, megmutatta a szobánkat és körbevezetett azokon a helyiségeken, amiket használhattunk. Nagyon szép és rendkívül nagy ház volt, ízlésesen berendezve. A szobánk is kiváló volt, 1 éjszakára teljesen jó.
 |
| A szobánk |
 |
| A lépcsőház |
2. nap
Másnap reggel arra ébredtünk, hogy kint ismét mindent beborított a hó és ráadásul nem is csak egy kicsi esett, legalább 10 cm-es lehetett. Fogtuk is a fejünket, mert sejtettük, hogy ez be fog kavarni az aznapi terveinkbe. Fél 9 környékén lementünk reggelizni, mert a tulaj azt igérte, hogy készít nekünk reggelit. Úgy is volt, mire lementünk, meg volt terítve. Müzli, tej, pirítóskenyér, lekvár és vaj. Kérdezte kérünk-e teát, de tudván, hogy az angolok mit neveznek teának, inkább nem kértünk. Bár, itt most walesben voltunk, de gyanítom a teájuk nem sokban különbözik az angoltól. Kinézetre olyan, mint a tejeskávé, ugyanis tejjel isszák, de mi még nem mertük megkóstolni.
 |
| A szállás havas kertje |
11 óra körül hagytuk el a szállásunkat és a St Winefride's Well felé vettük az irányt. Útközben, még Ruthin közelében megálltunk egy helyen egy fotó erejéig, mert nagyon szépek voltak a hegyek, ahogy hó borította őket.
 |
| Havas hegyek |
A GPS kicsit megviccelt minket, ugyanis egy kis mellékutcára navigált, valószínűleg az volt a legrövidebb út. Az autópályák és az autóutak teljesen le voltak takarítva a hótól, jól lehetett rajtuk közlekedni, viszont a mellékutcák havasak voltak. Egy darabig gond nélkül el tudtunk menni, aztán az egyik nagyobb emelkedőnél megállt az autó, ugyanis a hó alatt annyira jeges volt, hogy csak pörgött rajta a kerék. Nagy nehezen sikerült megfordulni, de visszafelé sem volt egyszerű, mert ott is megállt egy helyen az autó és kb. 10-20 perces próbálkozás után sikerült csak nagy nehezen felmenni a jeges emelkedőn. Az uticélt persze így meg kellett változtatnunk, ezért a Flint Kastélyt látogattuk meg.
/Flint Kastély/
A Wales északi partjainál magasodó Flint kastély véres csatákat és kegyetlen ostromokat látott, romjai az angol történelem elmúlt 700 évéről mesélnek. I. (Nyakigláb) Edvárd uralma alatt építették: ez volt az első olyan erődítmény, amelyet az uralkodó Wales meghódítása során emeltetett; az építmény felhúzásához 1277 és 1286 között 3000 emberre volt szükség. A végeredmény impozáns: a falak egyes helyeken hét méter szélesek. A helyiek már 1282-ben is megostromolták, majd 1294-ben az angol helytartó égette fel, hogy ne jusson az ellenfelei kezére. A várat nem sokkal később újjáépítették, ám 1647-ben Oliver Cromwell csapatai megostromolták, majd lerombolták. Az épületben 90 éve fogadnak látogatókat, ám a Cadw, azaz a walesi örökségvédelem, a vandálok miatt az elmúlt években közel 100 ezer fontot költött állagmegóvásra.
 |
| Flint Castle |
A kastély előtt van egy parkoló, ahol ingyen lehet parkolni. Sajnos a kastély épp nem volt nyitva, de kívülről is viszonylag jól látszott. Nem szokványos helyre építették, ugyanis a várakat inkább dombokra, sziklákra volt szokás felépíteni, ez viszont közvetlenül a tengerparton található. Sajnos a romok nem egyszer estek már vandál fiatalok áldozatául, emiatt többször is el kellett zárni a nagyközönség elől. Nem tudom, hogy most mi miatt volt zárva, mert semmilyen kiírás nem volt.
 |
| A bejárat |
 |
| A bejárat |
A kastély környékén kiépített gyalogutak vannak, így lehetőség van végigsétálni a tengerparton. Nem kifejezetten szép a partja, nem is homokos, hanem füves, inkább tűnik tónak, mint tengernek. A szél fújt elég rendesen, ami miatt a levegőt iszonyatosan hidegnek lehetett érezni, ezért túl messzire nem mentünk.
Egy kis térképnézegetés után rájöttünk, hogy az eredeti célpontunkhoz, a St. Winefride's Well-hez is el lehet jutni főutakon, ezért a másik irányból megpróbálkoztunk vele. Ezúttal nem volt semmi gond, arrafelé már hó is alig volt.
/St. Winefride egészségház/
A St. Winefride's Well világon egyedülálló építmény és szintén Wales 7 csodái közé sorolják. Érdekessége abban rejlik, hogy templomként és fürdőhelyként is szolgál egyszerre. Holywell-ben található, mely város nevét erről a kegyhelyről kapta. Nem tudni, hogy mikor kezdték a helyet először Holywellnek hívni, valószínűleg nem sokkal a Szent halála után. Ebben a templomban valóban fürödhetünk, persze a szabályok betartásával és igazodnunk kell a nyitvatartásokhoz is. Sajnos ezt is csak kívülről láthattuk, ugyanis épp zárva volt.
 |
| St. Winefride's Well |
Winefride szent forrásai középkori zarándoklat központja volt, ami még ma is nagy tiszteletnek örvend. Azt mondják, hogy ezen a helyen keltette életre St Beuno St Winefride unokahúgát, miután Cardoc, egy visszautasított udvarló a fejét vétette. A St Beuno egy igazolt, hetedik századi alak, aki Észak-Wales nagy részére behozta a kelta szerzetesrendet.
A szentélyt először 1115-ben említik zarándokhelyként, mely 1240-től a feloszlatásig a Basingwerk-apátság tulajdona volt. V. Henry 1415-ben az Agincourt győzelmét megelőzően 1415-ben hajtotta végre zarándoklatát ide, ahogy IV. Edward is tette 1410-ben Towton Moor-i győzelme előtt. A jövendő VII. Henry is titkos látogatást tett, mielőtt 1485-ben megnyerte koronáját Bosworth-ben.
 |
| A külső medence |
A figyelemre méltó és építészetileg egyedülálló, domboldalon elhelyezkedő épület a 15. század végéből származik. Valószínűleg Margaret Beaufort építette, VII. Henrik anyja, és gazdagon díszítette a külsejét állatos szegélydíszekkel, valamint VII. Henrik és Thomas Stanley (Margaret Beaufort harmadik férje) jelvényeivel; a kivitelezés minősége azt sugallja, hogy királyi kőműveseket foglalkoztatott.
Az épület kétszintes. A forrás-kamra nyitva áll a lejtőn (északi oldalon), míg a déli oldalról a kápolna egyenesen megközelíthető. Bőséges tavaszon tiszta víz keletkezik egy csonka nyolcágú csillag formájú középső medencében, az elülső részén lépcsőkkel a betegek számára. A víz a környező sétányok alatt újabb keletkezésű medencékbe áramlik. A medencét egy alacsony fal zárja le, amelyből az oszlopok egy szokatlanul összetett kialakítású, kifogástalanul díszített boltozat részét képezik, amely illeszkedik a medence alakjához.
A kápolna északi oldalhajóval és félkör alakú szentéllyel rendelkezik. A folyosó három sávja tükrözi a boltozat három árkádját a forrás-kamrában.
/Basingwerk Apátság/
Nem messze a St. Winefride's Well-től található a Greenfield völgyben a Basingwerk Abbey.
 |
| Basingwerk Abbey romjai |
A közelben van egy nagy parkoló, ahonnét pár perc sétával érhető el az apátság romjai. A völgyben több látnivaló is van, többek között egy múzeum, de sajnos a rossz idő miatt semmi sem volt nyitva, még a látogatói központ sem. A apátság viszont bármikor szabadon látogatható.
 |
| A Greenfield völgy bejárata |
 |
| Oszloprészlet |
 |
| Látogatói központ |
 |
| Egy épület a közelben |
A Basingwerk-apátságot valószínűleg 1131-ben alapította Ranulf, Chester grófja, a Nyugat-Normandiában található Savigny-apátság "lánya"-ként. 1147-ben azonban a Savigniac rend összeolvadt a ciszterciekkel, és 1157-ben a Basingwerket hozzácsatolták a Shropshire-ben épült Buildwas-hoz, az egykori Savigniac házhoz. A Basingwerk tervezésének nagy része a szokásos ciszterci elrendezést követi, hasonlóan a Valle Crucishez. A monostor valószínűleg már 1157-ben is ezen a helyen volt, de eredetileg három mérfölddel délre alapították, a part mentén, egy olyan helyre, amelyet Basingwerk néven ismertek, és ahogyan gyakran történt, magával hozta a nevét a jelenlegi helyére.
A 13. századi walesi háborúk alatt a Basingwerk szimpatizált az angolokkal; az apátság egy káplánt szolgáltatott a Flint kastély számára. Látszólag keveset szenvedett, a későbbi 15. századig pedig virágzásnak indult, kiterjedt birtokokkal büszkélkedhetett és számos látogatót vonzott. 1536-ban felbomlott, és a maradványokat a Mostyn család kapta meg.
A ma látható szerkezet - köztük a templom - nagy része a 13. század elejéből származik, amikor az épületeket felújították és kiterjesztették. A szomszédos keleti tartomány déli részén feküdt a sekrestye, és ezen túl a fejezet-ház, amelyet egy boltíves keleti kiterjesztéssel láttak el, amely még ma is fennmarad; ezen kívül a szalon is itt feküdt. Déli irányban a novíciusok "lakóhelyei" vagy "szerzetesek nappalija" lett hozzáadva, és a 15. században egy melegház is épült a terület végéhez. Az egész felső emelet a szerzetesek felső hálószobáit tartalmazhatta, és egy lépcsőn keresztül közvetlenül elérhető volt a templomi kórus.
A kolostor déli oldalán, egy lenyűgöző étkező volt, melynek építése a késői 13. századra tehető. A déli végében csúcsíves ablakok álltak, egy szószékkel, amelyről az étkezés során felolvastak, és egy szolgáló nyílással, amely a szomszédos konyhához kapcsolódott.
Ennyi volt a hétvégi kirándulás. Ismét nagyon szép helyeket láttunk és belemélyedhettünk kicsit anglia régi történelmébe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése